Ki irányítja Tibetet? – a kínai vezetés morfológiája

2010. december 07./ICT/Tibet Press

Kína komplex és frakcionalizált hatalmi struktúrái szinte teljesen összezárnak, ha Tibetről van szó, és a kormány valamint a Kínai Kommunista Párt semmilyen módon nem számoltatható el a tibeti nép felé.

Tibetet helyi szinten és az illetékes pekingi hivatalok szintjén is továbbra is egy kemányvonalas konzervatív frakció kormányozza, akiknek a teljes karrierje a „Dalai-ellenesség”-re és az elszakadásellenességre épült, így érdekükben áll ellehetetleníteni bármi féle közeledést a Dalai Láma és a kínai kormány között. Noha az ilyen jellegű kiállás segíthette a személyes karrierjüket,  a Dalai Láma ellen intézett kirohanásaikkal már azelőtt elidegenítették a tibetiek túlnyomó többségét a kínai vezetéstől, hogy a gazdasági ás szociális marginalizáció kérdése egyátalán számításba jöhetett volna.

Hu Jintao és a központi vezetés
Kína Tibet-politikájáért a végső felelősséget Hu Jintao, Kína elnöke, az ország  a legmagasabb rangú kormányzati- és pártvezetője viseli.  Hut erős személyes szálak fűzik Tibethez, hiszen 1988-1992. között ő volt a Tibeti Autonóm Tartomány (TAR) pártvezetője,  a rendkívüli állapot bevezetésében játszott szerepével véget vetett az átmeneti politikai nyitásnak, és egyúttal biztosította előmenetelét a kínai pártvezetésben. Hu egyike volt azoknak a magasrangú vezetőknek, akik 1994 júliusában részt vettek Pekingben a Tibet ügyében tartott Harmadik Munkafórumon, ahol is célul tűzték ki Tibet gyors gazdasági fejlesztését, és egyúttal a Dalai Láma iránti lojalitás aláásását. 2001 júliusában pedig alelnökként részt vett a Negyedik Munkafórumon, ahol hasonló célkitűzésekről döntöttek annak jegyében, hogy „a tibeti buddhizmust határozottan a szocializmus elfogadására bírják”.

A Tibeti Autonóm Tartomány párttitkára, Zhang Qingli
Zhang Qingli 2005 novembere óta tölti be a Tibeti Autonóm Tartomány párttitkári posztját, és egyúttal a Tibeti Autonóm Tartomány – Katonai Alkörzet első titkára is. Tagja a Központi Tibet Munkak-kordinációs Csoportnak, a politikai célkitűzések végrehajtásáért felelős legmagasabb szintű párttestületnek. Zhang hozzáállását általában egyre erődöfö keményvonalassággal szokták jellemezni a tibeti buddhizmussal szemben, amely jelentős mértékben járult hozzá a Lhásza utcáin 2008 márciusában kirobbanó kétségbeesés és harag felgyülemléséhez. A hazafias nevelési kampányhoz hasonló keményvonalas politikai elképzelések csődje világossá vált, miután nem tudták elérni a párt által kitűzött stabilitást, és a tibeti népnek a kormánytól való elidegenedéséhez vezettek. A tibetiek többsége számára rendkívül sértő ellenséges retorikája,  többek között hogy a  Dalai Lámát „a tibeti buddhizmus normalizálását akadályozó legnagyobb csapás”-nak vagy egy „szerzetesruhát viselő farkas”-nak „emberi arcú ördög”-nek nevezte, éppúgy, mint azon kijelentése, miszerint a Központi Pártbizottság a tibetiek igazi Buddhája”.

A helyi vezetés: Pema Trinley,  Tibeti Autonóm Tartomány kormányzója
2010 januárjában a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg  egy korábbi tisztjét, Pema Trinley-t (kínai átírással Baima Chilin) nevezték ki a Tibeti Autonóm Tartomány kormányzójává.  Pema Trinley, aki  2003-tól elnökhelyettes volt a tartományban, 1969 és 1986 között szolgált a hadsereg egy tibeti támaszpontján és továbbra is a szigorú biztonsági előírások fenntartására lehet számítani  tőle.  Tagja volt annak a kínai delegációnak is, amely 2008 novemberében a kínai-tibeti párbeszéd nyolcadik fordulóján találkozott  a Dalai Lámával. A kijelölésekor a következőt nyilatkozta: „ A stabilitás rendkívüli fontosságú. Határozottan ellenezni fogunk minden elszakadási kísérletet, őrködni fogunk a nemzet egysége és biztonsága felett, és fenntartjuk a különböző etnikai csoportok közti egységet Tibetben” (Xinhua, 2010. január 15.) (további információ a kinevezésről a következő ITC riportban olvasható:  http://www.savetibet.org/media-center/itc-news-reports/leadership-shifts-tibet-indicate-party-priorities-military-control-and-’stability’ )

Pema Trinley egyike a kevés magas kormányzati tisztséget betöltő tibetieknek, de ez a pozíció nem nyerte el a tibeti közvélemény tiszteletét. Az adminisztráció alsóbb szintjein dolgozó tibeti tisztségviselők tevékenységében az egyszerű tibetiek gyakran látják a népcsoport érdekeinek védelmét a társadalmi és gazdasági marginalizációval szemben.  A Pema Trinley-hez hasonlóan  magasabb pozíciókat betöltő tibeti etnikumú tisztségviselők ezzel szemben gyakran  népszerűtlenek, mert az ellenszenvtől övezett kínai kormányzati politika végrehajtóit és legitimálóit látják bennük. (http://www.savetibet.org/media-center/itc-news-reports/a-way-forward-tibet-perspectives-inside-china )

Az Egyesült Frontmunka Részleg
Az Egyesült Frontmunka Részleg (UFWD) a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának egy szervezete, amely bizonyos kérdéskörökben kül- és belföldi pártonkívüli szervezetek és személyek felé jelent csatornát. A Dalai Láma megbízottaival tárgyaló kínai hivatalnokok is az UFWD tagjai, de mivel a szervezet hatásköre a közvetítésre korlátozódik, ezért kevés tényleges befolyása van a Kínában és Tibetben zajló politikai folyamatokra.

Központi Tibet Koordinációs Munkacsoport
A Kínai Kommunista Párt Tibettel kapcsolatos politika koordinációját végző legfőbb szerv több néven is ismert, úgy mint a „Központi Tibet Koordinációs Munkacsoport”, vagy „A Dalai-klikk elleni küzdelem Központi Koordinációs Csoportja”.  Keveset tudni a csoportról és annak működéséről, és a létezésére csak alkalmanként és közvetve utal a hivatalos kínai sajtó. A tagok rangjai, (akik közt nincs egyetlen tibeti sem) és a szervezet tevékenységének széles spektruma arra utal, hogy egy közvetítő testületről van szó, amely végrehajtásuk előtt áttekinti és finomítja az egyes politikai döntéseket, és nem pedig egy tényleges döntéshozó szervről. A CECC kutatása szerint a csoport 2003. és 2005. közt mindössze ötször ült össze.

Tibet Munkafórum
A 2010. január 18.-án tartott Ötödik Tibet Munkafórum egyike volt azoknak a ritka magas szintű stratégiai megbeszéléseknek, amelyekből a Tibet 1949-50-es megszállása óta eltelt időben mindössze ötöt tartottak. A megbeszélésen háromszázan vettek részt Kína legmagasabb rangú kormányzati, katonai, és pártisztségviselői közül. Az Ötödik Tibet Munkafórum terveket fogalmazott meg a „fejlődés irányába való ugrás”-ra, és a jövedelmi szinteknek valamint egyéb gazdasági mutatóknak a Kína többi részében tapasztalható szintre való felhozására. A korábbi Tibet Munkafórumok kristályosították ki a Tibettel kapcsolatos pártirányvonalakat, ebből a szempontból a legjelentősebb az 1994-es Harmadik Tibet Munkafórum volt, amely egy agresszív integrációs stratégiáról, gyors gazdaságfejlesztésről, és az 1980-as évek végének tömegtüntetései után fokozódó politikai elnyomásról döntött. (Lásd az ITC „Top-level meeting in Beijing sets strategy on Tibet” című riportját (http://www.savetibet.org/media-center/itc-news-reports/top-level-meeting-beijing-sets-strategy-tibet