Miközben zajlik a történelmi fontosságú rendkívüli találkozó Dharamszalában, a sajtóban tucat számra jelentek meg publicisztikák a témával kapcsolatban. Tibeti értelmiségiek, nyugati szakértők, kínai írók is megszólaltak, és természetesen nem maradt néma kedvencünk, a Kínai Kommunista Párt sem.

Több érdekes vélemény látott napvilágot az elmúlt napokban. Ezek közül az egyik Dr. Lobsang Sangay tibeti jogász írása, melyben kijelenti, hogy a XIV. Dalai Lámának még életében ki kell jelölnie utódját. Szerinte a kínai keményvonalasok stratégiája Tibettel szemben három ponton alapszik:

1. Várják, hogy meghaljon a XIV. Dalai Láma
2. El akarják egymástól szigetelni a Tibeten belül és azon kívül élő tibetieket
3. Gyengíteni akarják a száműzetésben lévő kormány erejét.

Ezért úgy véli, a Dalai Lámának mindenképpen ki kell jelölnie egy utódot, mert ha ez nem történik meg, akkor Kína a saját XI. Pancsen Lámájával el fog ismertetni egy saját kínai dalai lámát, és a száműzetésben élő tibetieket ezzel kizárják a körből, bármennyire nem is ismeri el egy hívő ember sem a „kínai dalai lámát.” A másik ok, hogy ha a XIV. Dalai Láma meghal, akkor olyan űr fog keletkezni az elkövetkező harminc évben - amíg a XV. Dalai Láma felnő, és valódi befolyásoló tényező lehet- hogy azt a mozgalom nem fogja túlélni.

„Hogy megelőzzük ezt a csapást- ahogy arra már Öszentsége is utalt rá korábban- bölcs lenne kijelölnie egy tizenöt-húsz év közötti fiatalembert, talán a Monpa örökséggel egyetemben, azért hogy kihangsúlyozzuk az India és Kína között vita tárgyát képező Arunachal Pradesh állam fontosságát.”

Sok írás - köztük Jamyang Norbué- zengett dicshimnuszt a Rangzen, vagyis a függetlenséget követelő mozgalom győzelméről, de akadtak óvatosságra intő hangok, például Matthieu Vernerey-é, aki úgy véli, a függetlenséget követelők nem rendelkeznek semmilyen konkrét politikai elképzeléssel, azonkívül, hogy erősen kritizálják a száműzetésben lévő kormányt és Szamdong Rinpocsét. Robert Barnett, az egyik legismertebb amerikai tibetológus is arra figyelmeztet, hogy egy esetleges radikalizálódó Tibet- mozgalom a lehető legjobb forgatókönyv a Kínai Kommunista Párt számára, mivel igazolhatja korábbi vádjait a Tibet elszakítására törekvő dalai lámával szemben. A függetlenség, és a középutas politikai híveinek egységesnek kell maradniuk, mert egy megosztott tibeti társadalom szintén csak Kína malmára hajthatja a vizet.

Természetesen a Kínai Kommunista Párt sem maradhatott csendben: annak ellenére, hogy folyamatosan hangoztatják, hogy mennyire nem érdekli őket, mit művelnek a „szeparatista” tibetiek Indiában, azért erősen figyelnek az elvtársak. Pekingben a mai napon a kerekfejű Zhu Weiqun nyilatkozott a sajtónak.

„Lehetetlen hogy a kormányunk az úgynevezett Tibet-ügyről tárgyaljon a Dalai Láma képviselőivel. A tibeti száműzetésben lévő kormány illegális, és a központi kormányzatunk nem fog szóba állni vele.”

Aztán hozzátette, hogy az ajtó mégis nyitva áll a Dalai Láma előtt, ha a dalai láma személyes státuszáról akarnak beszélgetni.

Érkezett egy névtelen levél is Tibetből. A neve elhallgatását kérő fiatalember arra szólította fel a száműzetésben élő tibetieket, hogy elsősorban ne a középutas politikával és a függetlenség követelésével kapcsolatos vitával legyenek elfoglalva, mert az első kötelező feladat az, hogy életben tartsák Tibeten belül a tibeti kultúrát. Az ő javaslata szerint az Indiában és nyugaton felnőtt, jól képzett, nyitott gondolkodású tibetieknek vissza kellene térniük Tibetbe.

„Nagyon fontos, hogy a száműzetésben élő tibetiek visszalátogassanak Tibetbe, és ha lehet munkát is vállaljanak, indítsanak be üzleteket és más projekteket Tibeten belül. Azokon a tibeti területeken, amelyek közel vannak Kínához, a helyzet kevésbé feszült, és a tibetiek ilyen helyeken sokat elérhetnek.”

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: