A legtöbb amerikainak csalódást okozott Lodi Gyari beszámolója a tibeti küldöttség és a kínaiak közötti találkozóról. Csalódást, de meglepetést nem.
„A tibetiek körében egyre erősödik az a nézet, miszerint a kínai kormány taktikája abból áll, hogy időhúzás céljából áll szóba velünk.” – mondta Lodi Gyari, aki annak a kétfős delegációnak volt a vezetője, amely a kínai tisztviselőkkel találkozott Pekingben. Míg egyes kommentátorok, többek között Jamyang Norbu, már korábban sokkal élesebben fogalmazták meg e véleményt, a legkonzervatívabb olvasók is idejekorán felismerték, hogy ezek a találkozók üres szócséplésnek tűnnek, és pusztán arra szolgálnak, hogy lecsendesítsék a nemzetközi közvéleményt az olimpia befejeződéséig.
Természetesen az amerikaiaknak időnként nehézséget okoz, hogy a sorok között olvassanak Gyari gondosan megfogalmazott nyilatkozataiban, de a mai jelentésnek Kína időhúzásos taktikájára vonatkozó mondata már-már nevetségesen hangzott: „A munkatársam és jómagam nyíltan megmondtuk kínai tárgyalópartnereinknek, hogy apránként közeledünk e gondolati iskola felé.” Apránként? Miért nem ugrásokkal vagy lendületesen? Míg a tibeti delegáció csalódottságának adott hangot a megbeszélésekkel kapcsolatban, a kínaiak más nézőpontból közelítettek a kérdéshez: „A kínai félnek az volt a véleménye, hogy a párbeszéd eredményes,” – jelentette Gyari, „és figyelembe kell vennünk, hogy egy fél évszázados igen összetett problémát nem lehet néhány év alatt megoldani.” Ezek olyan megállapítások, amelyekre teljességgel lehetetlen racionálisan reagálni…
Nem tehetek róla, de még mindig úgy vélem, hogy az olimpiai megnyitó bojkottja hatékony eszköz lenne a nemzetközi nyomás fenntartására, amely a márciusi megmozdulások kirobbanása óta nehezedik a kínaiakra. De ez csak egy álom, ahogy a Globe and Mail fogalmaz:
A bojkott törekvés darabokra hullott, már egyetlen jelentős nyugati vezető sem támogatja. Csak néhány kisebb ország – Észtország, Lengyelország, Ausztria és a Cseh Köztársaság – jelentette be, hogy nem képviseltetik magukat a pekingi megnyitó ünnepségen. Több más vezető, így Stephen Harper, kanadai és Gordon Brown, brit miniszterelnök, nem tervezi a megnyitón való megjelenését, de egyértelműen leszögezte, hogy a bojkottban nem vesz részt.
Még az Arkansas állami napilapban is olyan vezércikk jelent meg néhány napja, hogy „A követ tiltakozik Kínának a darfúri népirtásban való részvétele miatt, és népirtó játékoknak titulálta az Olimpiát.”
Ha a világ vezetői nem képesek erőteljes választ adni a kínaiaknak, mi magunk meg tudjuk ezt tenni. Kapcsoljuk ki a tévét, és ne nézzük az Olimpiát!