"Ha nem állunk ki az emberi jogok mellett, 20-30 év múlva mi is kínai gyarmat lehetünk"

2011 július 6. /Eperrózsa.blog.hu/TibetPress

"Ha nem állunk ki az emberi jogok mellett, 20-30 év múlva mi is kínai gyarmat lehetünk"

Riport Hendrey Tiborral a Tibetet Segítő Társaság elnökével

Számos kedély-borzoló hírt hallhattunk Ven Csia-pao miniszterelnök magyarországi látogatásával kapcsolatban. A valóság után kutatva jutottam el Hendrey Tiborhoz, a Tibetet Segítő Társaság elnökéhez, aki a hazánkban élő tibeti emigránsokkal állandó és közvetlen kapcsolatban van.

- Elnök Úr, mennyire túlszínezett, vagy agyonhallgatott a sajtó által elénk tárt Tibet-kép? Milyen a reális helyzet ma Tibetben?

- Nem tartom kiszínezettnek sem agyonhallgatottnak a sajtó által festett képet, de közel sem mutatja meg a teljes valóságot. Mióta Tibet Kína fennhatósága alatt áll és Őszentsége a Dalai Láma elmenekült onnan, másfél millió tibeti halt meg a kínai elnyomás áldozataként. A valós helyzet ma nem jobb, csak rafináltabb. Tibet Kína gyarmata, és a tibetiek rabszolgaként élnek saját hazájukban. Manapság kevesebb a vérengzés, de tudatosan elsorvasztják a tibeti kultúrát, megölik az emberek identitását. A tibetieknek nincsenek jogaik, nem gyakorolhatják szabadon a vallásukat, a szerzeteseknek átnevelő táborokon kell résztvenniük, meg kell tagadniuk legfőbb szellemi vezetőjüket a Dalai Lámát. A gazdaság, a politika, a kereskedelem, mind kínai kézben van.

- Mi a véleménye Józsa István kijelentéséről, miszerint az emberek Tibetben napról-napra jobban élnek és mindezt Kínának köszönhetik?

- Képviselő úr kissé téved. A kínaiak valóban rengeteg modernizálást, beruházást hajtottak végre Tibetben, azonban ezek haszonélvezője az a 7-8 millió han kínai, akik betelepültek oda. Az "új jólét" kiszolgálószemélyzete pedig a 3-4 millió tibeti, aki másodlagos állampolgárként él saját országában. A kínai kormány tehát valóban törődik Tibettel, csak nem a jobbá tételével, hanem a kifosztásával. Nyersanyagaikat, ásványi kincseiket elszállítják Kínába, vagy a világpiacon értékesítik. Tény, hogy bevezették a villanyt, lakótelepeket építettek a ledózerolt hagyományos tibeti házak helyére, felújítottak néhány kolostort, vasútvonalat építettek. A vonaton azonban csak egy irányba lehet utazni. Egy kínai elutazhat Lhászába, de egy tibeti nem könnyen juthat el Pekingbe.

- Jól hallottam, kolostor felújítást említett?

- Igen. Miután a kínaiak a kulturális forradalom alatt leromboltak és tönkretettek több ezer kolostort rájöttek, hogy a turizmusban óriási anyagi lehetőség van. A spirituális turizmus divatos lett, a nyugati turisták, főként az amerikaiak, milliárd dollárokat hagynak maguk után. Ezért gazdasági beruházásként felújítottak néhány kolostort, az ezekben lakó szerzetesek azonban valójában nem gyakorolhatják vallásukat. Inkább patyomkin szentélyek ezek a helyek, mint szakrális központok.

- Jól értem, hogy a tibeti szerzetesek skanzen-bábuként is anyagi hasznot hajtanak Kínának?

- Nyilvánvalóan, a bevétel kínai kézbe folyik be, a szerzetesek nem sok hasznát látják.

- Mi a véleménye Orbán Viktor kijelentéséről, miszerint Magyarország gazdasági érdeke fontosabb az emberi jogok kérdésénél?

- Kína nagyon nagy ország, óriási politikai és gazdasági hatalommal. Óriási hatása van a világra, ez alól nem húzhatjuk ki magunkat mi sem. Fontos, hogy kereskedelmi és gazdasági szövetségeket kössünk vele, de két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Ne adjuk el magunkat és ne számoljuk fel önálló álláspontunkat csak azért, mert valakitől olyan hitelt remélünk ami ideig-óráig megoldást jelenthet. Hosszú távon csak saját magunktól remélhetünk eredményeket. Az emberi jogok kérdése nem belügy, a globalizáció velejárója. Mindenképpen törekedjünk jó kapcsolatokra Kínával, de azért nem kell magunkat szemen köpni és igenis fel kell hozni az olyan kérdéseket, mint Tibet, Ujguria és a bebörtönzött kínai ellenzékiek problémája. Egy ország hitelességét az is adja, hogy mennyire közvetíti és mutatja fel a világban létező értékeket. Én azt mondom, egy kis, de jelentős szellemi értékkel bíró ország is álljon ki az emberi jogok mellett. Persze, tárgyaljunk Kínával, kössünk üzletet vele, de nem fogjuk stabilizálni a helyzetünket, ha nem állunk ki az emberi jogok, az emberi jogaink mellett, és így  20-30 év múlva mi is kínai gyarmat lehetünk, akár itt Európában is.

- Mit gondol arról az álláspontról, hogy kis ország lévén úgysem léphetünk fel eredményesen ebben a kérdésben, csak gazdaságilag veszíthetünk a nyílt kiállással, ellenben ha nem "elefánt a porcelánboltban módra" kezeljük a problémát, akkor hatékonyabbak lehetünk?

- Ebben lehetne igazság, csak egy probléma van. Sem elefánt, sem porcelánbolt nem létezik. Amennyiben lenne a világpolitika színpadának háttérben egy kifinomult politikai törekvés Tibet érdekében ez a kijelentés helytálló lenne. Így azonban szemfényvesztés.

- Mit gondol Orbán Viktor nyilatkozatáról, miszerint arra való az EU, hogy államérdek kockáztatása nélkül lépjen fel az ilyen esetekben?

- Európában a legtöbb felszólalás Tibet érdekében valóban az EU-ból érkezik, ez tény. Szerencsére azonban még nem tartunk ott, hogy egyetlen nagy "világkormány" intézze a dolgokat a világban. Népek, nemzetek még vannak, történelmükkel, sérelmeikkel. múltukkal, jelenükkel és persze jövőképeikkel. Ezeket artikulálni kell mindenkinek a saját érdekében. Én úgy gondolom, hogy az EU-ra kenni mindent Tibet ügyében messze nem elegendő. Ez inkább elkendőzi a kérdést. A nagyhatalmak gyakorlatilag megegyeztek, hogy Tibetet odaadják Kínának, a Dalai Lámával meg lehet fényképezkedni, mint az erőszakmentesség apostolával. 

- Mi igaz abból, hogy a kínai miniszetrelnöki látogatás alatt titkosrendőrök lepték el Budapestet és megakadályozták a szabad véleménynyilvánítást?

- Az egész látogatás alatt erős fokozatú nemzetbiztonsági és rendőri készültség volt. Ez érthető, mivel Kína miniszterelnöke a világ egyik legbefolyásosabb politikusa. A rendőri jogtalan túlkapásokat azonban semmiképpen nem tartom indokoltnak. Ahol egyéni tiltakozók jelentek meg, akik szerettek volna élni állampolgári jogukkal és szabadon kinyilvánítani véleményüket Kína politikájával kapcsolatban, ott rendőrök rontottak rájuk és durván megakadályozták őket ebben. Azonnal igazoltatni kezdtek, földre dobták a tibeti zászlót, megtaposták, eltörték a zászlórudat. A tibetieket vegzálta a rendőrség, lökdösték őket, hátracsavarták a kezüket mintha bűnözők lennének. Hárman-négyen támadtak egy tibetire. Rengeteg kínai "diák" - álláspontom szerint ügynök- volt jelen, hatalmas kínai zászlókkal, amikkel a Tibet mellett tüntetőket körbefogták és gyakorlatilag eltüntették őket. A rendőrök ezt hagyták, sőt, hátramentek a kínai zászló mögé és ott igazoltatták a Tibet mellett tüntetőket.

- A Bevándorlási Hivatal, amelynek nincs félfogadási ideje szombaton, szombatra rendelte be a nálunk tartozkodó tibeti emigránsokat. Hogyan történt ez pontosan?

- Így van, bent tartották őket 5-6 órán keresztül. Ott kellett várakozniuk a semmiért. Ezt nyilvánvalóan azért kellett megtenniük, hogy nehogy valahol demonstrálni tudjanak az elnöki látogatás alatt. Miután kiengedték őket még 3-4 órán át civilruhás rendőrök követték őket. Ez a demokrácia megcsúfolása és ezek az első lépések a kínai diktatúra irányába, ezeket nem kellene Kínából importálni.

- A tibeti emigránsok hogyan élték meg ezt az egészet?

- A tibeti egy nagyon intelligens népcsoport. Jól és hamar átlátnak minden helyzetet. Ezt is pontosan átlátták, de azt kell mondanom genetikusan hozzászoktak ehhez. Akik itt vannak nálunk már mind kínai uralom alatt születtek. Ők egy hontalan nemzet részei. El kell azonban mondanom egy történetet, ami hozzátartozik a teljes igazsághoz. Egyiküknél, Cevang Thinli-nél megjelent egy rendőr civilben. Elmondta, hogy ugyan nem ő vette el a tibeti zászlót, nem taposott rá, de bocsánatot kér a történtek miatt. Ő és társai, elmondása szerint egyetértenek Tibet harcával, de munkájuk végzése közben parancsra kellett cselekedniük. Ezekkel a szavakkal átnyújtotta Illyés Gyula "Egy mondat a zsarnokságról" című versét.

- Ön szerint hová vezet az a világ-tendencia a mi országunkban, hogy az érdek és haszonelvűség háttérbe szorít minden más szempontot?
- Lehet, hogy Magyarország olyan nehéz helyzetben van, hogy úgy gondolják a politikusaink, mindent megér az, hogy valamennyi pénzhez hozzájussunk. Ennek érdekében kinyitjuk a kapuinkat, kitárjuk őket nagyon nagyra és tulajdonképpen olyanokat is beengedünk rajta, akiket valójában nem ismerünk alaposan. A kínaiak nem kispályások. Nagyon határozott elképzeléseik vannak, agresszíven érvényesítik akaratukat a világban. Pontos szándékuk van Magyarországgal is. Mi lennénk a nyugat kapuja. Itt lenne a lerakatuk, amivel gazdaságilag szeretnék meghódítani az EU-t. Még ezzel sem lenne baj, de ne adjuk fel már sokszor megtépázott függetlenségünket, ne adjuk fel hitünket a szebb és igazságosabb jövő reményében. Különösen ne egy tál rizsért.

- Végezetül hadd kérdezzem meg, mit tehetünk mi átlag emberek Tibetért?

- Gyakran felteszik nekem ezt a kérdést s azt szoktam válaszolni erre, hogy csak  mi, átlag emberek tehetünk egyáltalán valamit. Nyitott szemmel, józanul, bölcsen gondolkodjunk. Ne hagyjuk magukat befolyásolni, gondoljunk Tibetre, mert Tibet egy szimbólum. Ősi emberi jogok, identitás, autonómia, környezetvédelem, vallásszabadság, kultúra, ezeket mind magába foglalja ez a szimbólum. Értsük meg bárhol, bármi történik a világban az ránk is hatással van. Egyébként meg tényleg legyünk jók, mert tényleg nincs más megoldás.

Mit is tudnék én ehhez a remek zárszóhoz magam részéről hozzátenni? FREE TIBET!!!