Felgyújtják magukat a szabadságért

2012. február 15./The Diplomat/TibetPress

2012. február 7.
Mai hír szerint három újabb civil áldozata van az egyre gyakoribbá váló önpusztításnak, mely eddig általában szerzetesek és szerzetesnők között terjedt Tibetben. Az egyre szaporodó önégetések száma, ezzel immár 19-re emelkedett tavaly óta.
Miért szaporodott meg a tibetiek körében eme cselekedet?
A kínai kormány minden felelősséget hárít és a Dalai Láma Őszentségét okolja az egyre radikálisabb kiállások miatt. A kínai nyilatkozatokat áttekintve, ez megállapítás azonban nem állja meg a helyét, mert egyrészt azt sugalja a nyugat számára, hogy Őszentsége személye jelentéktelen a tibetiek számára, másrészt pedig azt kommunikálja a kínaniak és a Tibetben élők felé, hogy Őszentsége “politikai menekült” csupán. A kínai nyilatkozatok tükrében tehát valótlan lenne azt állítani, hogy a Dalai Lama áll ezen radikális tibeti cselekedetek mögött.

A valóság az, hogy Őszentsége azonnal demokratikus eszméket hírdetett meg kormányában miután elhagyta országát és elmenekült Indiába 1959-ben. Választott parlamentet alapított, a demokratikus építkezés folyamata azonban elhúzodott a Nobel Békedíj (1989) átvétele kapcsán, de az európai politikai szellem hangot kapott kormányában. Az elmúlt évben Őszentsége teljes politikai visszavonultságát hirdetette ki és a Harvard egyetemen jogi végzettséget szerzett Lobszang Szangajnak adta át a demokratikusan választott vezetői teendőket, akinek kormányát fiatal, tanult, széles látókörű, kozmopolit tibeti emberek alkotják. A kormányalakítás ténye azonban csak mélyítette Peking ellenszenvét és rosszindulatát a Dalai Lama és a tibetiek felé.

Az elmúlt öt évben is, a hadsereg, a rendőrség és a hatóság erői minden eszközzel felkutatják, letartóztatják a gyanús szerzeteseket, bezárják a renitens kolostorokat és támadást indítanak annak lakói ellen. Ezzel egyidőben a Kommunista Párt “modernizációs” utat hírdetett meg Tibetben: ateista, materialista és patrióta eszméket terjesztve (pl. 15 év börtön jár a Dalai Lama képeinek kolostorokban történő kifüggesztése esetén).
A hagyományos kínai és tibeti újévhez kapcsolódóan a Kínai kormány 1 millió kínai zászlót és négy kommunista vezető képeit (Mao Ce-tung, Teng Hszia-ping, Csiang Cö-min and Hu Csin-tao) küldte szét a tibeti kolostorok között.

Továbbá a kínai vezetés elrendelte a kolostorok számára, hogy járassák a The People’s Daily és a The Tibetan Daily újságokat, a két legfontosabb kommunista párti napilapot.
Ami pedig a szabad vallásgyakorlást illeti a kolostorok falain belül, azokba a kínai hatóságok erőteljesebben beavatkoznak, és általában szigorúbb eljárást folytatnak az ellenálló szerzetesekkel és szerzetesnőkkel szemben és gyakran kitiltják őket a kolostorból.
A szigorításokra jellemző, hogy a fővárosban, Lhászában (a Tibeti Autonóm Területen) több a han kínai, mint tibeti, több a katona, mint a szerzetes és több térfigyelő kamera van, mint ablak.

Az elnök Hu Csin-tao (egykori tibeti párt titkár) és Zu Dzsong-kang (egykori szecsuáni párt titkár, helyi belbiztonságis, továbbá Szecsuán a helyszíne az önégetéseknek) mondható felelősnek a jelenlegi rendkívül szigorú korlátozások bevezetésének Tibetben.

A hivők számára a buddhizmus a szenvedéstől és haláltól való megszabadulást jelenti. Azonban a tibeti buddhizmus szabad gyakorlásának elvesztése sajnálatosan maga után vonja az egyedi kulturális- és személyiség-vesztést. Döntésképtelenséget érezvén jó és rossz között, így a szerzetesek és szerzetesnők nem látnak más kiutat, hogy kifejezzék elégedetlenségüket, csak a tiltakozás ezen szörnyű formáját.

A mahajána ( nagy szekér ) iskola némely fejezetében fellelhető azon tanítás, mely egyedi utat nyit az “önáldozat” véghezvitelére, abban az esetben ha már fizikálisan semmilyen mód nem nyilik, a magunk és mások boldogságának szolgálatára vagy ha ezáltal a társadalom magasztosabb eszmeiségének javára tudunk lenni.

A Lótusz Szútrában ( Fahua Jing ) is fellelhető, hogy a “test égetese” vagy “az újjak és lábújjak elégetése” felajánlásnak tekinthető a Magasztosnak (Buddha), abban az esetben ha a Három Drágakő (Buddha, Dharma és Szangha) bármelyike védendő és/vagy szolgálandó ezáltal.

Tény az, hogy az önégető szerzetesek és szerzetesnők mindegyike a Dalai Láma visszatérését es Tibet szabadságát kiáltotta az utolsó perceikben.

Ha az önégetések megállítását tűzzük ki célul, akkor a világ közösségeinek a nemzetközi összefogására, politikusaink össztöklésére van szükség, amely véget vet a Kínai Népköztársaság tibeti buddhizmus eltörlésére és a tibeti kultúra kiírtására irányuló törekvéseinek. A Kínai Kormány azért nem változtatott eddigi politikáján, mert a világ sem fejezte ki egyértelműen morális rosszallását.

Tibeti menekült és aktivista Lobszang Szangaj mondta: “A tibetieknek nincs olajuk meg miegymásuk, még a levegőjük is ritkább, mint máshol a világban. Nekünk csak lámáink vannak, így a Nyugat vajmi keveset törödik velünk”

Az egyre növekvő halottak száma miatt a nyugati közösségnek meg kell mutatnia, hogy a tibeti nép van olyan fontos, mint a változó olaj ára. Itt az idő kifejezni, hogy védelmünkbe tudunk venni egy veszélyben lévő népet.
Ming Hszia professzor, Political Tudományok/Graduate Center és College/Staten Island/New York Egyetem.