Kínai módszertan - kulturális tömeggyilkosság

2008. április 25./péntek/Kitekintő/TibetPress

Hogy mennyire lehet hinni az erőszakmentességben kérdéses. Bár a kínai vezetés ebben a helyzetben békés eszközökkel próbálja rendezni a konfliktust, az elmúlt hetek eseményei elgondolkodtatóak. Felmerülhet a kérdés, hogy nem nemzetközi nyomásra teszik-e mindezt.

A kínai kormány egy ideje erőszakkal próbálta visszaszorítani az autonómiáért tüntető szerzeteseket és szimpatizánsokat, a zavargásokért a Dalai Lámát hibáztatva. Ez hatalmas médiavisszhangot váltott ki, az egész világ tanúja lett a hatalom elnyomásának. Az olimpiai láng útját folyamatos demostrációk kísérik és már a politika sem maradt távol az eseményektől.

Bojkottot ugyan egyik állam sem hirdetett, de egyre több ország tiltakozik és nem támogatja, hogy sportolóin kívül a diplomaták és politikusok is kiutazzanak Pekingbe, hiába a kínai vezetés igyekezete és a hatalmas ünnepségek. Ezért félő, hogy a most indított kampány során csupán a megfelelési kényszer diktál Kína részéről, és látszólag békésebb eszközökkel akarják bebizonyítani, hogy teljesen alaptalanok a velük szemben megfogalmazott vádak.

A tibeti konfliktus

A tibeti nép országának határai erősen vitatottak. Egy nagyobb területen fekszik a Tibeti autonóm tartomány, amely a pekingi kormány fennhatósága alatt áll, de Kína más területeket is magáénak tekint, miközben azokat jogosan nem birtokolhatja. A terület egy részére India is igényt tartana. A jelenleg száműzetésben élő tibeti kormány, a Központi Tibeti Adminisztráció szerint a jelenlegi kínai tartománynál sokkal nagyobb volt a történelmi Tibet területe.

A kínai fennhatóságot az 1700-as évek végétől számíthatjuk ezen a területen. Miután 1949. október elsején kikiáltották a Kínai Népköztársaságot, a pekingi kormány felszólította Tibetet a csatlakozásra. A tárgyalások eredménytelenül zárultak, így kínai fegyveres erők bevonultak a tibeti fővárosba, ahol ellenállásba ütköztek. Emiatt nagykorúvá nyilvánítják a XIV. Dalai Lámát, akit a tibeti nép szellemi vezetőjéként tisztelnek. A zavargások még évekig folytatódnak, majd 1958-ban a Láma közvetlen támogatást kér az USA-tól, amit nem kap meg, de 1959. március 17-én a CIA segítségével álruhában sikerült Indiába menekülnie, ahol azóta is száműzetésben él. A nyolcvanas években tárgyalásokba kezd a kínai hatalommal a békés területrendezés érdekében, de sikertelenül.

A kínai Kommunista Párt átnevelő kampánnyal próbálja jobb hitre, vagyis a Dalai Láma mint szellemi vezető megtagadasára szoktatni a tibetieket, elsőként a hivatalnokokat és párttagokat. A propaganda szerint a stabilitás megőrzése és a fejlődés elősegítése a cél, és az, hogy a vezetők és a nép egységesen gondolkodjanak, így visszaszorítva a szeparatista ideológiát. A két hónapos "átképzés" alatt a párttagok és hivatalnokok teljesítményét aszerint fogják mérni, hogy milyen eredményességgel zárnak egy-egy feladatot. A programban többek között szerepelnek tévéműsorok és úgynevezett feljelentő-megvádoló gyűlések is.

A Béke Nobel-díjas Dalai Láma mindezek ellenére nyugalomra intett és továbbra is támogatja a pekingi játékokat, bár véleménye szerint kulturális tömeggyilkosság az, amit a kínai hatalom elkövet a tibeti polgárok ellen. Erre a kijelentésére a Párt egy jelentéktelen menekültnek titulálta a tibeti szellemi vezetőt, és továbbra sem hajlandó párbeszédre vele.

Elemzők szerint a kínai hatalom ezzel a kampánnyal megpróbál enyhíteni nemzetközi megítélésén, mindemellett a turizmus korlátozásával és katonai erő bevetésével akarja visszaszerezni a hatalmat a tibeti terület felett. A külföldi országok folyamatos támadásaira reagálva a pártvezetés egy tagja, Luo Haocai továbbra is fenntartja azon állítását, hogy Kínában az emberi jogokat tiszteletben tartják, ide tartozik a szabad vallásgyakorlás is, bár ezen kijelentés után már nem tért ki a tibeti kérdésre és a nyugati tartományokban élő muszlimok problémájára. Emellett erősen támadta a nyugati államokat, amiért beleszólnak más fejlődő államok belügyeibe, úgymint az emberi jogok tisztelenben tartása, de saját országuk ilyenfajta problémáiról nem hajlandóak nyilatkozni.

Ambrus Judith