Október 4-6. között Észak-Koreában járt a kínai miniszterelnök. Az elszigetelt ország egyetlen erős szövetségese azonban csak óvatosan közelítette meg az atomkérdést. Habár felbőszítették a májusi kísérleti atomrobbantások, még akkor felhívta a nemzetközi közösség figyelmét, hogy a lefegyverzést nyugodt és békés úton közelítsék meg, egyezkedések és párbeszéd formájában - olvasható a Hszinhua kínai hírügynökség oldalán. Az október eleji látogatást követően felhangzott néhány kétely arra vonatkozóan, hogy Kína valóban betartaná az ENSZ Észak-Korea ellen hozott határozatát.

Vörös szőnyeg és maga Kim Dzsong-il fogadta október 4-én Ven Csia-pao (Wen Jiabao) kínai miniszterelnököt a phenjani repülőtéren. Ritka eseménynek lehetettünk szemtanúi: az 1994-ben hivatalba lépett észak-koreai vezető csupán öt másik magas rangú tisztviselőt várt eddig személyesen a reptéren, közülük kettő: Csiang Cö-min (korábbi) és Hu Csintao (jelenlegi elnök) szintén Kínából érkeztek. Az ölelkezést sem mellőző fényes fogadtatás már jelezte: Kína fontos szereplő az észak-koreai külpolitikában. Egyes elemzők Ven miniszterelnök látogatását William Perry 1999-es vizitjéhez hasonlították: az amerikai küldött készítette elő az Észak-Korea - USA, illetve az Észak-Korea - Japán csúcstalálkozókat, nem beszélve a két Korea közötti történelmi tárgyalásról 2000-ben. Ven Csia-pao elsősorban a kétoldalú kapcsolatok élénkítése és a térségbeli viták rendezése ügyén érkezett az országba. Az időzítés pedig nem véletlen: a két szomszédos állam hatvan éve vette fel a diplomáciai kapcsolatokat.

Észak-Korea nukleáris fegyverkezésének ügye azóta került újra a nemzetközi politika középpontjába, mióta Észak-Korea tavaly decemberben otthagyta a hatpárti tárgyalásokat és május 25-én végrehajtotta második kísérleti atomrobbantását. Az atomfegyverek szükségességét Phenjan újabban azzal magyarázza, hogy azok védőpajzsként szolgálhatnak az Egyesült Államok fenyegetésével szemben. Észak-Korea emellett követeli, hogy ismerjék el hivatalosan mint nukleáris hatalmat, amit Washington és Szöul hajthatatlanul visszautasít. A nukleáris tesztet követően az ENSZ a korábbinál is keményebb szankciókat vezett be Phenjannal szemben, a megszorításokat az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának 1874. számú határozata tartalmazza, melyet a BT június 12-én egyhangúan fogadott el. A döntés értelmében gazdasági és kereskedelmi szankciókat vetnek ki Észak-Koreára, illetve arra biztatják az ENSZ-tagállamokat, hogy vizsgálják át az országba tartó hajók rakományait, és ne engedjék meg fegyverszállítmányok és luxuscikkek bejutását a területre. Emellett a pénzügyi juttatások elé is akadályok gördültek. A szankciók sikeressége elsősorban Kínától, Észak-Korea legfőbb gazdasági partnerétől függ. Kína a Biztonsági Tanács állandó tagjaként szintén aláírta a határozatot, ám hozzátette, nem támogatja azt teljes mértékben, hiszen az ország fejlődését nem lehet veszélyeztetni és arra figyelmeztetett, hogy a rakományok átvizsgálásánál a tagállamok ne alkalmazzanak fegyveres erőt.

Kína Észak-Korea legfontosabb szövetségeseként egyben legnagyobb kereskedelmi partnere, az élelmiszer-, üzemanyag- és fegyverszállítmányok legfőbb forrása, így mindig támogatta a Kim-rezsim fennmaradását és ellenezte a túl szigorú nemzetközi gazdasági szankciók bevezetését annak reményében, hogy elkerülje a "birodalom" összeomlását és ezáltal az Észak-Koreából érkező menekültek tömeges és ellenőrizhetetlen beáramlását Kínába. Phenjan 2006. októberi, első kísérleti atomrobbantása után Peking azonban átértékelte a kapcsolatok természetét és nagyobb nyomásgyakorlásra szánta el magát, hiszen Észak-Korea atomfegyverkezése neki sem érdeke. Habár a nukleáris fegyverkezés nem jelent közvetlen veszélyt számára, de Kína stratégiai környezetében jelentős romláshoz vezethet. A legrosszabb esetben Japán, Dél-Korea és akár Tajvan is kényszerítve érezheti magát, hogy atomfegyvereket gyártson. Ha ugyan ehhez nem is folyamodnának, de valószínűleg lépéseket tesznek majd nemzeti biztonságuk védelme érdekében és így rakétákat, katonai repülőgépeket fejleszthetnek, akár együttműködve az Egyesült Államokkal.

A második nukleáris teszt még tovább bonyolította a két ország közötti kapcsolatokat: Észak-Korea lefegyverzésének ügye egyre sürgetőbbé vált. A 2003-ban megindult hatpárti tárgyalások, a házigazda Kína, az Egyesült Államok, Japán, Dél-Korea, Oroszország és persze Észak-Korea részvételével eddig jó alkalomnak bizonyultak a nyomásgyakorlásra. A 2007-es találkozó jó kezdetnek tűnt az ország teljes lefegyverzése felé: Észak-Korea ígéretet tett fő atomreaktorának, a Phenjantól 103 kilométerre északra fekvő jongbjoni létesítménynek a bezárására, meghatározott üzemanyag vagy gazdasági segélyezés fejében (azóta a reaktor állítólag ismét működésbe lendült). A kínai miniszterelnök látogatásának elsődleges célja volt, hogy rábírja Észak-Koreát, térjen vissza a hatpárti tárgyalásokhoz. Ehhez Észak-Korea egyetlen feltételt szabott: először az Egyesült Államokkal akart egyezkedni.

Ven Csia-pao látogatása így például az Economist egyik elemzője szerint nem járt nagyobb sikerrel (legalábbis a nukleáris lefegyverzés ügyében), mint Taj Ping-kuo, (Dai Bingguo) magas rangú kínai diplomata szeptemberi útja. A miniszterelnök ugyanis annak biztos tudatában tért vissza országába, hogy sínen vannak a hatpárti tárgyalások. Azonban ez valójában attól függ, hogy az USA hajlandó-e tárgyalóasztalhoz ülni Észak-Koreával, és hogy azok a tárgyalások milyen eredménnyel járnak majd. Az Egyesült Államok egyébként úgy reagált, hogy elképzelhetőnek tartja a kétoldalú találkozót, de csak a többpárti egyeztetésekhez való visszatérés részeként. Mindenesetre a tárgyalások egyik előzményének tekinthető, hogy egy magas rangú észak-koreai diplomata, Ri Gun vízumot kaphat az Egyesült Államokba. Az október végére tervezett látogatás keretében várhatóan egy informális találkozóra is sor fog kerülni, ahol Ri Gun amerikai kollégájával a nukleáris fegyverkezés ügyéről tárgyal majd.

A kínai látogatást mindenesetre több kritika is érte. Gordon G. Chang, Észak-Koreával és Kínával foglalkozó elemző Wall Street Journalban megjelent írása szerint a miniszterelnök látogatására nem a hatvanadik évforduló megünneplése kapcsán került sor, ahogy azt állították, hanem sokkal inkább gazdasági okok állnak a háttérben. A találkozó ideje alatt aláírt kereskedelmi megállapodás pedig szerinte egyértelműen áthágja az ENSZ BT 1874. számú határozatát. A Hszinhua (Xinhua) hivatalos kínai hírügynökség jelentése szerint ugyanis a két ország több együttműködési megállapodást is aláírt, többek között egy új autópálya-híd megépítéséről a kínai - észak-koreai határ mentén húzódó Jalu folyó felett. Emellett a Joong Ang dél-koreai napilap arról is beszámol, hogy oktatási és turisztikai megállapodásra is sor került, a fejlesztéseket pedig Kína 200 millió dolláros pénzügyi csomaggal támogatja.

Az említett BT-határozat 19. paragrafusa azonban felkéri az ENSZ tagállamokat, ne nyújtsanak segélyt, kölcsönt vagy pénzügyi támogatást a Koreai Demokratikus Népköztársaságnak, kivéve humanitárius és fejlesztési célokra közvetlenül megcélozva a civil lakosság szükségleteit vagy a lefegyverzés elősegítését. A 20. paragrafus pedig úgy szól, hogy "ne nyújtsanak pénzügyi támogatást a KDNK-val folytatott kereskedelemhez"... melynek esetén a támogatás nukleáris vagy egyéb katonai célokra fordítható. Az elemző úgy látja, hogy az új kereskedelmi szerződés nem teljesen vagy egyáltalán nem a lakosságot magát támogatja. Sokkal inkább úgy néz ki, hogy az észak-koreai gazdaság támogatására irányul, amivel Kína közvetve asszisztál a rezsim fennmaradásához, így életben tartja az ország fegyverkezési programját.

Habár Kína valószínűleg rábírta Észak-Koreát, hogy térjen vissza a hatpárti tárgyalásokhoz, nem a megfelelő módszert alkalmazta. Az észak-koreai vezető teljes mértékben a szomszédos Kínától függ, mely az egyetlen erős szövetségese. Peking hatalmon tartja a rezsimet azzal, hogy támogatja megtört gazdaságát élelmiszerrel, üzemanyaggal és egyéb javakkal. Látszólag Kim Dzsong-il készen áll a nukleáris tárgyalások újrakezdésére, de tulajdonképpen tisztában van vele, hogy atomprogramját nem szükséges feladnia, Kína ugyanis a háttérben áll, és segíti életben tartani gyengélkedő gazdaságát - állítja néhány szakértő.

A kínai-észak-koreai megállapodások homályosságára Dél-Korea is felfigyelt. A kormány aggodalmát fejezte ki a segélycsomaggal kapcsolatban, ugyanakkor kételkedik abban, hogy ezzel Kína valóban megszegte volna az 1874. számú BT-határozatot. Egy diplomáciai forrás szerint csupán csak arról van szó, hogy a masszív segélycsomag irigységet keltett néhol - írja a Joong Ang napilap.

Victor Cha, az USA korábbi nukleáris ügyekkel foglalkozó megbízottja az amerikai Associated Press hírügynökségnek elmondta, szerinte Kína a segélycsomaggal csak aláássa a BT Phenjan elleni szankcióit, és tovább táplálja az Észak-Korea nukleáris lefegyverzésére irányuló sikertelen tárgyalási folyamatot. Például 2007-ben Észak-Korea beleegyezett, hogy meghatározott nemzetközi segély fejében hajlandó leállítani legfőbb atomreaktorát, azonban az ügy most újra napirendre került, hiszen a KNDK idén újra tesztelt. A jelenleg a washingtoni Georgetown Egyetemen tanító professzor elmondta: Peking ahelyett, hogy aggresszíven szorgalmazná a atomfegyverkezéssel való felhagyást, "semleges pozícióra" törekszik a térségben. Ez viszont teljesen lehetetlenné teszi a kollektív fellépést Észak-Korea ellen, hiszen Kínának az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként jogosultsága van a szankciók blokkolására.

Kínának több okból is érdekében állhat ez a visszafogott magatartás. Egyrészt amiatt aggódik, hogy túl nagy nyomás alkalmazásávál ellenséges viszonyt építene ki kettejük között és ezzel elveszítené kivételezett befolyását az országban. Másrészt a nagyobb kényszer csak provokálná Észak-Koreát hogy még veszélyesebb akciókra szánja el magát, ami még nagyobb instabilitáshoz és így hatalmas menekültáradathoz vezetne. Kína nem vágyik arra, hogy észak-koreai menekültek lepjék el észak-keleti tartományait. Nem beszélve arról, hogy a rezsim felbomlása és az esetleges koreai újraegyesítés egyáltalán nem biztos, hogy Kína érdekeit szolgálná. Könnyedén eleshet így a térségbeli gazdasági előnyöktől, amit egyrészt a kereskedelem, másrészt az Észak-Koreába irányuló befektetések biztosítanak. Emellett az a veszély is fennáll, hogy az újraegyesítés következményeként Dél-Korea örökölné az atomfegyvereket, ami további komplikációkhoz vezetne.

Mindenestre bármi is Kína szándéka a térségben, az ENSZ BT állandó tagjaként jelentősen megnehezítheti a szervezet munkáját. Az október eleji tárgyalások erőteljes jelzéseket küldtek az ENSZ-nek, Japánnak és Dél-Koreának, hogy Peking óvatoskodása veszélyeztetheti a nemzetközi fellépést. 

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: