Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

"Mindig is többre tartottam azt, aki az elvei alapján nem ért egyet velem, mint azt, aki elvtelenül követ" - interjú Vona Gáborral

2010. november 16./MTI/TibetPress

A pártépítés folytatása előtt álló Jobbikról szóló némely hír kiverte a biztosítékot a radikális oldalon. Ellenőrizetlenül terjengő pletykák és valós alapú, le nem reagált hírek osztották meg a szavazótáborukat. Ilyen a Budaházyval kapcsolatos jobbikos viselkedés, de a Kínáról és Törökországról vallott elképzelés is nagy vitákat kavart a radikálisok körében. Megpróbáltunk utánajárni, hogyan gondolkozik mindezekről a párt első embere, Vona Gábor.

- Adjon az Isten, elnök úr! Hogy van mostanság?
- Köszönöm a kérdést, megvagyok. Fáradtságot és lelkesedést érzek egyszerre. Fáradtságot, mert nagyon idegőrlő munkát végzünk ősszel, de lelkesedést is, mert az akadályokat, úgy látom, sikerrel vesszük megint. 2011 az építkezés éve lesz. Nem lesz olyan látványos év, mint a korábbiak, de most sok mindent újra kell alapoznunk, ehhez pedig idő, józanság, tervezés, alkotó munka kell. Az elmúlt évek tapasztalata számomra ugyanis az, hogy csak azok a terveink, elképzeléseink érték el a kellő sikert, amelyeket alaposan előkészítettünk. Az építkezés éve persze nem azt jelenti, hogy eltűnnénk, sőt, egyúttal arra készülünk, hogy a Jobbik visszatér a terekre, az utcákra, a fórumokra. Az emberek közé. Ahonnan jöttünk, ahová tartunk, és akikért dolgozunk.


Aggályos török csatlakozás


- Térjünk rá a kellemetlen kérdésekre: a portálunk által elindított, Törökország EU-csatlakozásával kapcsolatos vita idején Ön nem tartotta aggályosnak, ha egy muszlim ország az Unió tagjává válik. Változtatott a vita a véleményén?
- Én továbbra sem félek a török csatlakozástól. Európai szemmel valóban aggályos, és az Unió végét jelentheti. A vitát a párt elnökségében lefolytattuk, és ott a csatlakozás elutasítása melletti érvek váltak súlyosabbá. A döntés megszületett. Én azonban úgy látom, hogy a török csatlakozás két ok miatt sem lényegi kérdés. Egyrészt szerintem a törökök nem is akarnak csatlakozni már, és idővel ez a hangulat csak erősödni fog. Másrészt nekünk nem az EU viszonylatában, hanem bilaterális formában, közvetlen magyar-török kapcsolatok útján kell a két ország közötti stratégiai szövetséget keresni.
- Balczó Zoltán nemrégiben azt nyilatkozta az MTV-ben, hogy "a többség Jobbikban nem támogatja Törökország EU-csatlakozását". Ha ez így van, akkor nem volt ez egy átgondolatlan lépés, hogy a többség véleményének ismerete nélkül vitték ki a nyilvánosság elé az ügyet?
- Alelnök úr az elnökségre gondolhatott, hiszen a vitát ott folytattuk le. Az ügyet pedig nem vittük nyilvánosság elé, egyszerűen kipattant, nekünk pedig felelős pártként választ kellett rá adni.
- Ezek szerint, ha nem pattan ki, akkor tovább érlelődött volna Törökország EU-csatlakozása, amíg már késő lett volna visszafordulni?
- Egyszerűen nem foglalkozott a párt azzal a kérdéssel, hogy erre választ adjon. Előbb-utóbb így is, úgy is meg kellett volna tenni, de ennél ezer fontosabb témánk volt. Nem bánom, hogy így alakult, mert eggyel több kérdésben látunk és láttatunk tisztán.
- Ezek szerint a Kelet-vitának mégiscsak volt haszna. Tervezik, hogy több, hasonlóképp megosztó kérdést kivisznek majd a nyilvánosság elé megvitatni?
- Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ilyen vitákra a jövőben nyilvánosság előtt kerüljön sor. Ennek azonban két feltételét tartom szükségesnek betartani. Egyrészt meg kell tanulnunk olyan vitakultúrát kialakítani, amely nem a másik álláspont megsemmisítésére, hanem a legjobb álláspont megtalálására koncentrál. Ebben van még fejlődni valónk, bár a többi pártnál még itt sem tartanak. A másik feltétel: nem szabad, hogy egy-egy szakmai vitánk az ellenfeleink, ellenségeink számára szolgáltasson muníciót. Így is nagyon sokszor és sokan akarták szétverni a nemzeti radikalizmus elmúlt 20 évének politikai csúcsteljesítményét, a Jobbikot. Vigyáznunk kell rá, vigyáznunk kell egymásra.


