Használati utasítás kínai rendbontók agyonveréséhez
2009. április 23./MTI/Free Tibet Blog/TibetPress
Kiszivárgott egy belső használatra szánt könyv, amiben arra tanítják a kínai rendőröket, hogyan tudják minél kevésbé látványosan elintézni a rendetlenkedőket.
„Ügyeljünk arra, hogy ne hagyjunk az alany arcán vért, a testen ne ejtsünk sebeket, és a tetthelyen ne legyenek emberek” - írják a Városi Igazgatásrendészeti Gyakorlat című könyvben, amit kínai rendfenntartók számára adtak ki. A szigorúan belső használatra szánt könyv részletei kiszivárogtak az interneten, már nyomozzák, hogyan történhetett ez meg - írja a Telegraph.
„A gyanús alakokat vallatáskor olyan hatékonyan kell kezelni, hogy még lélegzetvételnyi szünethez se jussanak” - idézi egy lap a könyvet. Arra is figyelmeztetik a rendfenntartókat, hogy sose mérlegeljék, túl erősek-e az alanyukhoz képest vagy hogy a beavatkozással mekkora sérülést okozhatnak, csak egy a lényeg, hogy az állam keménységét demonstrálják. Egy kínai bennfentes szerint ezek a gyakorlati tudnivalók (például hogy hogyan kell megverni az embereket) korábban szájról-szájra terjedtek, de most már szinte bárki olvashatja.
A könyvet a Cseng-kuannak nevezett, minden városban működő rendfenntartási iroda tagjainak tréningprogramjának segédanyagaként adták ki. A Cseng-kuan rendőreinek az a feladata, hogy leszámoljanak mindenkivel, akikről feltételezik, hogy veszélyeztetik a rendet, főleg illegális tevékenységekre szakosodnak. Kegyetlen, sokszor emberéleteket kiontó módszereik miatt sok vér tapad a kezükhöz. Március végén tüntettek is ellenük, miután az egyik rendőr súlyosan megsebesített egy diákot. Három éve Sanghajban egy 39 éves férfit úgy megvertek, hogy belehalt a sérüléseibe. A kínai Xinhua hírügynökség szerint csak ritkán vonják felelősségre a rendőröket erőszakos tetteikért.
Sanghaji utcai árusok elmondták, sok olyan esetről hallottak, amikor a Cseng-kuan rendőrök brutálisan bántalmaztak ártatlan embereket. Állításuk szerint ezek a rendőrök tanulatlan gengsztereknek néznek ki, és a belvárosban általában sokkal kegyetlenebbek, mint a külső részeken. Nem mindig verik meg az árusokat, de fenyegetőznek, és gyakran széttiporják az árucikkeiket. Az egyik árus szerint nem kell annyira félni tőlük, mert könnyen lefizethetőek. A verekedések gyakran azért törnek ki, mert az árusok, akik többségének a piac az egyetlen megélhetésük, nem hagyják annyiban, hogy széttiporják a holmijaikat.