Így kell Kínába utazni: Belgium példát mutat

2011. október 21./Ordosz Műhely/TibetPress

Belgium történetében nem volt példa arra, hogy olyan népes küldöttség utazzon Brüsszelből a Föld bármely pontjára, mint amekkora delegáció ma érkezik a kínai fővárosba.

A hazánkhoz hasonlóan 10 milliós ország 480 tagból álló delegációt küldött Kínába annak negyvenedik évfordulóján, hogy a két ország felvette egymással a diplomáciai kapcsolatokat.

A küldöttség egyébként 9 napon át marad Kínában, ellátogatva annak több tartományába. A delegációt Fülöp belga trónörökös vezeti, aki egyben a belga külkereskedelmi szövetség elnöke.

Ehhez képest eltörpül annak a delegációnak a mérete, amely Orbán Viktorral utazott idén nyáron a kínai fővárosba.

És van még egy igen fontos különbség a magyar és a belga delegáció látogatása között. Az, hogy a belga-kínai viszonyt nem terhelték olyan jelenségek, mint ami az Orbán-küldöttség érkezését.

Pár évvel ezelőtt az akkor ellenzékben lévő Fidesz határozati javaslatot nyújtott be a parlamentnek, amelyben az Országgyűlés felszólította volna a Kínai Népköztársaságot, hogy támogassa Peking és a Dalai Láma között a tárgyalások megkezdését Tibet autonómiájáról.

Ha ez nem beleszólás egy ország belügyeibe, semmi nem az. Ráadásul – tekintve a méretarányokat – nevetséges is. Nem is szólva a kettős mércéről: nincsenek ugyanis adataink arról, hogy a Fidesz javaslatot nyújtott be például a palesztin területek izraeli megszállásának megszüntetéséről, holott e megszállás messze nem belügy.

Hogy mennyire égett a Fidesz-kormány kollektív képén a bőr korábbi magatartása miatt, idézzük fel azt, hogy Ven Csia-pao későbbi, budapesti látogatásakor rendezett programból Balog Zoltán, a közigazgatási tárca társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkára tudatosan vonta ki magát. Azért, mert a kormányváltás előtt Tibet függetlenségéért többször is harciasan, a tibeti zászló lengetésével is kísért kiállása miatt nem akart egy részt bohócot csinálni önmagából, másrészt nem akarta szomorúvá tenni látványával a kínai delegációt.

Az ügyben egyébként az egész kormány szembeköpheti magát. De ennél jóval nagyobb baj, hogy a nagy dérrel-dúrral megkezdett kínai-magyar közeledésnek eddig nem igen látjuk konkrét eredményeit, amiben közrejátszik a Fidesz korábbi magatartása.

A belga példa arra tanít bennünket, hogy merjünk szürkék lenni és mérjük fel erőnket, nemzeti érdekeinket, valamint ne akarjunk csahos kutyaként valakik kedvéért csak egy irányban lelkes védelmezői lenni az emberi jogoknak.

Arra pedig, hogy milyen eredményt hoz a hatalmas belga delegáció kínai látogatása, nem kell fél évet sem várni.