A Jobbik lehetséges külföldi szövetségeseiről


- A Jobbiknak vannak európai szövetségesei is, akik nem nézték jó szemmel a "keleti nyitást". Természetesen az ő gondjuk, hogy mire tekintenek jó vagy rossz szemmel, ám könnyen lehet, hogy a Jobbik most lényeges európai partnereket veszített el ezzel a "törökbarátsággal". Hogy látja, helyre tudja hozni a párt a jócskán megkopott európai nimbuszát?
- A politika, pláne a diplomácia nem így működik. A nyugati partnerek tisztában vannak vele, hogy a török kérdés Magyarországnak egészen mást jelent, mint nekik, mint ahogy mi is tudjuk, hogy a cigány probléma ügyében meg nekik mások a perspektíváik. A nemzetközi kapcsolatok érdekekről szólnak elsősorban, és nagyon sok közös érdekünk van, amely lehetővé teszi, hogy egy-egy kérdésben megértsük azt, ha a másiknak eltérő a nézőpontja. A Jobbik európai nimbusza nem kopott meg véleményem szerint, egyúttal jelzem, hogy keleti – orosz, kínai, arab, iráni, török, közép-ázsiai – nimbusza pedig egyre erősebb. Azt pedig soha sem rejtettem véka alá, hogy nekem a keleti fordulat az egyik szívügyem. Ebben látom nemzetünk egyik fő kitörési pontját.
- A franciaországi HVIM, a Democratia Nacional, az olasz Fiamma Tricolore, a német NPD – csak néhány nyugati, a Jobbik főbb programpontjait osztó szervezet, amely nem örült a török csatlakozás kérdésében felszínre került jobbikos álláspontnak. Ez azért nem nevezhető úgy, hogy nem kopott a Jobbik európai nimbusza, és messze nem úgy tűnik, mintha tisztában lennének azzal, hogy Magyarország számára a törökkérdés mást jelentene.
- Elnézést kérek, de a franciaországi HVIM-et nem tekintem véleményformáló nemzetközi erőnek. A többi szervezet közül pedig csak az olasz FT tartozik a szövetségeseink közé. Tőlük semmilyen hivatalos értesítést nem kapott a párt, amelyben szóvá tettek volna bármit is. Egyébiránt pedig nem is volt mit, hiszen a párt nem alkotott hivatalos véleményt korábban, amire reagálni lehetett volna. Szerintem tovább léphetnénk a török témán, mert ez az interjú már kezd monomániássá válni.
- A nemrégiben Bécsben lezajlott, jelentősebb európai radikális pártok részvételével megtartott konferenciára miért nem hívták meg a Jobbikot?
- Nem tudom. Erről a szervezőket kell megkérdezni. Hallottam ezt-azt, de egy olyan konferencián, ahol a Szlovák Nemzeti Párt meghívott vendég, nekünk amúgy sem lett volna helyünk.
- Ez igaz. Tervezik, hogy szorosabbra fűzik kapcsolataikat a nyugati radikális pártokkal (ezzel a szlovák nacionalisták elől is elszívva a levegőt), mint például az NPD, FPÖ?
- Olyan pártokkal szeretnénk kapcsolatokat, akik valóban komoly erőt képviselnek a saját hazájukban. A nemzeti pártok tekintetében az utóbbi években ugyan történt előretörés, de azért őszintén megvallva, a legtöbb országban teljesen marginálisak a nemzeti pártok, míg máshol olyan cionista irányt vettek, amellyel nem tudok mit kezdeni. Ebből a szempontból a Jobbik mellett az osztrák FPÖ-t és a bolgár Atakkát tekintem olyan pártnak, amelyek kormányzati felelősséget kaphatnak a szavazóiktól.


Morális dilemma is Kína ügye

- Nem zavarja Önt, hogy a keleti nyitás során egy kommunista diktatúrával kell együttműködnie, mint Kína?
- A keleti nyitáson nem ideológiai nyitást értek, hanem gazdasági és stratégiai nyitást. Egyébként pedig a kínai kommunizmus mára teljesen átalakult. Ma már inkább államkapitalista rendszernek nevezném Kínát, amellyel sokkal szívesebben keresek kapcsolatot, mint globalista és cionista versenytársaival.
- Nem mindegy, hogy milyen rendszernek hívjuk azt, ami országokat száll meg, nemzeteket gyilkol és tart elnyomás alatt, és a világon a legdrasztikusabban cenzúráz?
- Ez valóban komoly morális dilemma. Nem hiszem, hogy lenne rá fekete-fehér válasz. Én a magyar nép életéért, igazságáért és gyarapodásáért tartozom felelősséggel. Elhiheti, hogy minden egyes ilyen döntés során ez a felelősség mutat nekem iránytűt. Nagyon szeretem azt, ha valami egyértelműen igaz és hamis, mert az ilyen politikai csatákban úgy érzem, szárnyalok, de azt is be kell látni, hogy nem mindig egyszerű ilyen döntéseket meghozni.
- Milyen gazdasági kapcsolatokra gondol Kínával kapcsolatban? A jelenlegi helyzet – mint egy olvasónk jelezte is – úgy áll, hogy amire Kínának szüksége van, azt mi nem állítjuk elő. Amit pedig Kína nyújtana, az mi lehet?
- A magyarországi ázsiai kereskedők egy részénél sokakat felháborítanak azok az adózási visszaélések, amelyekkel kapcsolatban következetesebb és erőteljesebb fellépésre van szükség. A két ország gazdasági kapcsolatait a tisztesség és a kölcsönös érdekek kettős talapzatára kell építeni. Én a magam részéről a feltörekvő, polgárosodó és ezáltal egyre nagyobb fogyasztási potenciállal rendelkező kínai középosztályban látom számunkra a lehetőséget. Itt azonban nem mezőgazdasági alapanyagok exportjára van szükség, mert itt nem leszünk versenyképesek, hanem meg kell találni azokat a nagy hozzáadott értéket igénylő élelmiszeripari termékeket, amelyekkel be tudunk törni erre a hatalmas piacra.
- Igaz az, hogy a Jobbik-frakció számára megtiltották a dalai láma előadásán való részvételt? És miért?
- Megtiltani egy képviselőnek nem lehet semmit, viszont jeleztük, hogy a Jobbik hivatalosan nem kíván részt venni a dalai láma látogatásán. Jelzem, hogy ezt Orbán Viktor is így tette. Tudom, hogy nagyon sokan szimpatizálnak vele, és az üggyel, amelyet képvisel, de én a dalai lámát olyan politikai és kommunikációs áldozatnak tekintem, akit az amerikai diplomácia hangzatos és szép szavak mögé bújtatva használ fel arra, hogy Kína nemzetközi elszigetelését biztosítsa. Ehhez a Jobbik nem kíván asszisztálni.
- Nem gondolja, hogy ez egy kicsit erős kijelentés, miszerint Kína nemzetközi elszigetelésére használja fel Amerika a dalai lámát? Ráadásul ez még nem változtat azon, hogy Kína következetesen elnyomja az ujgurokat, tibetieket. A kérdésem lényege: adott egy abszolút igazság, miszerint Tibetet Kína bekebelezte, az ott élőket elnyomja, tervszerűen kivégzi őket, akárcsak az ujgurokat. Meddig kell nekünk saját, azaz Magyarország érdekében félrenézni, és muszáj bojkottálnunk a dalai lámát, mikor hazánkba látogat? Ha esetleg félreértelmezem a dolog lényegét, akkor kérem, azt is jelezze!
- Tibet ügyében fent elmondtam a véleményemet, és azt tartom is. Ujgur ügyben sem kell hallgatni, viszont be kell látni, hogy ezekben a kérdésekben hazánk érdekérvényesítő ereje csekély. El kell döntenünk, hogy látván Kína következetes és határozott álláspontját az "egy Kína"-doktrína mellett, belemegyünk-e egy kilátástalan vitába, vagy, nem elhallgatva a véleményünket, megkísérelünk az ország érdekében jó gazdasági kapcsolatokat létesíteni a világ nemsokára legerősebb országával.


"A Jobbik kellőképpen kiállt a politikai foglyok mellett"

- Önnek mi a véleménye Budaházy Györgyről?
- A nemzetéért elkötelezett, bátor embernek tartom, akivel kezdetektől fogva nem értettem egyet számtalan kérdésben. Szerintem sokkal többet tehetett volna a nemzeti oldalon, ha nem a direkt politika vonalára lép, hanem a szellemi-kulturális értékek terjesztésénél marad. El tudtam volna őt képzelni például egy, a Magyarok Szövetségéhez hasonló kulturális szervezet élén. Politikailag azonban szerintem nagyon sok dologban rossz volt a helyzetértékelése, és ezért rosszak voltak a következtetései is. Nagyon sajnálom, hogy a hatalom így meghurcolja, és bízom benne, hogy sikerül tisztáznia magát a vádak alól.
- Tartja a kapcsolatot a bebörtönzött hazafi rokonaival?
- Jó kapcsolatom van a család több tagjával is, de mivel Budaházy Györggyel nem voltunk barátok, csupán ismerősök, így ezek a kapcsolatok elég felszínesek voltak és maradtak is. A pártból viszont Morvai Krisztina, Gaudi-Nagy Tamás és Novák Előd is szoros kapcsolatot ápol a családtagokkal is.
- Nemrégiben zajlott le a Jobbik bővített elnökségi ülése, amelyen szó volt Budaházyról is. Milyen döntés született?
- Nem született döntés, csupán értékeltük a helyzetet. Véleményem szerint a hatalom arra játszik, hogy Budaházyt terroristának állítsák be a közvélemény előtt, és közben folyamatosan összemossák ezt a Jobbikkal, hogy végül a pártot is valamiféle terrorista pártnak mutathassák be. Ügyes, ördögi terv, amelyet attól félek, még évekig el akarnak húzni.
- Joggal róják fel a nemzeti radikális körök a Jobbiknak azt, hogy nem áll ki kellő határozottsággal a politikai foglyok ügye mellett. Tervezi a Jobbik, hogy változtat ezen a viselkedésén?
- Szerintem a Jobbik kellőképpen kiáll mellettük.
- Különböző nemzeti radikális szervezetek - köztük a Budaházy György által vezetett Hunnia Mozgalom - még a tavalyi év során megállapodtak Önnel valamiben. A találkozónak maga a létét is tagadta már Balczó Zoltán (több alkalommal is), Ön viszont hogyan érzi: betartotta a maga részéről azt, amiben megállapodtak?
- Valóban volt Szegeden 2009-ben egy találkozó, ahol több nemzeti szervezet találkozott, de ennek a találkozónak nem lett folytatása. Sok mindenről szó volt ott, többek között a homoszexuális felvonulás elleni tiltakozásról és a politikai foglyok ügyéről. Úgy érzem, hogy amit tudtunk, megtettük, és amit tudunk, meg fogjuk tenni.
- Tervezi, hogy meglátogatja Budaházy Györgyöt?
- Képmutató dolognak tartanám, ha most nagy hirtelen meglátogatnám, de ha van rá igény, szívesen meglátogatom.
- Ön viszont annak a pártnak az elnöke, amelyet – tény és való – Budaházy György számtalanszor kritizált, sok esetben a szavazástól való távolmaradásra buzdította híveit, ami a Jobbik érdekeivel nyilvánvalóan ellentétes. Hogy esett ez Önnek, és maradtak-e tüskék emiatt Önben? Ha igen, akkor mennyire befolyásolja ez Önt, illetve a párt vezetőségét?
- Budaházy György valóban sokszor beszélt elég elítélően a Jobbikról, sőt, néha még a nyomdafestéket is megterhelte egy-két jelzőjével. Ez azonban sem engem, sem a pártot nem befolyásolja a hozzá fűződő viszonyban. A politikában, a közéletben nincs helye a sértődésnek. Egyébként pedig mindig is többre tartottam azt, aki az elvei alapján nem ért egyet velem, mint azt, aki elvtelenül követ.
- Ismeri a Budaházy György nevéhez köthető Hunnia-elmélet közjogi részét? Kíván belőle felhasználni valamit a Jobbik?
- Nem az elmélettel voltak gondjaim soha, hanem az úttal, amelyen keresztül oda eljutunk. Budaházy György sokszor beszélt arról, milyen országot szeretne, de kevésszer hallottam tőle számomra racionálisnak mondható utat, hogy hogyan jutna el odáig. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a Jobbik útja sétagalopp, de még mindig úgy látom, hogy ez a lehető legjobb és leggyorsabb út a nemzeti gondolat érvényre juttatására. Örülök neki, ha vannak más elképzelések is, hiszen fontos, hogy több irányból haladjunk a céljaink felé, és az idő majd eldönti, hogy kinek volt igaza. A lényeg, hogy a nemzeti oldal napról-napra erősebb legyen.


Sajnálja a TMRSZ-szel való szakítást

- A Jobbik és a Tettrekész zsaruk közötti megállapodás felbomlott. Miért?
- Személyes okai voltak. A TMRSZ vezetősége olyan ajánlattal állt elő az országgyűlési választás előtt, amelyet nem tudtunk teljesíteni, amit meg mi ajánlottunk, nekik volt kevés. Ez egyébként egy biztos befutó hely volt az országos lista első 10 helyének egyikén, ennyit ajánlottunk. Mivel nem tudtunk megállapodni, a TMRSZ mindent felrúgott. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, és mind a mai napig készen állok arra, hogy a szakszervezettel egyeztessek az együttműködés valamiféle továbbfolytatásáról, de úgy látom, hogy Szima Judit sérelmi politikába kezdett. A TMRSZ-t egy erős, fontos szervezetnek tartom, amelyre a jövőben még komoly feladatok várnak. Ehhez azonban nem tesz hozzá, ha a sajtóban egymást szapuljuk.
- Szima Judit szerint, idézem: "a Jobbiknak csupán szekértolónak kellett a TMRSZ". Hogy kommentálná ezt?
- Sajnálom, hogy így látja. Remélem, hogy a TMRSZ vezetőinek sem zsámolynak kellett a Jobbik.


Új Gárda-vezetőt keresnek

- Most akkor tisztázzuk: a Jobbiktól független szervezet a Gárda, vagy sem?
- A Gárda közössége önálló volt korábban, és az most is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a két közösséget ne fűzné össze ezernyi szál. Én mindig azt szoktam mondani, hogy a jobbikosok és a gárdisták nem szövetségesek, hanem édestestvérek. Én ráadásul úgy tekintek a Gárdára, mint a saját gyermekemre, ezért mindent meg fogok tenni a közösség megmentéséért.
- Miért nem támogatja Ináncsi Józsefet, a Gárda nemrégiben megválasztott új vezetőjét?
- Mert a Gárda jelenlegi helyzetében, aki csak egy részét tudja összefogni az embereknek, az nem alkalmas rá. Most nem elég az, hogy valaki maga mögött tud egy résznyi kapitányt. Az kell, hogy mindenki a pajzsra emelje. Keresem én is ezt az embert, és meg is fogjuk találni. Tisztelem Józsit, de be kellene látnia, hogy jelenleg inkább akadálya az egységes és erős Gárdának, mint segítője.
- Kitűzött saját magának egy időpontot, amíg ezt a személyt megtalálja? Nem gondolja, hogy amíg a keresés zajlik, szétszéledhet a gárdisták túlnyomó többsége?
- Erre mondhatnám azt, hogy a határidő, amit kitűztem magamnak, az tegnap. De nem akarom elkapkodni sem, mert az ügy súlyosabb annál, hogy elbaltázzuk.


Kitörés napja és pártépítés


- A nemzeti radikális tábor, benne a Jobbikkal, elviekben egy "nyugodt" (az idézőjel indokolt) négy éves periódus elé néz. Mit tervez a jövőre nézve, hiszen a parlamenti erőviszonyokat elnézve, akár nyugodtan fordíthatná energiáit a pártépítésre, háttérintézmények megteremtésére? Egyáltalán, hogyan gondolja a jelenlegi parlamenti ciklus tennivalóit?
- A parlamenti munka olyan, amely hatalmas energiákat emészt fel, de ennek kevés a látszatja. Ez egy érdekes helyzet, hiszen vért kell izzadnod azért, hogy szinte a nullán maradj. Ha viszont elhanyagolnánk az országgyűlési feladatainkat, akkor mindenki arról cikkezne, hogy a Jobbik lógatja a lábát. Szóval egyszerre kell helyt állnunk a Parlament falai között és azon kívül is. Persze a háttérintézmények felépítését, a civil és szakmai szervezetekkel való kapcsolatépítést és a terepmunkát tartom a fő csapásiránynak.
- Milyen téren kell erősödnie a Jobbiknak?
- Minden téren. Politikai, szakmai, kommunikációs, szervezeti és kapcsolati szinten egyaránt. Nagyon büszke vagyok a pártra, mert tudom, hogy milyen mostoha körülmények között mekkora sikert ért el, de egyúttal látom, hogy mennyire az elején tartunk még saját magunk megerősítésének terén is. Nem véletlenül mondtam, hogy a Jobbiknak olyannak kell lennie, mint egy profi nagyvállalat, egy eltökélt egyház és egy rettenthetetlen hadsereg tökéletes keveréke, ha el akarja érni a céljait.
- Felvetődött, hogy a parlamenti jelenlétük a mozgalmi politizálás elhalásához vezet. Mit gondol, meg tud maradni a Jobbik mozgalomnak és pártnak is? Egyáltalán, szükséges elválasztani a kettőt?
- Ez a Jobbik sikerének a kulcsa. Nem tudom, nem akarom és nem is szabad szétválasztani a kettőt. Egyszerre kell helytállnunk, mint párt és mint mozgalom. A jelenlegi pártoknak pont az a halálos hibájuk, hogy elszakadtak az emberektől, és ezáltal elvágták a gyökereiket, így idővel kihalásra is vannak ítélve. Nekünk tanulni kell ebből. Elszakadni az emberektől csak egyszer lehet, viszont nap mint nap meg kell küzdeni azért, hogy a kapcsolat élő és hatékony maradjon. Soha sem akartam egy párt tagja lenni. Ha a Jobbik csupán egy párt lenne, és nem lenne mozgalom is, bizonyára a Jobbiknak sem lennék a tagja.
- A radikális tábor rendkívül tagolt, sokszínű, úgy is mondhatnám, hogy egy mini multikulturális társadalom, hisz a királypártiaktól a nemzetiszocialistákon át a jogvédő demokratákig, a fundamentalista katolikusoktól a pogányokig mindenki megtalálható. Ez egyben erősségünk is lehet, ugyanakkor a Jobbik szembesülhet majd azzal, hogy esetleg olyan ügyekben is fel kell emelnie szavát, amelyek a hivatalos politika számára túl "kemények". Gondolok itt a Becsület napján rendezett megemlékezésekre, amit az Orbán-kormány vélhetőleg el kíván majd fojtani. Számíthatnak a Jobbik támogatására a Kitörésre emlékezni vágyók?
- A Kitörés ügyében magam is úgy érzem, hogy ideje lenne a rehabilitációnak. A Jobbik, ha utánanéznek, maga is szervezett számtalan megemlékezést a kitörésről az elmúlt években. A széles közvélemény előtt ma a kitörés valamiféle nemzetiszocialista vagy nyilas eseményként könyvelődött el. A Jobbikra történelmi feladat vár, hogy ez megváltozzon, és a hősök emléke méltó helyre kerüljön.
- Hogyan gondolja egyben tartani ezt a sokszínű tábort, amit nemzeti radikális oldalnak nevezünk? Ön szerint lenne szükség egy Jobbiknál is radikálisabb párta, amely később a Jobbikkal szövetségben politizálna, ám megállítaná a szélsőjobbról esetleg "lepottyanó" szavazókat?
- Ezt nem én döntöm el, hanem a választók. Hallottam már ilyen ötletekről, de veszélyesnek tartom, mert könnyen az elaprózódás sorsára juthatunk. Én számtalanszor elmondtam, hogy nem jobb és bal skálán gondolkodom, ezáltal a szélsőjobb, szélsőbal fogalmakat is idejétmúltnak tartom. Szerintem egy nemzeti egységet kell kovácsolni, olyat, ami még nem volt Magyarországon. Az eddigi kormányok vagy nemzetellenesek voltak, vagy olyan "vegyes házasságok", ahol mindig a nemzeti oldal húzta a rövidebbet. A Jobbikra vár a feladat, hogy legyen végre egy színtiszta nemzeti kormánya ennek a sokat szenvedett országnak.
- Gyakran elhangzik az a vád bizonyos radikális körökből, hogy a Jobbik mindennap egy picikét "középre" húzódik. Születnek a Jobbik stratégáinak műhelyeiben ilyen tervek, hogy a Jobbikról lemosni a szélsőséges jelzőt azáltal, hogy "visszavesz a radikalizmusából"?
- Nem. Szeretnénk egyre alaposabb szakmai munkát végezni, egyre jobb válaszokat adni a mindennapi problémákra. Aki ezt középre húzódásnak értékeli, az vagy nem érti a politikát, vagy rosszindulatú. Gyógymódként ajánlom neki, hogy nézze meg az izraeli társulási szerződés ügyében tartott parlamenti vitát. Az nem egy puhuló párt képét mutatja.
- Köszönjük szépen, hogy időt és energiát nem kímélve a Kuruc.info rendelkezésére állt, remélhetőleg az interjú sok olyan kérdést tisztáz majd, amelyek olvasóinkban is felmerültek mostanság. Végezetül fordítsuk meg a sorrendet, kérdezzen Ön is valamit tőlem, mintha villáminterjút készítene…


Vona Gábor: -  Ha Ön lenne a helyemben, mi lenne az első öt lépése?
Florian Geyer: - Kénytelen leszek beismerni, hogy most megfogott. Talán jobb riporter lenne Önből, mint belőlem politikus. Mindenesetre én az első lépések egyikeként temérdek szakmai fórumot szerveznék, ahol a párt „hogyan továbbjáról” beszélgetnénk, nagy teret engednék az olyan vitáknak, amelyek a morális dilemmákat feszegetik. Második lépésként az elmúlt négy évben a párt mellett kiálló, azzal együtt harcoló szervezeteket keresném fel, adnék nekik feladatokat, és megpróbálnám az anyagi bázisukat is megszilárdítani. Gondolok itt a HVIM-en kívül az EMI-re is, de a különböző nemzeti egyletekkel, a zenekarokkal és akár a nemzetiszocialista irányultságú baráti társaságokkal, valamint a szurkolók köreivel is keresném a kapcsolatot, mert az elmúlt négy évben temérdek ötlet, terv halmozódott fel ezekben a táborunkat jelentő kis közösségekben, és mindenhol, minden csoportosulásban vannak értékes emberek. Megpróbálnám ezeket listázni, összehangolni. Harmadik lépésként átgondolnám a parlamenti tevékenység intenzitását. Igaz, hogy egyéni körzetben nem nyert a Jobbik, de jobbnak tartanám, ha a jobbikos képviselők többet mutatkoznának lakóhelyük vonzáskörzetében. Amúgy is, van még négy év a követező választásokig, ráér három év múlva intenzíven felszólalgatni a Parlamentben, ráadásul az országgyűlés nem az a színtér, ami a szavazótáborunk legkedveltebbjei közé tartozik.
Negyedik lépésemet az első három eredményessége határozná meg, az ötödik lépésem viszont egyszerre történne az elsővel, a Fidesz és MSZP jogállamról vallott felfogásának hasonlóságaival állnék ki a nyilvánosság elé, és felmelegíteném napról napra az elmaradt elszámoltatást, azt, hogy Gyurcsány szabadlábon van, azt, hogy még mindig nem tudjuk, ki lőtt ránk és kinek a parancsára 2006. október 23-án, és legfőképp intenzíven támadnám a Budaházy-ügy kapcsán felmerülő jogi anomáliák meglétének a felelőseit. Talán az sem kizárt, hogy a cigánygyilkosságok valós hátterét is elkezdeném feszegetni, és naponta megkérdezném Lendvai Ildikótól, hogy milyen érzés számára egy olyan pártban politizálni, amelynek elődje közvetlenül felelős a világ egykori első számú terroristájának, Carlosnak, a Sakálnak magyarországi bújtatásáért, ahol egy olyan politikussal kell együtt szívnia a levegőt, akit rokoni szálak fűznek a II. János Pál pápa ellen merényletet elkövető Ali Agcához. Ezt az öt lépésemet pedig a kommunista diktatúra maradványainak a felszámolásának érdekében hoznám közös nevezőre, kinyírva ezzel a gyűlölt MSZP-t, és végre sikerélményt nyújtanék a szavazóbázisomnak. Persze, én mindezt egy publicistaként látom, azt viszont kénytelen vagyok elismerni, hogy a Parlamentben olyan hatások érhetik az embert, olyan információk birtokába juthat, amelyek a legszebb álmaimat is porrá zúzhatják. Na meg a házszabályban sem vagyok jártas.
Florian Geyer

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb