Kína gazdasági háborúja - publicisztika

2011. október 17./Jövönk.info/TibetPress

Ami egy évtizede még hatalmas haszon volt, mára nagyon veszélyessé vált a világ gazdaságai számára. Kína feltörekvése.

Pár évtizede még élethalál harcot vívott egymással az Egyesült Államok és Kína, akár a koreai, akár a vietnami szerepvállalását nézzük a távol-keleti országnak. Mikor először írtuk meg, úgy 12 évvel ezelőtt, hogy a kínai vezetés és embertípus morálját ismerve az ország nemsokára a világ éllovasai között lesz, a nemzeti sajtó hatalmas felháborodással és patáliával válaszolta meg (akkor még a Jövőnk nyomtatott formában, kéthavonta jelent meg). Röviddel utána megkezdődött a Kínával szembeni sajtó hadjárat. Minden felkerült a világhálóra, és a nyomtatott sajtó a keleti népek hulladék voltát elemezgette. A nemzeti sajtó arról cikkezett, hogy Kínában megeszik a gyerekeket, meg a kínai kultúra embertelenségéről és a makogó sárgákról. A liberális sajtó pedig követelte az emberi jogokat, és számos ellenérvet hoztak fel a kínai térnyerés lehetősége ellen. Kulturálatlan, barbár sárgák, akik csak a fehér embernek köszönhetik, hogy eddig nem haltak ki. Zengjenek hálát a fehéreknek, hogy egyáltalán szóba állunk velük, mit is képzelnek ezek... Nagyjából ennyi volt a lényege eszmefuttatásaiknak.

Aki egy kicsit is rálátott a dolgokra, azonnal fel tudta mérni a következőt. Japán egy százmilliós nemzet, és hatalmas ütést vitt be a nyugati cégeknek. A japán autók megjelenése végezte ki például az angol autógyárakat, a japán motorok megjelenése pedig egy-két motorgyár kivételével valamennyit leradírozta a térképről. A ma kapható komolyabb fényképezőgépek szinte mindegyike japán fejlesztés (bár a gyártást és összeszerelést ők is kihelyezték Tajvanra és Kínába). Ez csak pár példa. Kína lakossága Japán tizenötszöröse. Olyan mennyiségű befektetés után, amennyit a nyugati cégek a 90-es években folytattak Kína viszonylatában, nyilvánvaló volt a végeredmény. Azután jöttek a sorozatos gyár-bezárások. Például a fehérvári Kenwood gyár esete, ahol sok ezer ember (8000?) került egyik percről a másikra az utcára. Miért? A gyár igazgatója közölte, ha azonnal nem települnek át a Távol-Keletre, akkor a gyár fél év múlva nem létezik. Kína a nyugati gyárak befektetési paradicsom lett. Ugyanazon az áron, negyedakkora előállítási költséggel. Többszörös haszonnal.

Ekkor jött a hallgatás időszaka. Előrejelzéseinket nem vette komolyan senki, egészen eddig a pillanatig. Akár a nemzeti oldal, akár a fősodratú média hatalmas hallgatásba burkolózott. A nyugati (cionista) cégek ugyanis a haszonért egyetlen pillanat alatt dobták a nemrég még oly nagy elánnal felkarolt kelet-európai országokat. A kínai gazdaság pedig rekord sebességgel hízott. Olyan gyorsasággal épültek a hatalmas gyárak, hogy szinte gombaként nőttek a város nagyságú gyártelepek - egyik napról a másikra. Számunkra az elsődleges fontossággal az bírt, hogy biztosra mentünk abban, hogy a kínaiak nem fogják szótlanul nézni, hogy újra gyarmatosítsák Kínát, most éppen a gyárakon keresztül. És valóban így is lett. A kínai cselt nagyon sok nyugati cég bevette. Kína ugyanis a nyugati cégek mellé legyártja saját cégeit is. Ugyanazokat a termékeket állítja elő egy-két hónapos késéssel, mint a nyugati tulajdonú cégek. Mivel Kína lehetőségei messze megelőzik a többi országét, a saját olcsó termékeit rekord mennyiségben kezdi forgalmazni. Ezekkel az olcsó dolgokkal senki nem foglalkozott, mivel úgy gondolták, a minőség úgyis megelőzi a mennyiséget. Nem jött be az elmélet. Az olcsó és alacsony minőségű termékek letarolták a világot. Ugyanazt a 2500 forintos gyökköszörűt lehetett kapni Budapesten, mint Kairóban. Amerikában pedig nem mosták ki a népek a pólókat, mert olcsóbb volt a kínai póló, mint a mosószer. Ezzel a gazdasági stratégiával Kína a nyugati cégek tapasztalatainak megszerzése és saját szakembereinek képzése mellett hatalmas haszonra tett szert. Ekkor már kezdték komolyan venni, amit írtunk, hogy nemsokára a kínai gazdaság kivégezheti a nyugati gazdaság jó részét, és megroppanthatja a cionista világuralmat. Valamennyi oldal a saját ötleteként (feltalálták a spanyolviaszt) kezdte tálalni meglátásait a kínai gazdaságról. Éppúgy, mint az oroszokkal szembeni álláspontunkat, amit már szintén 15 évvel ezelőtt a nagyközönség elé tártunk. Most abban a kérdésben is mindenki arra akar nyitni, persze mivel csak másolnak, valójában fogalmuk sincs miért is kellene. De mivel a meglátásaink bejöttek szinte száz százalékra, ebben is valószínűleg igazunk van.

Kína gazdasága és az orosz nyersanyag iránti igény nyomása alatt a világcsendőr cionizmus kénytelen lesz egyezkedni. Egy ideig háborúkkal pótolják valamennyire a gazdasági bevételeik hiányát, valamint igyekeznek Kínát elvágni a nyersanyagoktól. Mindkét ország ellen különböző műveletek indultak, a CIA pedig minden lehetséges módon bevetett mindent, hogy megingassák stabilitásukat.

Eddig a fenyegetés időszaka volt, majd jött a tétlen szemlélés, és ötletelés időszaka. Most a menekülés időszaka van. A Nyugat létrehozta a világkereskedelmi hálózatot, és most nagyon szeretne ebből kihátrálni. Ugyanis az az út, amire ők azt hitték, hogy Kínába mutat, oda viszi a munkát, és vagonszámra hozza a hasznot, nos erre az útra egyszer csak Kína kitette az egyirányú forgalom táblát. A munka özönlik Kínába, a világhálón keresztül egyre többen rendelnek közvetlenül onnan, saját állami gyáraik elképesztő mennyiséget állítanak elő a különféle termékekből, a haszon pedig egyre kevésbé jön kifelé, mert azt az kínai állam vágja zsebre, illetve befekteti a világ számos részén, például értékpapírok formájában.

Kína bevetette a vezércselt. Mesterségesen alacsonyan tartja a valutáját. Így a nyugati befektetőknek még mindig megéri ott gyártatni (még ha nem is annyira, mint kezdetben), a kínai termék pedig olyan olcsó, hogy lehetetlen versenyezni vele. A pekingi vezetésnek egyetlen dolgot kellett megoldania, hogy az élelmiszer és az energia árakat alacsonyan tudja tartani, így a dolgozóknak fizetett kevesebb fizetésből is normálisan meg lehet megélni. Ezért bolond lenne a valutáját erősíteni, mert azzal a versenyképességét tenné kockára.

Kína infúzión tartotta az Egyesült Államok gazdaságát egészen idáig. Hatalmas mennyiségű tőkét áramoltatott vissza az Egyesült Államokba kölcsönök formájában úgy, hogy minden nap 0 óra 1 perckor automatikusan egymilliárd dollár átmegy a kínai bankból az USA-ba, ami évi 365 milliárd dollár – ez az alapkölcsön. Erre jön a többi kölcsön. Kínának el kell döntenie mit tesz, mert pillanatnyilag Kína a legnagyobb szabadon mozgatható tőke tulajdonosa.

Peking döntése mellett azonban Brüsszelnek, és Washingtonnak is mérlegelnie kell. Utóbbi úgy tűnik a menekülés mellett dönt. Obama már egyszer próbálkozott a „vegyél amerikai terméket" szlogennel, de senkit sem érdekelt. Október 3-án az Egyesült Államok szenátusa 63-35 arányban elfogadta az „Anti-Kínai törvényt". A törvény indoka, hogy Kína mesterségesen alacsonyan tartja a jüant, ezzel megszegi a WTO íratlan szabályait. Ellenérvként egy republikánus képviselő a más országok valuta és belpolitikai ügyébe való beavatkozásnak nevezte ezt az indokot. Az egyetlen gond ezzel a törvénnyel, hogy Kínát elfelejtették megkérdezni. Peking azonnal tiltakozott, és kereskedelmi háború kirobbantásával vádolta meg az USA-t. A kínai központi bank elnöke szintén felháborodott a híren, és kifejtette, az Egyesült Állalmoknak a gondjait ez a törvény nem fogja megoldani. Ráadásul utalt rá, hogy a kínai valutát már így is 30 %-kal felértékelte a kínai állam. Az alacsonyan tartott valuta pedig Kínának is gondokat okoz, mivel rengeteg nyersanyagot kell vásárolni, ami gyenge valutával drága mulatság. A kínai valuta azonban stabil a jelen körülmények között, éppen ezért senki nem várhatja el, hogy meggondolatlanul változtassanak ezen. A kínai külügyminiszter dühödt kirohanással reagált a WTO szabályainak ilyen önkényes és durva megszegése ellen, valamint közölte, hogy megteszik a megfelelő ellenlépéseket, ha erre az USA rákényszeríti őket.

Kína felmérte, hogy a jelenlegi világgazdasági helyzet gyors megváltozása rendkívül rossz helyzetbe hozná, ezért politikájának kettős irányt szabott. Az USA háborús előkészületei miatt pedig elhatározta, hogy kiélezi a gazdasági versenyt az USA és Európa között.  Az Európának nyújtandó kölcsönök és segélyek oka valójában az, hogy az összeomlás szélén táncoló EU addig még bírja szusszal, amíg az USA kénytelen lesz elfogadni a többpólusú világot. Ugyanis ez ellen rendkívüli módon küzd az Egyesül Államok cion-imperialista vezetése. A mai napig nem hajlandó a világcsendőri pozícióját feladni, és elfogadni, hogy nem egyedüli vezető hatalom többé. A kínai bank igazgatója azonban felhívta a figyelmet: ma Kínának tizenötször akkora valutatartaléka van, mint az Egyesült Államoknak, és nincs olyan jellegű belső gazdasági gondja sem, mint az Egyesült Államok gazdasági válsága, amelyből szemmel láthatóan nem tud kikeveredni. Az USA most elfogadott gazdaságélénkítő programja 470 milliárd dollárt pumpálna a gazdaságba, ezzel szemben a haderő költségvetése 600 milliárd dollár. Nem különös ez a helyzet?

Kína gazdasága piac-orientált, a piacok összeomlásával a bevételei is megszűnnének. Csakhogy Kína igen okosan megszerezte azokat a piacokat, amelyekkel idézőjelbe téve a kutya sem foglalkozott: Afrika, és Dél-Amerika. Európai befektetésekkel és hatalmas megrendelésekkel tartja életben Európát, ami egyrészt jó befektetés lehet, másrészt az európai piacot is fenntartja. Ha az eurózóna bele akarna kötni Kínába, az az Európai Unió azonnali összeomlását eredményezné, ugyanis Kína már megelőzve az USA-t, az eurózóna legnagyobb kereskedelmi partnere, és megrendelője. A német ipar azonnal összeomlana abban az esetben, ha Kína visszamondaná óriási megrendeléseit, a német ipar és főleg a nehézipar legalább 40 százalékban a kínai piacból él. Kína viszont egyre többször kezdi hangsúlyozni, a segítségért cserébe elvárásai vannak. Többek között az is, hogy Európa nem szólhat bele abba, merre és hogyan terjeszkedik Kína gazdaságilag. Elvárása az is, hogy az országok csökkentsék kiadásaikat, hogy befektetései stabilak maradhassanak, különben nem fektet több tőkét állampapírokba, ami a túlélésre játszó kormányok legkönnyebb bevételi forrásai.

A líbiai események azonban elgondolkoztatták Kínát. Át kell értékelnie hozzáállását, mert az EU vezető hatalmai kérdés nélkül a kínai érdekek ellen léptek fel Líbiában. Kína nagyon könnyen válthat stratégiát, és hatalmas tőketartalékait akár a harmadik világban is befektetheti mint gazdaságélénkítő befektetéseket, hogy a növekvő gazdaságok jobb piacokká váljanak. Ezzel azonban mind az USA, mind az EU cionista hatalmai alól kirántaná a szőnyeget. A válasz kizárásos alapon nem lehet más, mint egy hatalmas háború. A líbiai eset után egyre világosabbá válik, hogy a cion-imperialistáknak feltett szándéka Kína és Oroszország megbuktatása, ezért valószínű, hogy a stratégiaváltás sem fog sokat váratni magára. Peking azonnal rendelkezett róla, hogy külföldi befektetéseit csak jüanban teszi meg. Ezzel kihagyta a befektetéseiből a dollár átváltást, ami a jüan szerepét a nemzetközi valutaforgalomban erősíti. A kínai befektetések mértéke miatt ez sok tízmilliárd dollár kiesés a FED-nek. Valamint Kína 6 bázisponttal erősítette a jüant (0.5 %). Ezt a belső infláció visszaszorítása miatt foganatosította, nem az USA nyomására. Ugyanis Kína már érzi annak hatását, hogy Washington kezdi elvágni a nyersanyagoktól és a nyersanyagot egyre nehezebben szerzik be. Kína egy másik stratégiát is bevezetett, sokszorosára növelte kivándorlóinak számát az Egyesült Államokba. Komoly gazdasági támogatást kapnak azok a kínaiak, akik az Egyesült Államok felé veszik az irányt. Államilag támogatott honfoglalás? Olyan szinten, hogy már a kínai sajtó is a témával foglalkozik, merre mennek ilyen nagy számban a kínai fiatalok. Ezek az emberek pedig a gazdasági támogatás miatt a kormány lekötelezettjei. Előretolt gazdasági hadosztály?

Kína továbbra is alacsonyan fogja tartani a jüant (az utóbbi emelés nullának nevezhető) és ha kell, csökkenteni fogja a kivitelre gyártott termékei árát, hogy ellensúlyozza az USA védővámot - ésszerű keretek között. Amennyiben ezt megteszi, és az új amerikai gazdasági rendelkezés Kína ellen hatástalan lesz, Kína rendkívüli módon be fog keményíteni az USA-val szemben. Amennyiben ez sem lenne elég, egyszerűen kivonja a tőkéjét az Egyesült Államokból, és az ezáltal kialakuló felfordulásban pedig aktivizálja az USA lakosságát jelentős arányban kitevő kínaiakat (ami nagyjából 8 százalék), de eléggé centralizáltan helyezkednek el. Egy amerikai felfordulás után felálló új rend talán más alapokon kezdene politizálni Kínával, Oroszországgal, az arab világgal szemben, és az USA is visszatérhetne a régi kerékvágásba, ahol csak egy volt a nagyobb hatalmak között. Amire nem térnek ki a cikkek az az, hogy ehhez az USA zsidajait ki kell a porondról penderíteni. Az USA részéről a menekülés utolsó fázisa lenne, ha saját WTO rendszeréből kimenekülve letiltaná a kínai áruk bevitelét az Egyesült Államokba, ez azonban egyértelmű és nyílt hadüzenet. Kína azonnal megkezdené az afganisztáni, iraki, líbiai, szomáliai, jemeni, iráni hadseregek és lázadók felfegyverzését a legmodernebb fegyverekkel, és az esetleges tanácsadók mellé kölcsönadna pár ezer katonát. A háborúk így rendkívül gyorsan érnének véget.

Kína gazdasági háborút folytat, és nem egy semmibe vehető kis ellenfél, ötezer éves kultúrával a háta mögött...
Kemény Gábor - Jövőnk.info