Két remek és nagy terjedelmű cikk is megjelent a napokban hazai magazinokban. Sajtószemlézünk.

Pancsen Láma a T shirt-ön
A “Szabad Tibet generáció” című riport Caroline Laurent írása, és a Dharamszalában élő tibeti menekült közösséget mutatja be, főleg a fiatalokat. A Marie Claire 2008/júliusi számában található „Tibet valódi arca” című rasszista/álbennfentes/laikus írásművön nagyon felhúztuk magunkat, de most az Elle magazin novemberi száma megmentette a női lapok becsületét, van remény.

A hat oldalas, hangulatos fotókkal teletűzdelt anyag két szempontból is dicsérendő darab: 1. kerek egészként igyekszik bemutatni a Tibet-tragédiát, és nem fogalmaz óvatosan, ha ki kell mondani az igazságot a Kínai Kommunista Párttal tevékenységével kapcsolatban, 2. -és ezt mi nagyon bírjuk- megjelennek azok a tibeti fiatalok, akik létezéséről sokaknak fogalmuk sincs, ők Tibet új katonái, farmert hordanak, Shakirát hallgatnak, vágják az internetet, de közben ugyanúgy mindenük a hazájuk, és dalai láma, mint az imamalmot pörgető időseknek, szerzeteseknek, vagyis azon Tibet- imidzs képviselőinek, akikkel az emberek 99%-a beazonosítja Tibetet. Ébresztő mindenkinek, tanulmányozzuk a XXI. századi tibetieket!
Ráadásképp ugyanebben a számban olvasható még egy interjú is Láma Ole Nydahl-lal, illetve rövid interjúk fiatal magyar buddhistákkal.

Száműzetés a magasban
A hamu és gyémánt magazinban található “A hazátlan Tibet” című munkát nem fogjuk nagyon elemezni, és dicsérni, mert honlapunk egyik szerkesztőjének cikkéről van szó.

„Dharamszála a világ egyik olyan ritka helye, ahol egyetlen szívszorító pontba sűrűsödik össze egy bedarált, legyalult nemzet minden fájdalma, kínja, büszkesége, és reménye. A tibeti népről 49 éve érzéstelenítés nélkül amputálták le a hazáját. Közismert tény, hogy az elveszített végtagot még sokáig érzik a sérültek, fantom végtag: így nevezik az orvostudományban. A tibetiek lelkéhez is odanőtt a hazájuk, közel ötven év elteltével is azt hiszik, hogy ott van még a helyén, érzik a talpuk alatt, a bőrükön, maguk körül.”

Izing Róbert írásának célpontja is Dharamszála, a stílus irodalmibb, nyilván a főszerkesztői utasításainak megfelelően. A negyedévente megjelenő, igényes kiadványban található 12 oldalas beszámoló kontrasztjait Pataky Zsolt fekete-fehér fotói erősítik fel.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: