"Gombnyomással" irányítható a kínaiak fogyasztásbővítése

2011. szeptember 26./Gazdasági Rádió/TibetPress

A kínaiak híres takarékossága részben az alacsony banki kamatlábak következménye - állítja a Nemzetközi Valutaalap egyik kutatója legutóbbi elemzésében.

A kínaiakat mindig is takarékos népként tartotta számon a közvélemény, és az európai országok elé gyakran példaként is állított spórolás okát közgazdászok, kutatók és elemzők hosszú évek óta vizsgálják. Egyesek szerint a távol-keleti ország lakosai mindössze előrelátóan gondolkodnak, vagyis a nyugdíj- és egészségügyi ellátórendszer gyengeségét ellensúlyozandó, idős éveikre tesznek félre, már egészen középiskolai, egyetemi tanulmányaik befejezésétől kezdve.

Más kutatások az elmúlt évtizedek gazdasági változásait említik fő okként, mondván az 1990-es évek városi lakásprivatizációját követően a lakosság mindenek előtt saját otthonra spórolt, a rendkívüli megtakarítás eredménye, hogy a 2000-es évek közepére már mintegy 70 százalékuk rendelkezett magántulajdonban lévő ingatlannal. A lakásvásárlás pedig az évek múlásával is a legkedveltebb és legjövedelmezőbb befektetések egyike maradt, ami az ingatlanpiaci árak 2005-öt követő sokszorozódásának köszönhető.

A szociológusok társadalmi motivációt látnak a takarékosság mögött. A pénz a kínai nők túlnyomó többsége számára döntő tényező a házasságkötést illetően, a közvélemény-kutatások szerint sokszor a leendőbeli férj személyiségénél is fontosabb, a többségben lévő fiúgyermekes családok így csupán biztosítani próbálják csemetéjük jövőbeli boldogságát. Az életszínvonal növekedésével az is egyre jellemzőbb, hogy külföldi tanulmányokra, magánórákra, professzionális sport- vagy zenetanulásra tesznek félre már a gyermek születése előtt az aggódó családfők - magyarázzák a kutatók.

A korábbi teóriákat hanyagolva a Nemzetközi Valutaalap elemzője inkább a banki kamatlábak és a lakosság megtakarítási hajlandósága közti összefüggésre kérdezett rá. Malhar Nabal frissen publikált tanulmányában arra az ellentmondásosnak tűnő következtetésre jutott, hogy minél kevesebbet fizetnek a pénzintézetek betéteseiknek, azok annál inkább félretesznek majd. Elmélete szerint a kínai háztartások törekvése, hogy megtakarításaikat egy előzőleg célként kitűzött szinten tartsák, amit a kamatlábak csökkenésekor a költekezés visszafogásával tudnak elérni. Ellenkező esetben viszont, ha nőnek a banki kamatlábak, a háztartások inkább hajlamosak költeni, a célmennyiséget ugyanis könnyebb tartaniuk.

Az elmélet alátámasztására Nabal az elmúlt évtizedekből hoz példát, rámutatván, hogy hiába a jólét és az átlagbérek emelkedése, az 1990-es évek 19 százalékos megtakarítási rátája mára 30 százalékosra nőtt, ennek oka pedig elsősorban az, hogy 1996 óta jellemzően az inflációnál is kisebbek a reálkamatok, ami spórolásra ösztönzi a kínaiakat. A megtakarítási ráta csökkentését és a központi vezetés által is sürgetett belső fogyasztás növelését a kamatlábak megemelésével és az alternatív befektetési lehetőségek körének kiszélesítésével lehetne elérni - vonja le a következtetést az IMF elemzője.