Csak Pekingen keresztül. Ha türelmesen kérvényezzük, már közel egy hete módunkban állhat Kínán keresztül Tibetbe jutni. Elkészült a felújítás, melyben 189 ezren vettek részt, minden tökéletes kézimunkával készült, mint egykoron a tizenhetedik században, amikor építették. Örülhetnének a tibetiek, de ők csak mosolyognak, mint a palotában elhelyezett Buddha-szobrok.

A tengerszint fölött 3560 méterrel magasodik a Potala palota fehér és arany épülete, mintha a sziklából emelkedett volna ki. Egykor a dalai lámák otthona volt, most múzeum lett: a gazdagok számára Pekingen keresztül látogatható. Labirintusszerű termeit számtalan ajtó, folyosó kapcsolja egymáshoz. Falképek, színes selyemhímzések – tankák – és húszezer szobor díszíti. 

Igen kevesen juthattak be a Palotába az évszázadok alatt, de néhány, számunkra fontos személy egyszerű szerzetesi ruhába bebocsátást nyert. Sárospatakról indult el egy jezsuita szerzetes a tizenhetedik században, s amerre járt, annak a népnek a ruháját hordta, annak a népnek a nyelvén beszélt. Csak egy kis kereszt volt az övén, az jelezte, hogy európai keresztény. A neve is csak szerzetesi név volt: Novalis. Gyalog ment, és mindent lerajzolt, hírt vitt a Vatikánba a világ tetején élő szerzetesekről. Később a mi Körösi Csoma Sándorunk szerkesztette meg a Tibeti – angol szótárt, tibeti nyelvtant, de a Palotába nem érkezett meg, csak a tibeti kolostorokba, s végül Dardzsilingban helyezték a testét örök nyugalomra.

1904-ben lezárták Tibet határait a külföldiek elől, hiszen világosan látszódott, hogy a turisták, tudósok, kereskedők után a katonaság is helyet kér, s közel az idő, hogy Indiához hasonlóan elönti az imperialista gyarmatosítók áradata: tűzfészekké válik, mint az egész Távol-Kelet. 

Az európai gyarmatosítástól azután Kína „mentette meg” 1951-ben, kegyetlenebbül, mint bármelyik gyarmatosító, és ezzel a Dalai Lámának menekülnie kellett, ha nem akarta magát és népét teljesen kiszolgáltatni. A kommunista Kína éppen a szellemi központot akarta megszüntetni, mint tette azt a kommunizmus mindenütt, ahogy tért hódított: kolostorokat raboltak ki, és szerzeteseket vetettek börtönbe évtizedekre.

Az első női felfedezőnek köszönhetjük, hogy Tibet belső életéről leírást kaptunk. Ez a francia írónő 1923-ban hónapokon tartó hosszú  gyaloglás után megpillantotta a Nagy Palotát. A tiszta kék ég háttere előtt kirajzolódó aranyszínű tetőkről fényszikrák repkedtek szerteszét, mintha az egész épületet lángkorona fedte volna be. A tibeti néphit szerint a Buddha-hegyéről elnevezett palota – Potala – természetfölötti módon egyetlen éjszaka épült fel. A Potala az istenek műve: felépítése meghaladja az egyszerű halandók képességeit. 

A Nagy Nyugati Csarnokban ma is látható a legnagyobb sztúpa, mely az V. dalai lámáé. (A dalai „óceán”-t jelent mongol nyelven, a láma pedig „újjászületett”-et tibeti nyelven, és az összetételt általában „a Bölcsesség Óceánja”-ként sok szerző félrefordítja. A tényleges titulust a mongol uralkodó Altan kán ruházta Szönam Gyacora 1578-ban, a teljes mongol cím így hangzik: „a csodálatos Vadzsradhara, erényekkel ékes ragyogó óceán”.)

A jelen Dalai Láma, Tenzin Gyatso, többször adott Kalacsakra beavatást Európában is, hogy lelkileg előkészítse a „nagy béke idejét”. A svájci Rikon községben találkozhattunk vele 1985-ben, s azóta él Tar községben Magyarországon egy beavatott láma: Ngawang, és a rezidens tanító: Láma Csöpel. A Dalai Lámával való találkozás nagy kegyelem volt a hívő buddhistáknak, kezét, ruháját megfoghatták, egy magyar kisgyermeket személyesen megáldott kezét a gyermek fején tartva. 

A buddhista hit szerint a Dalai Láma maga Avalokitesvara, a könyörületesség buddhájának megtestesítője, a hivatalos világ Béke-Nobel-díjjal jutalmazta életművét. 1959-ben el kellett hagynia Tibetet, Indiában Néhru miniszetrelnök jelölt ki a tibeti szerzetesek számára olyan országrészt, ahol a tanítást folytathatják

Tibetet a kínai csapatok feldúlták, sok buddhista könyvet elégettek. Mára azonban a Kínai Népköztársaság olyan gazdagságra, hatalomra jutott, hogy ezt a csodás palotát is méltóképpen képes helyreállítani, nemzeti kinccsé emelni. A tibeti nép továbbra is a Dalai Lámát tartja szellemi és lelki vezetőjének, de a kapitalista merkantilizmus szelleme megmentette a palotát a pusztulástól, és Tibetben is egyre többen élnek modern életformában.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: