Fantasztikus, milyen templomot építettek Kínában

2010. december 11./Ötvenentúl.hu/MTI/TibetPress

Jin Hszin-huj (Yin Xinhui) nagy nehezen felért a Ji (Yi) hegy csúcsára. A negyvenhét éves taoista apácafőnöknő küldetésen járt: neki kellett felszentelnie vallása egyik legfontosabb istensége, a Jáde Császár tiszteletére emelt templomot. A völgy fölött ezer méter magasságban felépített pavilonhoz akkor még csak egy sáros ösvényen lehetett feljutni. A munkások egyik csoportja kőlépcsőket fektetett, mások gyeptéglákat raktak le, fákat és virágokat ültettek. Magában a templomban az ablakok még nem kerültek a helyükre. A főapáca nem csügget el. − Holnapra elkészül. Már nincs sok hátra… − jegyezte meg.

A főnöknőt tucatnyi apáca kísérte el a szent helyre. A fehér tunikát és fekete nadrágot viselő nők tüstént neki is láttak, hogy kicsomagoljanak mindent, ami a másnapi szertartáshoz szükséges lehetett: 15 szent szöveget, 3 aranykoronát, 3 csengőt, 2 hangosbeszélőt, 2 lantot, és egy-egy citerát, dobot, cimbalmot és kardot.

A templom felépítésében nemcsak emelkedett vallási meggondolások, hanem földön járó szempontok is szerepet játszottak a The New York Times riportja szerint. A Santung tartományban lévő Ji hegy környéke igen szegény, és a helyi kommunista vezetők úgy érezték, hogy a turizmus fejlődést biztosíthat a körzetnek. Utat építettek a csúcshoz, és tájvédelmi körzetnek minősítették. Rájöttek arra is, hogy csupán a látvány nem elég a látogatók ide vonzásához: ebben kapott szerepet a templom.

Nincs helye telefonnak és internetnek
Kína a vallásos megújulás korát éli, az emberek nagy számban keresik fel a szent helyeket. Ezért a helyi kormány úgy döntött, hogy újjáépíti a templomot, amelyet az 1966-1976-os évek úgynevezett kulturális forradalmának politikai küzdelmei során romboltak le a vörösgárdisták. A hatóságok utasítására elkészült a taoista és késői népi mitológiában legfelsőbb fejedelemként emlegetett Jáde Császár kilenc méter magas szobra, majd azt felvontatták a hegycsúcsra, és elhelyezték a vörös színű pavilonban, amelyet aztán harang- és dobtoronnyal, valamint a kisebb istenségeknek szentelt további építményekkel egészítettek ki.

Az apácafőnöknő egy helyi kormánytisztviselővel beszélte meg az ünnepség részleteit. Az illetékes mindent rendben talált, egy részlet kivételével. A hatóságok képviselői 10 óra 30 perckor mondanak beszédet, vége lesz-e addig a vallási ceremóniának? A válasz elutasító volt: − Nem, mert egy ilyen rövid szertartás nem lenne hiteles. Négy órára van szükség. − Nem lehetne előbb kezdeni? − hangzott a kérdés. − Nem, mert akkor a nap még nem jó szögből világit.

Jin Hszin-huj jóindulatúan mosolygott a tisztviselőre. A 150 centinél alig magasabb, erős testalkatú, a hegyi levegőn barnára égett arcú papnő rendszerint kék öltözetet visel. Saját templomában nincs helye a telefonnak vagy az internetnek. Az elmúlt két évtizedben sikerült újjáteremtenie apácakolostorát a taoizmus egyik legszentebb hegyén. A Ji hegyen álló templomtól - és a hozzá hasonló sok száz vallási létesítménytől - eltérően ő nem fogad turistákat, csupán az adakozókra támaszkodik, akiket őszinte hite, különleges aurája mozgósít. Így tisztában volt a hiteles felszentelés igazi értékével és nem kívánt engedni belőle.

A vallás központi szerepet játszott a régi kínai társadalomban, de a XX. század jelentős részében mind a reformerek, mind a forradalmárok olyan visszahúzó erőnek tekintették, amely elmaradottságban tartotta az országot, és az egyik fő oka volt "a megaláztatás évszázadának". Mára viszont, három évtizednyi felvirágzással és viszonylagos stabilitással a hátuk mögött, a kínaiak a vallásos hit nagy megújulását élik meg. A városokban a yuppie-k a kereszténység felé fordultak. A középosztályt a buddhizmus vonzza, a kisvárosokban és a falvakban a taoizmus kelt új életre. Az iszlám is terjedőben van, nem csupán a nyugtalan kisebbségi térségekben, de Kína-szerte további tízmilliók körében is.

Megváltozott hozzáállás
A katolikus és a protestáns vallással együtt összesen öt vallásnak van központilag elismert szervezete Pekingben. Ezekben olyan személyek töltik be a tisztségeket, akik rendszeresen beszámolnak a központi hatalomnak. Az ilyesfajta vallási ellenőrzésnek régi hagyománya van az országban.

Amikor az 1970-es évek végén a pragmatikusabb kommunisták kezébe került a hatalom, engedélyezték a több évtizede bezárásra kényszerített templomok és mecsetek újbóli megnyitását, de továbbra is gyanakodva néztek az egyházakra. Ez a hozzáállás lassan megváltozott, mivel a hatóságok rájöttek, hogy a vallási tevékenység javarésze nemhogy nem fenyegeti a kommunisták hatalmát, hanem éppenséggel olajozottabbá is teszi annak gyakorlását.

2007-ben Hu Csin-tao (Hu Jintao) államfő elismerte a jótékony vallási szervezetek hasznos szerepét a társadalmi problémák kezelésében. Ennek szellemében a helyi kormányzatok üdvözölték a Ji hegyen álló pavilonhoz hasonló templomok szerepét a turizmus fellendítésében. Míg 1997-ben 1500 taoista templom működött, ma már ötezerre becsülik számukat.

Jáde Császár templomának felszentelése nagyszerűen sikerült. Jin Hszin-huj és apácái díszruhában sorakoztak fel a szobor két oldalán, ő maga fényes vörös öltözéket viselt, amelynek hátára fehér és kék színű sárkányt hímeztek. Jin énekelt, dobolt és táncolt, a ceremóniára érkezett hivatalos vendégek és feleségeik ámuló tisztelettel bámulták. A megbeszélt időpontban a hivatalosságok elmondták a beszédeiket, aztán minibuszaikon elrobogtak, a hívők pedig birtokukba vették a templomot.

A főapáca egy tükörrel a Jáde Császár arcára irányította a fényt. A festett szempár az észak-kínai síkságra irányult, mintha azt figyelné, hogyan hajszolja sok millió ember odalent a jólétet, a gazdagságot, a boldogságot, a modern Kína e nehezen elérhető céljait - fejezte be riportját az amerikai lap.