Garuda ezüst vára

2011. július 18. /OB/TibetPress

A tibeti fennsík északi részén, magas hegycsúcsokon ősi erődök emelkednek. A Garuda ezüst várának nevezett erőd valószínűleg az ősi    Dzsangdzsung (Zhang Zhung) királyság fővárosa lehetett.

 A bön fellegvára

 Az ősi emlékeket rejtő Csangtang vidék Csinghaj és Ladak között terül el. Ez Tibet legmagasabb, legszárazabb és leghidegebb része. Dzsangdzsung (Zhang Zhung) vagy Sang sung nevű királyság magas hegyláncok között jött létre és több száz évig uralta a mai Tibet északi részét. A legenda szerint a királyság a buddhizmus előtti Tibet meghatározó hatalma volt, ahol a bön vallást gyakorolták. A térségben megtalált ősi emlékművek alapján Dzsangdzsung eredete akár a vaskorig (Kr. e. 1500-200) is visszanyúlhat.

Az ezüst vár

John Vincent Bellezza az elmúlt évtizedben Tibet ősi emlékeit kutatta és ő volt az egyik első kutató, aki Giuseppe Tucci után felhívta a figyelmet az ősi Dzsangdzsung királyság meglétére. Bellezza terepmunkája után azt valószínűsítette, hogy az ősi királyság központja a Garuda ezüst vára volt, melyet ma Mkhar-gdong erődnek neveznek. Ez az különleges erőd Délnyugat-Tibetben magasodik, a Szutlej-völgy felső szakaszán. Az erőd 20 ezer négyzetméteren terül el. A környéken még három erőd nyoma azonosítható be, de a közvetlenül a Garuda ezüst vára mellett egy nagy nekropolisz nyomai is kivehetők, ahol sírkövek, sztélék és kurgánok követik egymást. Az erődöt 1935-ben Giuseppe Tucci, híres tibetológus azonosította először, de ő nem fővárosnak vélte. Azt az erődtől 15 kilométerre lévő, barlangokkal és épületromokkal teli Kjunglungnál vélte megtalálni. A két komplexum valószínűleg összefüggésben áll, de Bellezza szerint a barlangok csak a buddhizmus második expanziója idején épültek.

 Arany alapon

A Sasok völgyén lévő Garuda ezüst várat már a régi tibeti krónikák és a dunhuangi barlangkönyvtárban lévő ősi feljegyzések is említik. A bön szövegek szerint az erődöt a 13. században palotává varázsolták át, melynek arany volt az alapja, arra ezüst falakat húztak és a teteje súrolta az ég tizenharmadik szintjét.  A leírás kicsit emlékezet bennünket a magyar népmesék csodás kastély leírására, de a mi hagyományunkban a sokszor kacsalábon forgó épületek csak egyetlen fémből, ezüstből és aranyból épültek. Azt is beszélték, hogy a királyság fő istene, a félelmetes kinézetű, kilencfejű és tizenhat karú Gekö is az erődben lakozott.

 Tibet régi lakói

Észak-Tibetben, a fent említett Csangtang körzetben ma a drukpa nomádok élnek, akik pásztorkodással foglalkoznak. Sátraikkal a termékeny, legelésre alkalmas völgyekben telepednek le és őrzik az őseiktől örökölt hagyományokat. Elképzelhető, hogy közöttük keresendő Dzsangdzsung királyság utódai. Feltárások hiányában még keveset tudunk az ott élt emberekről, de a kősztéléken és a sziklarajzokon ábrázolt lovasok, állatküzdelmi jelenetek a belső-és közép ázsiai térség szkíta népeivel mutatnak rokonságot. Sőt, jellegzetes szkíta-kori emlékművek és kerek sírok feltűnnek Tibet északi táján. A Dzsangdzsung királyságot  a Kr. u. 7. században egy keletről jövő, hun és szienpi elődökkel rendelkező tabgacs dinasztia, a Bod hódította meg.