India és Kína a Himalájában szurkálja egymást, és ebből kerekedhet ki az évszázad legjelentősebb vetélkedése - vélekedett Jyioti Thottam, a Time magazin újdelhi tudósítója.

Egy himalájai hegyláncban az északkelet-indiai Arunácsal Prades állam és Kína között ezek olyan mondén formákat öltenek, mint a járőröző katonák által eldobott üres sörösdobozok és cigarettacsikkek. A hegycsúcsokról az indiai és kínai katonák olyan határt tartanak szemmel, amelynek vonalát illetően a két ország nem ért egyet.

A zord határvidék egyes részein az éjszakai őrjáratok gyakran hagyják hátra jelenlétük nyomait. Amikor a kapcsolatok jók, akkor szemetet; amikor pedig feszült a helyzet, annak nyomai láthatók a hivatalos feljegyzésekben az "agresszív határőrizet" bizonyítékaiként. Közvetlen katonai konfrontáció nincs, de Ázsia két szuperhatalom-jelöltje között a feszültség fokozódik.

India és Kína az utóbbi időben egyre élesebb diplomáciai csörtékbe bonyolódott egymással. Szeptemberben India jelezte, hogy jóváhagyta a Dalai  Láma tervezett látogatását Tavang határvárosba, egy híres tibeti buddhista kolostor helyszínére - amit Kína provokációnak tekintett. Peking ezután ellenezte Manmohan Szingh indiai kormányfő látogatását Arunácsal Prades államba, mondván, hogy az a Kínához tartozó Tibet része.

Felháborodva azon, hogy Kína megmondja egy indiai vezetőnek, ne menjen el egy jogilag elismert indiai területre, Újdelhi ellenvetéseit hangoztatta egy új erőművel szemben, amelyet Kína épít Kasmír pakisztáni ellenőrzés alatti részén - amelyet India a magáénak követel.

Kínát és Indiát 3500 kilométernyi határ választja el. Az indiai oldalon északkeleten felkelések sújtotta szövetségi államok húzódnak, északnyugaton Kasmír, a kínai oldalon Tibet és Hszincsiang (Xinjiang), utóbbi az ujgurok otthona, akik idén hevesen összecsaptak az ott élő han kínaiakkal. India és Kína rövid háborút vívott egymással 1962-ben, és Kína akkor foglalt el területet India szempontjából megalázóan gyors betöréssel. 1967-ben megint összezördültek, de 1993 óta többé-kevésbé békésen élnek együtt a jelöletlen határ két oldalán.

Most nem annyira a terület a tét, mint inkább a befolyás és a globális státus. Kína gazdasági nagyhatalom, de amióta az USA és India tavaly atomenergetikai megállapodást írta alá, Peking egyre nehezebben viseli el India növekvő befolyását. "Két rendszer versenye ez: a zűrzavaros és alulkormányzott Indiáé és a rendezett, túlkormányzott Kínáé" - mondja egy indiai szakértő. Washington szoros kapcsolatokat próbál fenntartani mindkét oldallal.

A jelenlegi konfrontáció központja a dombon épült kis indiai város, Tavang. Ott törtek be kínai csapatok Indiába az 1962-es háború idején, és azóta is ott van az indiai hadsereg egy dandárjának főhadiszállása. A katonákat nehéz nem észrevenni: 15 ezren vannak a 80 ezres városban és környékén.

A katonák többnyire csak a földeken és gyümölcsösökben gyakorlatoznak, de időnként felerősödik a feszültség. Idén nyáron Kína nyomást gyakorolt az Ázsiai Fejlesztési Bankra, hogy az zároljon egy 2,9 milliárd dolláros kölcsönt Indiának, mert a pénz egy részét Újdelhi egy Arunácsal Prades-i árvízvédelmi projektre szánja. A szövetségi állam kormányzója, Dzs. Dzs. Szingh nyugalmazott hadseregtábornok erre bejelentette, hogy további 50 ezer katonát küld a helyszínre, bár a Time-nak úgy nyilatkozott, hogy az erősítésről még a feszültség első jelei előtt született döntés - és a katonák még nincsenek is ott, "ez csak egy jövőbeli terv". Szingh közlése szerint a kínai hadsereg nemrég nagyszabású, 50 ezer fős gyakorlatot tartott Tibetben.

A katonai részletek elvonják a figyelmet a konfliktus egy jelentősebb területéről, az infrastruktúráról. India követelte, hogy Kína szüntesse be a munkálatokat a kétmilliárd dolláros erőmű-építkezésen Kohalában, Kasmír pakisztáni részén. (A 62 éves vita Pakisztánnal Kasmír hovatartozásáról éppolyan érzékeny ügy India számára, mint Kínának Tibet.) Az erőmű része Kína abbéli erőfeszítésének, hogy megvesse a lábát a szubkontinens peremén, ahol régóta India az elismert szuperhatalom.

A kínaiak új kikötők építését pénzelik Pakisztánban és Srí Lankán. A kínai külügyminiszter tavaly Nepálban járt, hogy beindítsa egy Nepál középső részét Kínával összekötő autópálya építését, majd röviddel később bejelentette, hogy egy vitákat keltő, Tibetbe vezető vasútvonalat meghosszabbítanak a nepáli határig. India igyekszik válaszolni a kínai lépésekre: miután Peking megállapodást kötött egy nagy kiterjedésű rézérctelep kiaknázásáról Afganisztánban, Újdelhi több mint egymilliárd dollár fejlesztési segélyt ígért Kabulnak.

Kína gazdasága több mint kétszer nagyobb az indiainál, és az indiai vezetők érzékenyek a hátrányra. Amikor a két hadsereg évente kétszer találkozót tart a határnál Arunácsalban, az indiai tisztek nagy terepjárókkal jönnek, amelyekre szükség van a durva hegyi utakon a határ indiai oldalán, míg kínai kollégáik luxusautókon érkeznek. 1962-ben Kína jó útjai és hidai tették lehetővé a kínai hadsereg gyors behatolását Indiába.

Persze a geopolitikai helyzet megváltozott 1962 óta. Kína most szorosan kapcsolódik az Egyesült Államok gazdaságához. Barack Obama amerikai elnök békülékeny hangnemet próbált megütni a kínai vezetőkkel, beleegyezve, hogy kínai látogatása előtt nem találkozik a Dalai Lámával, akit Pekingben nagyon nem szeretnek.

Ugyanakkor az Egyesült Államok sokkal szorosabb katonai kapcsolatokat alakít ki Indiával. "India valószínűleg a legfontosabb ország a számunkra" - mondta Garrett Mikita, a Honeywell Aerospace hadiipari cég elnöke, aki nemrég Újdelhiben járt "udvarolni" az indiai vezetőknek. A cég egyike annak a kettőnek, amely verseng, hogy melyikük cserélhesse le India 300 Jaguar vadászgépének hajtóműveit - 5 milliárd dollárért.