Halványulnak a menekültek szabad Tibethez fűzött reményei

Associated Press – 2006. július 15.

Dharamsala, India – A tibeti menekültek attól tartanak, hogy kifutnak az időből.

Ahogy a Dalai Láma öregszik, a menekültek álmai – hogy visszatérnek a szabad Tibetbe – egyre inkább szertefoszlanak. Felismerték, hogy egy hosszú, kilátástalan időszaknak néznek elébe, ha már nem számíthatnak nemzetközi szimbólumukra, aki érdekeiket a világban képviseli, és aki egységben tartja őket.

A kínai vezetéssel szembeni sikertelen felkelés után, 1959-ben Tibet vallási vezetője Indiába menekült, és azóta ő személyesíti meg a himalájai nemzet önállóságáért folytatott küzdelmét.

Őszentsége július 6-án töltötte be 71. életévét, és általában jó egészségnek örvend, azonban a világutazó lámát orvosai a születésnapját megelőző napon mégis pihenésre kötelezték, és kimerültségre hivatkozva a következő hónapra tervezett találkozóit lemondták.

A menekülteket még egy félelem kísérti. Amennyiben sikerül elérni céljukat, visszatérhetnek-e abba a Tibetbe, amit ismertek?

E hónapban Kína végre megvalósította több évtizedes törekvését, azaz megépítette a Tibetet Pekinggel összekötő vasutat. Ezzel növelte a tibeti aggodalmakat, miszerint Peking arra törekszik, hogy megsemmisítse a tibeti kultúrát a kínai betelepülők áradata révén – amely már így is többségi nemzetnek számít Tibetben.

További probléma, hogy a Dalai Láma erőszakmentes filozófiája, melyért 1989-ben Nobel Békedíjat kapott, vele együtt száll sírba. Halála után valószínűleg fegyverhez nyúlnak majd a tibetiek, ami sokak véleménye szerint kudarcra van ítélve.

Jelenleg a Dalai Láma hatása mindenek feletti mind a menekült tibeti közösségben, mind pedig Tibetben, annak ellenére, hogy tanításait és portréját is betiltották.

Szinte minden nap érkeznek a Himaláján keresztül tibetiek Indiába, hogy csatlakozzanak a menekült közösséghez Dharamshalában, ahol a Dalai Láma száműzetésben működő kormányának székhelye is található.

Tenzin (21) két barátjával 41 napig utazott keresztül a Himalája csúcsain, átvágott Nepálon, hogy Dharamshalában a Dalai Láma közelében lehessen.
„Hiányzik a családom és Tibet, de Őszentsége Indiában van.” – magyarázta Tenzin, aki nem árulta el teljes nevét, mert félt, hogy otthon maradt családját esetleg zaklatni fogják.

Még az ilyen odaadás ellenére is sok tibeti kételkedik a Dalai Láma „középutas”, Kínával békésen együttműködő politikájában, amely kiegyezik az autonómiával a függetlenség helyett.

„Minden tibeti kettős érzelmekkel küzd; egyrészről ott van az Őszentsége iránti hűség, másrészről pedig a szabadság és a méltóság iránti vágy.” – mondta Lhasang Tsering, az emigráns kormány egykori tagja, aki akkor hagyta ott a vezetést, mikor az feladta a függetlenség követelését.

Csupán a vallási vezető erkölcsi hatalma az, amely rábírta a tibetieket, hogy folytassák a tervet – állítják sokan – és az emigráns vezetés is tisztában van ezzel.

„Ha Őszentsége már nem lesz a színen, és egy napon a kínaiak úgy döntenek, hogy megadják az autonómiát, az már nem fogja kötelezni a tibeti népet.” – mondta Thubten Samphal, az emigráns vezetés szóvivője. „Mondtuk a kínaiaknak, hogy rosszul teszik, ha a kivárásra játszanak.”

De sokak szerint ezt teszik a kínaiak. „A kínaiak egyszerűen nem akarnak a Dalai Lámával foglalkozni. Úgy érzik, a pozíciójuk megtámadhatatlan.” – mondta John Power, a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem Tibet-szakértője. „Várhatnak addig, míg Őszentsége meghal, és akkor megszabhatják a saját feltételeiket”. Majd hozzátette, hogy a jelenlegi tárgyalások valószínűleg szimplán arra irányulnak, hogy csillapítsák a nemzetközi közvéleményt.

Tibet Kína által kinevezett vezetője, Champa Phuntsok épp e hónapban titulálta a Dalai Lámát Kína biztonságát és egységét veszélyeztető fenyegetésnek. Míg a tibeti vezetés a követei által folytatott tárgyalásokat a „gyümölcsöző” szóval írta le, Phuntsok szerint „nem történt jelentős előmenetel”.

Amikor a Dala Láma eltávozik, az utódlás majd a tibeti buddhizmus szertartásai és menetrendje szerint alakul majd.

Az utód Őszentsége halála után születik, és a buddhista szerzetesek azt a fiút választják ki, akiben felfedezni vélik a Dalai Láma reinkarnációját. Ez azt jelenti, hogy akár évtizedek telhetnek el, míg az új Dalai Láma készen áll a vezetés átvételére.

Problémát okoznak továbbá a megfelelő intézkedések, melyek biztosítják a közösséget az erős vezetésről az átmeneti években.

1995-ben a Dalai Láma egy 6 éves fiút választott új Pancsen Lámának – ő a tibeti buddhizmus 2. számú alakja, aki a hagyományok szerint a mindenkori új dalai láma tanítója. Kína azonnal házi őrizet alá helyezte a fiút, akit azóta sem látták. Hat hónappal később Kína kijelölte a saját Pancsen Lámáját, aki akkor mindössze 5 éves volt, és arra kényszerítette a buddhistákat, hogy fogadják őt el.

A Dalai Láma kijelentette, hogy ő száműzetésben fog újraszületni, ezzel megakadályozva Kínát abban, hogy felszenteljen egy utódot a halála után.

A későbbi vallási vezető Lhamo Dhondrub néven látta meg a napvilágot, 2 évesen ismerték fel benne a XIII. Dalai Láma reinkarnációját, és még 4 éves kora előtt felszentelték. 15 évesen teljes hatalommal ruházták fel, abban az évben, mikor Mao Ce-tung újonnan alapított köztársasága betört Tibetbe, és elpusztította annak kis hadseregét.

Csak a Dalai Láma ragaszkodásának köszönhető, hogy a tibetiek 1973-ban felhagytak a fegyveres harccal. Néhányan attól félnek, hogy miután meghal, egy kis radikális tömb erőszakhoz folyamodik majd, hiszen egy nagy-szabású felkelés aligha valószínű és szinte biztosan megnyerhetetlen. „Több kínai katona van, mit tibeti.” – mondta Power.

„Néhányan öngyilkosságot követtek el, mintsem hogy megadják magukat a kínaiaknak, de mi nem lehetünk engedetlenek a Dalai Lámával szemben.” – mondta Tsering, aki a lázadók közt harcolt, és most egy kis könyvesboltot vezet a hófödte Himalája lábánál.

A harc eszméje sok tibeti fiatalt ragad magával.„Csatlakoztam volna a harcolókhoz” – mondta Tenzin Tsundue (31), egy vezető tibeti aktivista, aki 3 hónapot töltött kínai fogságban 1997-ben, miután Tibetbe ment titokban Indiából. De ő is elismerte, hogy a tibetiek sikeresebbek lehetnek a bíróság előtt, mint a csatamezőn.

Tibet története vitákkal átitatott. Peking azt állítja, hogy Tibet évszázadok óta kínai terület, de Tibet gyakorlatilag független volt évszázadokig. Ennek vége szakadt 1950-ben, mikor megérkeztek a kommunista csapatok.

Több ezer tibeti kolostort, templomot és vallási szöveget pusztítottak el a kulturális forradalom alatt, 1966-76 között.
Valamint Tibet támogatói azzal vádolják Pekinget, hogy gazdasági ösztönzőkkel támogatja a kínaiak betelepítését.

Kína tagadja ezt, azt állítva, hogy a tibeti nemzetiségűek még mindig több mint 90 százalékát teszik ki a népességnek, és az olyan befektetések, mint például a 4,2 milliárd dolláros vasút Lhászába, a 12.000 láb magas tibeti fővárosba, azt jelzik, hogy Kína megosztja a virágzó gazdaságából származó hasznát Tibettel. A tibetiek ellenben azt állítják, a kínaiak részesedése sokkal magasabb.

„Kifutunk az időből” – mondta Tsering fájdalmas tekintettel. „Minden egyes nappal egyre több kínai költözik ide, és hamarosan teljesen elfoglalják az országot.”