Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Geyer utolsó levele Gyöngyösinek: Kína messze áll attól, hogy számunkra megbízható állam legyen

2010. október 19./TibetPress

Igazán megtisztelő, de egyben fárasztó is Gyöngyösi Márton leveleire válaszolgatni. A Jobbik külügyminiszter-jelöltje ugyanis nem hajlandó értelmezni szavaimat, önkényesen olyanokat állít, amikről én nem írtam, vagy nem abban a kontextusban. Érthető ez valahol, a pszichológia is ismeri a projekció, azaz a kivetítés fogalmát, amikor saját gyengeségünket leplezendő olyasmivel vádoljunk az ellent, amit mi magunk követtünk el. A legutóbbi, vitánkat lezárni szándékozó viszontválaszából kiderül, hogy a jobbikos politikusnak értelmezési gondjai vannak. Egész egyszerűen nem érzi a probléma lényegét.

Leírom akkor sokadszorra: a kínai nyitással kapcsolatos fenntartásaim (és nem annak csuklóból történő ellenzése, tetszik érteni?) az illető állam bolsevik rendszerére vonatkoztak. Az én problémafelvetésem gyökerei merőben eltérnek a „reálpolitikusi” (külön felhívnám figyelmét az idézőjelre, amit gúnyos szándékkal használtam) nézőponttól, és erkölcsi aggályokat igyekeztem megfogalmazni. Nem tudom, hogy ebben mi nem volt egyértelmű. Azt is elismertem, hogy a keleti nyitás politikája – amely lassan megkérdőjelezhetetlen doktrínává válik jobbikos körökben – nem feltétlenül rossz, még a Kínával való gazdasági kapcsolatok kiépítése sem az, pusztán azt sérelmeztem, hogy ez sehogy sem illeszkedik az erkölcsös politika tanításához, és a Jobbik választási programjával sincs feltétlenül összhangban. Sajnos hiába, Gyöngyösi úr ezen állításaimat sem volt hajlandó egy parlamenti politikustól elvárt módon értelmezni. Viszontválaszában sérteget, hiányosságait pedig azzal igyekszik leplezni, hogy hosszú mondatokban taglalja a cikkeimben használt illusztrációkat. Nevetséges.
Íme hát akkor, idézem mi az, amit a Nobel békedíj kettős mércéjéről írt cikkében kifogásoltam, és értékítéletnek – azaz Peking talpnyalogatásának – neveztem, annak tartottam. És tartom ma is, tegyük hozzá.

„Kína úgy érzi, gazdasági sikerét egypártrendszerben tudja a legjobban megvalósítani. Egy olyan egypártrendszerben, amelyben a központi hatalomnak engedelmeskednek. Nem a nyugati értékekre épülő „demokratikus” rendszerben, amelybe belefér a szemkilövések takargatása vagy a palesztinok megfosztása vizüktől és életüktől.”

Az első írásomra adott válasza pedig teljes egészében egy Kínát dicsőítő propaganda, amiben olyan súlyos érvek kapnak helyet, mint az, hogy a vonat 435 km/h-s sebességgel száguld, vagy – és ennyi sértegetés után bevallhatom, ezen jót röhögtem – a maoista bolsevizmus helyett Konfuciusz tanaira épülő nacionalizmus eszméje uralkodik Kínában.

Továbbá: bár tényleg nem gyilkolnak Kína határain kívül maoista katonák, tengernyi hivatkozással bizonyítottam, hogy keményen eltapossák azoknak azoknak az ujguroknak a jogait, akik egyébként rokonaink, és akikre a Jobbik programja szerint fontos szerep hárul a keleti nyitás során. Ezért idéztem ezt a pontot a Jobbik programjából:

„A magyarsággal kulturális és származási alapon, saját magukat is rokon népeknek tekintő belső-ázsiai országokkal való szorosabb külügyi kapcsolatok kiépítését tervezzük.”

Az, hogy a program megírásának pillanatában nem volt világos, hogy ez ellentmond a Kínával való jó viszony elvének, az nem az én hibám és nem is az én bajom. Azt is hivatkozásokkal igazoltam, hogy nem tegnap kezdte elnyomni ujgur rokonainkat Kína, így hát célszerűbb lett volna a programot körültekintőbben megfogalmazni.
De inkább pontokba szedem mondandómat, hogy ne legyek túl terjedelmes és ne állítsam leküzdhetetlen értelmezési feladatok elé Gyöngyösi urat.
- Kína messze áll attól, hogy számunkra megbízható állam legyen, mert elnyomja az ujgur kisebbséget, amelyik nekünk rokonunk. Ennélfogva, előbb vagy utóbb olyan árulásba kényszerülnénk bele, amit józan ember nem vállal fel. Ha nem így tennénk, akkor a kínai–magyar barátság lenne oda.

