Fiatal Tibeti emigránsok a Kínától való függetlenség kimondását sürgetik
2008. december 3./szerda/Dharamszala/The Canadian Press/TibetPress
2008. november 19.
A tibeti emigráció csúcstalálkozója generációk közötti ellentétekhez vezetett, a Kínával szembeni küzdelem irányelveit illetően.
Számos fiatal vezető - akik közül néhány csak Indiából, a Himaláján túlról láthatta hazáját - a Kínától való függetlenség kimondását követeli. Az idősebb tagok többsége azonban, akik személyesen is megtapasztalták Kína katonai erejét, a Dalai Láma kompromisszumkereső megközelítése mellett foglalnak állást.
Ez a különbségtétel persze nem általános érvényű. - Kína területén belül van egy maroknyi idősebb tibeti, aki támogatja a gerilla akciókat, s néhány fiatal, akik tárgyalásokat akarnak Pekinggel. De Dharamszalában, az észak-indiai hegyi faluban, ahová a Dalai Láma menekült híveivel, egy 1959-es sikertelen Kína elleni felkelést követően, a generációk élesen elkülönülnek egymástól.
A tibeti mozgalom jövőbeli tevékenységét illető huzavona azután vette kezdetét, hogy Tibet spirituális vezetője nyilvánosan kifejezte a felett érzett csalódottságát, hogy a "középút" megközelítés, amely nagyobb autonómiát volt hivatott teremteni a vallás számára, megbukott.
"Hatalmas különbséget" látok a generációk közt. Mondta Tendzin Tsundue 33 éves költő, a találkozó egyik résztvevője.
"Míg a fiatal generáció többsége a függetlenségért emel szót, és úgy véli nem kellene egyezkedni Kínával, addig az idősebb generáció teljes mértékben a Dalai Láma középút megközelítését támogatja, amelyről azonban ő maga kijelentette, hogy nem működik."
A közel 600 emigráns vezető, az önmagát deklarált tibeti emigráns kormány jelenlegi bázisa, által Dharamszalában tartott egyhetes találkozó jelenti a tibeti stratégia első komolyabb újraértékelését, mióta 1998-ban a Dalai Láma Nobel békedíjat kapott középút politikájának körvonalazásáért, mely elutasítja a teljes függetlenségre irányuló követeléseket.
Ez egy hosszú ideje szunnyadó ellentét, mely a Nyugat-Tibet területén márciusban kitört felkelések nyomán éleződött ki, melyet Peking agresszívan levert. Ezek az erőszakos megmozdulások, melyek közül néhányat szerzetesek vezettek, voltak Tibetben az utóbbi két évtized legjelentősebb kínai uralom ellen irányuló tiltakozásai.
Egészen addig, majdnem minden tibeti csoport, legalább látszólag tiszteletben tartotta a középút politikáját, mivel a Dalai Láma hatalmas spirituális tekintélye visszatartotta őket.
De a márciusi felkelések során, a Tibeti Ifjúsági Kongresszus által vezetett fiatal radikális csoportok nyíltan szembeszálltak a Dalai Lámával, akarata ellenére provokatív tiltakozó menetelést szervezve a tibeti határhoz.
Most, hogy a Dalai Láma beismerte, hogy az ő megközelítése nem vezetett eredményre, még jobban felbátorodtak, és valódi változásra buzdítanak.
"Kell, hogy legyen egy stratégiánk. Ez jelen pillanatban a középút, de az kudarcot vallott." Nyilatkozta az Associated Press-nek Tsewang Rigzin, a Tibeti Ifjúsági Kongresszus elnöke a találkozó előtt.
A függetlenség az egyetlen megoldás. - Mondta.
"A történelem a mi oldalunkon áll, az igazság a mi oldalunkon áll. Ismerjük a kínaiakat - Semmiképpen nem élhetünk Kína uralma alatt. - Mondta Rigzin.