Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Kína és a Himalája régió feszültsége/HUNG

2018. november 8./The Interpreter/tibet.ca/TibetPress

forrás

The Interpreter, október 23, 2018



A legnagyobb ázsiai folyók a Himalája területén/TibetPress fotó arhívum

Az utóbbi évtizedekben az állami projektek átformálták az életet a Himalájában. Az infrastrukturális fejlesztések, amelyek a vitatott határok mentén történő csapatelhelyezéseket szolgálták, újabban a távolsági szállítást és a kitermeléssel kapcsolatos projekteket valamint a turistaforgalom fellendülését segítik ebben  a globálisan befolyásos régióban.

A Kína-India-Pakisztán közötti feszültségek geopolitikai elemzése egy erőszakos konfliktus kitörésének valószínűségére fókuszál. Ugyanakkor ez csak egy a térség számos problémája közül, ami különböző etnikai csoportok mozaikjának otthona. A térség jégkészlete ( a világon a harmadik legnagyobb ) táplálja Ázsia nagy folyóit. A militarizáció és az ellenőrzés nélküli fejlesztések ezeket a sérülékeny közösségeket és törékeny gazdaságokat veszélyeztetik. Rontja még a helyzetet, hogy a Himaláját a klímaváltozás a globális átlagnál kétszer jobban sújtja.

A Himalája bizonytalan geopolitikája a térséget politikailag, kulturálisan, nyelvileg és környezetvédelmileg is átalakítja.

Himalája 2400 kilométeres hosszával számos államhatárt is magában foglal. Kasmírban a vitatott pakisztáni-indiai határral kezdődik, dél-keletre fordulva ott a vitatott kínai-indiai határ, az elfogadott kínai-nepáli határ, a vitatott kínai-bhutáni határ, majd a kínai-indiai határvita keleti tartománya.

India és Pakisztán három háborút folytatott Kasmírért. A térség továbbra is nyugtalan. Aksai Csin, a magas fennsíkon található hatalmas sivatag Ladak (India), a Tibeti Autonóm Terület ( Kína ) és Ujgur (Xinjiang) ( Kína ) között kínai fennhatóság alatt áll, de India igényt tart rá. Keleten Arunachal Prades indiai fennhatóság alatt áll, de a kínaiak igényt tartanak rá, és a kínai térképek Nan Csangként említik.

Mióta a modern India és Kína az 1940-es években megjelent, a Himalája fölötti ellenőrzésért harc folyik köztük. A kínai-indiai együttműködést az 1962-es határháború törte szét. Bár a háború rövid volt, a feszültségek megmaradtak. Kína (1964), India (1998) és Pakisztán (1998)  nukleáris állammá váltak. Ez hozzájárult az alacsony szintű de állandó feszültség állapotához.

A határ menti dulakodás normalizálódott állapota tavaly kezdett feszültebbé válni a Doklam körüli vitával, amikor Kína megpróbált bekebelezni egy darabot a kínai-bhutáni határon az indiaiakkal szemben. Bhután és Nepál is nehéz helyzetbe került az indiai-kínai feszültség következtében. India a Himalája  harmadik kis királyságát, Szikkimet 1975-ben kebelezte be, amelyet Kína csak 2003-ban ismert el. Még most is zajlanak csetepaték a kínai-szikkim határon. A kínai Belt and Road ( Öv és Út ) fejlesztési tervek tovább élezik a regionális feszültségeket.

Ezek a súrlódások egyrészt militarizációhoz, másrészt a versengő fejlesztésekhez vezettek a térségben. Több százezernyi katona állomásozik a hegyekben és minden himalájai állam versengő, ellenőrizetlen projektekbe bonyolódott, amelyek célja legalább részben a területi ellenőrzés megszerzése.

Ez a helyzet sem szociálisan, sem kulturálisan, sem környezetvédelmi szempontból nem tartható fenn.

A Himalája összetett terepe segített fenntartani a nyelvi és kulturális sokszínűséget. Ugyanakkor a határok militarizációja és a versengő fejlesztések a helyi kultúrákat fenyegetik és élezik a feszültséget a régió etnikai csoportjai között.

A Himalája kisebbségi nyelvei veszélybe kerültek. Legalábbis az óvatosan kivitelezett, államilag támogatott militarizáció, nacionalizáció, urbanizáció és fejlesztési projektek veszélyeztetik fennmaradásukat. A nyelvi sokszínűség elvesztése kulturális változásokkal jár, a tradicionális ökológiai tudás elvesztéséhez, a kisebbség jogfosztásához vezethet. És ez további küzdelmek forrása lehet.

A térség vallási és kulturális egyensúlya is veszélybe kerül. A hinduizmust, buddhizmust, iszlámot és más helyi hitrendszereket egyaránt gyakorolnak a Himalájában, sokan a különböző vallásokból, tradíciókból kombinálnak bizonyos elemeket hitvilágukban. A vallási csoportoknak néha feszült a kapcsolatuk a többi csoporttal és az anyaországgal. A régióban összetett a kapcsolat a nyelvek, vallások között amelyek dacolnak a kormányzati kategóriákkal.

Észak-Pakisztánban, Kasmírban és a Tibeti Autonóm Körzetben sok muzulmán tibeti nyelvet beszél, amelyet pedig a buddhizmussal kötnek össze. Dardzseling nagyszámú hindi nyelvet beszélő buddhista otthona. Olyan kozmopolita városokban, mint Katmandu, Lhásza és Srinagar sokan kombinálják a nyelveket és vallási gyakorlatokat a mindennapokban.

A környezet romlása még súlyosabb fenyegetést jelent a térség geopolitikai egyensúlya szempontjából. Az egész régió a biodiverzitás gyűjtőtégelye. Innen erednek Ázsia fő folyói, köztük az Indus, Gangesz, Brahmaputra, Salveen, Mekong, and Jangce. A „harmadik sarkhoz” tartozó jégkészlet nemcsak ezeket a folyókat táplálja, de a monszun esőket is mérsékli, amely szintén az ivó-, mezőgazdasági és ipari termelés vízszükségletét biztosítja Dél-, Kelet- és Délkelet-Ázsiában. A hegyek, folyók és az esők együtt dolgoznak az iszap és folyadék ellátásán, amely Ázsia termékeny alföldjeit táplálja, ahol a Föld lakosságának mintegy 40 százaléka él.

A vízfolyamban még kismértékű változások is drámai hatást gyakorolhatnak a területi ( és globális ) gazdaságra és biztonságra. A katonaság, a turisták jelenléte és a felgyorsult és nem fenntartható fejlesztések hatnak ezekre a változásokra és hozzájárulnak ahhoz, hogy helyben a globálisnál nagyobb a felmelegedés mértéke. Gleccserek olvadnak el és az eső eloszlása módosul, emelve az árvizek és földcsuszamlások veszélyét, amely katonákat ugyanúgy megöl, mint civil áldozatokat.

Nemzetközi együttműködés szükséges a klímaváltozás hatásainak mérséklésére, amely a helyi és a Himalája nagyobb körzetének vízellátását befolyásolja. Ugyanakkor a geopolitikai feszültségek táplálják, megnövelik a vízügyi konfliktusokat Pakisztánban, Indiában, Kínában. Ahelyett, hogy a folyók vízellátottságának biztosítása érdekében együttműködnének, a himalájai államok versengő és ellentmondásos nagyszabású vízerőmű rendszerek és folyószabályozási projektekbe bonyolódnak. Doklam után Kína megtagadta, hogy Indiát ellássa azokat a vízhozamra vonatkozó adatokkal, amelyek segítenének felkészülni a monszun áradásaira.

A konfliktus valószínűségét nem tekintve a militarizáció a Himalájában már most katasztrofális hatásokhoz vezet. Az indiai-kínai-pakisztáni feszültségek bármilyen elemzése, amely nem veszi figyelembe ezeket a körülményeket, eltorzítja a valóságot.
fordítás/TibetPress

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb