Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Füves-saras lovak

2009. június 20./MN/TibetPress

Sok internetes vállalat eddig is korlátozta magát

Némi késéssel bár, de a világ diktatórikus irányítású államai mára megtanulták, hogyan lehet cenzúrázni az internetet csakúgy, mint a hagyományos médiát. Eközben a hidegháború fegyverkezési versenyéhez hasonlóan a cenzúra szorításából kitörni vágyók is a legújabb technikai fejlesztésekre támaszkodnak, hogy alagutat ássanak az áthatolhatatlannak tetsző tűzfal alatt.

A kínai internetes közösségben futótűzként terjed egy butácska gyermekdal refrénje: Ó, fussatok, vad füves-saras lovak, / Győzzétek le a folyami rákokat, / Védjétek meg a sztyeppeteket, / És a folyami rákok örökre eltűnnek a Male sivatagból! De ez csak álca, a dal szövege a kínai kormány cenzorainak kicselezésére íródott. Kínaiul a „füves-saras ló” és a „Male sivatag” kiejtése a megtévesztésig hasonlít két durva káromkodáséra, a „folyami rák” és a „sztyepp” hangzása pedig csaknem megegyezik a „cenzúra” és a „szólásszabadság” kimondott szavakkal. A kínai nyelvű szövegekben kereső szoftverek ezt mégsem veszik észre, hiszen a hasonló hangzású szavak írásmódja teljesen különböző is lehet. A füves-saras ló a kínai cenzúrával szembeni ellenállás szimbólumává vált, nyilatkozta Xiao Qiang, a kaliforniai egyetem berkeleyi részlegének tanára a The New York Timesnak. (A dalt vulgáris kifejezéseket is tartalmazó angol nyelvű feliratozással meghallgathatják olvasóink a http://tinyurl.com/blploc oldalon.)

Az internet ma már majdnem másfél milliárd ember rendelkezésére áll a világháló statisztikáival foglalkozó InternetWorldStats.com honlap adatai szerint. A rengeteg felhasználó és a beláthatatlan mennyiségű híráradat miatt sokan úgy vélik, hogy esélytelen ellenőrizni a milliárdnyi honlapon megjelenő információkat. Korántsem az, csupán sok pénz és kellő technikai háttér kell hozzá. Ahogy a sajtó születése óta mindig, a diktatúrák az internet korában is mindent elkövetnek, hogy csak a nekik tetsző hírek lássanak napvilágot. Ebben Kína jár az élen. A hivatalosan Aranypajzsnak nevezett, de általánosan nagy tűzfalnak csúfolt kiterjedt informatikai rendszer segítségével rutinszerűen blokkolja a „társadalomra veszélyesnek” ítélt netes tartalmakat, elsősorban a tibeti megszállást, Tajvan függetlenségét, a Falunkung szekta működését és a kínai demokrácia hiányát bemutató honlapokat. A cenzori hivatal több mint negyvenezer alkalmazottal dolgozik, és rengeteg diáknak fizetnek azért, hogy a kormányzatot dicsőítő bejegyzéseikkel árasszák el a világhálót.

Június 4-én volt a Tienanmen téri mészárlás huszadik évfordulója, és a várható tiltakozó megmozdulásokról szóló hírek terjedését megelőzendő a kínai kormányzat könnyűszerrel lekapcsolta a fél ország internetjét. Elérhetetlenné vált az sms-nyi hosszúságú üzeneteket továbbító Twitter, a legnagyobb képmegosztó oldal, a Flickr, a Microsoft Hotmail levelezőrendszere, a Youtube videomegosztó és a legnagyobb blogszolgáltatók, a Blogger és a Wordpress. A hagyományos média sem kerülhette el a cenzúrát: a BBC világszolgálat Tienanmen térről szóló riportjai alatt nem volt fogható a tv-csatorna Kínában. Egy új rendelkezés szerint pedig július elsejétől minden Kínában forgalomba hozott számítógépre előzetesen telepíteni kell a Zöld Gátnak nevezett szoftvert, a hivatalos indoklás szerint a pornográfia és más „egészségtelen információk” kiszűrésére. A program ezután – talán a felhasználó tudta nélkül – rendszeresen kommunikál a cenzori hivatallal, és frissíti a blokkolandó webhelyek listáját, esetleg jelentést küld a felhasználó által látogatott oldalakról, az elküldött e-mailekről.

Sok internetes vállalat, közöttük a Yahoo és a Myspace eddig is cenzúrázta itt magát. Ha Kínán kívül keresünk rá a Tienanmen tér kifejezésre az angol nyelvű Google-on, az első találat a húsz évvel ezelőtti tüntetések eseményeit leíró Wikipédia-cikk. Ugyanerre a keresésre Kínában „ártalmatlan” történelmi és turisztikai honlapokat kapunk. A Google kínai megjelenése első hónapjaiban nem cenzúrázta magát, erre az oldal letiltása volt a válasz. A cég ezután adta be a derekát, és szűri a keresési találatokat, áll az Amnesty International összefoglalójában. A Microsoft a BBC beszámolója szerint esetenként blokkolta azoknak a kínai bloggereknek a bejegyzéseit az MSN oldalon, akik leírták a „szabadság”, „demokrácia” vagy „tüntetés” szavakat.

Az internetcenzúra nem kizárólag Kínában működik. A Wikipédia internetes cenzúrával foglalkozó szócikke negyvennégy országot sorol föl, amelyek valamilyen módon befolyásolják a világhálón folyó információáramlást. Tizenkét olyan ország van, amelyek a Riporterek Határok Nélkül szervezet jelentése szerint teljes mértékben ellenőrzik, hogy mit láthatnak a felhasználók és mit nem. Kína mellett ezen a listán szerepel Észak-Korea, Kuba, Mianmar (Burma), Irán, Szaúd-Arábia és Türkmenisztán is. Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb ország nem a szólásszabadság korlátozása, hanem a gyermekpornográfia és a terrorizmus visszaszorítása miatt blokkol bizonyos oldalakat.

– Természetesen a pedofil és a terrorista tartalmakat ki kell szűrni – nyilatkozta lapunk kérdésére küldött e-mail üzenetében Clothilde Le Coz, a Riporterek Határok Nélkül szervezet Internet és Szabadság irodájának munkatársa. – De attól tartunk, hogy az internetet szűrő legtöbb országban hajlamosak kiterjeszteni a szűrést a politikai tartalmakra is. Például Kínában ez év elején pornográfiaellenes kampányt indítottak. Ezzel párhuzamosan a The New York Times és a mi weboldalunkat is blokkolták.

Számos módszer áll a cenzorok rendelkezésére, ha elérhetetlenné akarnak tenni egy webhelyet. Bár a legtöbb felhasználó talán csak akkor találkozik az internetkapcsolatot szabályozó beállításokkal, ha valami nem működik, a hálózat sok elemének kell megfelelően együttműködnie, hogy gépünkre eljusson, és ott olvasható írássá, hanggá vagy képpé alakuljon az információ. E lépcsőfokok bármelyikének zavarása blokkolhatja az adatforgalmat.

– A hálózatot működtető eszközök, például a routerek vagy útválasztók az internet tömeges használatának kezdetétől fel voltak készítve arra, hogy szűrjék a rajtuk keresztülhaladó adatokat – mondja Tétényi István, a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete internettechnológiák és -alkalmazások központjának vezetője. – A szűrésre szükség van, mert nem minden felhasználó jó szándékú, a routernek pedig meg kell védenie magát és azt a hálózatot, ami mögötte van. Innentől már csak egy lépés úgy beállítani, hogy bizonyos címre ne „kézbesítsük a postát”.

Így kiszűrhetők azok az IP-címek (az IP-cím a felhasználó számítógépének egyedi azonosítójaként működik), amelyeknek nem engedjük, hogy lássák az általunk ellenőrzött területen kívüli netet. Megtilthatjuk nekik, hogy bizonyos számítógépekkel – és így a rajtuk tárolt oldalakkal – kapcsolatba lépjenek. Az internetet működtető fizikai infrastruktúrát, tehát az optikai vezetékeket általában nem az internetszolgáltatók működtetik, hanem a távközlési vállalatok. Ezek megállapodhatnak a szomszéd országok szolgáltatóival (vagy nemzetközi vállalat esetén a cég ott működő kirendeltségével), hogy a határ egy bizonyos pontján összekapcsolják a vezetékeiket, ha a két ország szabályozó hatóságai ezt engedélyezik. A diktatórikus vezetésű államok csak kevés összekapcsolást engedélyeznek, így szélsőséges esetben kézben tarthatják akár az egész ország külföldre irányuló adatforgalmát bonyolító egyetlen kábelköteget, és ezt akkor vágják el, amikor akarják.

A cenzorok és a szólásszabadságért küzdő aktivisták macska-egér játékában időnként az egér is nyer csatákat.

– Végtelen a cenzúrát kikerülni hivatott eszközök száma. Sok módszer az „alagutazós” eljárásra épül. Például kiderül, hogy lehet kommunikálni A-ból B-be. B kívül van a tűzfalon, de a vele való kommunikáció ártalmatlannak tűnik. B-ből pedig a felhasználó, megkerülve a tűzfalat, kijut egy olyan világba, ahol már szabadon mozoghat. Annak, aki szeretne átmászni a kínai nagy falon, a névtelenség is fontos, hogy ne lehessen bizonyítani, ő járt arra – mondja Tétényi. A módszert azonban nem csak a szólásszabadságért küzdő ártatlanok használják. A szinte teljes névtelenséget és utolérhetetlenséget garantáló programok a terroristák és a pedofilok körében is népszerűekké váltak az utóbbi évtizedben.

A Falunkung aktivistái a világ számos pontján működtetnek szervereket, olyan számítógépeket, amelyeken keresztül a cenzúrát kicselezni igyekvők elérhetik a tiltott oldalakat (ezeket proxyservereknek nevezik). Yang Jianli, a Harvard Egyetem matematikusa, a Tienanmen téri mészárlás túlélője ezt írja a Pittsburgh Post-Gazette-ben megjelent cikkében: a hasonló tűzfalmegkerülő rendszerek globális elterjedését az akadályozza, hogy a világ szabad államai nem kötelezték el magukat mellette, nem támogatják politikailag és pénzügyileg. Kína hatalmas piac, és gazdasága szédítő tempóban növekszik az utóbbi évtizedekben. A külföldi vállalatok nem kockáztatják meg, hogy kitiltsák őket az országból, így, bár a PC-gyártók egyelőre nem kommentálták a rendelkezést, valószínűleg telepíteni fogják Kínában forgalmazott gépeikre az előírt cenzorprogramot.

A tűzfalat aláásó Falunkung-szerverekhez való hozzáférést nyújtó programot nemcsak a kínai, hanem az iráni internetezők is telepíthetik, tavaly július óta már négyszázezren meg is tették, írja a The New York Times. Így már akkor is releváns találatokat kaphatnak, ha perzsául keresnek rá a „nő” szóra. Eddig csupán egy hibaüzenetet láthattak, amely szerint: „Kedves felhasználó! Ehhez az oldalhoz nem férhet hozzá.”

Ezekben a napokban az irániaknak különösen nagy szükségük van az internetre. Az elnökválasztáson a hivatalos adatok szerint alulmaradt Muszavi támogatói az eredmények kihirdetése óta az utcán tüntetnek, és akcióik megszervezéséhez a Twittert használják. A cikk írásakor saját méréseink szerint egy-másfél másodpercenként érkezett újabb bejegyzés az iráni történésekről. Ezeket #Iranelection címkével (hashtaggel) látják el beküldőik (e bejegyzések folyamát a http://tinyurl.com/nlzohb címen figyelhetik Twitter-regisztrációval rendelkező olvasóink). Sok twitterező eközben úgy próbálja segíteni az irániakat, hogy mindannyian Teheránt állítják be lakóhelyüknek és a rájuk vonatkozó időzónának (amely a greenwichi középidőnél három és fél órával előbbre jár), ezzel nehezítve a valóban Iránból írók kiszűrését.

Az iráni cenzúra azonban sokat fejlődött az utóbbi években, így nem valószínű, hogy ilyen primitív eszközökkel meg lehet zavarni. Bár nem kapcsolták le a teljes internetet, a Twittert zavarják, és szándékosan lassítják az internetkapcsolatot. „Ezzel csak kibúvót keresnek, a kormány így azt mondhatja, hogy az internet működik az országban. A kapcsolódás azonban olyan lassú, hogy gyakorlatilag használhatatlan” – idézi a The Wall Street Journal Kaveh Ranjbar Hollandiában élő iráni származású informatikust.

A Twitter eközben hétfőn elhalasztotta szokásos karbantartását, amely egyórás leállással járt volna. Iráni idő szerint kedd éjszaka ejtette meg, hogy a lehető legkisebb fennakadást okozza az információáramlásban. Bár az amerikai külügyminisztérium kérte, hogy ezt is halassza el, nem tette, de a tervezettnél kétszer gyorsabban végzett, így újra küldhették üzeneteiket azok az irániak, akiknek külföldi proxyservereken keresztül sikerül kijátszaniuk a cenzorok éberségét.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb