Human Rights Watch 2021-es jelentése a tibeti emberi jogok megsértéséről/HUNG

2022. április 10./HRW/TSGD/TibetPressNews

A Kínai Népköztársaságban a tibetiek többsége a Tibeti Autonóm Területen, valamint Szecsuán-, Csinghaj-, Jünnan- és Gansu-tartományok tibeti autonóm prefektúráiban és megyéiben él. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága gyakorolja a legfőbb hatalmat a tibeti területek felett. Ahogy a Kínai Népköztársaság más, túlnyomórészt kisebbségi területeken, a pártban a han-kínai etnikumú párttagok töltik be a vezető párt-, kormányzati, rendőrségi és katonai pozíciók túlnyomó többségét. A végső hatalom a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 25 tagú Politikai Irodáján (Politburo) és annak héttagú pekingi Állandó Bizottságán nyugszik, amelyeknek egyikében sem volt tibeti tag.
A főbb belbiztonsági szervek közé tartozik az Állambiztonsági Minisztérium, a Közbiztonsági Minisztérium és a Népi Fegyveres Rendőrség. A Népi Fegyveres Rendőrség továbbra is a Kommunista Párt Központi Bizottságának és a Központi Katonai Bizottságnak a kettős fennhatósága alá tartozik. A Népi Felszabadító Hadsereg elsősorban a külső biztonságért felelős, de bizonyos belbiztonsági feladatokat is ellát. A helyi joghatóságok gyakran alkalmaznak polgári önkormányzati biztonsági erőket, úgynevezett "városüzemeltetési” tisztviselőket is a közigazgatási intézkedések végrehajtására. A biztonsági erők felett a polgári hatóságok hatékony ellenőrzést tartottak fenn. A biztonsági erők tagjai számos visszaélést követtek el.
Az emberi jogokkal kapcsolatos jelentős problémák közé tartoztak a következő hiteles jelentések: törvénytelen vagy önkényes gyilkosságok, beleértve a kormány által elkövetett bíróságon kívüli gyilkosságokat; kínzás és kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés esetei a kormány részéről; önkényes letartóztatás vagy fogva tartás; politikai foglyok; politikai indíttatású megtorlások az országon kívül tartózkodó személyek ellen; súlyos problémák az igazságszolgáltatás függetlenségével; a magánéletbe való önkényes vagy jogellenes beavatkozás; a véleménynyilvánítás és a média szabadságának súlyos korlátozása, beleértve a cenzúrát; az internet szabadságának súlyos korlátozása, beleértve a honlapok blokkolását; a békés gyülekezési és egyesülési szabadság jelentős mértékű korlátozása; a vallásszabadság súlyos korlátozása, annak ellenére, hogy a névleges alkotmányos védelmet érvénytelenítették; a vallásszabadságot korlátozó és a tibeti buddhizmust ténylegesen a központi kormány ellenőrzése alá helyező rendelkezésekkel; a mozgásszabadság súlyos korlátozása; a polgárok képtelensége arra, hogy békés úton, szabad és tisztességes választásokon változtassák meg kormányukat; a politikai részvétel korlátozása; a kormányzati korrupció súlyos megnyilvánulásai; kényszerített abortusz vagy kényszersterilizáció; és az őslakosok ellen irányuló erőszak vagy erőszakkal való fenyegetés.
A tisztviselőkkel szembeni fegyelmi eljárások átláthatatlanok voltak, és a korrupcióra vagy a "pártfegyelem" megsértésére vonatkozó homályos állításokon kívül nem állt rendelkezésre olyan nyilvánosan elérhető információ, amely arra utalt volna, hogy a vezető tisztviselők a biztonsági személyzetet vagy más hatóságokat büntették a Kínai Népköztársaság törvényei és rendeletei szerint hatalommal és tekintéllyel való visszaélésként meghatározott magatartásért.
I. szakasz
A személyi integritás tiszteletben tartása
a. Az élet önkényes megfosztása és egyéb jogellenes vagy politikai indíttatású gyilkosságok
Nyilvános jelentések vagy hiteles állítások szerint a kormány vagy annak ügynökei önkényes vagy törvénytelen gyilkosságokat követtek el.
A Human Rights Watch (HRW) januárban jelentette, hogy Tenzin Nyima buddhista szerzetes 2020 december végén vagy január elején halt meg, miután több hónapon keresztül súlyos veréseknek volt kitéve. A HRW-nek nyilatkozó források szerint a verések és egyéb bántalmazások következtében Tenzin kómában volt, súlyosan alultáplált és valószínűleg lebénult, amikor meghalt. A phayul.com májusban arról számolt be, hogy Norszangot (vezetéknév nélkül), akit 2019-es fogva tartása után, amikor megtagadta a Kínai Népköztársaság (KNK) által vezetett politikai átnevelő tréningen való részvételt, állítólag halálra kínozták. A jelentés szerint Norzsang 2019-ben halt meg, miközben a helyi biztonsági tisztviselők őrizetében volt, akik májusig nem fedték fel a halálát.
b. Eltűnés
Nem érkezett hiteles jelentés eltűnésekről, bár a biztonsági tisztviselők által fogva tartott számos személy holléte ismeretlen volt (lásd a kommunikáció nélküli fogva tartással kapcsolatos információkat az alábbi 1.c. szakaszban). 2. oldal
Gen Szonamot, a Potala-palota egyik magas rangú vezetőjét a jelentések szerint 2019-ben őrizetbe vették, és tartózkodási helye ismeretlen maradt.
A XI. Pancsen Láma, Gedhun Csöki Nyima, a Dalai Láma után a tibeti buddhizmus gelug iskolájának második legjelentősebb alakja holléte ismeretlen maradt. Sem őt, sem szüleit nem látták azóta, hogy 1995-ben, amikor ő hatéves volt, állítólag a KNK hatóságai vagy azok megbízásából eltűntek.

c. Kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés
A források szerint a rendőrségi és börtönhatóságok kínzást és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot vagy büntetést alkalmaztak egyes fogvatartottakkal és rabokkal szemben. Jelentések szerint a KNK tisztviselői súlyosan megvertek néhány bebörtönzött vagy más módon őrizetbe vett tibetit. Februárban a Tibet Sun arról számolt be, hogy Kuncsok Dzsinpa, egy 21 éves büntetését töltő politikai fogoly röviddel a börtönből való szabadulása után meghalt egy kórházban. A jelentés szerint Kuncsok a börtönben elszenvedett verések következtében fellépő súlyos agyvérzésbe halt bele.
A szabadult foglyoktól származó jelentések szerint néhányan tartósan rokkantak vagy rendkívül rossz egészségi állapotban voltak a börtönben elszenvedett kemény bánásmód miatt. A volt foglyok arról is beszámoltak, hogy hónapokon keresztül kis cellákban voltak elszigetelve, és megvonták tőlük az alvást, napfényt és megfelelő élelmet. A Szabad Ázsia Rádió (RFA) márciusban jelentette, hogy Gangbu Rikgye Nyima, aki tíz éves büntetését töltötte a tüntetéseken való részvételért, februárban, egy évvel korábban szabadult. Az RFA szerint a szabadulásra azért került sor, mert Gangbu egészségi állapota a börtönben elszenvedett verések és kínzások miatt súlyosan megromlott.
Az RFA szeptemberben jelentette, hogy Thabgej Gyaco tibeti szerzetest szabadon engedték, miután 15 éves büntetéséből 12 évet letöltött. Források azt mondták az RFA-nak, hogy "a börtönben tapasztalt kemény bánásmód miatt a látása és általános egészsége nagyon legyengült".
Az emberi jogok megsértésének büntetlensége mindenütt jelen volt. Nem érkezett jelentés arról, hogy a tisztviselők kivizsgálták vagy megbüntették volna a korábbi években elkövetett törvénytelen gyilkosságok és más visszaélések felelőseit.
Börtönök és fogvatartási központok körülményei
Fizikai körülmények: A börtönkörülmények kemények és potenciálisan életveszélyesek voltak a nem megfelelő higiéniai körülmények és orvosi ellátás miatt. Az elmúlt években börtönbüntetésüket töltő személyek szerint a foglyok ritkán kaptak orvosi ellátást, kivéve súlyos betegség esetén.
Adminisztráció: A tibeti közösség tagjaival kapcsolatban álló független megfigyelők úgy vélték, hogy a tisztviselők sok esetben megtagadták a látogatók, köztük az ügyvédek hozzáférését a fogva tartott és bebörtönzött személyekhez.
Független megfigyelés: Nem volt bizonyíték a börtönök vagy fogvatartási központok független ellenőrzésére vagy megfigyelésére.
d. Önkényes letartóztatás vagy fogva tartás
Az önkényes letartóztatás és fogva tartás továbbra is komoly probléma. Az őrizetbe vett vagy bebörtönzött tibetiekre vonatkozó jogi biztosítékok nem voltak megfelelőek sem a tervezés, sem a végrehajtás tekintetében.
Letartóztatási eljárások és a fogvatartottakkal való bánásmód
A közbiztonsági szerveknek a törvény szerint 24 órán belül értesíteniük kell az őrizetbe vett személy rokonait vagy munkáltatóját, de gyakran nem tették ezt meg, amikor tibetieket és másokat politikai okokból vettek őrizetbe. Az előzetes letartóztatás előtti óvadéki eljárások a KNK törvényeiben kodifikálva vannak, de a tibetiek és mások, akiket politikai okokból vettek őrizetbe, nem részesülhetnek előzetes letartóztatás előtti szabadlábra helyezésben. A büntetőjog szerint a közbiztonsági tisztviselők legfeljebb 37 napig tarthatnak fogva személyeket anélkül, hogy hivatalosan letartóztatnák vagy vádat emelnének ellenük. A további fogva tartáshoz az ügyészség hivatalos letartóztatásának jóváhagyása szükséges; a törvény azonban "nemzetbiztonsági, terrorizmus és súlyos megvesztegetés" eseteiben legfeljebb hat hónapig tartó, hivatalos letartóztatás nélküli elkülönített fogva tartást engedélyez.
Ha egy gyanúsítottat hivatalosan letartóztatnak, a közbiztonsági hatóságok az ügy kivizsgálása alatt további hét hónapig tarthatják fogva az illetőt. A nyomozás befejezése után az ügyész további 45 napig őrizetben tarthatja a gyanúsítottat, amíg eldönti, hogy emel-e vádat. Ha vádat emelnek a hatóságok további 45 napig őrizetben tarthatják a gyanúsítottat, mielőtt megkezdenék a bírósági eljárást.
A törvények és a szabályozási eljárások ellenére az elszigetelt fogva tartás általános gyakorlat volt. Egy esetben több nem kormányzati szervezet (NGO) és hírügynökség jelentette, hogy Go Sherab Gyaco tibeti írót 2020 októberében letartóztatták a szecsuáni Csengtúban; tartózkodási helyéről vagy a vádakról nem közöltek további információkat. A média és a civil szervezetek arról is beszámoltak, hogy Rincsen Cultrim tartózkodási helye továbbra is ismeretlen. Rincsent 2019 nyarának végén vették őrizetbe a Tibeti Autonóm Területen (TAR) található Ngabao Közbiztonsági Hivatalban, és állítólag "az ország megosztására való felbujtással" vádolták.
Önkényes letartóztatás: Derung Cering Dhundrupot, egy vezető tibeti tudóst, aki egyben a Szecsuáni Tibeti Tanulmányok Társaságának helyettes titkára is volt, állítólag 2019-ben vették őrizetbe. Helyi jelentések szerint áprilisban szigorú feltételes szabadlábra helyezési feltételek mellett szabadon engedték; tartózkodási helye az év végén ismeretlen volt.

A freetibet.net novemberben jelentette, hogy a jól ismert tibeti írót, Lobszang Lhundupot (írói álneve: Dhi Lhaden) négy év börtönbüntetésre ítélték. Lobszangot 2019-ben önkényesen őrizetbe vették Csengtúban, mielőtt a freetibet.net jelentése szerint "a társadalmi rend megzavarásával" vádolták. A jelentés szerint Lobszangot egy "titkos tárgyalás" után ítélték el; további részleteket nem közöltek.
Külső megfigyelők megvizsgálták a nyilvánosan elérhető információkat, és május végén ötszáz és kétezer közötti tibetit azonosítottak, akikről ismert vagy feltételezett, hogy a KNK hatóságai a nemzetközi emberi jogi normákat megsértve tartják fogva vagy bebörtönzik őket. Abból a 115 esetből, amelyekről rendelkezésre állt információ az ítélethozatalról, a büntetések 15 hónaptól életfogytiglani börtönbüntetésig terjedtek. Ezek az adatok, mind az összes fogva tartás, mind az ítélethozatal tekintetében, a politikai foglyok tényleges számának csak kis töredékét fedik le.
Januárban a hivatalos média arról számolt be, hogy 2020-ban a TAR ügyészi hivatala 74 személy letartóztatását és felelősségre vonását hagyta jóvá állítólag "fenyegetés" miatt.
Kína "politikai biztonságát". A részletek, beleértve a letartóztatottak tartózkodási helyét, nem voltak ismertek.
Politikai indíttatású megtorlás az országon kívül tartózkodó személyek ellen
Körülbelül 150 000 tibeti él Tibeten kívül, sokan menekültként Indiában és Nepálban.
Fenyegetések, zaklatás, megfigyelés és kényszerítés: A tengerentúli tibeti közösséget gyakran érik zaklatások, megfigyelések és kibertámadások, amelyekről úgy vélik, hogy a KNK kormánya hajtja végre. Szeptemberben a Jamestown Alapítvány beszámolt a KNK tisztviselőinek taktikáiról, amelyeket a tengerentúli tibeti aktivisták és a tibeti diaszpóra közösség ellen alkalmaznak. A jelentés leírta a közösségek titkos beszivárgását, a tibetiekről szóló tudósításokat és a dezinformáció alkalmazását. A jelentés azt is jelezte, hogy a külföldi kínai konzulátusok gyakran gyűjtenek adatokat a vízumot kérelmező családtagoktól, hogy az információkat a KNK-ban élő tibetiek azonosítására és célba vételére használják fel. A médiumok arról számoltak be, hogy a KNK kormánya megpróbálta feltörni Őszentsége a XIV. Dalai Láma Hivatalának tisztviselőinek és a Központi Tibeti Adminisztráció, a tengerentúli tibeti közösség irányító szervezetének több vezetőjének mobiltelefonját. A KNK kormánya időnként arra kényszerítette a Kínában élő tibetieket, hogy a tengerentúlon menedékjogot kérő családtagjaikra nyomást gyakoroljanak, hogy térjenek vissza.
Kétoldalú nyomásgyakorlás: Hiteles jelentések szerint a Kínai Népköztársaság továbbra is komoly nyomást gyakorolt Nepálra, hogy hajtsa végre a határrendszerek kezeléséről szóló megállapodást és a kölcsönös jogsegélyről szóló szerződést, valamint hogy kössön kiadatási szerződést, amely a tibeti menekültek Kínába való visszaküldését eredményezheti. Úgy tűnik, hogy Nepál egyik javasolt megállapodást sem hajtotta végre, és elhalasztotta a kiadatási szerződéssel kapcsolatos intézkedéseket.
f. A magánélet, a család, az otthon vagy a levelezés önkényes vagy jogellenes akadályozása
A hatóságok elektronikusan és kézzel figyelték a magánlevelezést, és házkutatási parancs nélkül kutattak magánlakásokban és üzletekben a Dalai Lámáról készült fényképek és más tiltott tárgyak után. A rendőrség rutinszerűen megvizsgálta a mobiltelefonokat a TAR lakosainak mobiltelefonjait véletlenszerű ellenőrzések során vagy más nyomozások részeként, hogy Indiából származó "reakciós zenét" vagy a Dalai Lámát ábrázoló fényképeket keressenek. A hatóságok kihallgattak és őrizetbe vettek néhány olyan személyt is, akik az interneten keresztül terjesztettek írásokat és fényképeket, vagy a Dalai Láma tanításait hallgatták a mobiltelefonjukon. A hatóságok továbbra is mindenre kiterjedő megfigyelési rendszereket alkalmaztak, beleértve az arcfelismerő és intelligens személyazonosító kártyák használatát.
A "rácsrendszer", a "kettős kötésű háztartási rendszer" néven is ismert informátori rendszer megkönnyítette a hatóságok azon törekvéseit, hogy azonosítsák és ellenőrizzék a "szélsőségesnek" vagy "szakadárnak" tartott személyeket. A rácsrendszer a háztartásokat és más létesítményeket csoportosítja, és arra ösztönzi őket, hogy jelentsék a kormánynak a más csoportba tartozó háztartásokban felmerülő problémákat, beleértve a pénzügyi problémákat és a politikai vétkeket.
A tibet.net márciusban arról számolt be, hogy a TAR hatóságai új szabályozást adtak ki, amelynek célja, hogy a tibetieket egymás utáni kémkedésre ösztönözzék. A cikk megjegyezte, hogy a KNK gyakran teszteli a tibetiek lojalitását azzal, hogy egymásról jelentenek. A hatóságok pénzzel és egyéb kompenzációval jutalmazták az egyéneket a jelentéstételért. A helyi média szerint a kormányhoz hűtlennek ítélt közösségi médiafelhasználók letartóztatásához vezető információkért járó maximális jutalom 300 000 renminbire (42 800 dollár) emelkedett, ami a TAR egy főre jutó átlagos GDP-jének hatszorosa.
A TAR-ban lévő források szerint a tibetiek gyakran kaptak telefonhívásokat biztonsági tisztviselőktől, akik arra utasították őket, hogy távolítsák el a mobiltelefonjaikról a kormány által érzékenynek ítélt fényképeket, cikkeket és nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó információkat. A biztonsági tisztviselők meglátogatták azoknak a lakóhelyét, akik nem tettek eleget az ilyen utasításoknak. Médiajelentések szerint egyes területeken a háztartásokban a KNK elnökét, Hszi Csin-pinget ábrázoló fényképeket kellett kiemelkedő helyeken elhelyezni, és ennek be nem tartása esetén ellenőrzéseket és bírságokat kellett kiszabni. Egy májusi esetben a média arról számolt be, hogy helyi tisztviselők elítéltek egy tibeti pásztort Csinghai tartományból, mert mobiltelefonján "Tibettel kapcsolatos" anyagok voltak.
A TAR tartományi kormány megbüntette azokat a KKP-tagokat, akik a Dalai Lámát követték, titokban vallási meggyőződéseket tápláltak, zarándoklatokat tettek Indiába, vagy gyermekeiket száműzetésben élő tibetiekhez küldték tanulni.
A tibeti területeken élő személyek arról számoltak be, hogy a kormányzatnak zaklatásnak és vizsgálatnak vannak kitéve a tengerentúlon élő családtagjaik miatt. Megfigyelők arról is beszámoltak, hogy sok tibetinek, aki tengerentúli családlátogatásra utazott, Kínába visszatérve több hetet kellett politikai oktatási órákon töltenie. A phayul.com augusztusban arról számolt be, hogy áprilisban a KNK hatóságai felszólították a TAR Dingri megyéjének Shigace prefektúrájában élő tibetieket, hogy adjanak listát a tengerentúlon élő rokonaikról. A követelés hasonló erőfeszítéseket követett máshol a TAR-ban. Ennek elmulasztása azt eredményezné, hogy ezek a személyek elveszítenék a KNK által biztosított juttatásokat.
A kormány a személyek munkakeresési lehetőségeit is akadályozta. Májusi médiajelentések szerint a TAR-ban 286 különböző típusú állásra kiírt hirdetésekben a pályázóktól megkövetelték, hogy "ideológiailag, politikailag és cselekvésben a KKP Központi Bizottságához igazodjanak", "ellenezzenek mindenfajta szakadár tendenciát", és "leplezzék le és bírálják a Dalai Lámát". A hirdetések elmagyarázták, hogy minden pályázó politikai felülvizsgálatnak van alávetve az alkalmazás előtt.
II. szakasz
A polgári szabadságjogok tiszteletben tartása
a. A véleménynyilvánítás szabadsága, beleértve a sajtó és más médiumok tagjait is
Sem a jogban, sem a gyakorlatban nem tartották tiszteletben a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó alkotmányos rendelkezéseket.
Szólásszabadság: A TAR és más tibeti régiók hatóságai megbüntették a személyeket a "pletykák keltésének és terjesztésének" homályosan meghatározott bűncselekménye miatt. Az Amerika Hangja márciusban arról számolt be, hogy három tibetit letartóztattak, mert egy WeChat-csoport létrehozásával "megsértették a szabályokat". Azokat a tibetieket, akik külföldiekkel vagy külföldi újságírókkal beszéltek, megpróbáltak információt szolgáltatni az országon kívüli személyeknek, vagy tüntetésekről vagy az elégedetlenség egyéb megnyilvánulásairól szóló információkat közöltek, többek között mobiltelefonon és internetalapú kommunikáción keresztül, "a társadalmi stabilitás aláásása és szeparatizmusra való felbujtás" miatt zaklatásnak vagy őrizetbe vételnek vetették alá.
A Tibet Post márciusban arról számolt be, hogy Rincsen Cultrimot, egy tibeti szerzetest a TAR-ból négy és fél évre ítélték, amiért kapcsolatba lépett a tengerentúli tibetiekkel.
A tibet.net augusztusban arról számolt be, hogy a KNK hatóságai három férfit tartóztattak le, mert fényképeket tettek közzé a közösségi média fiókjaikon, és azzal vádolták őket, hogy információkat osztottak meg tengerentúli tibetiekkel.
Az RFA augusztusban jelentette, hogy Szecsuan tartományban a hatóságok 60 tibetit tartóztattak le, mert állítólag a Dalai Lámáról készült fényképek voltak a mobiltelefonjukon. A biztonsági tisztviselők három nappal később közösségi gyűlést tartottak, hogy tájékoztassák a helyi lakosságot arról, hogy tilos a Dalai Lámáról fényképeket tartaniuk.
Szeptemberben az RFA arról számolt be, hogy két tibetit Csinghaiban őrizetbe vettek, mert Kína sinicizálási politikájáról beszéltek. A két férfi nyilvánvalóan a WeChaton vitatta meg a KNK politikáját és annak Tibetre vonatkozó vonatkozásait, ami a letartóztatásukhoz vezetett.
Több megfigyelő szerint a biztonsági tisztviselők gyakran törölték a "kényes információkat" tartalmazó WeChat-fiókokat, például a tibeti nyelvoktatásról szóló vitákat, és kihallgatták a fiókok tulajdonosait.
Az év során a TAR számos propagandakampányt folytatott a KCP-barát beszéd, gondolkodás és magatartás ösztönzésére. Ezek közé tartozott a TAR Clear and Bright 2021 program, amelynek célja az internetet "rosszul használó" személyek elleni fellépés, többek között a párt történetére vonatkozó "helytelen" megjegyzések és az ország "hőseinek és mártírjainak" "becsmérlése". A TAR Kommunista Pártja speciális propagandakampányokat is indított a "tibeti függetlenség" támogatásának ellensúlyozására és a Dalai Láma népszerű támogatásának aláásására. A KNK szervezett bűnözés elleni folyamatos kampánya a Dalai Láma támogatóit is célba vette, akiket a rendőrség egy bűnszervezet tagjainak tekintett. Augusztusban Vang Jang, a Politikai Hivatal Állandó Bizottságának tagja és Vu Jingdzse, a TAR Kommunista Párt titkára nyilvánosan felszólított mindenkit, hogy kövesse Hszi  Csin-pinget és kerülje a Dalai Láma "klikkjét" és a szeparatista erőket.
Az "Egység és szeretet a haza iránt" elnevezésű átnevelési program tovább bővült. A programban résztvevők állami támogatásban és ösztönzőkben részesültek a KKP vezetőinek és ideológiájának támogatásáért és ismeretéért, gyakran megkövetelve tőlük, hogy memorizálják a párt jelszavait és a korábbi KKP-vezetők idézeteit, és énekeljék a nemzeti himnuszt. Ezeket a teszteket mandarin nyelven végezték. Júniusban a Reuters arról számolt be, hogy megfigyelték a kínai politikai oktatási kampány kiszélesedését a laikusok és vallási személyek körében a TAR-ban. A jelentésben szerzetesek is szerepeltek, akik jelezték, hogy Hszi elnök az ő "szellemi vezetőjük". A Reuters arról is beszámolt, hogy a Tibeti Buddhista Főiskola a KKP tanításával összehangolt politikai és kulturális oktatásra kezdett összpontosítani.
A sajtó és más médiumok képviselőinek véleménynyilvánítási szabadsága, beleértve az online médiát is: A hatóságok szigorúan ellenőrizték a hazai sajtónak dolgozó újságírókat, és politikai megbízhatóságuk megítélése alapján felvehették és elbocsáthatták őket. A KKP propagandáért felelős hatóságok voltak felelősek az újságírók akkreditációjáért a TAR-ban, és megkövetelték az ott dolgozó újságíróktól, hogy "hűséget tanúsítsanak a párt és a haza iránt". A TAR Propaganda Osztályának helyettes vezetője egyúttal kiemelkedő pozíciót töltött be a TAR Újságíró Szövetségben, egy államilag ellenőrzött szakmai szövetségben, amelyhez a helyi újságíróknak kötelezően csatlakozniuk kellett.
Az év folyamán a TAR végrehajtotta az "Etnikai egység és haladás mintaterületének létrehozásáról szóló rendeleteit", amelyek kötelezték a médiaszervezeteket, hogy működjenek együtt az etnikai egységet propagáló munkában, és kriminalizálták az "etnikai egységet sértő" beszédet vagy információk terjesztését.
Júniusban Vu Jingdzse TAR-párttitkár különleges, a régióra kiterjedő mozgósító konferenciát tartott propaganda és politikai ideológiai témákról; néhány újságíró és médiamunkás a régióban arról számolt be, hogy hivatalosan megígérték, hogy végrehajtják a KKP irányvonalát, és határozottan harcolnak a szeparatizmus és a tengerentúli "reakciós sajtó és média" ellen.
Külföldi újságírók csak a kormánytól kapott különleges utazási engedély birtokában látogathatnak a TAR-ba, és a hatóságok ritkán adtak ilyen engedélyt. Amikor a hatóságok engedélyezték az újságíróknak, hogy a TAR-ba utazzanak, a kormány súlyosan korlátozta a tudósítások terjedelmét azáltal, hogy megfigyelte és ellenőrizte a mozgásukat, valamint megfélemlítette és megakadályozta a tibetieket abban, hogy kapcsolatba lépjenek velük.

Erőszak és zaklatás: A KNK hatóságai számos tibeti írót, értelmiségit és énekest tartóztattak le és ítéltek el "szeparatizmusra való felbujtás" miatt. Számos prominens tibeti politikai író, köztük Jangce Donkho, Kelszang Dzsinpa, Buddha (vezetéknév nélkül), Tashi Rabten, Arik Dolma Kjab, Gangkje Drupa Kjab és Shojkhang (más néven Druklo), arról számolt be, hogy a biztonsági tisztek szorosan figyelemmel kísérték őket. A  börtönből való szabadulásukat követően 2013 és 2021 között, és gyakran utasították őket, hogy térjenek vissza a rendőrőrsre további kihallgatásra, különösen azután, hogy üzeneteket vagy hívásokat kaptak tengerentúli barátaiktól vagy a KNK más részein élő külföldiektől. Néhányan közülük törölték a közösségi médiakapcsolataikat vagy teljesen lezárták a fiókjaikat.
Az RFA áprilisban jelentette, hogy hat befolyásos tibeti írót, szerzetest és kulturális személyiséget tartóztattak le Szecsuánban. Négy személyt, Gangkje Drubpa Kjabot, Sej Namot, Gangbu Judrumot és Gang Cering Dolmát az RFA jelentése megnevezte, de két személyt ismeretlenül hagytak.
Cenzúra vagy tartalmi korlátozások: A hatóságok megtiltották a hazai újságíróknak, hogy a tibeti területeken tapasztalható elnyomásról tudósítsanak. A hatóságok azonnal cenzúrázták a bloggerek és WeChat-felhasználók bejegyzéseit, akik ezt tették, és a szerzőket néha büntetés fenyegette. A hatóságok néhány írót eltiltottak a publikálástól; megtiltották nekik, hogy szolgáltatásokat és juttatásokat kapjanak, például kormányzati állásokat, bankhiteleket és útleveleket; és megtagadták tőlük a tagságot hivatalos szervezetekben.
A TAR Internet és Információs Hivatala szigorú ellenőrzést tartott fenn a közösségi médiaplatformok teljes skálája felett.
A KNK továbbra is megzavarta az RFA tibeti és mandarin nyelvű rádióadásait a tibeti területeken, valamint a Norvégiában működő független rádióállomás, a Voice of Tibet adásait.
A tibeti területeken a nyomtatott és online tartalmak szigorú cenzúrája mellett a KNK hatóságai igyekeztek cenzúrázni a Tibettel kapcsolatos véleménynyilvánítást vagy az információk terjesztését a szárazföldi Kínán kívüli országokban és régiókban.
Márciusban a rendőrség a TAR Shigace városában lefoglalta és megsemmisítette az "illegális kiadványokat", valamint a műholdas jelek vételére szolgáló illegális berendezéseket.


Az internet szabadsága
Nem volt internetszabadság. Júliusban Vu Jingdzse TAR-párttitkár felszólította a hatóságokat, hogy "határozottan ellenőrizzék az internetet, erősítsék meg az online propagandát, tartsák fenn a helyes kiberbiztonsági szemléletet, és a tömegeket hallgassák és kövessék a pártot".
Az elmúlt évekhez hasonlóan a hatóságok a TAR és más tibeti területek számos részén korlátozták a mobiltelefon- és internetszolgáltatást, néha hetekre vagy hónapokra. Az internetszolgáltatás szüneteltetése különösen a zavargások és a politikai érzékenység időszakában volt jellemző, például az 1959-es és a 2008-as tüntetések márciusi évfordulóján, a "jobbágyfelszabadítás napján" és a Dalai Láma júliusi születésnapja környékén. Amikor a hatóságok helyreállították az internetszolgáltatást, szigorúan figyelemmel kísérték annak használatát. A Freedom House a Freedom in the World 2021 című jelentésében megjegyezte, hogy a hatóságok a WeChaten is figyelték és cenzúrázták a Tibettel kapcsolatos kulcsszavakat.
Számos forrás arról is beszámolt, hogy szinte lehetetlen volt a kormánynál regisztráltatni a tibeti kultúrát és nyelvet népszerűsítő honlapokat a TAR-ban, ahogy azt a törvény előírja.
A TAR-ban és más tibeti területeken sokan számoltak be arról, hogy hivatalos figyelmeztetést kaptak, rövid időre őrizetbe vették és kihallgatták őket, miután mobiltelefonjukat a kormány által kényesnek ítélt információk cseréjére használták.
Júliusban, a XIV. Dalai Láma születésnapja előtt sok helyi lakos arról számolt be, hogy a hatóságok figyelmeztették a tibetieket, hogy a közösségi média csevegőcsoportjait ne használják üzenetek küldésére, gyűlések szervezésére vagy olyan szimbólumok használatára, amelyek a szellemi vezető születésnapjának megünneplésére utalnának. A TAR Internet és Információs Hivatala folytatta a "Dalai Láma klikk internetes alapú reakciós beszivárgása elleni ellenintézkedések" elnevezésű kutatási projektet. Júniusban a TAR Kiberbiztonsági és Információs Hivatala megtartotta második éves képzési programját "az internetes hír- és információs szektorban dolgozók" számára, azzal a céllal, hogy "pozitív energiát" terjesszenek a kibertérben.
A hatóságok egész évben blokkolták a kínai felhasználók számára a külföldi székhelyű, Tibettel kapcsolatos, a tibeti területeken folytatott hivatalos kormányzati politikát kritizáló weboldalak elérését. A Kínából kiinduló, technikailag kifinomult hacker támadások tibeti aktivistákat és a szárazföldi Kínán kívüli szervezeteket is célba vettek.
Tudományos szabadság és kulturális események
Az elmúlt évekhez hasonlóan a hatóságok számos tibeti területen megkövetelték a professzoroktól és a felsőoktatási intézmények diákjait, hogy rendszeresen vegyenek részt politikai oktatási előadásokon, különösen a politikailag érzékeny hónapokban, hogy megakadályozzák a "szeparatista" politikai és vallási tevékenységeket az egyetemen. A hatóságok gyakran gyakoroltak nyomást a tibeti akadémikusokra, hogy vegyenek részt a kormány propaganda erőfeszítéseiben, mind belföldön, mind külföldön, például a kormány politikáját támogató nyilvános beszédek tartásával. Azok az akadémikusok, akik megtagadták az ilyen erőfeszítésekkel való együttműködést, csökkentett előléptetési és kutatási ösztöndíjakkal szembesültek. A KNK-ban azok az akadémikusok, akik nyilvánosan bírálták a KKP tibeti ügyekkel kapcsolatos politikáját, hivatalos megtorlással szembesültek, beleértve az állásuk elvesztését és a bebörtönzés kockázatát.
A kormány ellenőrizte a tanterveket, szövegeket és egyéb tananyagokat, valamint a történelmileg vagy politikailag érzékeny tudományos könyvek kiadását. A hatóságok gyakran megtagadták a tibeti akadémikusoktól az engedélyt, hogy a tengerentúlra utazzanak olyan konferenciákra és tudományos vagy kulturális csereprogramokra, amelyeket a KKP nem szervezett vagy nem hagyott jóvá.
A Reuters júniusban arról számolt be, hogy a lhászai állami Buddhista Főiskola a tanulmányi programjának körülbelül 40 százalékát politikai és kulturális oktatásra fordította. A főiskola igazgatóhelyettese, Kelszang Vandu azt mondta: "Most a kommunista párt vezetése alatt állunk, természetesen tanulnunk kell a politikáról".
A hivatalosan "autonómnak" nevezett területeken a tibetieknek általában nem volt joguk szerveződni és érdemi szerepet játszani kulturális örökségük védelmében. Az etnikai asszimilációra vonatkozó kormányzati útmutatással összhangban az állami politikák továbbra is megzavarták a hagyományos tibeti kultúrát, életmódot és szokásokat. Az erőszakos asszimilációt a nem tibetiek hagyományosan tibeti területekre való beáramlásának elősegítésével, a belföldi turisztikai ipar bővítésével, a nomádok és földművesek erőszakos betelepítésével és urbanizációjával, a tibeti nyelvű oktatás gyengítésével az állami iskolákban, valamint a kolostorok tibeti társadalomban betöltött szerepének gyengítésével, különösen a vallási oktatás tekintetében, folytatták.
A kormány számos han-kínai személyt, különösen nyugdíjas katonákat ösztönzött arra, hogy Tibetbe költözzenek. A TAR-ba és a Tibeti-fennsík más részeire költözők túlnyomórészt a városi területeken koncentrálódtak. A gazdasági fejlődés támogatására irányuló kormányzati politikák gyakran inkább a han-kínai migránsoknak kedveztek, mint a tibetieknek.
A KNK kormánya folytatta a tibeti nomádok városi területekre és újonnan létrehozott vidéki közösségekbe való áttelepítését célzó kampányát a TAR és más tibeti területek egészén. A lakhatási körülmények, az egészségügyi ellátás és az oktatás javítása Tibet legszegényebbjei számára a letelepítés kimondott céljai között szerepelt. A pásztorokat azonban a városok és utak közelébe, a kolostoroktól, a közösségi és szociális szolgáltatások hagyományos szolgáltatóitól távolabb telepítették.
Az a követelmény, hogy a pásztorok viseljék az áttelepítési költségek jelentős részét, gyakran adósságba kényszerítette az áttelepített családokat. A kormány kampánya sok áttelepített pásztornak a megélhetésébe került, és a városi területeken szegénységben éltek.
A Jamestown Alapítvány 2020. szeptemberi jelentése szerint a kormány által az év első hét hónapjában végrehajtott látszólagos szakképzési és munkaközvetítési program mintegy ötszázezer tibeti vidéki munkást kényszerített arra, hogy a pásztori életmódból és a földjeikről bérmunkára, elsősorban gyárakban dolgozzanak, és számos kényszerítő elemet tartalmazott.
A kormány politikája a mandarin kínai nyelv terjedését ösztönözte a tibeti nyelv rovására. Mindkettő hivatalos nyelv a TAR-ban, és megjelent néhány, de nem minden köz- és kereskedelmi táblán. A hivatalos épületeken és üzletekben, beleértve a bankokat, postahivatalokat és kórházakat, gyakran nem volt tibeti nyelvű felirat. Sok esetben nyomtatványok és dokumentumok csak mandarin nyelven voltak elérhetők. A legtöbb hivatalos kommunikációban a mandarin nyelvet használták, és számos tibeti területen a közoktatás nyelve volt az uralkodó az állami iskolákban. A tibeti nyelvű nyomtatáshoz a csengtui magánnyomdáknak külön kormányzati engedélyre volt szükségük, amelyet gyakran nehéz volt megszerezni.
A KNK törvényei kimondják, hogy "az olyan iskoláknak és más oktatási intézményeknek, ahol a diákok többsége kisebbségi nemzetiséghez tartozik, lehetőség szerint saját nyelvükön kell tankönyveket használniuk, és az ő nyelvüket kell használniuk az oktatás médiumaként". A kulturális és nyelvi jogok garanciái ellenére sok diák minden szinten korlátozottan jutott hozzá a hivatalosan jóváhagyott tibeti nyelvű oktatáshoz és tankönyvekhez, különösen a "modernkori oktatás" területén, amely a nem hagyományos, nem vallási tárgyakra vonatkozik, különösen az informatikára, a testnevelésre, a művészetekre és más "modern" tárgyakra.
"Nemzetiségi" egyetemek, amelyeket az etnikai kisebbségi diákok és az etnikai kisebbségi tantárgyak iránt érdeklődő han-kínai diákok számára, csak a tibeti nyelv vagy kultúra kurzusokon használták a tibeti nyelvet tanítási nyelvként. A mandarin nyelvet a technikai készségeket és képesítéseket oktató kurzusokon használták.
A Tibet Watch jelentette, hogy júliusban a KNK hatóságai erőszakkal bezártak egy tibeti nyelvi magániskolát Csinghaiban, és augusztusban letartóztatták Rincsen Kjit, az iskola egyik leghosszabb ideje szolgáló tanárát. A KNK hatóságai végül Rincsen Kjit szeparatizmusra való felbujtással vádolták meg.
Több forrás szerint Kína tibeti területein a kolostoroknak be kellett vonniuk a KKP tagjait az irányítási struktúrájukba, ahol ők gyakorolták az ellenőrzést a kolostorok felvétele, az oktatás, a biztonság és a pénzügyek felett. A párt által bevezetett követelmények között szerepeltek a földrajzi lakóhelyre vonatkozó korlátozások is, amelyek arra vonatkoztak, hogy ki járhat az egyes kolostorokba. Ez a korlátozás, amely különösen szigorú volt a TAR-ban, aláásta azt a hagyományos tibeti buddhista gyakorlatot, hogy a Tibeti-fennsík kolostoraiban működő, kiválasztott számú vezető tanítótól kérjenek magas szintű vallási oktatást.
Áprilisban a TAR Vallási Ügyek Hivatala Ngari prefektúrában második tanfolyamot tartott (az elsőre 2020 augusztusában került sor) a tibeti buddhista apácák és a kolostorokban dolgozó KKP-káderek számára. Az apácáknak azt mondták, hogy "vezessék a vallást a szocializmussal való jobb összeegyeztethetőség irányába", a KKP káderek pedig megígérték, hogy "a törvényeknek megfelelően irányítják a kolostorokat és zárdákat, és továbbra is határozott elszántsággal segítik elő a tibeti buddhizmus sinizálását".
A tibeti területeken a hatóságok rendszeresen betiltották az általuk érzékeny politikai tartalmúnak ítélt zenék árusítását és terjesztését.
b. A békés gyülekezés és egyesülés szabadsága
A tibetiek nem élvezik a békés gyülekezés vagy a szabad egyesülés jogát.
A békés gyülekezés szabadsága
Még a hivatalosan "autonómnak" minősített területeken is, a tibetiek általában nem rendelkeztek a szervezkedés jogával. Azok a személyek, akik nyilvános rendezvényeket szerveztek bármilyen, a hatóságok által nem támogatott célból, zaklatással, letartóztatással, büntetőeljárással és erőszakkal szembesültek.
Az engedély nélküli gyülekezéseket gyakran erőszakkal oszlatták fel. Minden olyan gyűlés, amelyet a hatóságok a KNK vagy annak politikája ellen irányuló kihívásnak tekintettek, például a tibeti nyelvi jogok védelmében, a vallási ünnepek megünneplésére vagy a terület egyedülálló természeti környezetének védelmére, különösen erős reakciót váltott ki, mind közvetlenül a gyülekezőkkel szemben, mind pedig a hatóságok nyilvános elítélésében. A hatóságok megelőző jelleggel léptek fel, hogy megakadályozzák az engedély nélküli gyülekezéseket.
Egyesülési szabadság
A KNK törvényei szerint csak a KKP által jóváhagyott és lényegében általa irányított civil társadalmi szervezetek törvényesek. A fent említett, a kolostorok KKP ellenőrzése alá vonását célzó politika egyik példája ennek a politikának. Azokat a személyeket, akik bármilyen független egyesületet próbáltak szervezni, zaklatásnak, sokféle váddal történő letartóztatásnak vagy erőszakos elnyomásnak vetették alá.

c. Vallásszabadság
Lásd a Külügyminisztérium nemzetközi vallásszabadságról szóló jelentését a https://www.state.gov/religiousfreedomreport/ oldalon.
d. Mozgásszabadság és az ország elhagyásának joga
A KNK törvényei biztosítják a belső mozgás, a külföldre utazás, a kivándorlás és a hazatelepülés szabadságát; a kormány azonban szigorúan korlátozta a tibetiek, különösen a tibeti buddhista szerzetesek és apácák, valamint az olyan világi személyek utazását és szabad mozgását, akiket a kormány "rossz politikai múltúnak" tartott.
Mozgás az országon belül: A COVID-19 kitörése országos utazási korlátozásokhoz vezetett, ami befolyásolta a mozgást a TAR-ban és más tibeti területeken. Az év során a TAR és más tibeti területek gyakran "zárt kezelésben" voltak, ami korlátozta a tibetiek országon belüli mozgását. Ez azt is jelentette, hogy minden fontosabb helyszín, beleértve a kolostorokat és kulturális helyszíneket, zárva volt.
A Népi Fegyveres Rendőrség és a helyi közbiztonsági hivatalok évek óta útlezárásokat és ellenőrzőpontokat állítanak fel a tibeti területeken a főutakon, a városokban, valamint a városok és kolostorok külterületén, különösen a kényes időpontok környékén. Ezek az útakadályok korlátozták és ellenőrizték a tibetiek és a külföldiek bejutását az érzékeny területekre. A szerzetesi öltözetben utazó tibetieket a rendőrség fokozott ellenőrzésnek vetette alá az út menti ellenőrzőpontokon és a repülőtereken. A helyi lakhellyel nem rendelkező tibetieket számos, a kormány által érzékenynek ítélt tibeti területről kitiltották.
A hatóságok néha megtiltották a tibetieknek, különösen a szerzeteseknek és apácáknak, hogy elhagyják a TAR-t vagy oda utazzanak anélkül, hogy előzetesen több kormányhivataltól külön engedélyt kaptak volna. Néhány tibeti arról számolt be, hogy nehézségekbe ütközött a szükséges engedélyek megszerzése. Ezek a korlátozások megnehezítették a tibetiek számára a vallásgyakorlást, a családlátogatást, az üzleti életet vagy a szabadidős utazásokat. A TAR-on kívüli tibetiek, akik Lhászába utaztak, arról is beszámoltak, hogy az ottani hatóságok megkövetelték tőlük, hogy adják le nemzeti személyi igazolványukat, és naponta részletesen értesítsék a hatóságokat terveikről. Ezeket a követelményeket nem alkalmazták a TAR-ba látogató han-kínaiakra.
A TAR-on kívül sok tibeti szerzetes és apáca arról számolt be, hogy a vallási vagy oktatási célú utazás a saját kolostorukon kívülre továbbra is nehézségekbe ütközött; a tisztviselők gyakran megtagadták tőlük az engedélyt, hogy vallási oktatás céljából kolostorban maradjanak.
Külföldi utazás: Még a COVID-19 járvány előtt, amely arra késztette a hatóságokat, hogy korlátozzák az útlevelek kiadását, a tibetieknek jelentős akadályokkal kellett szembenézniük az útlevelek megszerzésében. A buddhista szerzetesek és apácák számára ez gyakorlatilag lehetetlen volt. Források arról számoltak be, hogy a tibetieknek és bizonyos más etnikai kisebbségi csoportok tagjainak a KNK útlevelének igénylésekor sokkal részletesebb dokumentációt kellett benyújtaniuk, mint más állampolgároknak. A tibetiek számára az útlevélkérelmezési folyamat néha éveket vett igénybe, és gyakran elutasítással végződött. Azzal, hogy a hatóságok nem voltak hajlandóak új útlevelet kiállítani vagy a régi útleveleket megújítani, a tibeti lakosság számára gyakorlatilag a külföldi utazások tilalmát teremtették meg.
Néhány tibeti arról számolt be, hogy csak jelentős kenőpénzek kifizetése és írásbeli ígéret után tudtak útlevelet kapni, hogy csak politikamentes vagy nem érzékeny nemzetközi utazásokat tesznek. Sok útlevéllel rendelkező tibeti attól félt, hogy a hatóságok a kormány feketelistájára teszik őket, ezért nem utaztak külföldre.
A tibetiek különösen nagy akadályokba ütköztek, amikor vallási, oktatási és egyéb céllal Indiába utaztak. Azok a tibetiek, akik Nepálba utaztak, és azt tervezték.
Indiába akartak utazni, arról számoltak be, hogy a KNK tisztviselői meglátogatták a családjuk otthonát, és megfenyegették tibeti rokonaikat, ha nem térnek vissza azonnal. A források arról számoltak be, hogy a bíróságon kívüli büntetések közé tartozott a családtagok feketelistára helyezése, ami a kormányzati állás elvesztéséhez vagy a munkavállalás megnehezítéséhez vezethet; a gyermekek kizárása az állami oktatási rendszerből; és a nemzeti személyi igazolványok visszavonása, ami megakadályozza a szociális szolgáltatásokhoz, például az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést. A kormány fokozott határellenőrzéssel korlátozta a tibetiek mozgását érzékeny évfordulók és események előtt és alatt.
A kormány a KNK-ban egyedülállóan szigorúan szabályozta a TAR-ba érkező nemzetközi látogatók utazását. A kormány minden nemzetközi látogatótól megkövetelte, hogy tibeti utazási engedélyt kérjen a TAR-ba való látogatáshoz, és rendszeresen elutasította a nemzetközi újságírók, diplomaták és más tisztviselők hivatalos utazásra vonatkozó kérelmeit. A TAR-ba irányuló turistautakra könnyebb volt engedélyt szerezni, de gyakran kényes időpontokban korlátozták az utazást. A KNK biztonsági erői feltűnő megfigyelést alkalmaztak a külföldi tisztviselők megfélemlítésére, és folyamatosan követték őket, megakadályozva őket abban, hogy találkozzanak vagy beszéljenek helyi kapcsolatokkal, zaklatták őket, és korlátozták mozgásukat ezeken a területeken.

Száműzetés: Dalai Láma és számos más magas rangú vallási vezető. A KNK megtagadta ezektől a vezetőktől a Tibetbe való visszatérés jogát, vagy elfogadhatatlan feltételeket szabott a visszatérésükhöz.
III. szakasz
A politikai folyamatban való részvétel szabadsága
A törvények szerint a tibetieknek a többi kínai állampolgárhoz hasonlóan joguk van szavazni egyes helyi választásokon. A KNK kormánya azonban súlyosan korlátozta állampolgárai lehetőségét arra, hogy részt vegyenek bármilyen érdemi választásban. A polgárok nem választhatták meg szabadon az őket kormányzó tisztviselőket, és a KKP továbbra is ellenőrizte a politikai hatalmi pozíciókba való kinevezéseket.
A TAR és számos tibeti terület szigorúan végrehajtotta a falusi bizottságok irányításáról szóló rendeletet, amely előírja, hogy a helyi választásokon való részvétel elsődleges feltétele a "szeparatizmus elleni határozott küzdelemre való hajlandóság"; sok esetben ezt a feltételt úgy értelmezték, hogy a jelölteknek a KKP tagjainak kell lenniük és el kell tagadniuk a Dalai Lámát.
A közelmúltbeli választások: Nem gyakorolhatók.
Politikai pártok és politikai részvétel: A TAR hatóságai megtiltották a hagyományos törzsi vezetőknek, hogy falujukat irányítsák, és gyakran figyelmeztették ezeket a vezetőket, hogy ne avatkozzanak be a falvak ügyeibe. A TAR párttitkári posztját továbbra is egy han-kínai töltötte be, ahogyan a TAR megyék túlnyomó többségében a megfelelő pozíciókat is. A TAR-on belül a han-kínaiak továbbra is aránytalanul nagy számban töltötték be a legmagasabb biztonsági, katonai, pénzügyi, gazdasági, jogi, igazságügyi és oktatási pozíciókat. A törvény előírja, hogy az etnikai kisebbségi autonóm prefektúrák és régiók KKP-titkárainak és kormányzóinak az adott etnikai kisebbséghez kell tartozniuk; ennek ellenére Gansu, Csinghaj, Szecsuán és Jünnan tartomány kilenc autonóm prefektúrája közül nyolcban a párt titkárai han-kínaiak voltak. Egy Csinghai autonóm prefektúrában volt tibeti származású párttitkár.
A nők és a kisebbségi csoportok tagjainak részvétele: A nők politikai rendszerben való részvételét nem korlátozták formálisan, és a nők számos alacsonyabb szintű kormányzati pozíciót töltöttek be. Ennek ellenére a nők alulreprezentáltak voltak a párt és a kormányzat tartományi és prefektusi szintjén.
IV. szakasz
Korrupció és az átláthatóság hiánya a kormányzatban
A KNK törvényei büntetőjogi szankciókat írnak elő a tisztviselők által elkövetett korrupciós cselekményekre, de a kormány nem hajtotta végre hatékonyan a törvényt a tibeti területeken, és a magas rangú tisztviselők gyakran büntetlenül követtek el korrupciós gyakorlatokat. A tibeti területeken számos jelentés érkezett a kormányzat korrupciójáról; néhány alacsony rangú tisztviselőt megbüntettek.
Korrupció: Helyi források szerint a TAR-ban és az autonóm prefektúrákban ritkán folytak korrupcióval kapcsolatos vizsgálatok.
V. szakasz
Az emberi jogok állítólagos megsértésének nemzetközi és nem kormányzati kivizsgálásával kapcsolatos kormányzati álláspont

Alapvető jogok
Néhány hazai emberi jogi csoport és nem kormányzati szervezet működhetett a tibeti területeken, bár jelentős kormányzati korlátozások mellett. Korlátozott volt a lehetőségük arra, hogy pártatlanul vizsgálódjanak és közzé tegyék az emberi jogi ügyekkel kapcsolatos megállapításaikat. A KNK-nak a tengerentúli nem kormányzati szervezetek tevékenységére vonatkozó törvényei korlátozzák a külföldi finanszírozásban részesülő helyi nem kormányzati szervezetek számát és a nemzetközi nem kormányzati szervezetek azon képességét, hogy segítsenek a tibeti közösségeknek. A külföldi nem kormányzati szervezetek arról számoltak be, hogy nem tudtak olyan helyi partnereket találni, akik hajlandóak voltak velük együttműködni. A TAR-ban nem volt ismert, hogy nemzetközi nem kormányzati szervezet működne. A KNK kormánytisztviselői nem voltak együttműködőek, és nem voltak fogékonyak a tibeti vagy külföldi emberi jogi csoportok véleményére.


VI. szakasz
Diszkrimináció és társadalmi visszaélések

Nők
Nemi erőszak és családon belüli erőszak: Lásd az emberi jogi gyakorlatról szóló 2021. évi országjelentések 6., Nőkről szóló szakaszát Kína esetében.
Szexuális zaklatás: Lásd a Kínára vonatkozó, az emberi jogi gyakorlatról szóló 2021. évi országjelentések 6., Nők című szakaszát.
Reprodukciós jogok: Lásd az emberi jogi gyakorlatokról szóló 2021. évi országjelentések 6. szakaszát, Nők, Kína esetében.
Diszkrimináció: Lásd az emberi jogi gyakorlatokról szóló 2021. évi országjelentések 6. szakaszát, Nők, Kína esetében.
Rendszeres faji vagy etnikai erőszak és diszkrimináció
Bár a megfigyelők úgy vélik, hogy a TAR állandó, regisztrált lakosságának nagy többségét - különösen a vidéki területeken - etnikai tibetiek teszik ki, nem voltak pontos adatok, amelyek tükröznék a régióban élő hosszú, közepes és rövid távú han-kínai migránsok - például tisztviselők, szakképzett és szakképzetlen munkások, katonai és félkatonai alakulatok és eltartottjaik - nagy számát.
A megfigyelők továbbra is aggodalmukat fejezték ki, hogy a nagy fejlesztési projektek és egyéb a központi kormány politikája aránytalanul előnyös volt a nem tibetiek számára, és hozzájárult a han-kínaiak jelentős beáramlásához a TAR-ba és más tibeti területekre. A TAR-on kívüli állami tulajdonú nagyvállalatok számos nagy infrastrukturális projektet terveztek vagy építettek a tibeti fennsíkon; a projekteket általában nem helyi lakosok, hanem más tartományokból származó han-kínai szakemberek és alacsony bérű ideiglenes vendégmunkások irányították és foglalkoztatták a személyzetet.
A gazdasági és társadalmi kirekesztés a tibetiek különböző rétegeinek elégedetlenségének egyik fő forrása volt.
Az állítólagos tibeti "függetlenségpárti erők" elleni kormányzati propaganda hozzájárult az egyszerű tibetiekkel szembeni kínai társadalmi diszkriminációhoz. Sok tibeti szerzetes és apáca úgy döntött, hogy nem vallásos ruházatot visel, hogy elkerülje a zaklatást, amikor a kolostorukon kívülre utazik. Néhány tibeti arról számolt be, hogy a tibeti területeken kívül a taxisofőrök nem voltak hajlandóak megállni előttük, a szállodák nem voltak hajlandóak szállást biztosítani, és a han-kínai bérbeadók nem voltak hajlandóak bérbe adni őket.

A korábbi években arról számoltak be, hogy egyes munkáltatók kifejezetten megtiltották a tibetieknek és más kisebbségi csoportok tagjainak, hogy álláslehetőségekre jelentkezzenek. A média azonban nem számolt be ilyen típusú diszkriminációról.
Gyermekek
Születési regisztráció: Lásd az emberi jogi gyakorlatról szóló 2021. évi országjelentések 6., Gyermekek című szakaszát Kínára vonatkozóan.
Oktatás: A Kínai Népköztársaság országos "központosított oktatás" politikája a legtöbb vidéki területen érvényben volt. A siker biztosítása érdekében a politika számos falusi iskola bezárását kényszerítette ki, még az általános iskolai szinten is; valamint a kolostori iskolák vagy más, tibeti vezetésű iskolák bezárását. A bezárt iskolák diákjait a városokban lévő bentlakásos iskolákba helyezték át. Több jelentés is érkezett arról, hogy a gyermekeiket otthonról elküldeni vonakodó szülőket megfélemlítették és megfenyegették.
A Tibet Action Institute decemberben kiadott egy jelentést, amely részletesen bemutatta a KNK sinicizálási politikájának jelentős változásait a TAR-ban és más tibetiek lakta területeken a tibeti gyermekek oktatásában. A jelentés idézte a KNK statisztikáit, amelyek szerint körülbelül nyocszázezer tibeti gyermek (a tibeti gyermekek közel 78 százaléka hat és 18 év közötti diákok) állami bentlakásos iskolákba járnak. Ismeretlen, de növekvő számú négy és öt éves gyermek is bentlakásos iskolába jár. Az etnikai kínai gyerekek, még a vidéki területeken is, sokkal kisebb arányban járnak bentlakásos iskolákba.
A jelentés azt állítja, hogy ezek az internátusok és más KNK-s sinizálódási törekvések "részei az állam azon szándékos erőfeszítéseinek, hogy a tibeti identitás magját felszámolja, és azt a párt céljaival összeegyeztethető, kiüresített változattal helyettesítse". Az ezt az eredményt elősegítő jellemzők közé tartozik, hogy az oktatás szinte teljes egészében mandarin kínai nyelven folyik; nincs lehetőség vallási vagy kulturális tevékenységekre; és az erősen átpolitizált tanterv a kínai identitást hangsúlyozza. Ezek és az oktatáspolitika más aspektusai miatt sok tibeti szülő mély aggodalmát fejezte ki a növekvő "ideológiai és politikai oktatás" miatt, amely kritikus a "régi Tibettel" szemben, és a tibeti gyerekeket az óvodai szinttől kezdve a "kínai identitás" fejlesztésére tanítja.
A médiajelentések a kormányzati bentlakásos iskolai programokon belüli diszkriminációra is rávilágítottak. A kelet-kínai állami bentlakásos iskolákba járó tibetiek arról számoltak be, hogy etnikailag elkülönített osztálytermekben és kollégiumokban tanulnak és élnek, amit szükséges biztonsági intézkedésekkel indokoltak, bár a kormány azt állította, hogy a kulturális integráció volt az egyik célja ezeknek a programoknak.
A hatóságok olyan szabályozást léptettek életbe, amely a hagyományos szerzetesi oktatást a 18 évnél idősebb szerzetesekre korlátozta. A tibeti nyelvű oktatás, bár a KNK törvényei előírják, gyakran nem volt megfelelő, vagy nem volt elérhető a tibeti területeken lévő iskolákban. A freetibet.net novemberben arról számolt be, hogy a csinghai hatóságok 80 szerzetest utasítottak ki kolostoraikból. A jelentés szerint a KNK hatóságai azt állították, hogy a szerzetesek 18 évesnél fiatalabbak voltak.
Gyermek-, korai és kényszerházasság: Lásd az emberi jogi gyakorlatról szóló 2021. évi országjelentések 6., Gyermekek című szakaszát Kínára vonatkozóan.
Gyermekek szexuális kizsákmányolása: Lásd az emberi jogi gyakorlatokról szóló 2021. évi országjelentések 6., Gyermekek című szakaszát Kínára vonatkozóan.
Nemzetközi gyermekrablások: Lásd az emberi jogi gyakorlatokról szóló 2021. évi országjelentések 6. szakaszát, Gyermekek, Kína esetében. Oldal 24
Antiszemitizmus
Lásd a Kínára vonatkozó, az emberi jogi gyakorlatokról szóló 2021. évi országjelentések 6. szakaszát, Antiszemitizmus: Lásd a Kínára vonatkozó, az emberi jogi gyakorlatokról szóló 2021. évi országjelentések 6. szakaszát.
Emberkereskedelem
Lásd a Külügyminisztérium emberkereskedelemről szóló jelentését a https://www.state.gov/trafficking-in-persons-report oldalon.
Fogyatékkal élő személyek
Lásd a Kínára vonatkozó, az emberi jogi gyakorlatokról szóló 2021. évi országjelentések 6. szakaszát, Fogyatékossággal élő személyek.
Erőszakos cselekmények, kriminalizálás és egyéb visszaélések szexuális irányultság és nemi identitás alapján
Lásd az emberi jogi gyakorlatról szóló 2021. évi országjelentések 6. szakaszát: Erőszakos cselekmények, kriminalizálás és egyéb visszaélések szexuális irányultság és nemi identitás alapján, Kína esetében.
VII. szakasz
Munkavállalói jogok
Lásd a Kínára vonatkozó, 2021-re vonatkozó, az emberi jogi gyakorlatról szóló országjelentések 7. szakaszát, Munkavállalói jogok.
fordítás/Dordzse/Tibetet Segítő Társaság