Az ezoterikus könyvpiacon naponta jelennek meg újabb és újabb alkotások. Ember legyen a talpán, aki az óriási kínálatban eligazodik. Sorozatunkkal ezt szeretnénk megkönnyíteni az Olvasóknak.

Isa pur
Pompás könyv, becs’szóra, minden irónia nélkül, tényleg az. Gondolkodásra és vitára ingerel, kit erre, kit arra, engem történetesen mindkettőre. Mireisz kiindulópontja tömören annyi, hogy ha az isa pur (Halotti beszéd) írásmódja ysa, akkor a „magyar” szó valamikor nyilván magiarként hangzott, s kiknek fülei vannak, hallják, nem más ez, mint magia-r, vagyis a gyengébbek kedvéért: mágia.

Ha pedig egyszer mágia, akkor mi magyarok egykoron mágusok voltunk, nem is akármilyenek, hanem a Föld első mágusai, az üveghegyeken is túlról jöttünk, tessék szó szerint érteni: a sarki jégen túlról, az Északi Pólusról, ahová egyenesen a Sarkcsillagról hullottunk alá. Íme tehát az alternatív őstörténet, amely szerint mégsem halszagú finn késsel, hanem varázspálcával a kezünkben érkeztünk a Duna–Tisza közére – ennyit a vitára ingerlő kérdésekről.

Ami ez után következik, az olyan, mint egy roppant izgalmas nyomozás. Mireisz felkészült szakember, idézetek sorával támasztja alá feltevését, azt, hogy az ősidőkben a harcos törzsek mellett mindig voltak a papi törzsek, ezek szövetségben éltek, és vándoroltak.

Papi törzs
A magyar is ilyen papi törzs volt, mely a méd–perzsa területekről érkezett Szkítiába, s később a hunok által vezetett harcos törzsekkel a Kárpát-medencébe. E nép szemléletére a magával hozott természetmágia mellett hatással volt a védikus hagyomány, a manicheizmus, a buddhizmus és a taoizmus. A „magyar vallásról” a szerző csupán pár sorban tesz említést, ez azonban megérdemli, hogy szó szerint idézzük: „A világ nem van, hanem a világ egy varázslat, amelyben mindenki elvarázsoltságban van, és az elvarázsoltság visszavarázslása a megszabadulás. Ez az elemek feletti teljes uralom által mehet végbe. Ez a legfőbb tanítás.”

Ilyenek vagyunk tehát mi, magiar-magyarok, bölcsek és megoldást hozók, illetve ilyenek lennénk, ha nem rontott volna meg minket a turáni átok, a hun és magyar törzsek szövetségét felrúgó árulás, vagyis a kereszténység felvétele (ami – szerzőnk szerint – egyértelműen a hunok bűne).

Érkezés a mába
E ponton ér véget az időutazás, itt érkezünk meg a mába, ahol „időközben a két népcsoport oly mértékben keveredett, hogy tisztázhatatlanul sújtja mindkettőt ez az örök meghasadtságot eredményező átok. A két népcsoport elvi kettéválasztása tenné lehetővé azt, hogy ez az átok feloldhatóvá váljon, feltéve, hogy jön majd egy olyan generáció, amely visszaszerezve mágikus erejét, képes megtenni ezt.”

Amikor ideérek, mi tagadás, szorongani kezdek. Latolgatom, vajon én mi vagyok: elvi hun, vagy elvi magyar? S ha elvi hun, akkor, ha majd jön az a bizonyos generáció, vajon a fejemre száll-e minden vétlen magyar átka – s ha igen, el tudom-e cipelni a súlyát? Az ezer évre visszamenő kamatokra gondolni se merek.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: