Izraeli küldöttség járt az Országházban – jobbikosokba ütköztek

2010. december 16./barikád nyomán

Szokatlan biztonsági jelenlét előzte meg a ma délután 14.00 órakor kezdődő Külügyi és határon túli magyarok- illetve az Európai Ügyek bizottságának együttes ülését, amelynek apropóját magas rangú izraeli diplomaták fogadása adta. A találkozón a bizottsági tagok mellett az Interparlamentáris Unió (IPU) magyar-izraeli baráti tagozatának képviselői is tiszteletüket tették.

A megjelenteket Horváth János, az IPU vezetője, az Országgyűlés korelnöke köszöntötte, méltatva a magyar és izraeli nép több ezer éves történelmét. Az izraeli delegáció nevében először Aliza Bin-Noun budapesti nagykövet szólalt fel, aki Magyarországot nemzetközi viszonylatban is Izrael egyik legjobb barátjaként aposztrofálta, méltatva a két ország gazdasági kapcsolatait és a magyarországi zsidóság részvételét a társadalmi életben.

A magát második generációs magyar zsidónak nevező Bin-Noun szerint a két ország közös érdeke a jó kapcsolatok fenntartása, elmondása szerint rendszeresen járnak magyar politikai vezetők – múlt héten épp Martonyi János – Izraelbe és viszont. A nagykövet asszony Izraelt a Közel-Kelet egyetlen demokratikus országának nevezte, a hazai antiszemitizmus kapcsán pedig kifejtette, a vidéket járva számos rettegő holokauszt-túlélővel találkozott.

A nagykövetet Jákov Hadas-Handelsman, az izraeli külügyminisztérium Közel-Keletért és békefolyamatokért felelős osztályának vezetője követte, aki örömmel nyugtázta, hogy az utóbbi években Magyarország több más kelet-európai országhoz hasonlóan hirtelen megnyílt Izrael előtt. Jákov úr felvezetőjében kifejtette: lehetetlen nem észrevenni, hogy Magyarország a rendszerváltás óta milyen sikereket könyvelhet el magának, majd rátért a találkozó legátfogóbb témájára: a közel-keleti politikai helyzetre.

A diplomata szerint az arab-izraeli (és ezen belül a palesztin-izraeli) konfliktus csak egyike a számtalan közel-keleti problémának, valójában a Mauritániától Irakig terjedő terroristaveszély fenyegeti leginkább az arab országok stabilitását. Emögött a Hezbollah, az al-Kaida és számos más terrorista szervezet áll, ehhez Izraelnek semmi köze. Hadas-Handelsman leszögezte: Irán nukleáris fegyverkezése nem csak Izrael problémája, a WikiLeaks által kiszivárogtatott dokumentumok szerint az egész arab világot fenyegetik. (Az osztályvezető instabil térségnek jelölte még meg Irakot, Jement, Szudánt és Libanont). A palesztin konfliktusra kitérve az izraeli politikus sajnálatosnak nevezte Ariel Saron korábbi miniszterelnök erőszakos gázai kitelepítését, az új vezetés érdemeként említette azonban a Gázai övezeti zsidó telepítések 10 hónapos moratóriumát, illetve hogy nemrég engedélyezték, hogy a terület nyugatra exportáljon. (Mint ismert, az izraeli bombázásoknak köszönhetően a Gázai övezet mára gyakorlatilag semmilyen exportcikk gyártására nem képes, jelentős importra szorul viszont élelmiszerből, gyógyszerekből és építőanyagból, amelynek behozatalát azonban Izrael a mai napig tiltja, fegyveres blokád alatt tartva az övezetet – a szerk.).

A delegáció álláspontja szerint a béketárgyalások a kölcsönös bizalmatlanság miatt szakadtak meg, amelyhez hozzájárult, hogy a palesztinok nemzetközi fórumokhoz fordultak segítségért. Hadas-Handelsman a tárgyalásokat az autóvásárláshoz hasonlította, ahol mindkét félnek engednie kell kicsit, hogy az álláspontok közeledésével végül megállapodjanak a vételáron. Elítélte továbbá, hogy a múlt héten Brazília és Argentína az 1967-es háború után szerzett izraeli hódítások figyelmen kívül hagyásával ismerte el Palesztina létét. A külügy közel-keleti osztályának képviselőjét annak közép-európai megbízottja, Gershon Zohar követte, aki elárulta: látható és láthatatlan kötések („invisible bonds”) vannak Izrael és az Unió között, Európa pedig magán hordozza a zsidó örökség és kultúra hatásait.

Az izraeli delegáció után a bizottság magyar képviselői szólaltak fel. Szabó Vilmos az MSZP képviseletében elmondta, a szocialisták kormányon és ellenzékben is egyaránt azon dolgoztak, hogy a magyar-izraeli kapcsolatokat erősítsék. Mile Lajos LMP-s képviselő szerint azok, akik nincsenek figyelemmel az antiszemitizmustól rettegőkre, beláthatatlan hibát követnek el, de ugyanolyan hibások azok is, akik e félelemből politikai erőt próbálnak kovácsolni.

Az érdemi kérdések sorát Gaudi-Nagy Tamás kezdte meg, aki emberi jogok iránt elkötelezett jogvédőként a nemzetközi szerződések be nem tartásáról, az izraeli háborús bűncselekményeket feltáró Goldstone-jelentésről, az illegális telepítésekről, a nem zsidó származásúak törvényi diszkriminációjáról kérdezte a követséget. A Jobbik országgyűlési képviselője elmondta, a magyar emberekben is van egyfajta félelem, nevezetesen hogy ha a magyarországi izraeli befektetők úgy állnak a magyarokhoz, mint a zsidók Izraelben az arabokhoz, akkor életlehetőségeink beszűkülnek és palesztinokká válhatunk saját hazánkban. Gaudi-Nagy Tamás a két ország kölcsönösségére utalva arra volt kíváncsi, hogy magyar állampolgárok hogyan vehetnek földet és ingatlant, illetve alapíthatnak céget Izraelben.

A sort Gyöngyösi Márton, a Külügyi és határon túli bizottság alelnöke folytatta, kiemelve, hogy a telepítési moratórium be nem tartása miatt az addig Izraelt csak óvatosan bíráló világsajtó is a zsidó állam ellen fordult, egy EU-felmérés szerint pedig az emberek 59%-a a világbéke első számú ellenségének Izraelt tartja, még az USA is csak a második helyen áll. A Jobbik frakcióvezető-helyettese Simon Peresz hírhedt 2007-es beszédét is felhozta, mondván három év után a magyar emberek szeretnének választ kapni arra, hogyan kell értelmeznünk a nyilvánosság előtt beharangozott zsidó birodalomépítést. Végül a napokban nyilvánosságra került izraeli rabbik nyilatkozatát kérte számon a megjelenteken, amely felszólította a zsidókat, hogy nem zsidóknak ne adjanak el ingatlant Izraelben.
A felszólalók sorát magyar részről Fónagy János, a magyar-izraeli baráti tagozat elnöke zárta, aki magát az Országgyűlés egyetlen holokauszt-túlélőjeként mutatta be, leszögezve, hogy a magyar nép nem antiszemita, csak vannak hangadói, akik rövid távú politikai érdekeik miatt ezt kihasználják. Fónagy János szerint Izrael „nem jódolgában vívja önmaga harcát”, hanem a történelem és a körülmények kényszerítették rá.

A mintegy 2 órás ülést az izraeli delegáció magyarázkodásnak beillő válaszai zárták. Aliza Bin-Noun védelmébe vette Simon Peresz beszédét, mondván, szó sem volt gyarmatosításról, Izraelből csak befektetők érkeznek Magyarországra: a TEVA gyógyszervállalat például 500 új munkahelyet teremtett Debrecenben. A nagykövet szerint Izraelnek nem érdeke, hogy más országot elfoglaljon (sic!), Magyarországot pedig különösen nem. Jákov Hadas-Handelsman szerint továbbá Izraelben bárki szabadon vásárolhat földet, ők mindenkit szívesen fogadnak, hiszen demokratikus ország, és bár egyik demokrácia sem tökéletes, Izrael békés, igazságszerető ország, lakosai pedig túlzottan is szeretik kritizálni magukat, az önkritika zsidó népszokás. A Goldstone-jelentés kapcsán kijelentette: az izraeliek maguk is megvizsgálták volna a visszaéléseket, sőt, több aktát megnyitottak, mint az ENSZ küldöttei. A rabbik felhívásával kapcsolatban elmondta, ők csak köztisztviselői jogállásban vannak, az akciót azonban a miniszterelnök, az államfő és a főügyész egyaránt elítélte. Az ország negatív megítélése kapcsán megtudhattuk: annak, hogy az Amnesty International éves jelentésében Kuba, Észak-Korea, Szíria és Irán csak Izrael után következik a listán, nem az az oka, hogy ott nem történnek jogsértések, hanem az, hogy az adatokhoz nem jutnak hozzá. A diplomata szerint ha egy újságíró Iránba megy, vele együtt a jelentését is eltemetik, Izraelben ezzel szemben engedély se kell, hogy valaki újságíróként nyomozzon…

A találkozó végén a palesztin-izraeli béketárgyalások kudarcának elemzésekor Jákov Hadas-Handelsman elmondta, amikor Izrael engedményt tett a Gázai övezet ügyében, Libanon határsértéssel reagált. Gesztust akartak tenni, de ezt a többiek gyengeségként értelmezték, a gyengeség jele pedig a Közel-Keleten egyenlő a bukással.
(Barikád nyomán)