- Az nem érv, hogy az ENSZ nem ismerte el az ujgurok és a tibetiek jogát földjükhöz, míg a palesztinokét igen. Nem azért támogatjuk a palesztinokat küzdelmükben, mert az ENSZ elismert nekik valamit, amit Izrael nem tart be, hanem általános emberi erkölcsökre hivatkozunk, mely szerint nem kóser dolog csecsemőket bombázni és megfosztani a lakosságot az ivóvíztől. Ebbéli tiltakozásunk tehát nem az ENSZ-határozatokból fakad.

- Az ujgurokról szólva, inkább ne illessük az iszlám fundamentalista, illetve a szeparatista negatív jelzőkkel a szabadságjogaiért harcoló kisebbséget az aktuálisan divatos kínai propagandának megfelelve. (Vö.: az erdélyi magyarokra, akik autonómiát óhajtanak maguknak, gyakran mondják a román szélsőségesek, hogy szeparatisták. Ezek szerint, ha Gyöngyösi úr elég messze élne Erdélytől, akkor használná ezt a terminológiát?)

- Ujguria és Tibet említésével kapcsolatban: azért Kína részei, mert nem létezik róla ezzel ellentétes ENSZ-határozat? Ilyen alapon Erdély, Felvidék, Délvidék, és Kárpátalja is az illető államok részei, semmiféle nemzetközi szerződés nem szól ennek az ellenkezőjéről. Mivel azért nem kíván Ön fellépni az ujgurok és a tibetiek védelmében, mert Kína hatalmas és erős állam, így joggal gondolhatom azt, hogy az elszakított területeken élő magyarjainkért sem hajlandó kockázatot vállalni, mivel jelenleg mindegyik minket körülvevő államnak erősebb a hadserege, mint a miénk.

- Az 1956-os forradalmunk idején a dalai láma 21 éves volt, és Tibetben élt, kínai kommunista nyomás alatt. A világtól amúgy is elzárt dalai láma hallott a magyar forradalomról és együtt érzett velünk. De! Mit változtat ez azon, hogy országukat leigázták a kínaiak, a tibeti lakosságot terror alatt tartják stb.? Csak akkor szólalhatunk fel valamely nép elnyomása ellen, ha ők is cselekedtek már velünk szemben hasonlót? Vagy ha ENSZ-határozat születik alapvető jogaikról?

- Nem azért tekintjük terrortámadásnak a Mavi Marmara hajó elleni izraeli katonai akciót, mert az nemzetközi vizeken történt, és nem is azért, mert a gázaiak jogát ENSZ-határozat ismeri el. Hanem azért, mert segélyt szállító hajót nem támadunk meg, legalábbis a keresztény és úgy általában az emberi erkölcsök szerint. Nem azt állítottam, hogy belügynek kell tekinteni a tragédiát, hanem azt, hogy Gyöngyösi úr faramuci logikájából következően bárki számon kérheti ezt rajtunk/rajta később, hogy tekintsünk belügynek egy humanitárius katasztrófát.

- Oroszország eddig is beavatkozott belügyeinkbe! Közvetve a gázcsapok elzárásával, közvetlenül pedig a Szabadság téri szovjet emlékmű lebontásával kapcsolatos viták idején. Hasonlóan cselekedne Kína is, ha előtte még a mainál is jobban megnyílna a magyar piac. Semmi perc alatt vásárolna fel mindent, és nem habozna akaratát érvényesíteni belpolitikánkban. Az az elképzelés, hogy Kína sokkal korrektebbül viselkedne egy számára ennyire előnyös helyzetben, mint az USA és csatlósai, egyenlő a fájdalmas naivitással. Külügyminiszter-jelöltként nagyon remélem, ilyen nem is fordul meg a fejében – érveléséből sajnos erre következtetek –, mert mi van, ha majd akkor derül ki, tévedett? Azt is illene észrevenni, hogy Oroszország, Kína, a muszlim világ, Latin-Amerika rendszerei és külpolitikai elképzelései nem a máltai szeretetszolgálat elvein alapszanak. Ugyanúgy globalizálni szeretnének, saját hatalmuk, befolyásuk szélesíteni. Az én véleményem szerint Magyarországnak nincs szüksége arra, hogy pillanatnyi érdekekre hivatkozva az újonnan cseperedő globalizátor-központok valamelyikéhez csatlakozzon, és semmiképpen sem elfogadható az, hogy kompországot visszafordítsuk egy olyan irányba, amely teljesen ellentétes államalapító Szent Istvánunk által megszabott célokkal. Egyébként is: ki és mi garantálja, hogy Magyarország keleti elkötelezettségének megerősítése után (mely párhuzamosan azt is előidézi, hogy eltávolodunk nyugattól) jobb lesz nekünk? Sajnálom, de az Ön garanciái, elképzelései, geopolitikai ismeretei nem elégségesek garanciaként. Azt a politikai tömböt, melybe Magyarország jelenleg is tartozik lehet kritizálni, támadni és javítani. Ám nem támogatható még feltételezés szintjén sem az, hogy a gyereket a fürdővízzel együtt kiöntsük. Erkölcsi aggályainkat sutba dobva átrohanni egy bolsevik állam ölelő karjaiba? – Na, ezt már nem!

- A vesztes melletti kitartásról: értem én, hogy idejekorán át kellett volna állnunk a szovjetekhez és hagyni a németeket a fenébe. Most pedig idejekorán át kellene állnunk a nyugati civilizáció oldaláról… hova is? Az iszlám mellé? Ázsia és a kínai kommunizmus oldalára? Úgy látom, sokáig tart még, amíg kompország végre kiköt valamelyik parton, viszont ebben a folyamatban Gyöngyösi úr nem a segítő szerepében tetszeleg. Személy szerint számomra elfogadhatatlan a „hazánk ezúttal nem tartana ki utolsó percig a vesztes mellett” kitétel. Amúgy pedig: a politikában nincsenek egyértelmű vesztesek és győztesek. Erkölcsi tekintélyek viszont igen, hazánk pedig a második világháború vége óta mindenképp annak számít!
Apropó: sehol nem említettem, hogy Mao idején nem volt tabu Konfuciusz. Ezt írta Ön:

    "Mint ahogyan arról a tényről sem (tud engem meggyőzni - Geyer), hogy – szemben azzal, amit állít -, Mao idején Konfuciusz tabu volt Kínában."

Én viszont ezt írtam:

    "A maoista Kína pedig pont annyira közelítette meg a Konfuciusz által elképzelt társadalmi berendezkedést, mint Demszky az amerikai demokráciát, ..."

A szövegértelmezési képesség teljes hiánya. Jelenlegi Kínát maoistának tartom, ezt külön nem kell magyaráznom. Konfuciuszra pedig hiába hivatkozik a kínai kommunista elvtársak jelentős része, attól még nem válik a diktatúra Konfuciusz elveire épülő és elfogadható nacionalizmussá. Persze ha Gyöngyösi úr Demszkyt demokratának tartja, akkor minden világos...
Ajánlom, hogy a díjazott Liu Hsziao-po elítélésének körülményeit alaposabban vizsgálja meg a Jobbik külügyi szakértője. Meglepő párhuzamokat találni a börtönben raboskodó kínai antikommunista ellenzéki, és a szintén rácsok mögött levő Budaházy György között, akit - van egy olyan érzésem, hogy a hazafink sorsát Gyöngyösi úr annyira nem kíséri figyelemmel - szintén írásaiért ítélt el nemrég a magyarországi bíróság.

Kialakuló vitánk kapcsán terveztem, hogy írok egy tanulmányt a modern világ politikájában uralkodó dilemmáról, azaz a politikai és a hétköznapi erkölcs ellentmondásos viszonyáról. A fogyasztói társadalom által kialakított teljesítménykényszerről, amely mindent az anyagi sikerben mér, és amely a politikusokra is ránehezedik egy-egy döntés meghozatalakor. A tervemet nem adom fel, ám Gyöngyösi Márton úrral erről már vitatkozni nem akarok és nem is fogok.

A vita lezárásaként kijelentem, hogy a Gyöngyösi Márton által megfogalmazott külpolitikai célokkal ilyen formában nem értek egyet, mint a Jobbik sikeréért sokat tett újságíró (és utcán is helytálló) magyar ember ezt már támogatni nem tudom.
Fehér Európát!
Florian Geyer – Kuruc.info

Ceterum censeo: Szabadságot Budaházy Györgynek és a politikai foglyoknak! A Szabadság téri szovjet emlékművet pedig el kell tüntetni!

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb