Felmentették a Tibet függetlensége mellett kiálló tüntetőket, Budapesten

2009. március 6./péntek/Tibetet Segítő Társaság/NJA/TibetPress

A Pesti Központi Kerületi Bíróság Szabálysértési Csoportjánál 2009. március 3-án született döntéssel megszüntették Hendrei Tiborral a Tibetet Segítő Társaság elnökével és a szervezet további négy aktivistájával – köztük 3 tibeti polgárral, akik között ott volt Choegyal Tenzin is, aki a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán tanít, és a tibeti emigráns parlamenti képviselő volt - szemben indított szabálysértési eljárást.
Az elfogásukra 2008. május 9. napján a Budapest V. kerületében található Egyetem térnél az érkező kínai állami delegációt érkezésekor került sor, mivel spontán tüntetésük során többen tibeti zászlót vettek elő, illetve a már világszerte ismert „Free Tibet” szavakat kiabálták.

Elfogásukat követően a tüntetőket előállítottak az V. kerületi Rendőrkapitányságra, ahol egészen másnap hajnalig fogva tartották őket, majd szabálysértési eljárást indítottak velük szemben. ( A további előzmények itt olvashatók.)

A meghurcolt tüntetők ügyében két tárgyalást tartott a Pesti Központi Kerületi Bíróság, amelynek során részletes bizonyítási eljárás lefolytatására került sor. A védelem az eljárás alá vont személyek, továbbá öt intézkedő rendőr meghallgatásán túl egy videofelvételt is megtekintettek, amely alátámasztotta eljárás alá vontak ártatlanságát.

Az eset jól rámutat arra, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény hatályba lépését követően alkalmazandó jogszabályokat még most sem mindig veszik figyelembe az illetékes hatóságok.

Ismételten ki kell emelni az Alkotmánybíróság 78/2008 (V.29.) sz. határozatában kifejtett jogértelmezést, amely a hivatkozott Római Egyezmény 11. cikkében foglalt, a gyülekezési joggal kapcsolatos joggyakorlat alapján a bejelentés nélküliségre tekintettel kötelező feloszlatásról rendelkező, a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 14. §-ban szabályozott rendelkezést hatályon kívül helyezte.

Ebből következik az, hogy a spontán tüntetést, mindaddig amíg megőrzi békés jellegét, nem lehet feloszlatni a bejelentetlenségre tekintettel, ahogy a gyakorlatban már az 1993. évi XXXI. tv. hatályba lépését követően ennek meg kellett volna valósulnia.

A tüntetőkkel szembeni rendőri intézkedésre még az Alkotmánybíróság döntése előtt került sor, azonban ez nem lett volna akadálya a helyes jogértelmezésnek, illetve jogalkalmazásnak, figyelemmel arra, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya 7. § (1) bekezdése szerint az Egyezmény 11. cikkének Bukta , illetve Oya Ataman ( részletesebb elemzés itt) esetre is figyelemmel történő helyes alkalmazását közvetlenül kellett volna biztosítani a Magyar Köztársaság területén.

Egyúttal az is megállapítható, hogy ismét az alapvető szabadságjogok (jelen esetben a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a békés gyülekezéshez való jog) gyakorlóival szemben alkalmazott a rendőrség „ jogi gumibotot” a 2007. márciusában hatályba lépett és több szempontból is alkotmánysértő szabálysértési normát. Ezen szabálysértés segítségével már több tucat tüntetőt bírságoltak meg, bár több esetben a bíróságok korrigálták ezeket a döntéseket. ( Részletek itt és itt.)

A Tibet függetlenségéért demonstrálók – a világ sok más országában tapasztaltakhoz hasonlóan - az Egyezmény alapján biztosított jogaikkal élve fejezték ki nemtetszésüket a Tibettel szemben folytatott kínai politika miatt, tették mindezt békésen, de a spontán tüntetésüket, ezzel együtt hangjukat, a szabadság szellemében lobogó zászlójukat is elnyomta az indokolatlan és aránytalan rendőri fellépés.

A bíróság végzésének indokolása során kitért arra, hogy a Tibet mellett demonstrálók az eset minden körülményét figyelembe véve csak a véleménynyilvánítási jogukkal éltek, a meghatározott korlátokat nem túllépve.

Jelen ügy ismételten rámutatott arra a tényre, hogy a már sok esetben „jogi gumibotként” alkalmazott tényállás a gyakorlatban a szabadságjogok korlátozásához vezet, ezért mielőbb szükséges a tárgyi jogszabályhely megsemmisítése, amelynek érdekében a Nemzeti Jogvédő Alapítvány már többször az Alkotmánybírósághoz fordult, azonban érdemi döntés még nem született.