Kína aktív lakossága fordulóponthoz érkezett

2011 július 15. /OrientPress/TibetPress

A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Kína lakossága 1,34 milliárd fő, bár az utóbbi évtizedben a lakosság növekedése az előző évtizedhez képest majdnem megfeleződött. A lakosság öregedése főleg amiatt nőtt tovább, hogy az 1978-ban bevezetett egygyermekes családmodell követelmény eredményeképpen becslések szerint minteg 400 millióval kevesebb gyermek született. Ennek hatása a kínai munkaerőpiacon már ebben az évtizedben érezhetővé válik.

„Még ha az egy-gyermekes családmodellre vonatkozó követelményeken lazítanának is, vagy azt megszüntetnék, a munkaerő-potenciál csökkenése enyhíthető lenne ugyan, de megakadályozni már nem lehetne.” – mondta Michael Heise professzor, az Allianz vezető közgazdásza és vállalati fejlesztési vezetője. Az Allianz Demographic Pulse által a közelmúltban végzett kutatás eredményei szerint: a kínai munkaerőpiac 2013-ban érkezik majd el fordulópontjához. A további béremelések végrehajtása csak idő kérdése, míg a kínai társaságok munkaerő-intenzív termelési egységeiket már elkezdték áttelepíteni az ország belsejébe, sőt még Vietnámba, Bangladesbe, ill. Kambodzsába is, mivel a tengerparti régiókban emelkednek a munkaerő-költségek.

Mivel egyrészt csökken a munkaképes lakosság száma, másrészt pedig emelkedik a várható élettartam, az öregedési folyamat egyre gyorsul. Ma 100 munkaképes korú emberre 19, legalább 60 éves személy esik, és ez az arányszám 2050-re várhatóan eléri a 64/100 fő értéket. E körülmények között a kritikusok arra szólítják a politikusokat, hogy lazítsanak az egy-gyermekes családmodellre vonatkozó elváráson, vagy szüntessék meg azt. Mivel azonban a születési ráták a világon majdnem mindenütt csökkenő tendenciát mutatnak, az a kérdés vetődik fel, hogy a kínai születési rátában tapasztalható tendenciákért egyedül csak az egy-gyermekes családmodell hibáztatható-e, vagy azért a gazdasági tendenciák is felelősek.

A Szovjetunió összeomlása és az 1990-es gazdasági reformok bevezetése óta például a kelet-európai országok születési rátája is jelentős mértékben csökkent. Az olyan országokban, mint amilyen például Thaiföld, Törökország vagy Tunézia, ahol az egy főre eső bruttó hazai termék megközelítőleg egy szinten van Kínáéval, a születésszámok mára az egy nőre jutó 2,1 gyermek reprodukciós arány alá estek, amire pedig az állandó lakosságszám fenntartásához szükség lenne. A születések aránya Németországban is csökken 1997 óta, miután az ország éppen felépült az 1994-es, 1,24-es átlag gyermekszámú történelmi mélypontból, most az egy nőre jutó gyermekszám a becslések szerint 1,33 és 1,38 között van. A születések száma így manapság csak a fele az 1960-as években jellemzőnek, és távol van attól a szinttől, amely a hosszú távú népességcsökkenést megállíthatná.

A kínai tartományokban érvényes szabályozások, amelyek úgy próbálják megállítani a lakosság öregedési folyamatát, hogy enyhítik az egy-gyermekes családmodellre vonatkozó követelményt- valószínűleg ugyanazokkal a problémákkal fognak szembesülni, mint a németországi, ausztriai vagy olaszországi családjogi törvényhozók, akiknek az országaiban a születési ráták alacsony szinten stagnálnak. A pénzügyi ösztönzők bevezetése, ami Kínában az egy-gyermekes követelmény megszegése miatt fizetendő bírságok összegének csökkentését, vagy például Németországban a gyermekgondozási segélyek összegének növelését jelenti, valószínűleg nem lesz elégséges a tendencia megfordításához. „Ezért még fontosabb egy olyan demográfiailag fenntartható szociális rendszer mielőbbi létrehozása, amelyben a tőkealapú magánellátás kulcsszerepet játszik.” – egészítette ki Heise. „Kínában ennek részét képezheti a nyugdíjkorhatár 65 évre való felemelése, így halasztva el a demográfiai fordulópontot még újabb három évvel és hosszú távon jelentős mértékben csökkentve a korosztályi arányt. Az Európai Unióban a 65 éves nyugdíj korhatár ellenére a fordulópontot már 2012-ben elérik.”