Tőkés László, ha valóban segíteni akar a háromszékieken, inkább befektetőket hozzon a roskadozó helyi gazdaságba. A Dalai Láma nem hoz autonómiát.

Korda István A nagy útja volt gyerekkorom egyik legemlékezetesebb olvasmánya. Körösi Csoma Sándor kalandos útja Nagyenyedtől egészen Tibet határáig, találkozása a tibeti kultúrával, élete a britek uralta Indiában, munkássága minden kalandvágyó gyerek számára példakép volt.

Csodálkozom is máig, hogy miért nem készült még egy tisztességes film az életéről, hisz ha csak félig is lenne hiteles az a film, magasan verné Brad Pitt 7 év Tibetjét.

A hétfői sajtóban olvasom, hogy Körösi Csoma emlékét nem más fogja ápolni idén ősszel, mint maga a Dalai Láma, Tenzin Gyatso, aki Tőkés László meghívására ellátogat Erdélybe, a háromszéki Csomakörösre. Első olvasatra örültem a hírnek, hisz a háromszéki tudósunk, az első angol-tibeti szótár megalkotója vitán felül megérdemli ezt a tiszteletet. Néhány perc múlva azonban elkezdtem gondolkodni:

Értem én, hogy EP-képviselőnk miért éppen a Dalai Lámát hozza és nem a Nokia vagy a Siemens elnökét. Mindketten egyházi emberek, mindketten autonomisták (a láma korábban szeparatista volt), mindketten máig a kommunistákat szidják, pedig hát már nem nagyon van kit, és nem is nagyon van miért.

Csakhogy a valóság a Dalai Láma esetében sem csak fehér és fekete. Nem sokan említik, de Tenzin Gyatso egy olyan államberendezkedés feje volt, amely mély szociális igazságtalanságokat takart, amelyben a klerikális arisztokrácia szűk rétege jól élt, a többi meg örült, ha volt mit ennie. Az oktatás eléréséhez keveseknek volt lehetősége, az államberendezkedés, a jogi környezet, az infrastrúktúra évszázadokkal volt elmaradva.

Egyáltalán nem értek egyet azzal, amit Kína erőszakkal elvégzett Tibet 1959-es elfoglalása után, de az az egyoldalú kép, amit Hollywood és a nyugati média kialakított a tibeti helyzetről, mélyen elfogult, és nyilván politikai érdekeket rejt magában. Kína általános oktatást vezetett be, infrastruktúrát fejlesztett, vasútvonalat és gazdaságot hozott a tartományba, felhozta a XX. századba a régiót.

Persze a kínaiak is megérik a pénzüket, etnikai arányokat módosítják, asszimilálnak, kulturális elnyomást gyakorolnak, cenzúráznak, börtönbe vetnek minden ellenkezőt. Nem állok én egyik pártján sem a kérdésben, de annyit ki tudok jelenteni:

Megvannak neki az önös hatalmi érdekei, és a tibeti kérdés sem csupán az elnyomott autonomista békés szerzetesek kontra kommunista elnyomók jó- és rosszfiús meséje.

A Dalai Láma manapság már súrolja hollywoodi sztár státusát. Gyakorlatilag az amerikai popkultúra egyik legismertebb alakja.

A „Free Tibet” jelszó divatos kötelezettség az amerikai yuppie közösségekben anélkül, hogy legtöbb „harcosnak” sok fogalma lenne arról, hogy mi is történik valójában a terepen. A jámbor Tenzin Gyatso szeretetről beszélő közhelyei lehet, hogy sok nyugati álmodozó szívét megmozgatják, de a Tibetben élő milliók életén sokat nem változtatnak. Ezért is érzem úgy, hogy a tibeti autonomista harc, bár kétségtelenül jogos, ugyanannyira szimbolikus és elszakadt a realitásoktól, mint néha a székelyföldi társa. Tőkés László EP-képviselőnek, ha valóban segíteni akar a háromszékieknek, inkább befektetőket kellene odavinnie, a roskadozó háromszéki gazdaságba.

Csomakőrősön és Sepsiszentgyörgyön munkahelyek kellenek, nem egy sajtó által vadászott hollywoodi szent ember. A székely autonómiát nem a Dalai Láma támogató beszéde fogja elhozni, hanem a Székelyföld gazdasági önállósága.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: