Küszöbön egy újabb hidegháború

2011. július 17./HírTV.hu/TibetPress

Egy újabb hidegháború alakulhat ki Ázsiában, ha tovább romlik az észak-koreai helyzet és Peking nem tér vissza az egyenlő távolság politikájához – olvasható egy biztonságpolitikai tanulmányban. A cikkből kiderül az is, hogy Kína az elmúlt 15 évben egy sikeres politikai offenzívát folytatott Ázsiában, de többek szerint a felemelkedő hatalom nem tekinthető jótékony hegemónnak a kontinensen.

A jövő legnagyobb krízise, amellyel majd a 2012-ben hivatalba lépő kínai, amerikai, és dél-koreai elnöknek szembe kell néznie, az minden bizonnyal az észak-koreai instabilitás lesz – írja Victor D. Cha ázsiai politikai szakértő. Ez várhatóan a hosszú ideje betegeskedő Kim Dzsong Il halála miatt következhet be, akit egy ilyen helyzetben kisebbik fia követne a hatalom csúcsán. A másik lehetőség, hogy Észak-Korea nem hagy föl ellenséges magatartásával, amely fokozhatja a káoszt – teszi hozzá.

Ahhoz, hogy elkerüljük a válság eszkalálódását, minél jobb együttműködésre van szükség Washington, Peking és Szöul között a félszigeten – véli a biztonságpolitikai szakértő. Ez az együttműködés természetesen nem következik be magától, főleg ha figyelembe vesszük Kína reagálását a 2009-2010-es észak-koreai provokációkra, akkor ez elég távolinak tűnik. Amióta 1992-ben Peking normalizálta a viszonyát Dél-Koreával, az ázsiai óriás az egyenlő távolság politikájára törekszik Phenjannal és Szöullal – állapítja meg a szerző.

Rossz döntést hozott Peking?

Milyen változások miatt változott meg Peking álláspontja a kétoldalú kapcsolatok terén – teszi föl a kérdést a szakértő. Az írásában rámutat arra, hogy Kína hosszú ideje működik együtt az északi kommunista rezsimmel és ezzel egy időben fontos gazdasági megállapodásokat is kötött vele, hogy így biztosítson bizonyos ritka nyersanyagokat a fejletlen északkeleti tartományai számára. Peking ezzel szemben nagyon virágzó gazdasági kapcsolatokat épített ki a világ 11. legnagyobb gazdaságával, amit a számok is jól mutatnak, mivel az éves kereskedelem Dél-Koreával 100-szor nagyobb összegben folyik (180 millió dollár), mint az északi féllel.

A szakértő szerint az egyenlő távolság politikája addig működött, amíg a két koreai főváros között nem éleződött ki az ellentét. Amikor 2006-ban észak nukleáris kísérletet hajtott végre, akkor Kína még elkerülte a rá nehezedő politikai nyomást, mivel a Bush-adminisztráció mindenféle dialógust visszautasított Phenjannal. 2009-2010-ben ismét válaszút elé került Kína és eddig úgy tűnik, a legrosszabb döntést hozta meg Peking, amely egy újabb hidegháború felé lökheti Ázsiát – hangsúlyozza a tanulmány írója.

Még tart a kommunista testvériség

A szakértő szerint Kína még mindig egy anakronisztikus gondolkodást követ. A kommunista testvériség nevében Peking Észak-Korea védőügyvédjeként lép föl a közvélemény előtt. Ezt bizonyítja, hogy Kína még mindig nem ítélte el a legsúlyosabb északi katonai agressziót, amely a koreai háború óta történt. Ráadásul az ázsiai óriás nem hajlandó együttműködni az USA-val és az ENSZ-szel az észak-koreai nukleáris program elítélésének az ügyében – mutat rá a biztonságpolitikai szakértő. Szerinte ez a kommunista hűség azért ironikus, mert Kína azzal vádolta az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy fenntartják a hidegháborús rendszert.

Kínát a belső politikai igények teljesítésének a súlya akadályozza, hogy kidolgozzon egy nagy stratégiát. A kutató úgy látja, hogy Peking az elmúlt 15 évben egy sikeresnek tekinthető politikai offenzívát folytatott Ázsiában, de az Észak-Koreához való viszonya Dél-Koreától Délkelet-Ázsiáig olyan aggodalmakat kelt, hogy többek szerint a felemelkedő Kína nem tekinthető jótékony hegemónnak a kontinensen.

Rövidlátó politika zajlik

Cha szerint Peking támogatja azt a folyamatot, hogy Kim Dzsong Il kisebbik fiának adja át a hatalmát, mivel az a vélekedés az uralkodó a kínai politikai vezetésben, hogy egy egyesült Korea mindenképpen ellenséges lenne velük szemben. Ráadásul a mostani stabilitás fenntartása gazdasági szempontból is érdeke, mivel így könnyedén juthat hozzá a már említett elmaradott régiók fejlesztéséhez szükséges nyersanyagokhoz – szerepel a cikkben.

A biztonságpolitikai szakértő írásából kiderül, hogy Kína bizonyos szempontból érti az északiak harciasságának okait, de ennek ellenére a stabilitás fenntartásában érdekelt a félszigeten. A gyenge kínai reakció arra sarkalhatja az északi vezetést, hogy előnyöket csikarjon ki a béke megőrzésének a feltételeként, valamint folytathassa a nukleáris tevékenységét – teszi hozzá. „Ez a rövidlátó politika vet föl sokakban kérdéseket a kínai magatartás kapcsán”.

Pekingnek ki kellene fejeznie a nemtetszését Phenjan irányában mégpedig a katonai és politikai csatornákon keresztül. A cikk szerzője szerint egy ilyen lépés komoly problémákat okozna Kimnek és vélhetően nem venné a bátorságot arra, hogy agresszív lépéseket tegyen. Az Egyesült Államoknak, Kínának és Dél-Koreának a legfontosabb érdeke, hogy háttértárgyalások kezdődjenek a felek között, hogyan reagáljanak, ha zavarossá válik az észak-koreai helyzet – mutat rá a szakértő. Véleménye szerint Ázsia egyáltalán nincs felkészülve arra a helyzetre, ha Kim távozik a hatalomból. Washington és Szöul világosan érti a szituációt, de Peking egyelőre vonakodik. (da)