Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Indiának meg kell változtatnia álláspontját, hogy Tibet Kína része/HUNG

2020. június 28./pgurus.com/TibetPress

forrás/source

Csak pankráció vagy valódi box, kesztyű nélkül/TibetPress képarchívum


Tibet évszázadokon át virágzott; egy ősi kultúra és szellemiség élő központja volt, úgy, hogy megőrizte saját értékeit. Tibet nagyban hozzájárult a világ szellemi és filozófia értékeihez. Mivel barbár támadók az indiai szubkontinens nagy részét elfoglalták, valamint megsemmisítették a hindu civilizáció jelentős részét, sok guru és spirituális mester menekült Tibet biztonságot nyújtó hegyeibe és magányába, lehetővé téve a hindu és buddhista gondolkodás virágzását, valamint szentszövegek fennmaradását. Így Tibet rendkívüli jelentőséggel bír az indiaiak számára, mivel az ellenállást és a túlélést szimbolizálja.

India és Tibet - kölcsönös gyökerek
Közismert, hogy Tibetbe Indiából érkezett a buddhizmus. Az India és Tibet közötti mély tradicionális viszony azonban még távolabbra és mélyebbre nyúlik, így megelőzi Gautama Buddha idejét. Bu-ston tibeti tudós azt írta, hogy a tibeti faj egy indiai katonai tábornok - Rupati - leszármazottjaitól származik, aki a kaurava hadsereg tábornokainak egyike volt a Mahábhárata hősi eposz idejéből. A tibeti krónikában szereplő dokumentumok, amelyek azt mutatják, hogy Rupati Tibetbe ment, miután a kauravákat a Pandava hadsereg legyőzte, miután a Mahábhárata epikus csatája véget ért és Rupatit nagyszámú Tibetbe irányuló sereg követte.

Indiát bizonyos értelemben anyaföldnek lehet tekinteni, amely Tibet mélységes és nagyszerű kultúráját szülte, ahol ugyanaz a szellemiség áramlik a két entitás között. Tibet gyökerei Indiában keresendők, és ez a gyökér csak erősödött a buddhizmus megjelenésével Tibetben. A nemes buddhista gondolkodás és filozófia befolyása magas szellemi szintre emelte az embereket és jelentősen megváltoztatta a tibeti régió életmódját. Két tibeti király - Songcen Gampo és Tricong-Decen - létfontosságú szerepet játszottak a történelemben azáltal, hogy a buddhizmust a VII. és a VIII. században prájai (polgáraik) felé közvetítették és államvallássá tették. Ez a befolyás máig is létezik és szinte minden pillanatban megfigyelhető a tibeti emberek rítusaiban, művészetében, irodalmában, költészetében és mindennapi életében.

Politikai háttér
Az Indiai és Tibet közötti történelmi múltú határt, indo-tibeti határnak nevezik, és Kínának semmi köze nem volt ennek a határvonalnak kialakításához. A tibeti történelem tényei, azt mutatják, hogy a hatalmas tibeti uralkodók a VII. században még megszállták Kína egyes részeit, és a megszállt kínai területek még adókat is fizettek Tibetnek, a Cenpo tibeti király és a Hvang kínai császár között létrejött szerződés alapján. A szerződés hivatkozik; „a szomszédos elégedettségre” és „olyan nagy korszak létrehozására, amikor a tibetiek boldogok lesznek Tibetben, míg a kínai boldogok lesznek Kínában, és ezt soha nem változtatják meg.” A kínai erők már régóta megsértik a 82-es kétoldalú egyezményt azáltal, hogy évszázadok óta folyamatosan be-behatolnak Tibetbe.

A tibetiek közép-ázsiai birtokaik nagy részét elveszítették a kínaiak felé és a nagy tibeti birodalom a IX. században majdnem megsemmisült a kínai és a mongol inváziók következtében.

A britek, az expedíciójuk után aláírták a Lhászai Egyezményt Tibet kormányával és ez Tibet szuverenitását mutatja. Meg kell jegyezni, hogy Kína sehol sincs a képben, és az angolok minden hivatalos ügyet Tibet kormányával folytattak.

XX. század
Mongólia és Tibet 1913-ban hivatalos kétoldalú szerződést kötött, amelyben a két nemzet fenntartotta, hogy elismeri egymás szuverenitását, és Mongólia nagykövetséget tartott tibeti fővárosban - Lhászában. 1913-1914. között a brit indiai, tibeti és kínai képviselők találkoztak az indiai Szimlában, és leszögezték Tibet politikai helyzetét, valamint meghatározták Tibet, Kínával fennálló kapcsolatát. A brit irányítású India és Tibet aláírta az indo-tibeti határ-megállapodást, a nevezets McMahon vonal létrehozásával, amely a Szimlai-egyezményben nagyjából meghatározta a Himalája keleti határát. A Szimlai-egyezmény azonban messze nem teljesítette kitűzött céljait.

Nehru meggondolatlan „ballépése” veszedelmes precedenst teremtett a történelemben, amely befolyásolta India és Tibet kapcsolatát, és sok más külpolitikai döntéseket.

A szomszédos Nepál 1949-ben kérelmet nyújtott be az ENSZ-hez és hivatalosan kijelentette, hogy Tibet független ország, amely diplomáciai kapcsolatokkal rendelkezik az Egyesült Királysággal, Indiával, Burmával, az Amerikai Egyesült Államokkal és Nepállal. Ez az állásfoglalás egyértelműen azt mutatja, hogy Tibet független entitás.

Kínai invázió
A kínaiak 1949-ben ismét megszállták Tibetet. India külügyminisztériuma 1950. október 26-án reagált a 821-es szerződés megsértésére, mivel: „A világ eseményei összefüggésében Tibet kínai csapatok általi megszállását nem lehet másnak, mint elítélendőnek tekinteni és az indiai kormány megfontolt ítélete szerint, nem áll sem Kínának, sem pedig a békének az érdekében. ”

India válasza világosan mutatja, hogy India nem ismerte el Tibetet Kína részeként. Ha India Tibetet Kína részeként ismeri el, akkor nem hivatkozna az A.D. 821-es egyezség megsértésére "invázióként".

Amikor India 1947-ben függetlenné vált a britektől, az indiai kormány a következő feljegyzést küldte, amelyben elismeri a tibeti kormányt: „India kormánya örömmel nyugtázza, hogy a tibeti kormány szándéka az Indiával fennálló kapcsolatok folytatása, mindaddig, amíg új megállapodások nem születnek, amelyeket bármelyik fél kezdeményezhet. Ez az eljárás az összes többi olyan ország által elfogadott eljárás, amellyel India örökölte szerződéses kapcsolatait Őfelségének kormányától."

Mao Ce-tung elismerte Tibet függetlenségét
A Mandzsuk 1911-es bukása után Kína felajánlotta Nepálnak és Tibetnek, hogy csatlakozzon Kínához, de ezt mindkét nemzet visszautasította. Kína egyértelműen elismerte mindkét nemzet szuverén entitását, mindeddig. A II. Világháború alatt Tibet folyamatosan semlegességet tartott fenn, és semmilyen csapatot nem engedett át a területén. Még Mao Ce-tung is  elismerte Tibet független státuszát 1938-ban, amikor átutazott a tibeti-kínai határ menti régiókon, és azt mondta: „Ez az egyetlen külföldi adósságunk, és egy nap vissza kell, hogy fizessük a tibetieknek, a tőlük kapott ellátást”.

Nem sokkal a Szimlai-egyezmény kudarcát követően, amiben Kína megtagadta a szerződés aláírását, Mao Ce-tung kijelentette Tibet felszabadításának tervét, és azt állította, hogy Tibet mindig is Kína része volt. Az akkori indiai miniszterelnök - Javaharlal Nehru először ismerte el Kína Tibettel szembeni igényét, és 1954-ben aláírta a Pancseel Egyezményt.

Nehru meggondolatlan „ballépése” veszedelmes precedenst teremtett a történelemben, amely máig befolyásolja India és Tibet kapcsolatát, valamint egyéb külpolitikai döntéseket.

2003. június 23-án, kínai látogatása közben, Atal Bihari Vajpayee indiai miniszterelnök, és a kínai miniszterelnök Ven Csia-pao együttesen aláírt nyilatkozatukban, az indiai politikus először fogadta el, hogy Tibet Kína részét képezi. A nyilatkozatot követő időszakban, azonban Kína többször megsértette azt, eltérve a Pancseeli megegyezés lényegétől és szellemiségétől. Kína agressziója Tibettel szemben máig is folytatódik fokozott intenzitással és lendülettel.

Mostanra, úgy tűnik Indiának elege lett, és India elkezdte „jóvá” tenni hibáit. 2014-ben, amikor Narendra D. Modi-t példátlan egyetértéssel megválasztották India miniszterelnökének, Modi az eskütételi ünnepségre meghívta Tibet száműzetésben lévő kormányának miniszterelnökét.

Tekintettel India és Kína közötti közelmúltbeli politikai értelmezési ügyekre, Indiának újra meg kell határoznia politikáját minden szomszédos nemzet felé, különösen Tibet irányába.

Jóvá tenni a rosszat
A kína megszállás eredményeként több mint 1,2 millió tibeti halt meg. A kínaiak a tibeti kultúrát módszeresen tönkretették és tibeti emberek százezreit pusztították el, valamint Tibet erőfottásait folymatosan fosztogatják, ami a bennszülött lakoságot a túlélési kényszerűség szörnyű helyzetébe hozta és hozza máig is. Kína erőszakosan elterelte a Tibetben erődő folyók vizeit, ezáltal veszélybe sodorta embermilliárdok életét és jólétét Ázsia térségében.

Indiának nem csak erkölcsi és etikai-, hanem kulturális szempontból is fenn kell tartania egy olyan nemzeteket védelmező szerepet, mint amilyen Tibet és Nepál védelmezése, mert ez mindenkinek kölcsönös érdeke, hogy szuverenitásuk változatlan maradjon, és védve legyenek a szomszédos kommunista álmotól és annak befolyásaitól.

A nemzetek általában nem vitatják a megkötött szerződéseket, de itt az ideje, hogy  India kijelentse, hogy már nem ismeri el az 1954-es Pancseel-egyezmény érvényességét. Indiának nincs más választása, mint visszalépni attól az állásponttól, hogy Tibetet Kína részeként ismerje el, és hivatalosan el kell ismernie Tibet szuverén, önálló nemzeti létét.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb