Herulok és hunok

2012. február 28. /barikád.hu/TibetPress

A hunok kulturális hatása az egész eurázsiai kontinensen kimutatható. Néhány régész és történész a skandináviai területen talált különös nyomokat.

Lotte Hedeager néhány éve egy hosszú tanulmányt tett közzé, amelyben kiemeli a hunokkal szövetséges gót nép, a herulok történeti jelentőségét. Szerinte a 6. század elején Skandináviában megtelepedett törzsek magukkal vitték a szkítáktól és hunoktól tanult anyagi és szellemi műveltség elemeit. A tanulmány nagy port kavart a Skandináv-országok tudományos köreiben, sokan támadni kezdték a kutató nézeteit. Jelen cikkünkben kivonatoljuk a herulok és a hunok kapcsolatának néhány érdekes epizódját.

Korai adatok

A gót eredetű herulok a 3. században tűnnek fel a Dnyeper-folyó mentén, ahol szoros kapcsolatba kerültek az ott élt szkítákkal és szarmatákkal. A korszak kutatói szerint a gótok többsége „szkitizálódott”, ami azt jelenti, hogy átvették a szkíták és szarmaták öltözetét, életmódját, sőt még a szellemi műveltség nagy része is megtermékenyítően hatott rájuk.

Sokszor - külső hasonlóságok miatt – a gótokat összekeverték szkíta őseinkkel.

Herulok vándorlása

A bizánci szerzők, így Jordanesz és Prokopiusz is úgy értesültek, hogy a herulok északról vándoroltak délre és fokozatosan megtelepedtek a kelet-európai síkságon, ahol a szkíták, majd a hunok szomszédjai lettek. A kutatók máig vitatkoznak azon, hogy vajon Skandináviából indultak-e el, avagy csak a Visztula-folyó partja volt-e korábbi szálláshelyük. A gót-hun invázió idején egyes törzseik eljutottak egészen a Délvidékig, néhányan állítólag a Felvidéken telepedtek meg. Attila halála után a herul királyok nem akartak integrálódni a római birodalomba, de a kereszténnyé váló gótok közé sem akartak megtelepedni, inkább visszatérek a régi szálláshelyükre a hun királyfikkal együtt. Hedeager azt állítja, hogy később a herulok nagy része hun törzsekkel együtt északra vonult és így Skandináviát is elérte a szkíta-hun műveltség.

A rúnák kérdése

Az elmúlt másfél évszázadban már sok kutató vetette fel az északi rúnák és a szkíta-hun rovásírás kapcsolatának lehetőségét. Hedeager úgy véli, hogy létezik szoros kapcsolat a két írásrendszer között. Elmondta, hogy az első rúna írásos feliratok a Kr. u. 160 körül került elő Norvégia déli részén.

A korai jelekben sokan idegen hatást vélnek felfedezni, de a kutató rámutat arra, hogy azok széles körű használatára csak a 6. századtól van adat. Hedeager úgy véli, hogy a herulok terjesztették el a rúnák használatát, példát merítve a hun rovásírásból. Szintén ez a szkitizálódott gót nép lehetett az, aki ápolta a nagy Attila emlékét, és eposzaikban felemlegetik egykori nagy uralkodójukat. A kutató szerint máshogyan nem magyarázható Attila kultuszának továbbélése a hunoktól viszonylag távoli földeken.