Mike McLellan: Erkölcs és emberi értékek (a bennünket szelíden kérlelő Dalai Lámáról)

2009. június 25./Tracy Press/WTN/TibetPress

Mike McLellan: Erkölcs és emberi értékek

 (a bennünket szelíden kérlelő Dalai Lámáról)

 

Nagyon tisztelem a Dalai Lámát, aki a népek közti megértés egyik fő előmozdítója. Ugyanakkor, sokszor pontosan azt mondja, amit én mondtam a gyerekeimnek illetve a szüleim mondtak nekem. A dolog valójában úgy fest, mintha egyre csak kérlelne bennünket.  Őszintén szólva – mert őszintének kell lennünk - erkölcsről és emberi értékekről  beszélni jó adag okvetetlenkedést és ingerlő bosszantást is feltételez. Az ilyesmi nem szégyenlős embernek való. Hát a Dalai Láma nem ilyen. Aztán kell-e még valamit hozzátenni ahhoz, hogy „légy kedves”, „légy tisztességes”  vagy „ne lopj”?

Én is ezt mondogatom, noha a Béke Nobel-díj még várat magára.
A Dalai Láma bizonyára rögtön egyetértene azzal, hogy a bölcsesség inkább egyszerű, mint bonyolult valami, hogy az erkölcs csak a józan ész átültetése a gyakorlatba, hogy jellemnek nem elég látszani, annak is kell lenni.  Igaz, hogy a szüleim szemében nem égett ott az a tűz, mint a Dalai Lámáéban mikor óva intettek: Ha kezet emelsz a húgodra, felnőtt korodig büntetve leszel. Sőt, ajkamon sem bujkált jóságos mosoly utódaimnak adva át az ősi tanokat. De hát az aranyszabály minden nyelven érthető marad. Ezt tanítom, eszerint is próbálok élni.

Hát nem könnyű. Mert én is hajlamos vagyok mások érdekeit figyelmen kívül hagyva  cselekedni és nem szeretem ha ugyanezt teszik velem. Ahelyett, hogy azt tenném másokkal, amit ők szeretném, hogy tegyenek velem. Finom, de lényeges különbség. Aztán a Dalai Láma nem csupán kifinomult szellem, hanem két lábbal áll a földön. És ez  nem kis dolog. Olyan szeretetre méltó ember ő, aki saját bölcs belátása szerint cselekszik. Ez lehet a titka sikerének is. Valamint éles elméje. Voltaképpen az unszolás mellett is hozhatók fel érvek. Legtöbben közülünk nem igazán figyelnek a jó szóra; ezért kell, hogy mások emlékeztessenek rá mi a helyes  magatartás. Tudom, ez bosszantó, ám többnyire hatásos. Talán én is csak anyámnak köszönhetem, hogy ma nem csak egy adat vagyok a baleseti statisztikában. Mert valahányszor autóba ültem, mindig kért: vigyázz magadra!
Néha kell az unszolás. Olykor segít.
2009. június 17.