Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Karmapa interjú: Szenvedélyesen elkötelezett vagyok a középút politikája mellett/ I'm very passionate about supporting the middle path: Karmapa

2009. szeptember 29./Phayul/TibetPress

2009. szeptember 21.
I'm very passionate about supporting the middle path: Karmapa
India tárgyalásokat kezd Kínával, de Peking továbbra is bosszankodik a Dalai Láma novemberi, Arunachal Pradeshbe tett látogatása miatt, melynek során egy kolostort keresett fel.

Eközben Őszentsége a Karmapa, Trinley Dorje, az egyetlen magas rangú buddhista vezető, akit mind Peking, mind a tibetiek, mind India elismer, megtette első óvatos lépteit a diplomácia ingoványos talaján. Dharamszalából Delhibe történt látogatása során a tibeti buddhizmus egyik nagy iskolájának 24 éves vezetője politikáról, hip-hopról és videojátékokról beszélt Rashmee Roshan Lall-lal.

RRL: Elég diplomatikus-e India Kínával és viszont?

Karmapa: Természetesen nem rendelkezem egy olyan politikus látásmódjával, aki aktívan ismeri az ezen a téren történő eseményeket. Kézenfekvő, hogy minden kormánynak megvan a maga érdeke, amit érvényesíteni szeretne a tárgyalások folytatása során, és ezért mindent meg is tesz. Persze én nem tudhatom, mik lehetnek ezek az érdekek, de a saját megfigyeléseim és feltételezésem szerint a kínai kormány némileg mintha tudatosan arra törekedne, hogy ingerelje az indiai kormányt. Ez nem felel meg a jószomszédi kapcsolatok elvárásainak. India mindig is viszonylag békés ország volt, amely mindig is tisztelte a békét, nem kívánt soha konfliktust folytatni. Azonban India emelkedőben van és talán a kínai kormány ezt valahogyan meg akarja akadályozni. Talán ezért alakulnak úgy a dolgok, ahogy látjuk őket.

RRL: Nem volt Kínában, amióta csak kalandos módon Indiába menekült 2000 januárjában. Hívták-e, hogy menjen vissza? Milyen a kapcsolata a kínai hatóságokkal?
Karmapa: Kapcsolat! Egyáltalán nem állok semmilyen kapcsolatban a kínai hatóságokkal. Amíg Tibetben éltem, nem volt más választásom, mint hogy legyen velük valamiféle kapcsolatom, mert ott minden Peking ellenőrzése alatt áll. Most azonban, hogy elhagytam Tibetet és Indiában élek, nem állok a kínai kormány ellenőrzése alatt, ezért kapcsolatom sincs kínai hatóságokkal.

RRL:
Ön az egyetlen magas rangú buddhista szerzetes, akit mind a Dalai Láma, mind Kína elismer, és így az Ön személye  lehetne aki új lendületet adhatna a tárgyalásoknak, legalábbis sokan így látják. De Ön olyan benyomást kelt, mint aki nagyon haragszik Pekingre.
Karmapa: Nem, nem arról van szó, hogy haragszom Kínára. Minthogy dharma-gyakorló vagyok, igyekszem megőrizni elfogulatlanságomat és mentes maradni a kizárólagos ragaszkodástól a saját oldalam iránt és a haragtól, elutasítástól a másik iránt. Persze saját érdekeimből kifolyólag is szenvedélyesen támogatom a középút politikáját, amelyet Őszentsége a Dalai Láma folytat. Őszentségének ez a politikája nagy jótetemény  mind a tibetiek, mind a kínaiak számára. Ha a középút politikáját követnénk, azzal mind a kínai nép és kormány, mind a tibeti nép jól járna. A tibetiek kilencven százaléka ezt támogatja- ez a tibetiek elsöprő többsége. Én mindössze egy vagyok azok közül a tibetiek közül, akiknek felelőssége, hogy előremozdítsák a tibeti nép ügyét. De azokban a speciális lehetőségekben, amelyek belőlem adódnának az ügy szolgálatára, már nem vagyok olyan biztos.

Jelenleg a tibeti száműzött kormány tárgyalások folytatására kötelezte el magát Pekinggel szemben, de talán a párbeszéd nem volt épp mindig gyümölcsöző. Tehát várnunk kell, milyen újabb lehetőség adódik.

 

RRL: Lehet, hogy ez az újabb lehetőség csak akkor jön el, mire Ön ötven éves lesz. Ön most huszonnégy éves és a tibetiek már fél évszázada Indiában vannak. Mire Ön ötven éves lesz, a száműzött  tibetiek teljesen indiaivá válnak.
Karmapa: Az indiai kormány és az indiai nép támogatásának, valamint Őszentsége a Dalai Láma példás vezetésének köszönhetően a tibetiek elég jelentős mértékben megőrizhették kultúrájukat a diaszpórában is. Természetesen Tibetben sokkal inkább megőrizhetnénk a tibeti kultúrát. De nem ez a helyzet, ezért kihívásokkal kell szembesülnünk, amikor meg akarjuk őrizni a tibeti kultúrát úgy, ahogy szeretnénk. Ha hosszú távon akarjuk megőrizni ezt a  kultúrát, akkor annak Tibetben kell megtörténnie. Ezért érzem úgy, hogy Tibetben borzalmas a helyzet és a világnak fel kell erre figyelnie. A helyzet nem olyan, hogy ráérünk évtizedeket várni, mert kultúránkat akkora veszély fenyegeti, hogy eltűnhet és nem is lesz többet esély helyreállítani. Tehát ég a talpunk alatt a föld. Gyorsan kell cselekednünk. A kérdésére felelve, ha meg ötven évet kéne várnunk, az a veszély fenyegetne, hogy visszafordíthatatlanul elvesztenénk a tibeti kultúra nagy részét.

RRL: Ön fiatal, tehát érthető, ha türelmetlen. A Dalai Láma hetvenhárom éves, és sokak szerint Önnek kell az örökébe lépnie, mert Ön testesíti meg a népe történetét: az elnyomást, a száműzetést, és a menekülést- és Önt a Dalai Láma tanította.
Karmapa:
Sokan úgy tartják, hogy nekem valamiféle speciális hátterem van. Ezt általában igaz is, valóban vannak speciális jellemzők az élettörténetemben és ez a tibeti vezetés jövőjét és a jövőbeli vezetőket nézve, akik a Dalai Láma szerepét veszik át majd, igen fontos párbeszéd alapját képezheti a jövőt illetően.

Azonban, ahogy mindig is mondtam, én csak egy vagyok a Dalai Láma követői, tanítványai közül, és nagyon sok tibeti van, aki azt a csodálatos küldetést teljesíti, hogy segít Őszentsége elképzeléseit megvalósítani. Én is megteszek minden tőlem telhetőt, de ami a vezető szerepeket illeti én már a Karmapa vagyok, és ez a szerepem már így is hatalmas felelősségként nehezedik rám. Az a tervem a jövőre nézve, hogy  folytatom Őszentsége a Dalai Láma elképzeléseinek támogatását sokakkal együtt, akik szintén ezt teszik. Együtt sikeresen meg is fogjuk valósítani elképzeléseinket.

RRL:
De ha megkérnék rá, hogy vállalja a Tibet mozgalom vezetését, vállalná-e? Igen vagy nem?
Karmapa:
Ez egy elég bonyolult ügy. Ahhoz, hogy valaki vállalja a tibeti nép vezetőjének szerepét, történelmi kontextusra vagy legalábbis annak vizsgálatára van szükség. Az elmúlt 800-900 évben a Karmapa egy nagyon apolitikus figura volt, teljesen a spirituális vezetésnek szentelte magát, nem bonyolódott kormányzásba semmilyen módon. Azt hiszem, nagyon nehéz lenne máról holnapra megváltoztatni a Karmapa történelmi jellemzőit, és más szerepet adni neki, mint szigorúan csak spirituális tanító. Ezenkívül tudjuk, hogy a Dalai Láma kitűnő egészségnek örvend, nagyon aktív és sokat tesz Tibet ügyéért, ő a tibeti nép erős kezű vezetője és ez így fog folytatódni.

Fontos, hogy ne szaladjunk túlságosan előre. Érdekes téma, hogy fog kinézni a jövőbeli hiteles tibeti demokrácia, kik lesznek a vezetők, de ezek még mind megbeszélés tárgyát képezik, nem szabadna túlságosan előreszaladnunk.

RRL: Más ügyekre térve, úgy hallottam, szeret hip-hop zenét hallgatni. Kik a kedvenc előadói?

Karmapa: Nem tudok egy nevet sem mondani. Ami tetszik azt meghallgatom. Fontos számomra, hogy megmaradjak a művészet tradicionális formáinál, mert tibeti buddhista tanító vagyok és ezeket a ruhákat is viselem. Fontos számomra, hogy megőrizzem kulturális hovatartozásomat. De azért szeretek időnként hip-hopot hallgatni, mert nagyon modern hangja van, és noha én egy tibeti tanító vagyok, aki ősi tanításokat képvisel, XXI. századi világpolgár is vagyok. A hip-hop talán annak egyik megnyilvánulása, hogy az is vagyok.

 

RRL: Akkor ezért játszik háborús videojátékokat is, noha sokan mondhatnák, hogy az nem illik egy buddhista szerzeteshez, aki a béke iránt kötelezte el magát.
Karmapa:
A videojátékok számomra egyfajta érzelmi terápiát jelentenek világi szinten. Mindannyiunknak vannak érzései, akár buddhista gyakorló, akár nem. Lehetünk boldogok, szomorúak, érezhetjük magunkat kellemetlenül, és ki kell gondolnunk, hogy kezeljük őket, amikor felmerülnek. Tehát számomra ez megkönnyebbülést jelent. Ha negatív gondolataim vagy érzéseim vannak, a videojáték egy mód arra, hogy ezektől megszabaduljak. Utána jobban érzem magam. A videojáték aggressziója keretében kifejezhetem az efféle érzelmeimet is. Ez azért nagyon ügyes módszer, mert így senkit nem bántok a környezetemben.

RRL:
De nem a meditáció az, ami ezt a célt szolgálja?
Karmapa: De igen, de a videojáték csak az erre szolgáló módszerek egyike.

 

RRL: Ön gyakorlatilag Indiában nőtt fel. Beszél és olvas-e hindiül, szereti-e az indiai ételeket, vagy távol tartja magad mindettől, mert ragaszkodik a saját kultúrájához?
Karmapa: Thoda thoda. Szeretem az indiai ételt és tanultam is hindiül, de ezeken túlmenve fontos, hogy minden tibeti buddhista gyakorló felismerje, hogy ezekben az időkben nyitottnak kell lennünk minden kultúra és hagyomány iránt. A tibeti buddhizmusnak sok különböző kultúrával kell együttműködni. Nem zárkóhatunk el többé azt mondván, ,,ó, én tibeti buddhista gyakorló vagyok, el kell vonulnom a hegyekbe és meg kell szakítanom minden kapcsolatomat a társadalommal.'' Most a tibeti buddhistáknak együtt kell működniük a világgal és ezen belül a különböző nyelvű és kultúrájú emberekkel. Ez különösen Indiára vonatkozik, a buddhizmus és összes buddhista hagyomány szülőhelyére, arra az országra, amely egyébként is nagy tiszteletnek örvend.

Tanultam hindiül, tudok is valamennyire, és ha valakivel lenne lehetőségem többet gyakorolni az csak hasznomra válnék. A hindi nyelvtan hasonlít a tibeti nyelvtanhoz, és azelőtt szanszkritül is tanultam, így nem olyan nehéz számomra.

RRL:
Hallottam, hogy előadást tartott Delhiben iskolásoknak arról: hogyan legyünk boldogok.  Lehet-e valaki maradéktalanul boldog? Ön az? Ha egy szabad Tibet boldogabbá tenné Önt, akkor most nem teljesen boldog, ahogy a többi ember sem az?
Karmapa: Az, hogy boldogok vagyunk-e, vagy sem, a tudatállapotunktól függ. Valamennyien reméljük, hogy a tibeti helyzet javulni fog, de még ha Tibet autonómiához jutna is a középút harmonikus politikája keretében, lehetséges, hogy tudatunk mégsem lesz elégedett. Az, hogy valaki boldog-e, vagy sem, a tudatától függ. A boldogság egyik kulcsa, hogy kevéssel is elégedettek legyünk. Ez az igazi, stabil és tartós boldogság alapja. A kérdésre, hogy lehetünk-e boldogok szenvedés nélkül, az a válasz, hogy a  szenvedés és a boldogság kölcsönösen egymástól függ. Csak a szenvedés nézőpontjából beszélhetünk boldogságról és viszont. Van azonban egy olyan boldogság, amely túlmegy a világi boldogságon és szenvedésen, de erről a végtelenségig is beszélhetnénk
Rashmee Roshan Lall


Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb