Nem tudni, hogy a múlt hét elején ki dolgozott Lausanne-ban, de az bizonyos, hogy a svájci város apraja-nagyja ott volt a helyi sportcsarnokban vagy körülötte. A jégkorongstadionban órákon át ötezren hallgatták a Dalai Láma buddhista tanításait, s másnap ugyanennyien vettek részt a Tensug ceremónián, ahol a helyi közösség tagjai kívántak hosszú életet a Dalai Lámának.

"A dalai mánia", ahogy egy helyi lap a jelenséget találóan elnevezte, s no persze a tibeti vezető, kétszeresen is "hazaérkezett". Egyrészről az Alpok hegylánca festői "tibeti" tájat varázsolt a csodálatos Genfi-tó fölé, másrészről, és ami sokkalta fontosabb, Svájcban él Európa legnépesebb tibeti közössége. A több mint kétezer tibetiből sokan el is utaztak Lausanne-ba, hogy találkozhassanak Nobel-békedíjas vezetőjükkel.

Megható és biztató volt látni, ahogy a bejutásra várva hagyományos tibeti öltözékben sorakoztak az emigrációban élő tibeti gyerekek, fiatal párok, sokszor magukkal hozva idős szüleiket, hogy talán egy utolsó pillantást vessenek a dalai lámára. És persze ott voltak a svájciak ezrei is, hogy néhány órára testközelből érezhessék meg azt a békét, amit ez a parányi tibeti "delegáció" varázsolt lakóhelyükre.

A tömegben összefutottunk a Magyarországon élő Csögyal Tenzinnel, a tibeti–magyar nagyszótár készítőjével, Szamdong Rinpocse tibeti miniszterelnökkel, Ceten Szamdup közép-európai különmegbízottal s a Harvardon jogot tanító tibeti Lobszang Szangajjal. Ilyen társaságban gyorsan szóba kerül a politika.

"Tibetben továbbra is mintegy négyezer ember van börtönben a tavaly márciusi tibeti zavargások miatt" – mondta már a sajtótájékoztatón a Dalai Láma. A tibeti vezető szerint a helyzet most is feszült, s úgy vélte, a kínai kormánynak tartózkodnia kellene az erőszaktól a tibetiek lakta területeken, egyben aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy napjainkban már a tibeti nyelv használatát is súlyosan korlátozzák a kínai hatóságok. A 74 éves tibeti vezető arra kérte a nemzetközi közösséget, hogy egy vizsgálócsoport utazzon Tibetbe, és a helyszínen tájékozódjon a helyzetről.

Az aggodalmakat alátámasztani látszik, hogy a látogatással egy időben vált bizonyossá: a kínai hatóságok elhurcolták Tashi Rabten neves tibeti újságszerkesztőt és bloggert. A térség kínai kisebbségi egyetemén tanuló diákot július 26. óta nem látták, és a washingtoni székhelyű Nemzetközi Kampány Tibetért nevű szervezet szerint jó ideje megfigyelés alatt tartották a hatóságok. A Tashi Rabten által szerkesztett Shar Dungri (Keleti Hóhegy) irodalmi újságot még 2008 márciusában tiltották be. A szervezet arról is hírt közölt, hogy megjelent az a 25 verset tartalmazó kötet, amelyet egy 17 éves tibeti középiskolás írt, aki tavaly októberben levetette magát iskolájának harmadik emeletéről és szörnyethalt. Yung Lhundup részt vett a tavaly márciusi zavargásokban, a Bebörtönzött tibeti nemzet című kötete ennek állít emléket.

A nehézségek és emberi drámák ellenére bizakodónak tűnt a jövővel kapcsolatban a Dalai Láma. Arról beszélt, hogy egyre több kínai értelmiségi érzékeli a diszkriminációt, a tibetiek szenvedését és az autonómiára vonatkozó igényüket a tartományban. Sőt egyes kínai tisztviselők, úgy tűnik, nem hivatalosan távolodnak a keményvonalas pekingi politikától az ügyben. "Számos kínai szolidáris velünk" – jelentette ki a Dalai Láma, de úgy vélte, az emigráns kormány célja, a valós autonómia elérése jelen pillanatban "reménytelen": "Tibetben sincsenek csodák" – mondta a Nobel-békedíjas vezető.

"A tavalyi tibeti események fordulópontot hoztak a Tibetért folytatott küzdelemben" – mondta a Magyar Hírlapnak és egy magyar dokumentumfilmes stábnak Lobszang Szangaj. A Harvard Egyetem tibeti származású tanára szerint az új tibeti nemzedékeknek ébresztő jel volt a tüntetés és az azt követő kínai rendteremtés. "Új Tibet-tudat alakult ki, Bostonban például tavaly óta mindennap tüntetnek a helyi tibetiek, de a világ más pontján is egyre érzékelhetőbb a keményvonalas politika megjelenése a tibeti közösségek részéről, amely megkérdőjelezi az emigráns kormány hivatalos politikáját, s a függetlenséget sem tartja elérhetetlen célnak" – mondta Lobszang Szangaj.

A harvardi jogprofesszor mindazonáltal a párbeszéd híve. Több tárgyalási fordulót, találkozót szervezett már tibeti és kínai értelmiségiek között. A cél, hogy párbeszéd kezdődjön a lehetséges megoldási lehetőségekről, közösen találjanak ki s javasoljanak olyan ötleteket, amelyek segítenek rendezni a fél évszázados konfliktust. Értesüléseink szerint Lausanne-ban is bekövetkezett egy ilyen "forduló", s egyesek úgy vélik, a betegeskedő s korábban a lemondását is felajánló (nem fogadták el) Szamdong Rinpocse miniszterelnök jelenléte a svájci városban is ennek köszönhető.

A politikának persze sikerült a rondábbik arcát is megmutatnia Svájcban. A Dalai Lámát nem fogadta vezető svájci politikus, ami a gazdasági válságban még a nemzetközi politikában meglehetősen marginális svájci kormánytól is érthető, viszont élesen szembemegy a társadalmi és más európai politikai trenddel. Augusztus elején Németországban több tízezer ember volt kíváncsi a Dalai Lámára a frankfurti Commerzbank Arenában. Roland Koch esseni tartományi vezető, a német politika egyik meghatározó embere, találkozott a neves buddhista szerzetessel, és biztosította arról, hogy számíthat Németország szimpátiájára és támogatására a nagyobb tibeti szabadságért vívott küzdelmében. Ezt megelőzően Varsó avatta díszpolgárává a Dalai Lámát, korábban Párizs, Róma és a nyugat-lengyelországi Wroclaw tett ugyanígy, mindenhol jelentős politikusok részvételével.

Sajnos Lausanne-ban sem sikerült információt szereznünk arról, mennyire biztos a Dalai Láma jövő szeptemberi magyarországi látogatása. Ceten Szamdup, aki tavasszal Budapesten tájékozódott a lehetőségekről, lapunk kérdésére nem erősítette meg a vizitet, korábban azonban úgy nyilatkozott, hogy 2000 óta először reális esély van a budapesti – és egy erdélyi – látogatásra. Ha így lesz, akkor történelmi lehetőség nyílik a magyar főváros előtt. A XIV. Dalai Láma Ghandi óta az erőszakmentes küzdelem és az emberi jogok egyik legnagyobb prófétája.

Megtisztelhetné a főváros díszpolgári címmel. Ezzel Budapest lemosná a sztálini szégyent (ő is megkapta a díszpolgárságot), beállna a fent említett európai városok sorába, s bizonyíthatná, hogy valóban a szabadság városa. Az óra ketyeg, már csak egy év van hátra. Ideje lenne elgondolkodni a dolgon.
Janzsó Viktor (Lausanne)

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: