Hakaszia szent helyei

2011. május 25. /barikad.hu/TibetPress

Az Altaj-hegységben élő hakaszok annyira fontosnak tartják ősi szellemi örökségük ápolását, hogy nemrégen egy listát készítettek a területükön talált szent helyekről. A Belső-Ázsia szívében, Tuva szomszédságában élő népcsoport szkíta, hun és türk ősökkel büszkélkedik.

Újjáéledő táltosság

A nemrég lezajlott 12. Hakasz Nemzeti Kongresszus résztvevői összegyűjtötték és szentesítették az Oroszországhoz tartozó köztársaság ősi táltos áldozóhelyeit. Össz esen 96 helyszín került fel a listára. A résztvevők azt remélik, hogy a történeti-kulturális örökségről szóló törvényben azok szigorú állami védettséget kapnak.

Az elmúlt húsz évben ebben a kis köztársaságban nagyon felértékelődött a régi táltos hitvilág elemeinek feltárása. A táltosok utódai és az ősi hagyomány felélesztői felelevenítik őseiktől örökölt tudást, melyet néhányan titokban a szovjet időkben is megőriztek, néhány elfelejtett szokást vagy szertartási elemet pedig á llítólag maguk az ősök táltosok révén közvetítik az utódok felé.

Ősök kultusza

Az országban,  Dél-Szibéria népeihez hasonlóan nemcsak a táltosokhoz köthető szent helyeket tartják fontosnak, hanem az ősi kurgánsírok,  kőbálványok és e gyéb, ősi emlékhelyek feltérképezését is, melyeket még a hakaszok ősei, a szkíták, hunok és türkök emeltek az idők folyamán az Altaj-hegység legelőin. Viktor Butanajev néprajzkutató szerint körülbelül 200 kultikus hely lehet az országban, a kongresszusi küldöttek szerint ez a szám eléri a háromszázat.  Máig a legnépszerűbb áldozati hely az Ak-tas, vagyis a Fehér- kő és az Ulug Hurtujak-tas (ősanya nagy sziklája). Ott a mi Boldogasszonyunk keleti rokonához elsősorban gyermekre vágyó nők imádkoznak.

Tengri kánok

A Szaján-Altaj hegység legfontosabb csúcsai a Borus, Izihszkije, Ujtag, Szamohval és a Szunduki, melyet a kán, vagyis az uralkodó címmel illetik. A Szajánt a helyiek Tengri kánnak hívják (hakaszul: Kán Tigir). A fenti csúcsokat egy hadba, vagyis  nemzetségbe sorolták, azok csúcsain a helyi táltosok, a kamlanik minden harmadik évben áldozatot mutatnak be. A szkíta-hun népek sajátja volt az Égnek bemutatott áldozatok, melyek mindegyike a magas hegycsúcson zajlott és zajlik ma is. Az országban körülbelül húsz csúcsot "Tigir taijhan tag-nak hívnak (Tengri áldozóhegy), ahol minden évben végeznek szertartásokat, évenként más és más csúcsra esik a választás. 

Obó kultusz

Akárcsak Belső-Ázsia számos országában, így Hakasziában is a magas hágókon találkozhatunk különleges kő építményekkel, obókkal (oba), ahol az utazók leróják tiszteletüket a helyi szellemeknek és segítséget kérnek a további útjukhoz. Főleg pálinkát és bort hintenek a kövekre, a közelben lévő fákra szent szalagot, a halamát kötnek. A helyi babona úgy tartja, hogy aki erről megfeledkezik, annak megrövidülhet az élete. Miután elvégezték a fenti áldozatot, a hakaszok az óramutató járásával megegyezően megkerülik azt. Érdekes szokás, hogy a hágókon tilos éjjel átmenni.

Ima a tóhoz

Az Altajban élő szkíta-hun utódnépek különleges szerepet tulajdonítanak a víznek, az élet forrásának. Minden évben a nyár első újholdján áldozatot mutatnak be, a szertartást szug tajinak nevezik. Sokan a folyók forrásvidékén végzik el a felajánlásokat, hiszen az hitük szerint minden élet kezdete. Mások viszont az olyan nagy folyók, mint az Abakan partján végeznek szertartásokat. Szalaggal és borral, esetleg gabonaszemekkel kérnek bőséges állatszaporulatot és jó termést az égiektől. Ugyanez történik a nagy tavak partján.

OB