Hunok Dél-Kínában?

2011. június 20. /barikad.hu/TibetPress

A dél-kínai tartományokban élő hakkák különleges építészetükről híresek. Egyes vélemények szerint ők a déli hunok utódai, akik a Kr. u. 4. században  északról délre vándoroltak.

Ősi erődházak

A különleges népcsoportra különlegesen felépített házaik miatt figyelt fel a kínai néprajz tudomány. A 17. századtól szomszédjaik állandó támadásaik miatt olyan nagy házakat kezdtek el építeni, amely nemcsak lakhelyül szolgált, de a családokat, vagy egy egész nemzetséget megvédett a sorozatos támadásoktól. A kör alakú építmények belül számos kis részre oszlik, azok nemcsak hajlékul szolgálnak, hanem kiváló élelmiszer-raktárként és templomként is üzemel, sőt helyet ad a jószágoknak is. A legnagyobb épület mérete eléri a 40 ezer négyzetmétert, de nem ritka az olyan sem, amely 10 ezer négyzetméteres. Ezek a különleges házak Fucsien (Fujian) tartomány délnyugati, valamint Csianghszi (Jiangxi) déli részén találhatók és 2008 óta az UNESCO Világörökség része cím birtokosai.

A tulou titka

A délen élő népcsoport először a régészek figyelmét keltette fel, akik a tulou házakat tanulmányozva arra az eredményre jutottak, hogy a hakkák egy ősi háztípus hagyományát vitték tovább. Kör alakú házakat a mai Kína területén, Közép-Ázsiában és Kelet-Ázsiában már a neolit-kortól kezdve építettek, nagyjából Kr. e. 6000-től. Leghíresebb „építménynek” egyébként a máig használt mongol jurta számít, melynek távoli rokonát a Hsz’ian város melletti Banpo neolit faluban vélték felfedezni. A hakkák valószínűleg egy ősi északi hagyomány alapján építettek házukat kör formájúra. Fucsien különleges házairól először a Szung és a Jüan-dinasztia korában történik említés (11-13. század), melyeket a 14-16. század között tovább fejlesztettek, majd a házak építésének csúcspontja a 17. századra tehető. Az építmény neve nagyon érdekes lehet számunkra. A kínai forrásokat magyarra fordító Csornai Katalin könyvében azt olvashatjuk, hogy a különleges föld bástyákat és megfigyelő helyeket a kínaiak tulou-nak neveztek, ami a magyar torony szavunk keleti rokona lehet! A hakkák által épített első tulou-k, vagy tornyok nagyon kicsik voltak, négyszögletes vagy kör lakúak voltak, egyszerűen díszítették őket. Amikor a Ming-dinasztia vége felé rablók garázdálkodtak a környéken, a helyiek egy új típusú házakat kezdtek építeni, hogy megvédjék családjukat a folyamatos zaklatásoktól, így sárból több emeletes, kör alakú és jól védhető házakat kezdtek el építeni. Mivel a környéken lévő adatok nem tűntek el, ismertek az első építtetők nevei, valamint a nemzetségnevek is. A ma élők a 13. századig vezetik vissza nemzetségeiket és a jelenlegi lakók neveiből ítélve ugyanaz családok lakják a környéket, immár majd ezer éve.

Kik a hakkák?

A történeti adatok alapján valószínű, hogy a hakkák a Nyugati-Csin (Jin) dinasztia idején (307-312) kerültek délre, amikor északon állandó harc dúlt a hatalomért és az azt követő szárazság és éhínség miatt sokan menekülni kényszerültek. Egyes csoportok elérték a mai Fucsien tartományt. A kutatók szerint a hunok, kínaiak és a csie törzs között - utóbbiak szintén a hunokkal álltak rokonságba- folyt a véres háború. A csie törzs egyébként arról volt híres, hogy nagy orruk és mélyen ülő szemük volt, ami jól megkülönböztette őket a többi népcsoporttól.  A  4. század elején a háború mellett még egy etnikai konfliktus is kirobbant. Amikor a dinasztiát alapító hun Shi Le tábornok unokaöccse lett az új főkirály, Jan Min kínai tábornok megbuktatta az idegen, vagyis hun Hou Csao (Zhao) dinasztiát és leöldöste azokat az embereket, akiknek nagy orra volt.

A kínai történészek úgy vélik, hogy sok hun és kínai előkelő elmenekült a mészárlás elől délre. Akkoriban a hunok és a kínaiak között gyakori volt a vegyes házasság, ezért nehéz volt megkülönböztetni őket. A hakkák nyelvét és kultúráját alaposan meg kellene vizsgálni ahhoz, hogy megtudjuk, vajon tényleg őriztek-e meg hun szokásokat, vagy teljesen beolvadtak a kínai tömegbe?

OB