székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343 (00-36)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu www.tibet.hu tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő
» Retro» Tibeti művészet» Interjú» Levelek» Tibet Press» Tibet Press English» Dharma Press» Human Rights» Világ» Kína» Magyar» Ujgur» Belső-Mongólia » KőrösiCsoma» Élettér» Határozatok» Nyilatkozatok» tibeti művészet» lapszemle.hu» thetibetpost.com» eastinfo.hu» rangzen.net» ChoegyalTenzin» tibet.net» phayul.com» DalaiLama.com» vilaghelyzete.blogspot.com» Videók» Linkek» TibetiHírek» Szerkesztőség
2008.
különleges év volt Kína és Tibet szempontjából, ez alatt az egy év
alatt majdnem annyi minden történt, mint az elmúlt tíz évben. A Kínai
Népköztársaság gőzerővel készült az olimpiára, és igyekezett egy olyan
ország benyomását kelteni, amely ugyan egypártrendszerre épül, de alig
különbözik a világ demokratikus részétől.
Lhászai tavasz
Márciusban
a tibeti megmozdulások leverése után ez az egyébként is teljesen hamis
kép szertefoszlott. A világ nagy hírcsatornái közel egy hónapig a
tibeti eseményeket állították fókuszba, ami ismét globális ismertséget
szerzett Tibet ügyének. A szeplőtelen olimpia illúziója véget ért,
pedig még öt hónap volt hátra a megnyitóig. A mai napig nem derült ki,
hogy pontosan hány ember is halt meg a lhászai gyújtogatásokban,
tüntetések során, és az azt követő brutális katonai válaszakciókban.
Tibetet ugyan megnyitották a turizmus előtt, de a katonai jelenlét
magas szintű, a nepáli-tibeti határ őrizetét megszigorították, csupán
tucatnyi ember jutott át Indiába az elmúlt kilenc hónapban, annak
ellenére, hogy egy év alatt rendszerint 2500-3000 tibeti menekül el Tibetből.
Rendfenntartás Lhászában. 2008.03.16.
Aztán
jött a szecsuáni földrengés, ami közel 100.000 ember halálával
végződött. A tragédia – érthető módon- felkeltette a világ
szimpátiáját, Kína ezúttal elfogadta a nemzetközi mentőalakulatok, és
csoportok, szervezetek segítségét, hogy helyreállítsák a katasztrófa
okozta károkat. Aztán Burmában lecsapott a Nargis ciklon, amelynek
következtében halottak ezrei hevertek temetetlenül hetekig. A
segélycsoportok ezúttal tehetetlenül várakoztak thaiföldi bázisokon,
mivel a katonai junta vezetői nem engedték őket beutazni az országba.
Jogvédő szervezetek ismét a Kínai Kommunista Párt felelősségét
emlegették, mivel Kína a militáns diktatúra legnagyobb üzleti partnere,
és kevés szövetségeseinek egyike, ám a KKP vezetői sem tudták
érvényesíteni befolyásukat.
Kína ajándéka a szudáni rezsimnek. BBC.
Aztán
fény derült Kína szerepére a darfuri mészárlásokban: a BBC július 14-én
egy riportfilmben mutatott be bizonyítékokat arra, hogy a szudáni
rezsim kínai Fantan vadászgépekkel lőtt falvakat Nyugat-Szudánban,
illetve arra, hogy kínai szakemberek képezték ki a pilótákat. És még
nem volt vége: csak az olimpia után kapta fel igazán a nemzetközi média
a mérgezett tej
botrányt, amely addigra már legalább 60.000 csecsemőt érintett. A
vesebajt okozó tejtermékek hat csecsemő halálát okozták, ám a valós
adat szakértők szerint ennél sokkal több lehet.
Öt karika
Az olimpia
sem volt mentes botrányoktól: ott volt a kínai himnuszt playback-ről
éneklő kislány esete, ami a „Nagy Kína és a világpolitika” szituáció
lekicsinyítve, de a legnagyobb poén mégis csak az volt, hogy az olimpia
illetékesei a megnyitó tévéközvetítése alatt a kínai himnusz angol
feliratos fordítását megváltoztatták, és belecsempészték azt a sort,
hogy „harcoljunk a szabadságért, a világbékéért, és a demokráciáért”.
Az eredetiben természetesen szó sincs ilyesmiről, de végül is csak a
himnusz, miért ne lehetne kicsit trendibbé tenni az olimpia kedvéért?
Ha volt is bárkinek illúziója afelől, hogy az olimpia majd megváltoztatja Kínai Kommunista Pártot, az a felállított demonstráló parkok körül kialakult botrányról
hallva biztosan meggondolta magát. Az olimpia effekt mégis működni
kezdett, de nem a vezető, hanem polgári szinten: a demokráciát követelő
hangok felerősödtek, és ezekkel egyenes arányban nőtt a letartóztatások
száma is. A legfrissebb esemény a Charta ’08
kiadása, és az aláírók utáni hajtóvadászat, amely ellen már az Egyesült
Államok kormánya, az Európai Unió, és az ENSZ is tiltakoztak. A
Sarkozy-Dalai Láma találkozó elleni tiltakozással/ és fenyegetéssel
Kína mintha átlépett volna egy képzeletbeli határvonalat, mivel azóta a
nemzetközi színtér említett nagyágyúi többször is állást foglaltak a
diktatúrával szemben.
A Dalai Láma Lengyelországban.
Süllyed a mutató
A
gazdasági válság hatásai, a csökkenő gazdasági fejlődés miatt idén több
kínai városban zajlottak nagy volumenű megmozdulások elégedetlen, jogos
jussukért, jogokért tüntető munkásokkal. Néhány napja ünnepelte a párt
a reformok beindításának 30. évfordulóját, és tulajdonképpen minden
okuk megvan a büszkeségre, hiszen az ázsiai ország Mao ’76-os halála
óta hatalmas fejlődésen ment keresztül, három évtized alatt kevés
nemzet ért el ennél komolyabb haladást. A hetvenes évekig kínai
generációk sorozatának életét törte derékba a Mao vezette kommunista
párt, de a hetvenes évekre jellemző viszonyok sokat javultak. Annak
ellenére, hogy megtalálhatók ugyanazok a disznóságok, mint az a Mao-i
diktatúra idején, az diktatúra intenzitása – bármilyen ellentmondásos
is a felhozott problémákat ismerve- sokkal gyengébb napjainkban. Kína
változik.
Őrizni a lángot
A téma szakértői
szerint a márciusi események, és az olimpia miatt még soha ennyit nem
beszéltek nemzetközi szinten Tibetről. A száműzött tibeti közösség, és
az emigráns kormány kezében egyetlen fegyver van, és ez a publicitás
keresése: a márciusi, áprilisi szimpátiatüntetések a világ
nagyvárosaiban, Kathmanduban, a Dalai Láma bármelyik megszólalása,
találkozói a világpolitikai elit tagjaival az olimpiai láng londoni,
párizsi és San Francisco-i vesszőfutása, vagy az október végi rendkívüli találkozó
mind egy sikeres reklámhadjárat állomásai. Paradoxon, hogy Tibet bukása
nagyban annak is köszönhető, hogy a buddhista állam vezető rétege: a Dalai Láma, a nemesség, de legfőképpen a magas rangú papság nagy ívben
tett a nemzetközi diplomáciára, és a kínai megszállás után igyekeztek
néhány év alatt bepótolni azt, amit az előző 150 évben elmulasztottak.
Ehhez képest a jelenlegi tibeti generáció pr-ből csillagos ötöst
érdemel, felismerték, hogy más sincs a kezükben, mint az igazság, és
annak erőteljes hangoztatása.
Rendkívüli találkozó, Dharamszála
A
már említett rendkívüli találkozó nagy kérdése –egyéb témák mellett- az
autonómia vagy függetlenség kérdése volt, de szerintünk nem ez az a
kérdés, amire a tibetieknek jelenleg választ kell adniuk. A
legfontosabb feladat, hogy a tibeti kultúra és vallás Tibeten belül
életben maradjon, és az ott élő tibetieknek jobb legyen. És hogy közben
rangzen, vagy középutas politika? Tök mindegy, legyen mondjuk
mindkettő. A tibetiek maradjanak egységesek, őrizzék a lángot, amíg
elérkezik a pillanat.
Jövőre Kínában is teljes mélységében lehet
majd érezni a gazdasági válság okozta traumát, folytatódnak majd az
elbocsátások, egyre több visszaélésre, és korrupcióra derül majd fény,
a kínai emberek ingerküszöbe alacsonyabb lesz, és jön a Tienmanen tér
20. és Lhásza 50. évfordulója.
Szerencsesüti nélkül is látszik: 2009 sűrű év lesz.