Free Tibet Blog: Kezdjük a legelején. Hogyan került nálad a képbe Tibet?Nem érzed úgy, hogy a tibetiek helyzete sokkal nehezebb lett? És nem csak a tibetiekre gondolok, hanem egyáltalán magára a tibeti ügyre. Nekem úgy tűnik, a kínai kormány nagy energiát fordít arra, hogy propagandáját eljuttassa a nyugati emberekhez. És ebben a nyugati kormányok vezetői- gazdasági okok miatt- nem akadályozzák meg őket, a partnereiknek tűnnek, és egyre kevesebb a kritika a részükről. Mit gondolsz erről?

Hendrey Tibor: Tibet nekem elsősorban a tibeti tradíciót jelenti, azt is mondhatnám, magát a szellemi tradíciót. Talán egy kicsit így szerencsésebb a helyzetem, mert a hagyomány igazságát megismerni egyenlő magával a személettel, a világ leképzésének szemléletével, ami nem ragad bele többek között a politika mindennapi mocskaiba, hanem önzetlen, és valóban tenni akar valamit az emberekért. Miután már jobban megismertem a tibeti hagyományt, felkértek arra a megtisztelő feladatra, hogy legyek a vezetője egy Tibetet segítő csoportnak. Abban az évben járt Magyarországon Őszentsége a Dalai Láma és akkor nyitotta meg kapuit a Tibet Ház is. Ezek után alapítottam meg alapítvány formájában a Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központot. Persze nem mondanék igazat, ha azt mondanám, pontosan tudtam, mit vállalok magamra. Tizenöt év távlatából azonban úgy gondolom, nem bántam meg. Kevés manapság az olyan elfoglaltság, ahol az ember szívét, lelkét és minden tapasztalatát megoszthatja magával a munka tárgyával.
Nyugodtan mondhatom, hogy tapasztalataimat elsősorban a tradíció megéléséből merítettem, az igazság legfőbb forrásából. A tibeti hagyomány és kultúra közelebbi megismerése mellett sok év egyéb tapasztalatai is egymásra rakódtak, amiket a fenti összefüggésben már nyugodtan nevezhetünk politikai és emberjogi tapasztalatoknak is.
Sajnos a rengeteg áldozatos munka – és itt nem csak a sajátomra gondolok, hanem a sok százezer Tibetet segítőre, akik a világ minden táján együttműködve dolgoznak – nem jelentett valóságos, kézzelfogható eredményeket a tibeti emberek számára. Pedig valójában ez lett volna a legfontosabb. Egyébként a tibetieket segítő mozgalmak vannak a legnagyobb számban jelen szerte a világon, az összes többi emberjogi és kisebbségi szervezetek együttesen kevesebben vannak. Ennek a nagy lelkesedésnek több oka is van. Tibet előtérbe kerülése a világon valamilyen lakmuszpapírosként jelent meg, mint egy varázstükröt elénk mutatva valóságos és elszomorító helyzetünkről. Ennek a népnek, nyugatra menekített hagyományának és nem utolsósorban Tibet szellemi vezetőjének szimbolikus és iránymutató szerepe van. Az már egy másik kérdés, hogy ez a varázstükör nagyon sokunk számára még mindig homályos. De ne legyünk hálátlanok magunkhoz, úgy gondolom, ha Tibetet nem segítették volna ennyien a világon az elmúlt évtizedekben, valószínűleg területileg és kulturálisan már egyáltalán nem is létezne. Persze a lét titokzatos misztériumához az is nagyban hozzájárult, hogy a tibeti emberek elfogadták Őszentsége a Dalai Láma középutas erőszakmentes politikáját, és amellett évtizedek óta következetesen kitartottak. A Tibetben élő emberek helyzete és életkörülményei jelenleg sokkal nehezebbek, mint valaha, ez még akkor is így van, ha a terror-munka nagyját a kínai rabló-betolakodó-felszabadítók már elvégezték. Generációk nőttek már fel a kínai uralom alatt egy alaposan megváltozott környezetben – amit globális világnak nevezünk –, ahol már csak egy nép genetikus virtusának kiirthatatlan erejében lehet bízni. Tehát remény mindig van, amíg élünk, de tudnunk kell, hogy Tibet akkor fog igazán elveszni saját magához képest, amikor a nyugat számára felszabadul. Úgyhogy akár előre, akár hátra megyünk, a történetnek vége. Az viszont jó és biztató, hogy új történet kezdődik.
A szemfényvesztés, a csalás és a hazugságáradat olyan nagy mértékű az emberiség jelenlegi állapotában, hogy könnyű helyzeteket, eseményeket kijátszani, hamisan megmutatni, vagyis összezavarni mindent, ami legalább a mi kis relatív emberi igazságainkban igaz lehetne. Gondolok itt olyan kis relatív igazságokra, mint az élethez és a tulajdonhoz való jog, a saját identitás megélése, a valóságos ősi-emberi jogok élvezése és így tovább. Természetesen még könnyebbek a csalás játékszabályai, ha mindenki kénytelen-kelletlenül, de közösen játssza a Rabolj okosan nevű társasjátékot, aminek belépőkártyája a gátlástalanság, és ahol a nagy konc szüksége és reménye lebeg szemeink előtt betömve vele a folyamatos, mohó fogyasztásra idomított népek szájának tömegét. Igazából valóságos értékek vagy igazságok ma már senkit nem érdekelnek a világon, már ami a politika szintjét illeti. A diplomácia olyan mértékben lerongyolódott, hogy tisztesség és emberiesség már semmilyen értelemben sem létezik. Pedig ezek nélkül nem lesz irányzék, és a bátorság is kihal, amit egyébként már mostanra is sikerült remegő kezű rémült tekintetű öregemberré erőtleníteni. Mindent lehet, csak a csomagolásnak kell hihetőnek lennie. Persze finomkodó, emberi jogokra utaló attitűdök el-elhangzanak, de ezeknek jogosságát már maga a reklamáló sem veszi komolyan. Ilyen táptalajon hizlalódnak amorf, gigantikus és hibrid birodalmak, mint például Kína. Egyébként ekkora területet és népességet nem lehet egészségesen, és főleg nem lehet harmonikusan központilag igazgatni, csak terrorral és fenyegetéssel, boldogtalanságot hozva emberek milliárdjai számára. Rendkívül téves és hamis illúzió az, hogy majd a nyugat megtanítja a demokráciát és az emberi jogokat Ázsia gólemjének. Már csak azért is téves, mert ő maga egyáltalán nem jár megfelelő úton e fogalmak valódi értelmezésében és megvalósításában.

