Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Lesz-e tibeti tavasz 2009-ben?

2008. december 26./péntek/Free Tibet Blog/TibetPress

2008. különleges év volt Kína és Tibet szempontjából, ez alatt az egy év alatt majdnem annyi minden történt, mint az elmúlt tíz évben. A Kínai Népköztársaság gőzerővel készült az olimpiára, és igyekezett egy olyan ország benyomását kelteni, amely ugyan egypártrendszerre épül, de alig különbözik a világ demokratikus részétől.

Lhászai tavasz

Márciusban a tibeti megmozdulások leverése után ez az egyébként is teljesen hamis kép szertefoszlott. A világ nagy hírcsatornái közel egy hónapig a tibeti eseményeket állították fókuszba, ami ismét globális ismertséget szerzett Tibet ügyének. A szeplőtelen olimpia illúziója véget ért, pedig még öt hónap volt hátra a megnyitóig. A mai napig nem derült ki, hogy pontosan hány ember is halt meg a lhászai gyújtogatásokban, tüntetések során, és az azt követő brutális katonai válaszakciókban. Tibetet ugyan megnyitották a turizmus előtt, de a katonai jelenlét magas szintű, a nepáli-tibeti határ őrizetét megszigorították, csupán tucatnyi ember jutott át Indiába az elmúlt kilenc hónapban, annak ellenére, hogy egy év alatt rendszerint 2500-3000 tibeti menekül el Tibetből.

Rendfenntartás Lhászában. 2008.03.16.


Aztán jött a szecsuáni földrengés, ami közel 100.000 ember halálával végződött. A tragédia – érthető módon- felkeltette a világ szimpátiáját, Kína ezúttal elfogadta a nemzetközi mentőalakulatok, és csoportok, szervezetek segítségét, hogy helyreállítsák a katasztrófa okozta károkat. Aztán Burmában lecsapott a Nargis ciklon, amelynek következtében halottak ezrei hevertek temetetlenül hetekig. A segélycsoportok ezúttal tehetetlenül várakoztak thaiföldi bázisokon, mivel a katonai junta vezetői nem engedték őket beutazni az országba. Jogvédő szervezetek ismét a Kínai Kommunista Párt felelősségét emlegették, mivel Kína a militáns diktatúra legnagyobb üzleti partnere, és kevés szövetségeseinek egyike, ám a KKP vezetői sem tudták érvényesíteni befolyásukat.

Kína ajándéka a szudáni rezsimnek. BBC.


Aztán fény derült Kína szerepére a darfuri mészárlásokban: a BBC július 14-én egy riportfilmben mutatott be bizonyítékokat arra, hogy a szudáni rezsim kínai Fantan vadászgépekkel lőtt falvakat Nyugat-Szudánban, illetve arra, hogy kínai szakemberek képezték ki a pilótákat. És még nem volt vége: csak az olimpia után kapta fel igazán a nemzetközi média a mérgezett tej botrányt, amely addigra már legalább 60.000 csecsemőt érintett. A vesebajt okozó tejtermékek hat csecsemő halálát okozták, ám a valós adat szakértők szerint ennél sokkal több lehet.

Öt karika

Az olimpia sem volt mentes botrányoktól: ott volt a kínai himnuszt playback-ről éneklő kislány esete, ami a „Nagy Kína és a világpolitika” szituáció lekicsinyítve, de a legnagyobb poén mégis csak az volt, hogy az olimpia illetékesei a megnyitó tévéközvetítése alatt a kínai himnusz angol feliratos fordítását megváltoztatták, és belecsempészték azt a sort, hogy „harcoljunk a szabadságért, a világbékéért, és a demokráciáért”. Az eredetiben természetesen szó sincs ilyesmiről, de végül is csak a himnusz, miért ne lehetne kicsit trendibbé tenni az olimpia kedvéért?
Ha volt is bárkinek illúziója afelől, hogy az olimpia majd megváltoztatja Kínai Kommunista Pártot, az a felállított demonstráló parkok körül kialakult botrányról hallva biztosan meggondolta magát. Az olimpia effekt mégis működni kezdett, de nem a vezető, hanem polgári szinten: a demokráciát követelő hangok felerősödtek, és ezekkel egyenes arányban nőtt a letartóztatások száma is. A legfrissebb esemény a Charta ’08 kiadása, és az aláírók utáni hajtóvadászat, amely ellen már az Egyesült Államok kormánya, az Európai Unió, és az ENSZ is tiltakoztak. A Sarkozy-Dalai Láma találkozó elleni tiltakozással/ és fenyegetéssel Kína mintha átlépett volna egy képzeletbeli határvonalat, mivel azóta a nemzetközi színtér említett nagyágyúi többször is állást foglaltak a diktatúrával szemben.

A Dalai Láma Lengyelországban.


Süllyed a mutató

A gazdasági válság hatásai, a csökkenő gazdasági fejlődés miatt idén több kínai városban zajlottak nagy volumenű megmozdulások elégedetlen, jogos jussukért, jogokért tüntető munkásokkal. Néhány napja ünnepelte a párt a reformok beindításának 30. évfordulóját, és tulajdonképpen minden okuk megvan a büszkeségre, hiszen az ázsiai ország Mao ’76-os halála óta hatalmas fejlődésen ment keresztül, három évtized alatt kevés nemzet ért el ennél komolyabb haladást. A hetvenes évekig kínai generációk sorozatának életét törte derékba a Mao vezette kommunista párt, de a hetvenes évekre jellemző viszonyok sokat javultak. Annak ellenére, hogy megtalálhatók ugyanazok a disznóságok, mint az a Mao-i diktatúra idején, az diktatúra intenzitása – bármilyen ellentmondásos is a felhozott problémákat ismerve- sokkal gyengébb napjainkban. Kína változik.

Őrizni a lángot

A téma szakértői szerint a márciusi események, és az olimpia miatt még soha ennyit nem beszéltek nemzetközi szinten Tibetről. A száműzött tibeti közösség, és az emigráns kormány kezében egyetlen fegyver van, és ez a publicitás keresése: a márciusi, áprilisi szimpátiatüntetések a világ nagyvárosaiban, Kathmanduban, a Dalai Láma bármelyik megszólalása, találkozói a világpolitikai elit tagjaival az olimpiai láng londoni, párizsi és San Francisco-i vesszőfutása, vagy az október végi rendkívüli találkozó mind egy sikeres reklámhadjárat állomásai. Paradoxon, hogy Tibet bukása nagyban annak is köszönhető, hogy a buddhista állam vezető rétege: a Dalai Láma, a nemesség, de legfőképpen a magas rangú papság nagy ívben tett a nemzetközi diplomáciára, és a kínai megszállás után igyekeztek néhány év alatt bepótolni azt, amit az előző 150 évben elmulasztottak. Ehhez képest a jelenlegi tibeti generáció pr-ből csillagos ötöst érdemel, felismerték, hogy más sincs a kezükben, mint az igazság, és annak erőteljes hangoztatása.

Rendkívüli találkozó, Dharamszála


A már említett rendkívüli találkozó nagy kérdése –egyéb témák mellett- az autonómia vagy függetlenség kérdése volt, de szerintünk nem ez az a kérdés, amire a tibetieknek jelenleg választ kell adniuk. A legfontosabb feladat, hogy a tibeti kultúra és vallás Tibeten belül életben maradjon, és az ott élő tibetieknek jobb legyen. És hogy közben rangzen, vagy középutas politika? Tök mindegy, legyen mondjuk mindkettő. A tibetiek maradjanak egységesek, őrizzék a lángot, amíg elérkezik a pillanat.
Jövőre Kínában is teljes mélységében lehet majd érezni a gazdasági válság okozta traumát, folytatódnak majd az elbocsátások, egyre több visszaélésre, és korrupcióra derül majd fény, a kínai emberek ingerküszöbe alacsonyabb lesz, és jön a Tienmanen tér 20. és Lhásza 50. évfordulója.
Szerencsesüti nélkül is látszik: 2009 sűrű év lesz.


Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb