Pénteken megkezdődnek a XXIX. Nyári Olimpiai Játékok Pekingben. Kína 2001. július 13-án Moszkvában, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 112. ülésszakán kapta meg a 2008-as nyári ötkarikás játékok megrendezésének jogát.

Kelet-Ázsia legnagyobb országát északkeleten a Koreai NDK, északon Oroszország és Mongólia, északnyugaton Kazahsztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán, nyugaton Afganisztán és Pakisztán, délről India, Nepál, Bhután, Mianmar, Laosz és Vietnam, keleten pedig a Csendes-óceán határolja. 9 572 900 négyzetkilométernyi területével Kína Kanadát és Oroszországot követően a világ harmadik legnagyobb országa.
A Föld szárazföldi részeinek valamivel több, mint 7 százalékát kitevő területen az emberiség több mint egyötöde, 1 330 044 605 (2008. júliusi becslés) él. A népesség 91,5 százaléka kínai (han), mellettük 55 nemzeti kisebbséget tartanak nyilván. Az erősen eltérő nyelvjárások között az északi nyelvjáráson alapul a hivatalos nyelv, amely a kínai mandarin (putonghua). A megértést főként a közös írás teszi lehetővé. A népesség túlnyomó többsége felekezeten kívüli, de a vallások közül elterjedt a konfucianizmus, a taoizmus, a buddhizmus, a keresztény és az iszlám is. Fővárosa Peking (Beijing) 13,6 millió lakossal. Hivatalos pénzneme a jüan. Államformája népköztársaság. Az országnak 22 (Tajvannal együtt 23) autonóm körzete, a tartományokkal egyenrangú 5 autonóm területe, 4 városi körzete és 2 különleges igazgatási övezete van (Hongkong és Makaó).

Gazdaság: A kínai gazdaság 2007-ben 11,9 százalékkal nőtt, 14 éve a leggyorsabban. Ezzel közel jutott ahhoz, hogy a világ harmadik legerősebb gazdaságává váljék. A GDP 2007-ben 24,95 billió jüant, vagyis 3,61 billió dollárt (2,3 billió eurót) tett ki nominális értékben. Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson 5300 amerikai dollár, a munkanélküliség 4 százalékos és az infláció 4,8 százalékos volt.

Történelem: A kínai civilizáció az i.e. III. évezred végén alakult ki a Huang-ho mentén. A faluközösségekből idővel kisebb-nagyobb államok jöttek létre, amelyek az i.e. I. évezredben, a Csou dinasztia (i.e. XI-III. sz.) alatt a Kínai Birodalomba tömörültek. Az államforma a császárság lett, az első császár, a Cin dinasztia (i.e. III. sz.) alapítója, Si Huang-ti lett, aki egész Kínát meghódította. Egységes közigazgatást, írásrendszert és mértékrendszert vezettek be, feltalálták a papírt, a pusztai nomád népek támadásai ellen építeni kezdték a Nagy Falat (amely a XV. századig épült). A Han dinasztia (i.e. III-i.sz. III. sz.) alatt virágkorát élte a gazdaság és a kultúra, ekkor lett a konfucianizmus meghatározó ideológia Kínában.

A kínai középkor idején három dinasztia uralkodott: a Tang (VII-X. sz.), a Szung (X-XIII. sz.) és a Ming (XIV-XVII. sz.). Feltalálták a könyvnyomtatást (IX. sz.), a puskaport (IX. sz.), az iránytűt (XI. sz.), a porcelánt (XIV. sz.) és megjelent a papírpénz elődje, a váltó. A XIII. században Kubiláj vezetésével a mongolok foglalták el az országot, és megalapították a Jüan dinasztiát (XIII-XIV. sz.). A XVII. században az ország északkeleti részének őslakói, a mandzsuk hódították meg Kínát. A Mandzsu dinasztia (1644-1911) ideje alatt Kína sok terméket (pl. selyem, porcelán, rizs, tea) exportált, főleg Európába, de az importot szigorúan szabályozták (bezárkózás politikája). A kínai hatóságok 1839-ben betiltották az angolok által támogatott ópiumkereskedelmet, ami az ópiumháborúkhoz vezetett (1840-42 és 1856). Kína vereséget szenvedett, kénytelen volt megnyitni kikötőit, majd törvényesíteni az ópiumkereskedelmet. Az ország félgyarmati sorba süllyedt, Hongkong angol gyarmat lett.

1911-ben Szun Jat-szen (Sun Zhongshang) vezetésével győzött a mandzsu uralom megdöntésére szervezett forradalom, s 1912-ben kikiáltották a Kínai Köztársaságot. A Szovjetunió támogatásával az 1920-as években bontakozott ki Kínában a kommunista mozgalom, amely a véres konfliktusok ellenére az 1930-40-es években összefogott a polgári erőkkel, a japán megszállókkal szemben. A második világháború vége után azonban ismét kiéleződtek ellentéteik. Ádáz polgárháborút követően 1949-ben Mao Ce-tung (Mao Zedong) és hívei szerezték meg a hatalmat, kikiáltották a Kínai Népköztársaságot, míg Csang Kaj-sek (Chang Kai-shek) tábora Tajvan szigetére szorult vissza. 1951-ben Kína elfoglalta Tibetet. 1976-ban, Mao halála után a "kulturális forradalom" éveiben meghurcolt káderek tömegére támaszkodva Teng Hsziao-ping vezette vissza az országot az 1966-ban megszakított reformfolyamathoz, "Gazdagodjatok" jelszavával a számos téren kapitalista eszközöket alkalmazó fejlődést alapozta meg.

A változások ellenére a társadalom életében mindmáig megmaradt a Kínai Kommunista Párt kizárólagos vezető szerepe, amelyet még az olyan heves tiltakozó megmozdulások sem tudtak megingatni, mint az 1989. évi, több demokráciát követelő diáktüntetés a pekingi Tienanmen téren, és a 2008. március 10-én Tibet fővárosában buddhista szerzetesek vezetésével tartott tiltakozó tüntetések a kínai uralom elleni sikertelen felkelés 49. évfordulóján.

A generációváltás jegyében 2002 novemberében Csiang Cö-min (Jiang Zemin) átadta a pártfőtitkári tisztséget Hu Csin-taonak (Hu Jintao), aki 2003 márciusában az államfői tisztséget is átvette Csiangtól. 2003. márciusa óta az Államtanács elnöke (miniszterelnök) Ven Csia-pao (Wen Jiabao). Az Országos Népi Gyűlés (parlament) Állandó Bizottságának elnöke ugyancsak 2003 márciusa óta Vu Pang-kuo (Wu Bangguo).

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: