"Győzni fogunk" - Lobszang Szenge, a tibetiek új vezetője

2011. augusztus/16./Dharamszala/The Tibet Post International/TibetPress

2011. augusztus 8./Dharamszala
Dr. Lobszang Szangay augusztus 8-án tette le esküjét, mint az új Kalon Tripa, vagyis, mint a tibeti kormány miniszterelnöke. Az hivatalos ceremóniával egybekötött szertartás több ezer résztvevő körében, a himalájai McLeod Ganj falu főtemplomában zajlott. Őszentsége a Dalai Láma, és a leköszönő Kalon Tripa, Prof. Szamdhong Rinpocse, valamint Dr. Lobszang Szangay is felszólalatak a reggel fél kilenckor kezdödö ünnepségen az összegyűltek előtt.

Szangay, a Harvard 43 éves kutatója pontban 9 óra 9 perc kilenc másodperckor tette le hivatali esküjét, mivel a tibeti hagyományban a kilences szám a hosszú életet jelképezi.Szangay a darzselingi száműzetésben született, és a Delhi Egyetemre járt, majd jogi tanulmányait az Egyesült Államokban, a Harvardon végezte. Miután megszerezte doktori címét, Szangay egyetemi ösztöndíjjal tanított a Harvard Kelet-Ázsiai Jogi Tanulmányok programjának keretén belül.
Szangay soha nem volt Tibeten, ennek ellenére azt mondta, hogy „Tibet, mindegy egyes nap a szívemben dobog”.

Szangay felelősségvállalása nagyon nagy, mivel ő veszi át elsőként a kormány vezetését azóta, hogy a Dalai Láma év elején bejelentette, lemond politikai hatalmáról.

Demokratikus vezetés
Őszentsége önszántából döntött a visszavonulás mellett abból a meggyőződésből, hogy a tibeti vezetésnek demokratikus keretek között kell működnie. Hite szerint egy spirituális személy helyett egy megválasztott vezetőnek kell a kormány élén állnia. A hallgatóság előtt tartott beszédében  Őszentsége azt mondta, hogy „a mai nap a legfontosabb az elmúlt 2000 évben.” Őszentsége arról is beszélt, hogy Tibetnek  haladnia kell a korral, valamint hogy számos változás zajlott le a világban az elmúlt évszázad során.

„Amíg vezető voltam, fejlődtünk, és teljes mértékben demokratikussá váltunk. Erre még a száműzetésben is készek voltunk.”

A Kalon Tripa történetileg a második legrangosabb poszt a legfelső rangot bíró Dalai Láma után. „Ma sikeresen megválasztottuk politikai vezetőnket, akit Sikjongvá-nak (a kormány legfelsőbb vezetőjének) nevezünk. Legyünk büszkék és örüljünk ennek az eseménynek” – mondta Őszentsége.

Őszentsége bizalmát fejezte ki a magasan képzett Szangay iránt, és meggyőződéssel hangoztatta, hogy jól fogja ellátni feladatát a Tibeti Parlamentben, Tibet kormányzásában, és a Tibetet támogató civil szervezetekkel folytatott munkában. Arra is felhívta a tibetiek figyelmét, hogy „higgyenek abban, hogy a közösség fontosabb az egyénnél.”

A most 76 éves Dalai Láma 16 évesen került a tibeti kormány élére. Hatvan év után összes politikai szerepkörét átadta, amelyről saját bevallása szerint már régóta álmodott.  

Prof. Szamdhong Rinpocse, a leköszönő Kalon Tripa szerint a demokrácia felé tett lépés „nem csak a megszállás alatt álló népeknek, hanem másoknak is példa lehet.” Szamdhong Rinpocse beszélt Őszentsége a Dalai Láma erőfeszíteseiről a demokratikus intézményrendszer kiépítésének érdekében, amit már egészen fiatal korában elkezdett. Ezek közt volt, többek között a száműzetésben élő tibetiek  chartája, és az az intézkedés, mely révén az emberek közvetlenül választhatják meg vezetőiket.

Szangay elmondta, hogy nem csak saját sikereinek köszönhetően került ebbe a pozícióba, hanem azoknak az áldozatoknak és kemény munkának köszönhetően is, amit a tibetiek idősebb generációja végzett Tibeten belül és kívül. Hangsúlyozta, hogy „a Dalai Láma politikai hatalmát nem kizárólag énrám, mint Kalon Tripára ruházták át, hanem minden tibetire.”Arról is beszélt, hogy mennyire fontos, hogy Tibet megmutassa a világ előtt, hogy népe elkötelezett a demokratikus elvek és a világi kormányzás iránt.”

Üzenet Kínának
Szangay szerint a választások megmutatták a kínai kormány vaskalapos csoportjának, hogy „a tibeti vezetőség koránt sincs kifulladóban – demokraták vagyunk, ami az elkövetkező években csak erősödni fog. Meg fogunk maradni.”

„A tibetiek másodrangú állampolgárokká váltak a saját hazájukban” - mondta Szangay, miközben arról a természeti és kulturális kizsákmányolásról beszélt, ami a kínai vezetés alatt és miatt uralkodik Tibetben.

„A helytelen kormányzás hatvan éve után Tibet nem a Szocialista Paradicsom, amit a kínai vezetők ígértek… mára a kínai megszállás miatt tragikus a helyzet Tibetben” - mondta. A tragédia ellenére azonban Szangay szerint a tibetiek üzenni szeretnének Kínának és világnak is, ami szerint a tibetiek elkötelezték magukat az erőszakmentesség és a Kínával folytatandó párbeszéd mellett. Hangsúlyozta, hogy támogatja a középutas megoldást, amely Tibet autonómiáját kínai vezetés alatt képzeli el, Kína határain belül. Szangay felhívta a figyelmet, ha Kína tartós megoldást keres Tibet ügyére, akkor azzal saját magáról is jobb képet tud nyújtani a világ felé. „Amennyiben tartós megoldást találnak Tibet helyzetére, az a XXI. század legmeghatározóbb sikertörténete lesz, mivel megerősíti, az emberiség béketeremtő képességébe, az erőszakmentességbe és az ész egyetemes szabadságba vetett hitet” - mondta.

Amikor saját tapasztalatairól beszélt a kínai-tibeti párbeszéddel kapcsolatban, Szangay elmondta, hogy a Kínában és azon kívül élő kínaiaknak is felelősségük van, hogy segítsék az anyaországot abban, hogy hatékonyan és békésen bánjanak Tibettel. A Harvardon Szangay tibeti és kínai kutatóknak szervezett konferenciákat, és személyesen kapcsolatba került több száz kínai diákkal, hogy a bizalmat és a megértést szorgalmazza.

Tervek a jövőről
„Egységgel, önbizalommal és a megújúlásra való képességgel, amelyek hatmillió tibeti legfőbb elvei, győzni fogunk” - mondta Szangay.

Szangay tervei szerint, legelsősorban az oktatásra fog figyelmet fordítani. Azt is tervezi, hogy a technika eszközeivel fogja korszerűsíteni a tibeti kormányzást. Egyéb kezdeményezések mellett a vezetőség testvérvárosi kapcsolatokat fog kialakítani Tibet, India és a nyugati országok közt, létrehozza a tibeti államvezetés intézetét, ami megalkotja és végrehajtja Tibet igazgatását, valamint egy olyan tibeti testületet, ami majd a tibetiek érdekeit igyekszik érvényesíteni Tibetben és világszerte Tibet érdekében.

Nem lesz könnyű az előttünk álló út, mondta. Arra buzdította a fiatal tibetieket, hogy álljanak ők is a tibeti ügy mellé. Attól függően, hogy mennyire leszünk elhivatottak Tibet iránt, „...vagy fennmaradunk, vagy múzeumi tárgyak leszünk. Itt az ideje bízni a hitünkben, abban, hogy tibetiek vagyunk, és képesek vagyunk életben maradni.\\\"

Meggyőződéssel beszélt arról is, hogy egy napon a tibetiek és a Dalai Láma visszatérhetnek majd Tibetbe. „Mindig készek vagyunk arra, hogy bátor útra keljünk Dharamszalából, a Dharma lakhelyéről Lhászába, az Istenek lakhelye felé.”