Hogyan lesz az ENSZ világkonferenciájára országa képviseletében delegált üzletasszonyból az államra veszélyes bűnöző? Majd az emigrációban szinte ismeretlenül élő idegenből egy csapásra világszerte híres emberi jogi aktivista? Rebija Kadír mai népszerűségéhez kellett a kínai kormány is...

Július óta a Távol-Kelet iránt egyébként nem érdeklődő újságolvasók számára is ismerős térség lett Kína észak-nyugati tartománya, a Hszincsiang Ujgur Antonóm Terület. Bejárta a sajtót az Ürümcsiben tüntető emberek, majd a véres zavargások képe, és az itt élő muszlim vallású ujgurokra azóta második tibetiekként tekint a világ, sőt, a közbeszéd szintjén Tajvannal együtt immár három problematikus kínai régióról beszélnek. Hszincsiang még valamiben hasonlatos Tibethez: van egy emigrációban élő, nagy hatású vezetője, akit Rebija Kadírnak hívnak.

A ma 62 éves Kadír szegény családba született a Hszincsiang tartománybeli Altay városában. Mosónőként kezdte, majd első férjével üzleti vállalkozásba fogtak, ami miatt a kulturális forradalom idején támadta őket a kínai kormány. Miután elvált első férjétől, és enyhült a politikai légkör, megnyitotta első mosodáját. A hivatalosan antonóm terület fővárosába, Ürümcsibe akkor költözött, amikor követte második férjét, a politikai aktivista professzor Sidik Rouzit. Kadír hihetetlen sikerre vezette vállalkozását: a mosoda mellett beszállt a kereskedelembe is és hagyományos ujgur népi viseletet árult. A ’80-as években egyre nagyobb üzletet birtokolt, a Szovjetunió bukása után pedig felismerte a határokon átnyúló áruforgalomban rejlő kiaknázatlan lehetőségeket. 2000-re egy óriási épületben tömörült kereskedelmi vállalkozása, amely 1600 boltot foglalt magában és 300 embernek adott munkát. Vagyonával párhuzamosan nőtt ismertsége is, a helyiek csak a „milliomosnőként” emlegették – nem véletlenül: az ezredforduló táján a 10 leggazdagabb "kínai" közé tartozott.

Az ujgurok körében mégsem gazdagsága, hanem nagylelkűsége és tenni akarása miatt vívott ki tiszteletet. Jutott ideje 11 gyermekének nevelése mellett népe felemelésére is: kiemelten támogatta a nők üzleti tevékenységét és a gyerekek oktatását. A kínai vezetés a ’90-es évek első felében még úgy gondolta, Kadír az ő emberük. 1993-ban az ujgur üzletasszony is részt vett a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület munkájában – amely a Kínai Kommunista Párt és a kisebb pártok, szervezetek közötti egyeztető fórum –, sőt 1995-ben Pekingben az ENSZ Negyedik Nőügyi Világkonferenciáján ő is képviselhette hazáját. Kadír emellett alelnöke volt a hszincsiangi ipari és kereskedelmi szövetségnek és a Hszincsiangi Női Vállalkozók Egyesületének.

A ’90-es évek közepe fordulópontot jelentett a hatalom és Rebija Kadír viszonyában. 1996-ban az üzletasszony – kisebbségi ügyekben aktív – férje a kínai elnyomás elől az Egyesült Államokba menekült, Kadír pedig ’97 februárjában szemtanúja volt a Ghulja-incidensnek. Ujgur aktivisták kivégzése és a hagyományos ujgur kultúra újjáéledő elemeinek eltiprása miatt zavargásokba torkolló tüntetések vették kezdetüket Ghulja városában, de a kínai hadsereg érkezése megszüntette az ellenállást. Kadír egy hónappal később a már említett tanácskozó testületben nyíltan kritizálta Peking ujgur-politikáját és követelte az autonómia, illetve az emberi jogok tiszteletben tartását. Ezek után „természetesen” a válasz sem maradhatott el: Kadírt megfosztották az országos fórumon betöltött tisztségétől, elvették útlevelét és nyomást gyakoroltak rá, hogy váljon el emigrációban élő férjétől. 1999 augusztusában, miközben a hszincsiangi helyzet ügyében egy amerikai kongresszusi delegációval való találkozásra készült, a hatóságok letartóztatták és nyolc év börtönre ítélték az állam biztonságára veszélyes cselekedetért. Az egyik bizonyíték eme tettére az volt, hogy a helyi újságokból kivágott egyes cikkeket és elküldte őket Amerikába a férjének.

Kadír beszámolója szerint a börtönévek alatt nem kínozták meg, de két évig magánzárkában tartották fogva. Úgy véli, nemzetközi ismertségének köszönhetően kerülhette el a fizikai megtorlást, amiben lehet igazság, hiszen az Amnesty International és a Human Right Watch emberi jogi szervezetek jóvoltából Nyugaton ismertté vált az ujgur üzletasszonyból lett aktivista története. Az ilyenkor szokásos hivatalos elismerések sem maradhattak el: 2000-ben a Human Right Watch, 2004-ben pedig a norvég Rafto Alapítvány tüntette ki harcáért. Egészségügyi okokra hivatkozva büntetése letöltése előtt, 2005-ben – a nemzetközi szervezetek egyöntetű véleménye szerint amerikai nyomásra – szabadon engedték.

Ma már persona non grata

Rebija Kadír életének újabb vargabetűjét jelentette emigrációjának kezdete, amelyre napokkal szabadsága visszanyerése után került sor. 2006 óta a külföldön élő ujgurokat összefogó Ujgur Világkongresszus és az Amerikai Ujgur Egyesület elnökeként igyekszik békés eszközökkel, kívülről javítani népe sorsán. Ahogyan nőtt az ujgur asszony ismertsége, értelemszerűen úgy erősödött a kínai kormányzat ellenérzése, amely Kadír és férje távozása óta a már felnőtt gyerekeket és a családi céget sújtja. Az egykor jól menő Akida Trade Company ma súlyos deficittel és visszafizetetlen hitelekkel küzd, a közszolgáltatást nyújtó cégek hol a víz-, hol az áramellátást kapcsolják le, máskor környezetvédelmi és egyéb szabályok megsértése miatt bünteti őket a pekingi vezetés, illetve a vállalattal kapcsolatban álló üzletembereket és vállalkozásokat is rendszeresen zaklatják.

A 2009 júliusában Ürümcsiben kitört zavargások és azok leverése bekerült a világ hírfolyamába és emblematikus figurává tette Kadírt. Kína új közellenséget teremtett magának, akit a Dalai Lámával azonos módon kezelnek, ennek megfelelően az ő nyakába varrták a kirobbant felkeléseket. Kadír mindvégig cáfolta, hogy felbujtotta volna az ujgurokat és tagadta azokat a vádakat is, miszerint kapcsolatban áll az USA és az ENSZ által is terrorista szervezetnek titulált, szeparatista Kelet Turkesztáni Iszlám Mozgalom nevű csoporttal. A tibeti vallási vezetőhöz képest még nehezebb dolga van, mert minden tette otthon maradt családtagjain csapódik le, a kínai kormány ugyanis nem ismer szabályokat, ha harcról van szó. Augusztusban bebörtönzött lányát és fiait idézte az állami sajtó, amint elítélik anyjukat az Ürümcsiben történtek miatt. 

Imázsépítés

Úgy tűnik, Kadír felvállalta az emigrációban élő híres vezető szerepét, amely kialakulásában a kínai kormánynak elévülhetetlen szerepe van. A nyári zavargások óta újra és újra felbukkan a hírekben, amely nemrégiben megjelent önéletrajzi könyvének és a róla készült dokumentumfilmnek köszönhető. Utóbbi, "A szeretet tíz feltétele" című amerikai-ausztrál mozgókép sorra járja a fesztiválokat, és Kína rosszallása ellenére hamarosan Ausztráliában illetve Tajvanon is bemutatják.

A "szeretet tíz feltétele" előzetese:



A kínai vezetés kemény ellenfélre akadt, aki nem csak jól ismeri hazája gondjait, hanem válaszokat is ad. A Global Post augusztus elején megkérdezte Kadírt, mit kellene tennie Kínának az etnikai erőszak megakadályozása érdekében, mire az ujgur üzletasszony kifejtette, hogy felvilágosító programokat kellene indítani, amelyekben tudatosítják a különbséget Kína különböző népei között, emellett szelídíteni kellene a kínai nacionalizmus hangnemén, illetve be kéne fejezni az ujgurok, tibetiek és más csoportok démonizálását. "A kínai kormány által biztosított oktatás és a politika megváltoztatása megkönnyítené a megbékélés légkörének megteremtését."

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: