2009.
szeptember 21.
I'm very passionate about supporting the middle path: Karmapa
India tárgyalásokat kezd Kínával, de Peking továbbra is bosszankodik a
Dalai Láma novemberi, Arunachal Pradeshbe tett látogatása miatt, melynek során
egy kolostort keresett fel.
Eközben Őszentsége a Karmapa, Trinley Dorje,
az egyetlen magas rangú buddhista vezető, akit
mind Peking, mind a tibetiek, mind India elismer, megtette első óvatos
lépteit a diplomácia ingoványos talaján. Dharamszalából Delhibe történt
látogatása során a tibeti buddhizmus egyik nagy iskolájának 24 éves vezetője
politikáról, hip-hopról és videojátékokról beszélt Rashmee Roshan Lall-lal.
RRL: Elég diplomatikus-e India Kínával és viszont?
Karmapa:
Természetesen nem rendelkezem egy olyan politikus látásmódjával, aki aktívan
ismeri az ezen a téren történő eseményeket. Kézenfekvő, hogy minden kormánynak megvan a maga érdeke, amit
érvényesíteni szeretne a tárgyalások folytatása során, és ezért mindent meg is
tesz. Persze én nem tudhatom, mik lehetnek ezek az érdekek, de a saját
megfigyeléseim és feltételezésem szerint a kínai kormány némileg mintha
tudatosan arra törekedne, hogy ingerelje az indiai kormányt. Ez
nem felel meg a jószomszédi kapcsolatok elvárásainak. India mindig is
viszonylag békés ország volt, amely mindig is tisztelte a békét, nem kívánt
soha konfliktust folytatni. Azonban India emelkedőben van és talán a
kínai kormány ezt valahogyan meg akarja akadályozni. Talán ezért alakulnak úgy
a dolgok, ahogy látjuk őket.
RRL: Nem volt Kínában, amióta csak kalandos módon Indiába menekült 2000
januárjában. Hívták-e, hogy menjen vissza? Milyen a kapcsolata a kínai
hatóságokkal?
Karmapa: Kapcsolat! Egyáltalán nem állok semmilyen kapcsolatban a kínai
hatóságokkal. Amíg Tibetben éltem, nem volt más választásom, mint hogy legyen
velük valamiféle kapcsolatom, mert ott minden Peking ellenőrzése alatt áll. Most azonban, hogy
elhagytam Tibetet és Indiában élek, nem állok a kínai kormány ellenőrzése
alatt, ezért kapcsolatom sincs kínai hatóságokkal.
RRL: Ön az egyetlen magas rangú buddhista szerzetes, akit mind a Dalai
Láma, mind Kína elismer, és így az Ön személye lehetne aki új lendületet
adhatna a tárgyalásoknak, legalábbis sokan így látják. De Ön olyan benyomást
kelt, mint aki nagyon haragszik Pekingre.
Karmapa:
Nem, nem arról van szó, hogy haragszom Kínára. Minthogy dharma-gyakorló vagyok,
igyekszem megőrizni elfogulatlanságomat és mentes maradni a kizárólagos
ragaszkodástól a saját oldalam iránt és a haragtól, elutasítástól a másik
iránt. Persze saját érdekeimből kifolyólag is szenvedélyesen támogatom a
középút politikáját, amelyet Őszentsége a Dalai Láma folytat. Őszentségének ez
a politikája nagy jótetemény mind a tibetiek, mind a kínaiak számára.
Ha a középút politikáját követnénk, azzal mind a kínai nép és kormány,
mind a tibeti nép jól járna. A tibetiek kilencven százaléka ezt támogatja- ez a
tibetiek elsöprő többsége. Én mindössze egy vagyok azok közül a tibetiek közül,
akiknek felelőssége, hogy előremozdítsák a tibeti nép ügyét. De azokban a
speciális lehetőségekben, amelyek belőlem adódnának az ügy szolgálatára, már
nem vagyok olyan biztos.
Jelenleg a tibeti száműzött kormány tárgyalások folytatására kötelezte
el magát Pekinggel szemben, de talán a párbeszéd nem volt épp mindig
gyümölcsöző. Tehát várnunk kell, milyen újabb lehetőség adódik.
RRL:
Lehet, hogy ez az újabb lehetőség csak akkor jön el, mire Ön ötven éves lesz.
Ön most huszonnégy éves és a tibetiek már fél évszázada Indiában vannak. Mire
Ön ötven éves lesz, a száműzött tibetiek teljesen indiaivá válnak.
Karmapa: Az
indiai kormány és az indiai nép támogatásának, valamint Őszentsége a Dalai Láma
példás vezetésének köszönhetően a tibetiek elég jelentős mértékben
megőrizhették kultúrájukat a diaszpórában is. Természetesen Tibetben sokkal
inkább megőrizhetnénk a tibeti kultúrát. De nem ez a helyzet, ezért
kihívásokkal kell szembesülnünk, amikor meg akarjuk őrizni a tibeti kultúrát
úgy, ahogy szeretnénk. Ha hosszú távon akarjuk megőrizni ezt
a kultúrát, akkor annak Tibetben kell megtörténnie. Ezért érzem úgy, hogy
Tibetben borzalmas a helyzet és a világnak fel kell erre figyelnie. A helyzet
nem olyan, hogy ráérünk évtizedeket várni, mert kultúránkat akkora veszély
fenyegeti, hogy eltűnhet és nem is lesz többet esély helyreállítani. Tehát
ég a talpunk alatt a föld. Gyorsan kell cselekednünk. A kérdésére felelve, ha
meg ötven évet kéne várnunk, az a veszély fenyegetne, hogy
visszafordíthatatlanul elvesztenénk a tibeti kultúra nagy részét.
RRL: Ön fiatal, tehát érthető, ha türelmetlen. A Dalai Láma hetvenhárom
éves, és sokak szerint Önnek kell az örökébe lépnie, mert Ön testesíti meg a
népe történetét: az elnyomást, a száműzetést, és a menekülést- és Önt a Dalai
Láma tanította.
Karmapa: Sokan úgy tartják, hogy nekem valamiféle speciális hátterem
van. Ezt általában igaz is, valóban vannak speciális jellemzők az
élettörténetemben és ez a tibeti vezetés jövőjét és a jövőbeli vezetőket nézve,
akik a Dalai Láma szerepét veszik át majd, igen fontos párbeszéd alapját
képezheti a jövőt illetően.
Azonban, ahogy mindig is mondtam, én csak egy vagyok a Dalai Láma
követői, tanítványai közül, és nagyon sok tibeti van, aki azt a csodálatos
küldetést teljesíti, hogy segít Őszentsége elképzeléseit megvalósítani. Én is
megteszek minden
tőlem telhetőt, de ami a vezető szerepeket illeti én már a Karmapa vagyok, és
ez a szerepem már így is hatalmas felelősségként nehezedik rám. Az a tervem a jövőre nézve, hogy folytatom Őszentsége a Dalai Láma
elképzeléseinek támogatását sokakkal együtt, akik szintén ezt teszik. Együtt
sikeresen meg is fogjuk valósítani elképzeléseinket.
RRL: De ha megkérnék rá, hogy vállalja a Tibet mozgalom vezetését, vállalná-e?
Igen vagy nem?
Karmapa: Ez egy elég bonyolult ügy. Ahhoz, hogy valaki vállalja a tibeti
nép vezetőjének szerepét, történelmi kontextusra vagy legalábbis annak
vizsgálatára van szükség. Az elmúlt 800-900 évben a Karmapa egy nagyon
apolitikus figura volt, teljesen a spirituális vezetésnek szentelte magát, nem
bonyolódott kormányzásba semmilyen módon. Azt hiszem, nagyon nehéz
lenne máról holnapra megváltoztatni a Karmapa történelmi jellemzőit, és más
szerepet adni neki, mint szigorúan csak spirituális tanító. Ezenkívül tudjuk,
hogy a Dalai Láma kitűnő egészségnek örvend, nagyon aktív és sokat tesz Tibet ügyéért,
ő a tibeti nép erős kezű vezetője és ez így fog folytatódni.
Fontos, hogy ne szaladjunk túlságosan előre. Érdekes téma, hogy fog
kinézni a jövőbeli hiteles tibeti demokrácia, kik lesznek a vezetők, de ezek
még mind megbeszélés tárgyát képezik, nem szabadna túlságosan előreszaladnunk.
RRL: Más ügyekre térve, úgy hallottam, szeret hip-hop zenét hallgatni.
Kik a kedvenc előadói?
Karmapa:
Nem tudok egy nevet sem mondani. Ami tetszik azt meghallgatom. Fontos számomra,
hogy megmaradjak a művészet tradicionális formáinál, mert tibeti buddhista
tanító vagyok és ezeket a ruhákat is viselem. Fontos számomra, hogy megőrizzem
kulturális hovatartozásomat. De azért szeretek időnként hip-hopot
hallgatni, mert nagyon modern hangja van, és noha én egy tibeti tanító vagyok,
aki ősi tanításokat képvisel, XXI. századi világpolgár is vagyok. A hip-hop
talán annak egyik megnyilvánulása, hogy az is vagyok.
RRL: Akkor
ezért játszik háborús videojátékokat is, noha sokan mondhatnák, hogy az nem
illik egy buddhista szerzeteshez, aki a béke iránt kötelezte el magát.
Karmapa: A videojátékok számomra egyfajta érzelmi terápiát jelentenek
világi szinten. Mindannyiunknak vannak érzései, akár buddhista gyakorló, akár
nem. Lehetünk boldogok, szomorúak, érezhetjük magunkat kellemetlenül, és ki
kell gondolnunk, hogy kezeljük őket, amikor felmerülnek. Tehát
számomra ez megkönnyebbülést jelent. Ha negatív gondolataim vagy érzéseim
vannak, a videojáték egy mód arra, hogy ezektől megszabaduljak. Utána jobban
érzem magam. A videojáték aggressziója keretében kifejezhetem az
efféle érzelmeimet is. Ez azért nagyon ügyes módszer, mert így senkit nem
bántok a környezetemben.
RRL: De nem a meditáció az, ami ezt a célt szolgálja?
Karmapa: De igen, de a videojáték csak az erre szolgáló módszerek
egyike.
RRL: Ön
gyakorlatilag Indiában nőtt fel. Beszél és olvas-e hindiül, szereti-e az indiai
ételeket, vagy távol tartja magad mindettől, mert ragaszkodik a saját
kultúrájához?
Karmapa: Thoda thoda. Szeretem az indiai ételt és tanultam is hindiül,
de ezeken túlmenve fontos, hogy minden tibeti
buddhista gyakorló felismerje, hogy ezekben az időkben nyitottnak kell lennünk minden kultúra és hagyomány
iránt. A tibeti buddhizmusnak sok különböző kultúrával kell
együttműködni. Nem zárkóhatunk el többé azt mondván, ,,ó, én tibeti buddhista
gyakorló vagyok, el kell vonulnom a hegyekbe és meg kell szakítanom minden kapcsolatomat a
társadalommal.'' Most a tibeti buddhistáknak együtt kell működniük a világgal
és ezen belül a különböző nyelvű és kultúrájú emberekkel. Ez
különösen Indiára vonatkozik, a buddhizmus és összes buddhista hagyomány
szülőhelyére, arra az országra, amely egyébként is nagy tiszteletnek örvend.
Tanultam hindiül, tudok is valamennyire, és ha valakivel lenne
lehetőségem többet gyakorolni az csak hasznomra válnék. A hindi nyelvtan
hasonlít a tibeti nyelvtanhoz, és azelőtt szanszkritül is tanultam, így nem
olyan nehéz számomra.
RRL: Hallottam, hogy előadást tartott Delhiben iskolásoknak arról:
hogyan legyünk boldogok. Lehet-e valaki maradéktalanul boldog? Ön az? Ha
egy szabad Tibet
boldogabbá tenné Önt, akkor most nem teljesen boldog, ahogy a többi ember sem
az?
Karmapa: Az, hogy boldogok vagyunk-e, vagy sem, a tudatállapotunktól
függ. Valamennyien reméljük, hogy a tibeti helyzet javulni fog, de még ha Tibet
autonómiához jutna is a középút harmonikus politikája keretében, lehetséges,
hogy tudatunk mégsem lesz elégedett. Az, hogy valaki boldog-e,
vagy sem, a tudatától függ. A boldogság egyik kulcsa, hogy kevéssel is
elégedettek legyünk. Ez az igazi, stabil és tartós boldogság alapja. A
kérdésre, hogy lehetünk-e boldogok szenvedés nélkül, az a válasz, hogy a
szenvedés és a boldogság kölcsönösen egymástól függ. Csak a
szenvedés nézőpontjából beszélhetünk boldogságról és viszont. Van azonban egy
olyan boldogság, amely túlmegy a világi boldogságon és szenvedésen, de erről a
végtelenségig is beszélhetnénk
Rashmee Roshan Lall
