Meghamisított történelemmel jogot szerezni

2008. április 18./péntek/Kitekintő/Tibetperess

Az olimpiai láng utazása és Kína Tibet-politikája ellen tiltakozók viselkedése felvetik a média szerepét a konfliktusban. Nemcsak a Tibettel szimpatizálók használják, hanem Kína is. Egyre jobban.

Megérkezett az olimpiai láng Indiába, a legnagyobb külföldön élő tibeti közösség hazájába, egyben a Dalai Lámának és az emigráns tibeti kormánynak menedéket nyújtó országba. A helyiek napokkal korábban készültek a láng fogadására, sokan csak ezért Új-Delhibe utaztak. Minderről tudtak a rendőrök is, ezért nagy erőkkel vonultak ki a város központjába, ahol sikeresen megakadályozták az incidenst, mármint a láng eloltását. Valódi céljukat elérték a tüntetők: hallatták hangjukat.

Kína - felismerve a média óriási hatalmát - igyekszik saját malmára hajtani a vizet. A tibeti tüntetések kitörésekor még a nagy nyugati hírügynökségek, mint az AP és a Reuters sem tudott elég közel férkőzni az eseményekhez, ezért megfelelő képeket sem tudtak készíteni. Hírek, cikkek viszont jelentek meg a neves brit és amerikai lapokban a tibeti krízisről, amelyek alátámasztásául előfordult, hogy a Tibettel szomszédos Nepálban tüntető tibetiekről készült képeket használtak illusztrációként. Ezért részben jogos volt a kínai kormány felháborodása, de nem kételkedhetünk abban sem, hogy ha lehetőség adódott volna hiteles fotók megjelentetésére, akkor ezeken hasonló - és még jóval véresebb - jeleneteket láthattunk volna.

Ugyanígy részben sikeresnek mondható a legújabb kínai kampány is: a CNN objektivitásának kétségbe vonása. A kommunista ország azóta bírálja az amerikai hírtelevíziót, hogy a március 14-i lhászai tüntetésről bemutatott képről kitakarták a kínai tankot kövekkel megdobáló tibeti tüntetőket. A legújabb gócpont Jack Cafferty kommentátor április 9-i megjegyzése, amivel a kínaiakat "egy rakás tökfilkónak és gengszternek" nevezte. Válaszul bocsánatkérést követeltek a távol-keletiek, aminek a CNN eleget is tett, azonban a kínaiak nem fogadták el, mert "mély megbánást" és a "rosszindulatú megjegyzések" visszavonását várják. Lényeges megemlíteni, hogy az idézett, vitát kiváltó jelzők egy politikai műsorban hangzottak el, amelyben korábban más kormányokat is csípős bírálat ért. A hírtelevízió közleményében leszögezte, az objektív tudósítás és a politikai műsorok között különbség van: utóbbi létjogosultséga az erős, vitára ingerlő mondatok kimondása. Mindemellett a szerkesztő nem akarta megbántani a népet, csupán a kormányról fejtette ki véleményét.

A pandák országa nemcsak a médiával, hanem a történelemmel is játszik: nem messze a most felépült pekingi olimpiai arénától, még egy intézmény várja a játékok kezdetét. Egy múzeum, az első, amelyet Tibetnek szenteltek. Nyilvánvalóan az a célja, hogy bizonyítékokkal alátámassza: Tibet a XIII. század óta Kína része. Anélkül, hogy a tibeti-kínai kapcsolat történetét boncolgatnánk - hiszen ezt már megtettük - megállapíthatjuk, hogy az iskolában Tibetet Kína elidegeníthetetlen részeként tanítják a gyerekeknek. A Lhászába járó idegenvezetőknek is ezt a nézetet kell követniük, míg a másként gondolkodó tudósokat elhallgattatják, számos esetben börtönbe zárják.

Legitimizációs eszközként használják a történelmet, méghozzá tudományos látszatot keltve: több mint 50 kutatóintézetet alapítottak, amelyek a tibeti történelemmel foglalkoznak. 2000-ben Zhao Quizheng, a kormány információs miniszterének egy zárt körű konferencián elmondott beszéde kiszivárgott és egy Tibetet támogató csoport megjelentette. Zhao kifejtette, hogy a tudósok feladata tanulmányaikkal megingatni a Tibetről alkotott külföldi véleményt és növelni hatásukat a nemzetközi tibetológusok között.

Tibet és Kína között a középkor óta van kapcsolat. A vita tárgya a milyensége. Kína szerint erőteljes, megszakítatlan módon uralkodtak a világ tetején lévő terület felett, míg a tibetiek (és a nyugatiak többsége) időszakos, elismert, de nem valóságos patrónus-viszonyról beszélnek. Robert Barnett, a Columbia tibetológusa szerint a Kínán belül élő tibeti tudósok könyvei többnyire kiválóak, de sokukat óvva intenek attól, hogy a XIII. század utáni történelemre specializálódjanak a politikai áthallások és veszélyek miatt.

Kitekintő - Karácsony Szandra