2010. január 14. /Hollywood/Film Reviews/TibetPress
A tibetiek 50
éves küzdelme az igazságért és az elismerésért. Palm Springs Filmfesztivál: Felhők mögött
a Nap — Tibet szabadságharca. Ez a cím nemcsak a Tibet és Kína közti fél
évszázados vitára vonatkozik, hanem arra a viszályra is, amely a tibetiek
között keletkezett szeretett vezetőjük körül. E filmet látni alapvetően
szükségesazok számára, akiket érdekel a hegyekkel borított terület sorsa és a
Dalai Láma öröksége.
A dokumentumfilm Észak-Amerikai bemutatója
a Palm Strings Nemzetközi Filmfesztiválon kevés reklámot kapott, miután kínai
filmhatóságok követelték, hogy töröljék, majd, miután ez nem történt meg,
visszavonták a fesztiválról a kínai filmeket. Ettől függetlenül a film azért
figyelemreméltó, mert a tibeti történelemnek és maguknak a tibetieknek egy
rendkívülien fontos egy éves időszakát dolgozza fel, hiteles szereplőkkel, akik - történészek, írók, aktivisták és nagy emberek - szenvedélyesek és mind száműzetésben élnek. Közülük a legjelentősebb a XIV. Dalai
Láma, a 74 éves Tenzin Gyatso, aki szokatlan közelséget biztosított a
filmesek számára. Látható ima közben, interjúk és a béke követeként a
világban való utazásai közben.
Ritu Sarin és Tenzing Sonam rendezők húsz
éve készítenek Tibetről szóló filmeket. Az utóbbi, aki egyben narrátor a ,,Felhők''-ben,
maga is egy első generációs menekült, 1959-ben, a kínai megszállók elleni
felkelés bukása és a Dalai Láma indiai száműzetése évében született. 2008-ban a
filmkészítő páros lépést tartott a drámai eseményekkel: a kínai olimpiai
játékok öndicsérő megnyitóünnepsége elleni tiltakozással és főként a legnagyobb
tibeti felkeléssel 1959. óta.
Kiderül, hogy a Dalai Láma mint spirituális
és mint politikai vezető mély dilemmát okoz neki és a népének. Egyes érvek
szerint ezek összeférhetetlen szerepek, és ez ellen maga a vezető sem
tiltakozik. Folytatva középutas politikáját - ez az a kompromisszumon alapuló
politika, amelyet a késői 80-as években léptetett életbe, s melynek lényege,
hogy politikai függetlenség helyett valódi kulturális autonómiára törekszik
- szemei mély szomorúságról árulkodnak. Nemcsak hogy elutasítja és eltorzítva
közli javaslatait a kínai kormány, hanem népének szenvedései sem csökkentek.
Ebben a sürgető környezetben, amikor meg
kellene menteni egy veszélyeztetett életformát Kína ,,imperialista kulturális
inváziójától'', ahogy a narrátor mondta, a Dalai Láma találkozása a világ vezetőivel
vitatható hatékonyságúak. A filmben együtt nevet Károly herceggel, felszólal a
német parlamentben, kínai újságírókkal beszél Seattle-ben. Noha az ő
szimbolikus jelentősége nagy, aktivisták szerint ezt még jobban ki lehetne
használni. Sokan szerették volna, ha például 2008-ban csatlakozik az Indián
keresztül Tibetbe tartó menethez, ahhoz az egy hónapos tiltakozáshoz, amit a
filmkészítők megindító módon nyomon követtek.
Ahogy minden elhúzódó emberi jogi harcnál,
itt is sem könnyű feloldani a feszültséget az ideák és a politikai valóság
között. Létezik egy tagadhatatlan pragmatizmus a tibeti vezetők körében: Kína
biztosítani tudja azt a gazdasági fejlődést, amire Tibetnek olyan kétségbeejtő
szüksége van. De akik elkötelezettek maradnak a függetlenség iránt, főként
fiatal tibetiek, a globális egymásrautaltság eszméjét, akárhogy is illik a
buddhista filozófiához, valóságtól elrugaszkodottnaklátják.
A jól elkészített film sokat hoz az
alulbecsült Gustavo Santaolalla zenéjéből. De a fő zene a tibeti emberek
hangja. Az, hogy a Dalai Láma milyen helyzetben hagyja őket, rejtély marad. De
ha a kínai hatóságok továbbra is el akarják csendesíteni a filmkészítőket, nem
kétséges, hogy bölcsen mondta: ,,Kína hatalmas, de nincs önbizalma.'' Helyszín: Palm Strings Nemzetközi
Filmfesztivál Produkció: White Crane film a Roland
Films-szel és az Arch Communications-szal közösen készítve Rendezte: Ritu Sarin, Tenzing Sonam Forgatókönyvíró és narrátot: Tenzing Sonam Gyártásvezetők: Francesca von Habsburg,
Lavinia Currier Producer: Ritu Sarin Fényképezte: Graham Day, Jaimie Gramston,
Stephen McCarthy Zenéjét szerezte: Gustavo Santaolalla Szerkesztők: Anupama Chandra, Mahadeb Shi,
Tenzing Sonam Időtartam: 79 perc Sheri Linden
