Lovasok a sztyeppe peremén

2011. augusztus 11./Barikád.hu/TibetPress

Az Urál-hegység déli peremén, a kazak határ közelében orosz kincsvadászok egy különleges leletre bukkantak.
 
Az Urál-hegység déli peremén, a kazak határ közelében orosz kincsvadászok egy különleges leletre bukkantak. A száz darabos ezüstkincs a középkori sztyeppei népek páratlan művészetébe nyújtanak bepillantást.

Kincsvadászok lelete
Cseljabinszk város körzetében, Kunasakszkij járásban két amatőr kincsvadász páratlan lelet együttesre bukkant. Az általuk feltárt gödörből nagyon sok ezüstlemez került elő. A kincsvadászok úgy döntöttek, hogy értesítik a helyi régészeket. A kiérkező kutatók majdnem száz darabos kincset tártak fel és kiderítették, hogy a terület egy ősi temetkezési hely lehetett, amelyet két évszázadon át használtak az ott élő lovas törzsek. A öt hektárt magába foglaló területen a halottakat hamvasztással helyezték örök nyugalomra. A leletek egy részénél a közép-ázsiai szkíta kultúrán alapuló Szaszanida perzsa mintákat fedeztek fel, néhány pedig bizánci jelleget hordoz. De találtak benne olyan darabokat, melyet a Fekete-tenger vidékén készíthettek a szkíta ötvösmesterek utódai. A régészek szerint egyes tárgyak pedig kínai hatást tükröznek. Az egyik ezüst övdíszen Buddha ábrázolást találtak, ami azt bizonyítja: az ősi vallás a messzi Szibériába is elért. A leletek önmagukban is azt bizonyítják, hogy a sztyeppe és a tajga találkozásánál élénk árucsere folyt a középkor folyamán és az ott élt lovas népekhez messzi távolból is érkeztek áruk. Az ásatás ismét felhívja egy fontos tényre a figyelmet: a 9. században nem úgynevezett finnugor vagy uráli népek éltek, hanem a szkíták és utódaik népesítették be az ásványkincsekben rendkívül gazdag területet. Ha hihetünk Reguly Antal tudósításának, akkor a ma finnugornak tartott népek csak a késő középkorban költözhettek mai lakóhelyükre.

A pikkelyek eredete
Szergej Botalov régész az orosz lapoknak azt nyilatkozta, hogy ő már 33 éve foglalkozik a sztyeppei kultúra történetével és régészeti emlékeivel, de most találkozott először ilyen különleges lelet együttessel. Nemcsak övdíszekre és ezüstkincsekre, hanem lemezes páncélok darabjaira is sikerült rábukkanniuk, mely az akkori türk nehézlovasság fontos kelléke volt, az a mai golyóálló mellény elődje lehetett.  A türkök előtt már szkíta törzsek: szakák, masszagéták, majd pártusok is viseltek pikkelyes bőrpáncélt, sőt a kínai agyaghadsereg ruháin is azok köszönnek vissza.

Uráli magyar kapcsolat?
Cseljabinszk körzetéből eddig már sok gazdag, szkítákhoz és utódaikhoz köthető sír került elő. Bár egyes orosz régészek a finnugor elmélet hatására úgy vélték, hogy azok esetleg a magyarok kései emlékei lehetnek, a hazánkban már többször megfordult Szergej Botalov úgy véli, hogy azok csak közvetetten köthetők a magyarokhoz, inkább a középkori sztyeppei lovas világ törzseinek egységes művészetét hordozza magán. A leletek türkökkel és magyarokkal való hasonlósága természetes, hiszen az egész eurázsiai sztyeppét szkíták és hunok, valamint utódnépeik uralták.
Obrusánszky Borbála