Megkezdődik a háború a vízért?

2016. december 2./Privátbankár.hu/TibetPress

eredeti cikk

Szerte Ázsiában emelkedik a geopolitikai feszültség az apadó vízkészletek miatt. Szomszédai Kínát tartják agresszornak, amely gátak sorával tartja vissza a létfontosságú ivóvizet. Washingtont és Budapestet nem izgatják a globális ökológiai vészjelzések.

Az európai védelmi tervezőkkel szemben a Pentagon már 2014-ben a klímaváltozást azonnali veszélyforrásnak deklarálta amerikai nemzetbiztonságra nézve. Ezért az amerikai védelmi minisztérium már két éve kötelezően figyelembe veszi a klímaváltozás hatását mind a hadgyakorlatokon, mind a tervezési forgatókönyveknél. Bizony a globális nagypolitika és a főáramlatú média évtizedek óta jórészt félvállról veszi, vagy egyenesen tagadja az ökológiai rendszer és a klíma részéről érkező vészjelzéseket.

Forrósodó helyzet a víz miatt

A túlnépesedett Indiában idén tavasszal 300-an haltak meg a májusi hőhullámban és 330 millió ember vízellátása került veszélybe az „emberi tevékenység által okozott”, elhúzódó szárazság miatt. Nem véletlen, hogy Indiában – sőt szerte Ázsiában - meredeken emelkedik a geopolitikai feszültség az apadó vízkészletek miatt. Az MIT tanulmánya szerint Ázsia minden más kontinensnél kevesebb egy főre jutó ivóvízzel rendelkezik. Holott a térségben már amúgy is feszült India és Kína kapcsolata és a vízért folytatott versenyfutás csak tovább mérgezi a politikai légkört Ázsia államai között. Narendra Modi indiai miniszterelnök éppen a napokban azzal fenyegette meg Pakisztánt a két atomhatalom szomszéd között növekvő feszültség közepette, hogy lezárja a Pakisztánnak vizet szállító vezetéket.

India agresszornak tartja Kínát, amely már eddig is a világ legtöbb gátját építette meg. Kína legnagyobb, nemzetközileg is megosztott vízkészlete a Tibeti Fennsíkon helyezkedik el, amelyet Peking az 1950-es években annektált. Mi több, az idén elfogadott 13. kínai ötéves terv a Fennsíkon több új gát építését célozza meg.

Kína kiszáradó szomszédai

Ráadásul Peking nemrégen elvágta a folyását az óriási Brahmaputra folyam (amely Banglades és Észak India egyik fő vízforrása) egy mellékfolyójának, hogy Tibetben felépítsen gáttal egy nagy vízierőművet. Kína hat nagy gátat épített a Mekong folyamra is (amely Dél-Kelet Ázsia vízi ütőere), amelynek már érezhető negatív hatásai vannak a torkolathoz közelebb eső országokban.

Hasonlóképpen, Kína egyre több vizet vesz ki abból az Illy folyóból, amely a gyorsan elsivatagosodó Közép-Ázsiába szállít vizet és amelynek államai már így is farkasszemet néznek egymással az eltűnő vízkészletek miatt. Kazahsztán Balkas nevű tavának vízfelülete napjainkban olyan gyorsan csökken, mint annak idején az Aral tóé – ez utóbbi 40 év alatt gyakorlatilag kiszáradt. Peking szintén egyre több vizet vételez az Irtis folyóból, amely a kazah fővárost látja el vízzel és az oroszországi Ob folyót is táplálja.

Trumpot és Orbánt nem érdeklik a vészjelzések

Ha Trump betartja ígéretét és visszalépteti országát a Párizsi Klímaegyezménytől, az valóban katasztrófa lesz az egész világra nézve, tekintve, hogy az USA a világ második legnagyobb üvegházgáz-kibocsátója, a kibocsátás 13 százalékáért Washington a felelős. Ami némi reményt adhat ebben a helyzetben- ahogy azt Ségolene Royal, francia környezetvédelmi miniszter is hangsúlyozta egy rádióinterjúban- az az, hogy az egyezményből három évig nem lehet kilépni, és utána is, a kilépést egyéves előkészítés kell, hogy megelőzze. A szakértők szerint azonban sokkal valószínűbb, hogy Trump nem bajlódik majd a kilépési procedúrával, egyszerűen csak figyelmen kívül hagyja az USA vállalását. Ami azért is nagyon veszélyes, mert akkor India és a többi jelentős szennyezőnek számító fejlődő ország is felteheti a kérdést, ha az USA nem tartja be a vállalásait, akkor ők miért tegyék ezt?

Bár hazánkban a köztársasági elnök PR-szempontokból felkarolta a gyorsan fogyatkozó vízkészletek ügyét, a 2017-es központi költségvetés tervezete szerint folytatódik a kormányhivatalokba integrált zöldhatóság pénzügyi elsorvasztása és a nemzeti parkok kivéreztetése. De nem jut pénz az állami feladatot átvállaló zöldszervezetek támogatására, vagy az elvileg nemzetközi kötelezettségnek számító bősi monitoringra sem. Holott a globális éghajlatváltozási folyamat tovább gyorsult az elmúlt években és ezek a hatások a medence-jelleg miatt Magyarországot erőteljesebben érintik, mint Európa más földrajzi térségeit.

 Káncz Csaba jegyzet