Free Tibet Blog: A tavasz végén, nyár elején volt egy nagy nekibuzdulás a Parlamentben Tibet határozat ügyben, aztán elcsöndesedett. Én értem miért lenne fontos egy ilyen határozat, de kérlek, magyarázd el az olvasók kedvéért is. Aztán pedig légy szíves mesélj arról, hogy miért dőlt meg ez a történet, és hogy várható-e hogy megszületik a határozat.

HT: Nézzük meg egy kicsit a sokadszor elutasított, Tibet ügyével kapcsolatos parlamenti határozati javaslatot! Elöljáróban ilyen vagy ehhez hasonlatos határozati javaslatok parlamenti szinten a legtöbb nyugati és közép-kelet európai országban már megszülettek. Nem is beszélve az Európai Parlamentről vagy az Amerikai Szenátusról, ahol Tibettel kapcsolatos határozatok szép számmal megjelentek a Tibetben történt eseményekkel egyenes arányban. Egy ilyen határozatnak tulajdonképpen döntő politikai jelentősége sajnos nincs. Általában röviden és tömören összefoglalódik a helyzetkép Tibetről, amit felkérések, felszólítások követnek a kínai kormány irányába: nevezetesen hogy hagyjon fel a tibeti nép elnyomásával, tartsa tiszteletbe az emberi jogokat Tibetben, engedje szabadon a politikai foglyokat és haladéktalanul kezdjen érdemi tárgyalásokat Őszentsége a Dalai Lámával. Úgy gondolom, ezek az elvárások felvállalhatók, hiszen igazságukat számtalan, régebben kiadott ENSZ határozat valamit emberjogi jelentés igazolta. Egy parlamenti határozat a parlamenti képviselők véleményét tükrözi és rajtuk keresztül természetesen választóik álláspontját is. Mi a Sambhala Tibet Központban soha nem találkoztunk olyan magyar emberrel, pedig nagyon sokkal beszéltünk Tibetről, aki ne ítélte volna el mélységesen a kínai agressziót és ne értett volna egyet a határozati tervezet minden pontjával. Mégis szinte évről évre a baloldali kormánypárti képviselők, kormányzati nyomásra sorra megakadályozzák a határozat elfogadását. Pedig a parlamenti határozatok ilyen kényes ügyben éppen hogy levezetik azt a politikai feszültséget, amit nyíltan egy adott kormány nem mer vagy nem tud felvállalni választói előtt, valamint jelen esetben Kína felé. Nem tudok olyan országot mondani szerte a világon, ahol ne fogadtak volna el hasonló tartalmú határozati javaslatot Tibetről az adott parlamentben vagy szenátusban. Legutóbb a kormánypárti képviselők, miután már nagyon szorult a hurok a határozat elfogadása irányában, a javaslatot egyszerűen átminősítették politikai nyilatkozattá, aminek elfogadásához nagyobb többség szükségeltetik, mint feles, így a benyújtott okmány nem került elfogadásra. Természetesen nem adjuk fel céljainkat. Tovább dolgozunk azért, hogy a politikusokkal is megértessük, hogy egy nemzet érdeke több síkon közelíthető meg. Nagyon fontosak a gazdasági érdekek, hiszen élni kell valamiből. Fontosak a kulturális érdekek is, mert egy népet szellemileg is táplálni kell, hogy saját magát értelmezhesse a világban. De a legfontosabb annak a szemléletnek a kialakítása és éltetése, ami az egész emberiség harmonikus továbbélését segíti elő, mert ez a fő táplálék. Ha úgy tetszik, számunkra a globalizáció elsősorban ezt jelenti. Globális gondolkodásmód az együttérzés jegyében, széles körű közös felelősségvállalással.

Free Tibet Blog: Márciusban a kínai nagykövetség előtt volt tüntetés, 3 embert vezetett el a rendőrség. Nyáron is volt egy demonstrációtok egy száz tagú kínai küldöttség budapesti látogatásakor. Mi történt ekkor pontosan?

HT: Az idei tavasz–nyár–ősz egy kissé meleg volt a tibeti események szempontjából. A márciusi események valamint az olimpia előtti/alatti események teljesen jogos demonstrációkat, tüntetéseket, megmozdulásokat generáltak a világon. Tudtommal Tibetet kivéve sehol nem kísérték a megmozdulásokat véres, brutális jelenségek. Az emberek általában az igazság egyik utolsó szalmaszálába igyekeztek kapaszkodni, kifejezve: Tibetet nem hagyjuk. Tulajdonképpen egy láthatatlan forradalom zajlott le mindenütt az utcákon szerte a nagyvárosokban. Az embereknek nem tetszik, ahogy a politikusok nagyvonalúan továbblépnek egy olyan eseménysorozat felett, aminek valóságos és szimbolikus jelentősége sokkal nagyobb, mint a kiterjedése. Egyértelműen kiderült, hogy a király meztelen, mármint az emberi jogok királya. Az uralkodó elit, ami egyébként mára egy olyan kitenyésztett állatfajtává csökevényesedett és aminek retardált érzékszervei vannak, nem tud és nem is akar semmit cselekedni még az olyan teljesen egyértelmű emberi megaláztatások ellen sem, mint amilyen események Tibetben történtek idén és az elmúlt évtizedekben. Valószínűleg az emberei faj sajátja ez az önző, egoista attitűd, mert lényegileg az egész emberiség útját végigkíséri. Ezért fontosak a karizmatikus politikusok, akik széles távlatokban és valóban bölcsen látják a világ jövőjét, annak minden eseményét és ember-anyagát, egyforma felelősséggel. Őszentsége a Dalai Láma egy ilyen hiteles államférfi, politikus és spirituális vezető. Századunkban nem sok olyan személyiség van, aki évtizedekkel ezelőtt is ugyanazt mondta, mint most, nem hazudozik, nem csal, nem lopja meg saját és mások népét és még saját elnyomóival szemben is a béke és az együttérzés vezérli. Persze, azonnal rá lehet vágni: mit ért el vele? Ha belegondolunk, az egyetlen hiteles vezető, akit mindenki rendkívülien tisztel – kivéve a Kínai Népköztársaság vezetőit. Bár ki tudja? Egy ilyen lét-minőséget nevezhetünk szakrális uralkodónak. Az ilyen létnek a hatása a jövőre nézve meghatározó a fennmaradás érdekében. Ma, ha egy államférfiből hiányzik a szakralitás, közép- és hosszútávon biztos kudarcra van ítélve politikája és vezetett nemzete is. A szakralitás kifejezéstől nem kell megijedni, nem teokráciáról, vagy babonás vakhitről van szó. Hanem a tudat intelligenciájának univerzális tágassága, a lét/létezés tudása egy harmonikus és boldog élet felé minden lény megsegítésére. Igazi, valódi globális attitűd.
Egy ilyen láthatatlan forradalom zajlott akkor is, amikor a Kínai Parlament elnöke és közel száztagú kísérő zenekara Magyarországon járt, nevezetesen az ELTE Jogi Karán a Konfuciusz Intézet meghívására. Magyarországon élő kínai üzletemberek és kulik kötelező sorfala várta a magas rangú vendégeket, őket éltető transzparensekkel, kínai–magyar zászlókkal és Kína nagyságát éltető, egy kicsit hátborzongató énekekkel. Az összeverődött tömegben voltak jó páran, akik belső tisztességüknél fogva szerették volna kifejezni azon véleményüket, hogy a Tibetben történtek szerintük elfogadhatatlanok. A küldöttség megérkezésekor öt-hat különböző helyről Tibet-zászlók kerültek elő és Free Tibet bekiabálások törték meg a gyanús boldogságot sugárzó énekeket. Nagyszámú rendőr, biztonsági ember és magyar/kínai titkos ügynök lepte el a teret. Egyébként, amelyik politikus fél az emberektől, azzal nagyon nagy baj van. Őszentsége a Dalai Lámát nyilvános megjelenésein meg lehet szólítani, meg lehet érinteni. Vagy le lehet lőni, mint Gandhit. De itt pillanatok alatt előteremtek a védelem emberei és minden szabályos felszólítás nélkül külön-külön likvidálni kezdték a tibeti zászlót tartó gyanús elemeket. Rövid időn belül mindannyiunkat bevittek a közeli rendőrőrsre. Jómagamat kicsavart karokkal és hátrahúzott hajjal. Egy éjszakát kellet a rendőrségi fogdában töltenünk négyünknek, akik – mint a többiek – csak annyit tettünk, hogy kifejeztük a mindenki által tudott igazságokat. Még aznap éjjel egy gyorsított eljárás során jelentősebb pénzbírsággal sújtottak bennünket. Jelenleg még folynak a fellebbviteli tárgyalások, remélve a gyalázatos rendőri fellépés elítélését.

Free Tibet Blog: Jártál már Tibetben? Egyáltalán kell ahhoz Tibetbe menni, hogy szimpátiát érezz Tibet iránt?

HT: Tibetet a szívembe hordom, úgy, ahogy sok minden mást is. Mindig nálam van, így egyáltalán nem szükséges személyesen eljutnom Tibetbe. Persze azért mindenkit bíztatok, menjen el Tibetbe, addig, amíg nem késő és még meg lehet tapasztalni bármit is. Manapság divat a spirituális turizmus és sok mindenben talán meg is erősítheti az embert az, amit lát és tapasztal a világ tetején és így valóban az ösvényre lehet lépni. De úgy is meg lehet közelíteni a dolgot, hogy Tibet mindig ott van, ahol mi vagyunk, és annak is a közepén. Így nincsenek beteljesületlen vágyak, kielégítetlen vonzódások és persze csalódások sem. Azért ha egy tibeti emberrel találkozom, mindig kifejezhetetlen, szent érzés fog el, az ősiség mély érzése, a gyökér finom víz/föd szaga és az ember–ember közti örök barátság lelkesítő ereje.

Free Tibet Blog: Őszentsége a Dalai Láma saját kifejezését idézve, feladta, hogy a kínaiakkal nyolc éve tartó, reménytelinek hitt tárgyalás-sorozat bármilyen eredményeket hozzon a tibetieknek. Mit gondolsz, mit hoz a jövő Tibetnek és Kínának?

HT: Nem tűnik reménytelinek Tibet jövője. És ahogy az imént említettem Tibet lakmusz-papíros hasonlatát, Földünké se nagyon. Ekkora területet ilyen kevés emberrel nem hagynak a világ nagyhatalmai parlagon. A felosztás stratégiája az egyedüli szempont, ami a történéseknek irányt szab. Általában Tibet ősi értékes hagyományának lassan, de biztosan teljesen vége lesz, és jobb esetben kulturális, turisztikai látványossággá degradálódnak olyan fogalmak és entitások, mint hagyomány, dalai láma, Potala Palota, nomád életforma és még sok minden más. Ami érték a tradícióból, nyugaton köt ki és vet horgonyt, szerencsére az emberek javára. Tibet kisebb-nagyobb városai teljes kínai befolyás alatt vannak és az emberek valamint a terület értékei gyarmatként játszanak szerepet már elég régóta. A politika színjátékának felvonásait nem lehet előre megírni, de az a véleményem, hogy a nagy vad/kommunista/kapitalista hibrid kínai birodalom nem fogja lazítani a tibeti béklyót, elsősorban belső feszültségéből adódóan. Most elmondok pár szempontot, miért olyan fontos Kínának Tibet. Elsősorban puffer-zónaként hasznos az ujgur és belső-mongol területekkel együtt. Így az anyaország katonailag bevehetetlen más nagyhatalmak által. Atomtámaszpontok és -temetők sora tarkítja a Tibeti Fennsíkot, amelyek esetében külön előny a magas terület. Ázsia ivóvíz készletei a Himalája hegységeiben képződnek, ez felbecsülhetetlen érték, figyelembe véve több milliárd ember vízigényét. Ázsia összes nagy folyója innen ered. Hatalmas értékek húzódnak meg a föld mélyén Tibetben. Arany, urán, olaj, földgáz mezők, óriási erdőségek, amik jelenleg még kiaknázatlanok, de hamarosan beköszönt a jövő. Kína hatalmas terület, de sok ember él rajta, így nagy területekre is szükség van. A han nemzetiségű kínaiak betelepítései jelenleg már visszafordíthatatlanul megváltoztatták a demográfiai arányokat, több gyarmatosító sanyargatja a helybélieket, mint ahányan maguk a tibetiek vannak. A világ turista iparának egyik legnépszerűbb helyszíne Tibet, így rengeteg pénzt lehet bevételezni ebből a projektből. Nem a legismertebb tényező, de tény hogy spirituálisan is kihasználja, lerabolja az anyaország erőszakkal adoptált gyermekét.
Őszentsége a Dalai Láma természetesen nem mond le, ahogyan rosszul interpretált média anyagokban ez megjelent. Egy király, aki ráadásul szellemi vezető is egyben, nem tud lemondani és nem is mondhat le. A helyzet nagyon drámai, és ez gondolom Dharamszalában, a most zajló konferencián is érezhető, amit az emigráns tibetiek hívtak össze az új stratégia kialakítására. Ötven év távlatából egyértelművé vált, hogy semmit nem eredményeztek a tárgyalások a rendkívül jól taktikázó és erőszakos Kínával. Őszentsége a Dalai Láma erőszakmentes középutas megközelítésének tudatformáló hatása csak járulékos haszon. Bízni lehet abban, hogy ez a járulék az emberiség hasznára lesz, még akkor is, ha ennek árát tibeti áldozatok milliói fizették meg. A kínai techno-falanszter politika kedvét lelné, ha a megszenvedett tibetiek, megelégelve az eddigi út sikertelenségét háttérbe szorítanák Őszentsége együtt érző politikai filozófiáját. Mert ebben az esetben a radikális Tibet függetlenségét követelő irányzat lehetne a kezdeményező az emigrációban, és így a kreált terrorizmus ellen Kína a világ előtt is jogosan és még elszántabban léphetne fel. Vagyis radírozna. Figyeljünk oda, Nagy-Britannia csak most a hetekben ismerte el, hogy Tibet Kína integráns, elidegeníthetetlen része. Azt ajánlom mindenkinek, érdemes elkezdeni kínaiul tanulni. Nem olyan nehéz nyelv.

Free Tibet Blog: Mit vársz a parlamenti Tibet-csoport megalakulásától?

HT: A Magyar Parlamentben nagy lelkesedéssel egyszer már megalakult egy Tibet-csoport, jó tíz évvel ezelőtt Fodor Gábor és Hajdú Zoltán munkájának köszönhetően. Akkor, úgy emlékszem, tíz tagja volt, képviselve szinte valamennyi politikai nézetet. Sajnos a folyamatos belpolitikai bonyodalmak, viharok és presszionálások nem tették igazán lehetővé, hogy aktív és valóságos eredményeket felmutató érdekképviseletté váljék. Pedig a mi munkánknak nagyon fontos része kellene, hogy legyen egy Parlamenten belül működő szerveződés, amely képviselői/kormányzati szinten felvállalja és kezeli Tibet ügyét Erre a munkára időt kell szakítani, mert fontos, mert haladó, korszerű, de legfőképpen emberséges. Talán most van itt az ideje egy hasznos Tibet-csoportnak. Közösségi munkát igényel ez a szemlélet a nemzet házában, úgy, ahogy a Tibetet Segítő Társaság is sokat köszönhet, ha nem mindent, állandó és változó munkatársai sorának. Szóval Semjén Zsolt és Balog Zoltán átvették a stafétabotot Fodor Gábortól, és teljes szívből felvállalták Tibet ügyét. A TST-vel karöltve nekik köszönhető, hogy újra felállt egy csoport, aminek tagjai remélhetőleg minden Tibettel kapcsolatos eseményre bátran, aktívan és megalkuvás nélkül fognak reagálni. Biztos vagyok benne, hogy számos jóérzésű úgynevezett kormánypárti politikusra is számíthatunk, akik közül nem egyről tudom, hogy értik Tibetet és szívükben mellette állnak. A Tibet-csoportnak feladata – és nem csak akkor, amikor Őszentsége a Dalai Láma Magyarországon jár –, hogy bármikor és bármekkora politikai erővel szemben fellépjen a tibeti emberi jogok védelmében, amelyek egyébként megegyeznek az általánosan megfogalmazott emberi jogokkal. De hiszen ez mindannyiunk feladata is. Vigyáznunk kell, könnyen kiszolgáltatottá és elveszetté válhatunk mi magunk is, ha nem merünk szembenézni és kiállni, ha csupán gazdasági érdekek miatt is, globális igazságokért. A kis ország fogalma nem egyenlő a gyávasággal, vagy ha igen, mit ér a globalizmus. Az államférfi fogalma nem szabad, hogy szinonimája legyen a hazug, álnok, csaló politikus fogalmának. Az a hiteles, bátor és egyben győzedelmes ember, aki bátran, netán elsőként ki meri mondani az igazságot. Ne féljen, lesz, aki mögé áll.

video: http://www.youtube.com/watch?v=5KnGKXWUhfg&eurl=

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: