székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343 (00-36)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu www.tibet.hu tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő
» Retro» Tibeti művészet» Interjú» Levelek» Tibet Press» Tibet Press English» Dharma Press» Human Rights» Világ» Kína» Magyar» Ujgur» Belső-Mongólia » KőrösiCsoma» Élettér» Határozatok» Nyilatkozatok» tibeti művészet» lapszemle.hu» thetibetpost.com» eastinfo.hu» rangzen.net» ChoegyalTenzin» tibet.net» phayul.com» DalaiLama.com» vilaghelyzete.blogspot.com» Videók» Linkek» TibetiHírek» Szerkesztőség
Magyar Narancs: Hogyan kezdődtek a márciusi tibeti megmozdulások?
Choegyal Tenzin: Felteszem, hogy a XXI. században ön is hozzájut az információkhoz.
MN: Önnek talán vannak olyan forrásai, amiket én nem ismerek.
CHT: A lényeg az, hogy március 10-én Lhászában tüntettek, pontosabban még csak nem is tüntettek, csak ültek békésen a szerzetesek a kolostoroknál. A vallásszabadság, a vélemény- és szólásszabadság hiánya ellen tiltakoztak. Néhány óra elteltével alighanem elrendelték a kínai hatóságok a tiltakozás leállítását. Ennek nem engedelmeskedtek, és ezután éleződött ki a helyzet. A kínaiak eljárásmódja váltotta ki az elégedetlenséget, mégpedig egy sor tibeti városban.
MN: És az igaz, hogy Lhászában tibetiek kínai boltokat gyújtottak föl?
CHT: Előfordulhatott ilyesmi, de az is tény, hogy a kínaiak mindent megtesznek, hogy befeketítsenek bennünket.
MN: Kevéssé volna meglepő, ha jövőre, a tibeti felkelés ötvenedik évfordulóján erőteljes tiltakozó megmozdulások volnának. Miért pont most, a 49. évforduló idején éleződött ki ennyire a helyzet?
CHT: Azt lehetne gondolni, hogy ez az olimpiával függ össze, de ez nem igaz. Ez legfeljebb egy ok a sok közül. A konfliktust az élezte ki, hogy a kínaiak erőszakot alkalmaztak. Ha ez nem történik meg, a tiltakozás békés marad. Valamilyen tüntetés mindig van március 10-én.
MN: Kína tudatosan törekszik arra, hogy szorosabban hozzákapcsolja Tibetet az országhoz, például vasút- és útépítéssel is.
CHT: Ennek nincs jelentősége ebből a szempontból. A kiváltó ok a kínai erőszak. A tibetiek szívesen fogadják a modernizáció vívmányait. Egyébként az is a kínai propaganda része, hogy azt állítják: hatalmas összegeket fordítanak
MN:
MN: Közismert, hogy Tibetben egyre többen vannak a betelepülő kínaiak. De vajon hány tibeti él ott?
CHT: A történelmi Tibetnek az autonóm területen kívüli részében négymillió, összesen úgy hatmillió.
MN: És azt lehet tudni, hogy a kínaiak hányan vannak?
CHT: Hát igen, ez egy lényeges kérdés. Először is: a tibetiek nem gyűlölik a kínaiakat, nem ellenzik, hogy felkeressék a hazájukat, sőt akár le is telepedjenek. A lényeg, hogy tartsák tiszteletben a kultúránkat. Mármost, ami Lhászát illeti, körülbelül ötszázezren lakják, ebből háromszázezren kínaiak, kétszázezren tibetiek. Igen, kisebbség vagyunk a saját országunkban. Márpedig a kínaiak nem tartják tiszteletben a mi kultúránkat, ezért is beszélünk "kulturális genocídiumról".
MN: Vagyis még néhány évtized, és már nincs semmi értelme
CHT: Igen. Ha mondjuk száz év múlva
MN: És a tibetiek egyöntetűen ragaszkodnak ehhez?
CHT: Március 10-től máig világos képet nyerhettek a kínai hatóságok arról, hogy a tibetiek nem fogadják el a kínai uralmat. És a lakosság 95 százaléka biztosan így érez.
MN: Mi az emigráns kormány hivatalos álláspontja a kérdésben, mit tervez a dalai láma?
CHT: 'szentsége és mi mindnyájan, akik száműzetésben élünk, tiszteletben tartjuk a demokráciát, elfogadjuk, hogy a kínai uralom alatt élő tibetiek különféle szerepeket vállalnak. A Dalai Láma ebben a minőségében és az emigráns kormány fejeként is üzenetekben fordul az otthon és külföldön élő tibetiekhez. A mostaninak a lényege: egyetértünk a megmozdulásaitokkal, amennyiben békések és erőszakmentesek, és azzal is, hogy folytatjátok őket, ameddig ez lehetséges.
MN: Vannak esetleg viták az emigráns parlamenten belül a békés eszközök alkalmazásának kizárólagosságáról? Nincsenek radikálisabb vélemények?
CHT: Vannak, a fiatalabb generációk természetesen türelmetlenebbek, nem is annyira az életkoruk, mint inkább a kínaiak fellépése miatt, akik lenézik, elmaradott embereknek tekintik a tibetieket, ami természetesen tévedés. Nem tartanak tiszteletben bennünket. És ez a mostani válság oka, nem pedig a tibetiek fellépése.
MN: A kínai álláspontnak többek között része az az állítás is, hogy a megszállás előtt a tibetiek többsége jobbágysorban élt, csak a szerzetesek és néhány gazdag földbirtokos ismerte a jólétet.
CHT: (nagyot nevet) Ez a tipikus kommunista propaganda. Gondoljon csak bele: száz éve mindenütt ilyesfajta viszonyok uralkodtak, például Kínában is. Ezzel nem mondanak semmit. Ráadásul az a monarchikus rendszer, amely Tibetben működött, sokkal inkább tiszteletben tartotta az alattvalóit, mint más, nem is túl régi rezsimek - gondoljunk akár a brit birodalomra vagy mondjuk a hitleri Németországra.
MN: Van annak ön szerint reális esélye, hogy valaha is megvalósuljon
CHT: Hiszek az erőszakmentességben és az egymás iránti megértés erősödésében. A kínai társadalomban is nagyon sokan vannak, akik rokonszenvet és szolidaritást mutatnak a tibetiekkel szemben. Tehát az a véleményem, és a buddhizmus is azt tanítja, hogy a tibetiek számára nincs más út, mint az erőszakmentesség. Ráadásul a sikereink az egész világ számára bizonyítják ennek az elvnek a működőképességét.
MN: Feltételezem, hogy a kínai állami oktatás befolyásolni igyekszik a fiatalok gondolkodásmódját. A vallásos meggyőződés ennek ellenére ugyanolyan erős Tibetben, mint amilyen negyven-ötven éve volt?
CHT: Igen, mert a mi vallásunk abban különbözik a többitől, hogy a belső megértésre, sőt a belső, lelki tevékenységre helyezi a hangsúlyt, amelyből kialakul a másik emberrel szembeni megértés.
MN: Hiába, ha a kínaiak ezt nem fogadják el.
CHT: Nagyon sok kínai magáévá teszi, hiszen nem
MN: De alapvetően mégis a központi szándékok érvényesülnek, amelyek a tibeti vallás és kultúra elnyomását célozzák.
CHT: Csakhogy ez soha nem fog sikerülni. Ötven éve próbálkoznak vele. A kultúránk nemcsak a számunkra fontos, hanem az egész világnak érdeke, hogy fennmaradjon.
MN: És attól sem tart, hogy az eszmék gyorsuló áramlása, a modernizáció töri majd meg ezt a vallásos meggyőződésen nyugvó belső erőt?
CHT: (megint felkacag) Manapság, a 21. században a kultúrák nagyon gyorsan keverednek, de ez külsődleges marad, hiszen belül csak a saját utunkat járhatjuk. Ott van például (a történelmi - K. T.)
MN: Milyen tibeti vélemények léteznek a pekingi olimpia megrendezésével, illetve bojkottjával kapcsolatban?
CHT: Miután demokratikus rendszerben élünk, különféle vélemények léteznek, így nekem is megvan a véleményem, amelyet azonban erősen befolyásol a dalai lámáé. Az olimpia kérdése már két éve foglalkoztat
MN: Na de a tibetieknek?
CHT: TalánÉ Nem tudom. Viszont ha már megkapta Kína a rendezés jogát, meg kell adni az esélyt, és ez gondolkodásra kényszeríti őket. Mi, tibetiek mindig ügyelünk a másik fél érdekeire is. Egyébként Kína nem lehetett volna sikeres pályázó a tibetiek egyetértése nélkül. A 2000-es játékok esetében pont ez volt a helyzet: a tibetiek ellenezték, hogy Pekingé legyen a rendezés joga, és sikerült is megakadályozni. Ez azt is jelezte, hogy elég hitelesnek számít a véleményünk. Most azt gondoltuk, hogy meg kell adni az esélyt.
MN: Csak hát itt állunk néhány hónappal az olimpia megnyitása előtt, és a jelek szerint a kínaiak nem élnek ezzel az eséllyel.
CHT: A mi harcunk nem kapcsolódik ilyen szorosan az olimpiához. Az csak egy alkalom, hogy hangot adjunk az óhajainknak. Az olimpia majd lezajlik, nekünk meg továbbra is képviselnünk kell a véleményünket.
MN: És mi a véleménye egyes nyugati vezetők ígéretéről, hogy távol maradnak az ünnepélyes megnyitótól?
CHT: Ez valóban egy lehetőség kifejezésre juttatni a
MN: Kína hallani sem akar
CHT: A pekingi vezetők magatartása gyerekes vonásokat mutat. 'szentsége mantraként ismételgeti: nem törekszem függetlenségre, nem törekszem függetlenségre. Amire a kínaiak válasza: a dalai láma mindig is szeparatista álláspontot képviselt. Pedig az egész világ tudja, hogy ez nem igaz.
MN: Igen, ez világos, de mi hozza meg a változást? Hiszen ezt a játékot az idők végezetéig lehet folytatni.
CHT: Kivárunk. A nemzetközi közvélemény pedig meghozza az ítéletét.
MN: Senki sem gondolkodik erről másként?
CHT: De igen, vannak ilyenek, például a Tibetian Youth Congress (Tibeti Ifjúsági Kongresszus/TYC - K. T.) az olimpia bojkottját követelik, és a teljes függetlenségért küzdenek. Ezekben a kérdésekben szembehelyezkednek a Dalai Lámával, azzal érvelnek, hogy Tibet 1949 előtt független volt, és jogos ennek a függetlenségnek a helyreállítását követelni.
A tibeti emigráns kormányt és a testületet kinevező választott parlamentet az 1959. március 10-én kezdődött felkelés leverése és a tibetiek tömeges menekülése után hozták létre az észak-indiai Dharamszalában. A választójog alsó korhatára 18, a választhatóságé 25 év.
A pekingi olimpia bojkottjának gondolatát eddig hivatalosan egyetlen ország sem latolgatta. Többen jelezték viszont azt a szándékukat (részben Kína további magatartásának a függvényében), hogy távol maradnak a megnyitóünnepségről. Ilyen nyilatkozatot tett például Donald Tusk lengyel kormányfő és Václav Klaus cseh elnök, majd Angela Merkel német kancellár. Nem utazik Pekingbe a brit trónörökös, Károly herceg sem. Nicolas Sarkozy francia államfő és a kanadai kormány is felvetette a tiltakozó gesztus lehetőségét.
Kovácsy Tibor