Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Emberi Jogi jelentés Tibetről 2012 - US Department/HUNG

2013. június 25./U.S. Department/TibetPress

ÖSSZEFOGLALÁS

 

Az Egyesült Államok elismeri a Tibeti Autonóm Régiót (TAR) és a más tartományokban lévő tibeti autonóm prefektúrákat (TAP) és megyéket a Kínai Népköztársaság (KNK) részeként. A Tibettel kapcsolatos politikákat a KNK-ban a Kínai Kommunista Párt (KKP) Központi Bizottságának Egyesült Front Operatív Hivatala felügyeli, amelyet szeptember óta Ling Csi-hua vezet. Csen Csuan-kuo, aki han kínai és Henan tartományból származik, lett a TAR párttitkára 2011. augusztusában. Han kínai tölti be a párttitkári pozíciót a Kanszu, Csinghaj, Szecsuán és Jünnan tartományokban található 10 TAP közül kilencben. A Csinghaj tartományban található egyik TAP pártitkára tibeti nemzetiségű. A KNK más túlnyomóan nemzetiségek lakta területeihez hasonlóan a TAR-ban és a többi tibeti területen a KKP han kínai tagjai töltik be csaknem valamennyi felsőszintű párt, kormányzati, rendőrségi és katonai beosztást. A legfelsőbb hatalom a KKP Központi Bizottsága 25-tagú Politikai Bizottságának (Politbüro) és héttagú Állandó Bizottságának kezében van Pekingben. Gyakorlatilag a civil hatóságok irányítják a biztonsági erőket.

 

Az év során a kormány emberi jogok iránti tisztelete és az emberi jogok védelmének mértéke jelentősen csökkent a TAR-ban és a többi tibeti területen. A társadalmi stabilitás fenntartásának ürügyével a kormány súlyosan elnyomja Tibet páratlan vallási, kulturális és nyelvi örökségét azáltal, hogy többek között szigorúan korlátozza Kína tibeti nemzetiségű lakosságának emberi jogait, beleértve a szólásszabadságot, a vallásszabadságot, a gyülekezési jogot és a mozgásszabadságot. A kormány rutinszerűen rágalmazta a Dalai Lámát és vádolta a „Dalai-klikket” és „más külső erőket” az év során tibeti civilek, szerzetesek és szerzetesnők által 83 esetben végrehajtott önégetésre való felbújtással. Egy október 23-i cikkében a hivatalos Xinhua Hírügynökség idézett egy központi párt tisztségviselőt, aki kijelentette, hogy a Tibettel kapcsolatos kérdések rendkívüli jelentőségűek a KKP számára, a stabilitásra és a fejlődésre hangsúlyt kell helyezni a tibeti területeken, és Kínának nagyobb erőfeszítéseket kell tennie a „Dalai Láma klikkje” befolyásával szembeni harcban.

 

Az emberi jogok egyéb súlyos megsértése körébe tartoztak a törvénytelen kivégzések, kínzások, önkényes letartóztatások, törvénytelen őrizetbe vételek és házi őrizetek. A tibetiek egyre inkább úgy érzik, hogy a gazdasági ellehetetlenítés, tanulási és munkavállalási diszkriminalizáció célpontjaivá váltak. A Népi Fegyveres Rendőrség (NFR) és más biztonsági erők jelenléte továbbra is fokozott a közösségekben a Tibeti-fennsík egész területén. A megszorítások egész évben súlyosak voltak, és még szigorúbbá váltak a politikailag és vallásilag érzékeny évfordulók és események előtt és alatt. Márciusban a TAR-ban és a más tibeti területeken található valamennyi jelentős kolostort a biztonsági erők őrizték tekintettel a 2008-as megmozdulásokra és az azokat követő brutális rendőrségi fellépésre. Diákokat, szerzeteseket és civileket vettek őrizetbe sok tibeti területen, mert állítólag szabadságot és emberi jogokat követeltek, és a Dalai Láma melletti elkötelezettségüknek adtak hangot. A XVIII. Pártkongresszus és az ahhoz kapcsolódó központi vezetőségváltás előtt és alatt a hatóságok drákói biztonsági intézkedéseket vezettek be a Tibeti-fennsík egész területén, ami tovább rontotta az emberi jogi helyzetet. A kormány szigorúan ellenőrizte a tibeti területekről szóló híreket, és nagymértékben korlátozta a TAR és a TAR-on kívüli tibeti területek megközelítését, emiatt megnehezült az emberi jogi sérelmek mértékének pontos megállapítása. A korlátozások miatt, illetve annak következtében, hogy a kormány sok esetben elutasította, hogy külföldiek tibeti területeket keressenek fel, a jelentésben leírt eseteket sokszor nem lehetett független forrásból hitelesíteni.

 

A fegyelmi eljárások átláthatatlanok voltak, és nem volt egyértelmű, hogy a biztonsági erők vagy más hatóságok körében történt-e felelősségre vonás olyan cselekedetekért, amelyek a kínai törvények és jogszabályok szerint a hatalommal való visszaélésnek minősülnek. A büntetlenség problémája merült fel.

 

 

Tibeti önégetések

 

Az év során jelentett önégetések száma, amelyeket tibeti buddhista civilek és szerzetesek követtek el, 83 volt, ez több mint hatszorosa a 2011-re vonatkozó adatnak. Az önégetések számának növekedése mellett a földrajzi kiterjedésük is megnőtt, az egész Tibeti-fennsíkra kiterjedt (egy alkalommal Pekingben került sor önégetésre), és nőtt a civilek által elkövetett önégetések száma (szemben a jelenlegi vagy korábbi buddhista szerzetesek vagy szerzetesnők által elkövetettekkel), akik többsége 21 éves vagy annál idősebb volt. Különösen figyelmeztető jel az önégetések október és december közötti hulláma, amikor jelentések szerint 43 tibeti gyújtotta fel magát, köztük 35 civil. Az önégetések közül 18 Kanszu tartományban (ahol korábban csak két esetet regisztráltak), 16 Csinghaj tartományban, 6 Szecsuán tartományban és 3 a TAR-ban történt. Ezen önégetések döntő többsége halállal végződött.

 

Márciust megelőzően az önégetést végrehajtók valamennyien jelenlegi vagy volt szerzetesek és szerzetesnők voltak. A tavasz során azonban jelentős számban hajtottak végre civilek önégetést, amint arra az Egyesült Államok Kínával Foglalkozó Kongresszusi Végrehajtó Bizottsága (CECC) augusztus 22-i „Tibeti önégetések – Növekvő gyakoriság, nagyobb kiterjedés, különböző módozatok” című jelentésében rámutatott. Az egész évet tekintve az önégetések több mint felét civilek hajtották végre 2012-ben. A Pekingben élő író és blogger, Cering Wöser összegyűjtötte és publikálta 26 önégető utolsó szavait, aminek alapján az ismert tibetológus, Wang Lixiong megállapította, hogy a búcsúlevelet hátrahagyó 26 önégető közül 14 tettét változást kiváltó tiltakozási formának tekintette, 10 vallási tartalmú tettnek tekintette és kinyilvánította odaadását a Dalai Láma iránt, öten elkeseredettségüknek adtak hangot az általuk elviselhetetlennek tartott bizonyos körülményekkel kapcsolatban. Míg az önégetést végrehajtott civilek egy része sok önmagát felgyújtott szerzeteshez hasonló kijelentéseket tett (például a tibetiek „szabadságát” és a Dalai Láma visszatérését szorgalmazta), más részük a Tibeti-fennsíkon zajló bányászati vagy infrastrukturális projektek ellen tiltakoztak, amelyek káros hatással voltak a személyes életükre, vagy úgy vélték, hogy károsak a környezetre nézve, megint mások a társadalmi és gazdasági feltételek ellen tiltakoztak, amelyek véleményük szerint tisztességtelen módon hátrányosan érintik a tibetieket. Például júniusban Diki Csözom, egy negyvenes éveiben járó két gyermekes családanya halt bele az önégetés okozta sérüléseibe Yushu (Yulshul) TAP-ban, Kanszu tartományban; tettét a családi birtok kormányzati kisajátítása elleni tiltakozásul hajtotta végre. Szeptember 13-án az ugyanerről a környékről származó 62 éves Paszang Lhamo gyújtotta fel magát Pekingben hasonló tiltakozás céljából; állapota nem ismert.

 

A kínai kormány keményen reagált az önégetésekre. Márciusban az Aba (Ngaba) Tibeti és Csiang Autonóm Prefektúra (T&QAP) kormányának vezetője, Wu Ce-gang azt állította, hogy az önégetést elkövetett tibetieket „a szeparatisták használták fel arra, hogy káoszt teremtsenek”. Arra hivatkozva, hogy az önégetők kapcsolatban álltak az emigráns tibeti közösséggel, Wu kijelentette: „a Dalai Láma klikkje és a külföldi szeparatista erők gonosz módon a tibeti buddhizmust szélsőséges irányba terelik. Azzal, hogy az önégetőket un. „hősöknek” titulálják, és vallási szertartásokat tartanak az elhunytak bűneinek jóvátételéért, támogatják és bátorítják az önégetést. Arra ösztönzik az embereket, hogy gyújtsák fel magukat, és habozás nélkül alkalmazzák az emberi életek feláldozásának terrorista eszközét szakadár céljaik elérése érdekében.”

 

A Gansu Daily, egy online hírportál, december 3-i vezércikke közli, hogy a Legfelsőbb Népbíróság, a Legfelsőbb Népi Ügyészség és a Közbiztonsági Minisztérium közösen kiadta A tibeti területeken végrehajtott önégetések törvényes kezelésére vonatkozó véleményt, amely bűnténnyé nyilvánítja az önégetéssel összefüggő különböző cselekményeket, beleértve „a mások által elkövetett önégetés megszervezését, megtervezését, illetve mások önégetésre való felbujtását, kényszerítését, csábítását, bátorítását, vagy abban való segítését”, amelyek bármelyikéért „szándékos emberölés” lehet a vád. A vélemény szerint az önégetőket rendszerint az motiválja, hogy „kettészakítsák az országot” és tettük önmagában is bűncselekménynek minősül, mivel veszélyezteti a közbiztonságot és a közrendet. A vélemény leszögezi, hogy a „főkolomposokra súlyos büntetést kell kiszabni”.

 

Különböző külföldi jogvédő csoportok szerint november 14-én a Csinghaj tartományban levő Huangnan (Malho) TAP kormánya felhívást tett közzé a helyi párttagok és kormányhivatalnokok körében, amely arra utasította őket, hogy büntessék meg az önégetést elkövetettek gyászoló családtagjait oly módon, hogy megvonják tőlük a köztámogatásokat, beleértve a katasztrófasegélyt. Továbbá a felhívás azon civilek, szerzetesek, családtagok és hivatalnokok megbüntetésére szólított fel, akik szervezték a temetési- vagy gyászszertartásokat, vagy részt vettek azokon. Azok a falvak, ahol önégetés történik, kizárásra kerülnek a közpénzekből finanszírozott fejlesztési és katasztrófa elhárítási projektekből. Azon kolostorok esetében pedig, amelyekről bebizonyosodik, hogy részt vettek az önégetők vagy családtagjaik részére szervezett adománygyűjtésben vagy imádság felajánlásban, illetve megszervezték azokat, megszüntetik a közpénzekből történő finanszírozásukat vagy akár be is zárhatják azokat.

 

Nem sokkal a november 14-i felhívás közzététele után az önégetést elkövetettek számos barátját, rokonát és ismerősét vették őrizetbe, tartóztatták le, vagy ítélték el. Például a hivatalos Xinhua Hírügynökség jelentette december 9-én, hogy a rendőrség letartóztatta a Kirti kolostor egyik szerzetesét, Lorang Koncsokot és az unokaöccsét, Lorang Ceringet önégetésre való felbujtás vádjával. December 14-én a Phayul (egy emigráns tibetiek által szerkesztett hírportál) arról számolt be, hogy a kínai hatóságok öt tibetit tartóztattak le a Zeku (CSekhog) megyébe (Huangnan (Malho) TAP, Csinghaj tartomány) valósi 17 éves diák, Bhencsen Kyi által végrehajtott önégetéssel összefüggésben. A letartóztatottak holléte ismeretlen. December 27-én a Phayul arról tudósított, hogy a november 26-án Luqu megyében (Gannan (Kanlho) TAP, Kanszu tartomány) önégetést végrehajtott Gonpo Cering édesapját és nagyapját őrizetbe vették december elején. Hollétük ismeretlen.

 

 

Élet önkényes vagy jogellenes kioltása

 

Jelentések szerint a kormányzat vagy a megbízottjai önkényes vagy jogellenes gyilkosságokat hajtottak végre. Nincsenek jelentések arról, hogy a hatóságok kivizsgálták volna ezen eseteket, illetve a felelősökre büntetést szabtak volna ki.

 

Számos tibeti vesztette életét a Kínai Újév idején történt incidensekben január végén és február elején. Január 23-án a biztonsági erők Luhuo (Draggo) megyében (Ganzi (Kardze) TAP, Szecsuán tartomány) a tüntetők közé lőttek. 32 ember megsebesült, és legalább egy személy, Norpa Yonten, meghalt a külföldi média és emberi jogi szervezetek jelentései szerint. Egyes beszámolók szerint a tüntetők a tibetiek önkényes őrizetbe vétele ellen tiltakoztak, és további önégetésekre szólítottak fel abban az esetben, ha a tibetiek aggodalmait semmibe veszik. Egy másik incidensben, február 9-én, egy testvérpárt, Yeshi Rigszelt és Yeshi Szamdupot, lelőttek, egy szerzetest, Cering Gyaltcent, pedig agyonvertek egy hivatalos tisztogatás során, amelyben olyan tibetieket kerestek, akik részt vettek a január 23-i tüntetésen Luhuo megyében, jelentette a Phayul.

 

Külföldi sajtóbeszámolók szerint mintegy öt tüntető meghalt és 40 megsebesült, amikor PAP egységek tüzet nyitottak a tüntetőkre Seda (Szerthar) megyében (Ganzi (Kardze) TAP, Szecsuán tartomány) január 24-én. A hivatalos Xinhua Hírügynökség szerint egy „felforgató elemet” megöltek, amikor a „csőcselék”, amelyhez tartozott, megrohamozta a csengguani rendőrörsöt. Más beszámolók szerint a PAP egységek a szabad Tibetet és a Dalai Láma visszatérését követelő tüntetők közé lőttek.

 

 

Eltűnések

 

A hatóságok a tibeti területeken tovább folytatják azt a gyakorlatot, hogy önkényesen vesznek őrizetbe tibeti szerzeteseket és civileket korlátlan időtartamra. Úgy tűnik, hogy ezen őrizetbe vételek sok esetben kapcsolódtak a kormányzat azon szándékához, hogy megbüntessék azokat, akik kapcsolatban álltak az önégetést elkövetőkkel, vagy megtagadták a hatóságok azon követelését, hogy adják át részükre az önégetők maradványait.

 

A Pancsen Láma, Gedun Csöekyi Nyima, aki a Dalai Láma után a tibeti buddhizmus második legfontosabb személyisége, holléte továbbra is ismeretlen. 2010-ben egy Tibetben dolgozó kormánytisztviselő azt a kijelentést tette, hogy Gedun Csöekyi Nyima „nagyon jó életet él Tibetben, valamint, hogy ő és a családja „hétköznapi életet kíván élni”.

 

 

Kínzás és egyéb kegyetlen és megalázó bánásmód

 

A KNK alkotmánya szerint „az állam tiszteletben tartja és védi az emberi jogokat”. A bírók azonban nem tudják alkalmazni az alkotmányt a bírósági ügyekben, mert annak értelmezése kizárólag a Nemzeti Népi Kongresszus Állandó Bizottságának hatáskörébe tartozik.

 

A tibeti területeken a rendőrség és a büntetés-végrehajtási szervek kínzást és megalázó bánásmódot alkalmaztak egyes őrizetesek és elítéltek esetében.

Kínzás: Az év folyamán jelentések érkeztek arról, hogy egyes Nepálból önként hazatérő vagy visszaküldött tibetiek kínzásban részesültek a kínai hatóságok fogságában, beleértve az elektromos sokkolást, a fagynak való kitettséget és a súlyos verést, valamint a nehéz fizikai munkára kényszerítést. A biztonsági erők rutinszerűen tartottak „politikai vizsgálatot” az őrizetesek és elítéltek körében, és büntették meg azokat, akiket nem tartottak kellően lojálisnak az államhoz.

 

Március 29-én a Luhuo (Draggo) megyébe (Ganzi (Kardze) TAP) valósi Gongbo Renzeng öngyilkosságot követett el, hogy elkerülje a letartóztatást és az esetleges kínzásokat, jelentette a külföldről sugárzó Voice of Tibet. A helyi hatóságok lefényképezték őt a január 23-i tüntetés résztvevői között, és nyomást gyakoroltak rá, hogy adja fel magát, és vegyen részt „jogi felvilágosító képzésen”.

A Voice of Tibet jelentette, hogy Gonpo Dargyét, aki öt éves börtönbüntetését töltötte a TAR-ban 2009 óta, egészségügyi okokból feltételesen szabadlábra helyezték az év elején, de lábai megbénultak a fogva tartása alatt elszenvedett kínzások következtében.

 

 

Börtön és fogház körülmények

 

2009-ben a TAR Igazságügyi Hivatalának igazgató helyettese egy külföldi diplomatával közölte, hogy 3.000 embert tartanak fogva a TAR öt börtönében, amelyek nem tartoznak a „Reform Munka Révén” (RMR) rendszerhez.

 

Sok forrás megerősíti, hogy a politikai foglyokat a tibeti területeken egészségtelen körülmények között tartják fogva, gyakran csak kevés lehetőségük van a tisztálkodásra vagy a fürdésre. Sok fogoly a földön alszik takaró vagy lepedő nélkül. Volt elítéltek beszámolói szerint 20-30 fogollyal voltak összezárva napokon keresztül, szűk zárkában voltak elkülönítve mintegy 3 hónapig, el voltak zárva a napfénytől, nem kaptak megfelelő élelmet, elegendő vizet és takarót. Továbbá a börtön személyzete tiltotta a vallásgyakorlást.

 

Volt elítéltek beszámolói szerint bevett gyakorlat, hogy a raboknak nem adnak elegendő élelmet. Más források szerint az elítéltek ritkán részesülnek orvosi ellátásban, kivéve, hogyha súlyos betegségben szenvednek. Volt elítéltek elpanaszolták, hogy a családjuk által küldött pénzt, élelmet, ruhaneműt és könyveket gyakran nem kapták meg, mert a börtönőrök lefoglalták azokat.

 

Folyamatosan érkeznek beszámolók arról, hogy a hatóságok gyaníthatóan pszichiátriai gyógyszerek kényszeralkalmazásával követnek el visszaéléseket a fogva tartottakkal szemben a tibeti területeken.

 

Sok esetben az őrizetbe vett és a bebörtönzött személyek nem fogadhatnak látogatót, sem a családtagjaik, sem a jogi képviselőik nem találkozhatnak velük. Ezt a gyakorlatot sok őrizetes és elítélt esetében alkalmazzák, de különösen bevett és szigorúan betartott gyakorlat a politikai őrizetesek és elítéltek esetében.

 

Ahogy a KNK más területein, a hatóságok itt sem engedélyezték a börtönviszonyok független felmérését.

 

 

Önkényes letartóztatás vagy őrizetbe vétel

 

Az önkényes letartóztatás, illetve az önkényes őrizetbe vétel növekvő problémát jelent a tibeti területeken. Elfogatási parancs birtokában a rendőrség jogszerűen őrizetben tarthat valakit 37 napig anélkül, hogy formálisan letartóztatná, vagy megvádolná valamivel. A rendőrségnek értesítenie kell az őrizetbe vett személy családtagjait vagy munkaadóját az őrizetbe vételtől számított 24 órán belül. A 37 napos időszak leteltével a rendőrségnek formálisan le kell tartóztatnia, vagy szabadon kell bocsátania az őrizetest. A gyakorlatban a rendőrség gyakran megsérti e szabályokat. Sokakat tartanak fogva az RMR rendszer keretében, amelyet a Közbiztonsági Minisztérium felügyel, vagy más olyan módon, amely nem tartozik a bírói felülvizsgálat hatálya alá.

 

A Szecsuán Aba (Ngaba) megyéjében található Kirti kolostor elleni hosszan tartó hivatalos megtorlás során – amely azt követően kezdődött, hogy a kolostor egyik szerzetese felgyújtotta magát 2011. márciusában – a hatóságok szerzetesek százait távolították el erőszakkal a kolostorból, egyeseket visszaküldtek a szülővárosukba, másokat őrizetbe vettek. A megtorlás után a kolostorban maradt több száz szerzetest arra kötelezték, hogy rendszeresen „jogi felvilágosító” foglalkozásokon vegyenek részt, amelyeket kormányhivatalnokok tartottak. A Draggo kolostor (Szecsuán tartomány, Ganzi (Kardze) TAP, Luhuo (Draggo) megye) több szerzetesét őrizetbe vették a Luhuo (Draggo) megyében január 23-án lezajlott tüntetést követően. A The Tibet Post International szerint (amely egy emigrációban élő tibeti újságírók által szerkesztett online kiadvány) a Draggo kolostor négy szerzetesét (Tulku Lobszang Tenzin Rinpocsét, Geshe Cevang Namgyalt, Thinley-t és Dalhát) vették őrizetbe Csengtuban néhány nappal a január 23-i megmozdulás után. Hollétük ismeretlen, és az ellenük felhozott vádak sem ismertek. A Radio Free Asia (RFA) április 2-i jelentése szerint a Draggo kolostor egyik vezető szerzetesét, Geshe Tenzin Pelszangot őrizetbe vették a január 23-i megmozdulások megszervezésének vádjával. Holléte ismeretlen.

 

Az RFA beszámolója szerint februárban a rendőrség razziasorozatot kezdett a Dzogcsen kolostorban (Zhuqing (Dzogcsen) település, Dege (Derge) megye, Ganzi (Kardze) TAP, Szecsuán tartomány), melynek során a rendőrök vertek, kihalgattak és őrizetbe vettek szerzeteseket. Április 24-én több ezer szerzetes és civil lakos gyűlt össze a település rendőrsége és kormányhivatala előtt, hogy tiltakozzanak a razziák ellen, és követeljék az őrizetbe vett szerzetesek szabadon bocsátását. Októberben a helyi informátorok aggodalmuknak adtak hangot a még mindig rendőrségi őrizetben lévő néhány szerzetessel kapcsolatban, de további információk nem állnak rendelkezésre.

Dzsamjang Tenzin, a Yonru Geyden Rabgaylhing kolostor szerzetese (Litang (Lithang) megye, Ganzi (Kardze) TAP, Szecsuán tartomány), aki nyíltan bírálta Kína Tibet politikáját, augusztus 28-án eltűnt a The Tibet Post International jelentése szerint, amely leszögezte, hogy a helyi hatóságok megerősítették a szerzetes letartóztatásának tényét, de semmiféle tájékoztatást nem adtak sem a hogylétéről, sem a hollétéről, melyek továbbra is ismeretlenek.

 

A Voice of Tibet által idézett forrás szerint augusztus 30-án a közbiztonsági hatóság emberei több mint 70 szerzetest vettek őrizetbe a Jiare, Jide, Sangzhu és Xiatang kolostorokban (Gongjue (Gonjo) megye, Changdu (Csamdo) prefektúra, TAR), hogy 15 napos „jogi felvilágosításon” vegyenek részt Gongjue megyében.

 

 

A pártatlan, nyilvános bírósági tárgyalás hiánya

 

Az őrizetbe vett vagy bebörtönzött tibetiek jogi védelme sem elgondolását, sem gyakorlatát tekintve nem volt megfelelő. 2009-ben a TAR Igazságügyi Hivatalának munkatársa azt állította, a TAR mind a hét városi- és prefektúra-szintű közigazgatási egysége létesített jogsegélyközpontokat, amelyek tibeti nyelven nyújtanak szolgáltatásokat. A bebörtönzötteknek joguk van ahhoz, hogy találkozót kérjenek egy a kormány által kinevezett ügyvéddel, de a gyakorlatban sok fogoly, különösen a politikai foglyoknak, nem biztosítottak jogi képviseletet. Az év során a TAR Jogi Ügyek Bizottságának, az Igazságügyi Minisztériumának, Ügyészségének és a Közbiztonsági Minisztériumának vezetője is han nemzetiségű volt. A TAR Igazságügyi Minisztériumának igazgató helyettese, aki ezzel párhuzamosan a TAR Ügyvédi Kamarájának ügyvezető igazgatói posztját is betöltötte, szintén han nemzetiségű volt.

 

Az Aba településre valósi (Aba (Ngaba) T&QAP, Szecsuán tartomány) tibeti Kalszang (aki Gonkar néven is ismert) 2011. áprilisában tűnt el. A családja jelentések szerint januárban tudta meg, hogy a férfit ismeretlen vádak alapján titokban bűnösnek találták, és három éves börtönbüntetésre ítélték. Az eltűnését követően a családja nem kapott tájékoztatást az őrizetbe vételéről, a bírósági tárgyalásról és az ítéletről, és nem engedélyezték nekik, hogy meglátogassák a börtönben.

 

 

A bírósági eljárások

 

Azokban az ügyekben, ahol a hatóságok szerint „az állambiztonság veszélyeztetése” vagy „szeparatizmus” esete forgott fenn, a bírósági tárgyalás gyakran zárt ajtók mögött és felületesen zajlott le. A hatóságok elutasították külföldi diplomaták többszöri kérelmét arra vonatkozóan, hogy részt vehessenek olyan személyek bírósági tárgyalásán, akiket politikai tiltakozásokkal kapcsolatos bűncselekmények elkövetésével vádoltak. A hatóságok elítéltek tibetieket Tibet függetlenségének támogatása vádjával függetlenül attól, hogy erőszakos cselekmények elkövetésével vádolták-e őket.

A Tibet Daily szerint (amely a hivatalos pártlap a TAR-ban) a TAR-ban olyan politikát alkalmaznak, amely erősíti az ügyvédek munkájának KKP általi összehangolását annak érdekében, hogy a „helyes irányba haladjanak”. A Tibet Daily 2011. áprilisi cikke szerint 2009-ben 17 ügyvédi iroda és 101 ügyvéd volt a TAR területén, valamint 72 kormányzati jogi iroda működött a TAR Igazságügyi Hivatalának közvetlen felügyelete alatt. A 17 ügyvédi irodából 11 saját pártbizottsággal rendelkezett, hatnak pedig a prefektúrájukban található Igazságügyi Hivatallal közös pártbizottsága volt. Ahogy az a KNK más területein is követelmény, egy KKP fejlesztési vezetőt rendeltek minden olyan ügyvédi irodához, amely nem rendelkezett pártszervezettel. Június 30-án a TAR Igazságügyi Minisztériuma által lebonyolított ünnepség keretében a TAR területén dolgozó 300 ügyvéd esküdött fel a szocializmus támogatására, és fogadta meg, hogy fejleszteni fogja „politikai nézeteit”.

 

 

Politikai foglyok és őrizetesek

 

Ismeretlen számban vettek őrizetbe, tartóztattak le és/vagy ítéltek el tibetieket politikai vagy vallási tevékenységük miatt. Sok bebörtönzöttet, akik sohasem vettek részt nyilvános tárgyaláson, a törvényen kívüli RMR börtönökben tartanak fogva.

 

A CECC politikai foglyok adatbázisának adatai szerint szeptember 1-én 626 tibeti politikai fogoly volt börtönben, legtöbbjük a tibeti területeken. A tibeti politikai foglyok és őrizetesek tényleges száma ennél jóval magasabbra tehető, de mivel a bebörtönzöttekkel és a börtönökkel nem teremthető kapcsolat, megbízható hivatalos statisztikák pedig nem léteznek, a számuk meghatározása nehéz. Továbbra is ismeretlen azok száma, akiket a RMR rendszerben tartanak fogva. A CECC által felderített 626 tibeti politikai fogolyból 597 személyt 2008. március 10-én vagy azt követően vettek őrizetbe, 29 személyt 2008. március 10. előtt. A 2008. március 10-én vagy azt követően őrizetbe vett 597 tibeti politikai fogoly közül 308-at vélhetően Szecsuán tartományban, 188-at a TAR-ban, 66-ot Csinghaj tartományban, 33-at Kanszu tartományban, egyet a Hszincsiang Ujgur Autonóm Régióban, egyet pedig Pekingben vettek őrizetbe vagy börtönöztek be. 140 személy esetében ismert a börtönbüntetés hossza, amely 18 hónaptól életfogytiglanig terjed. A börtönbüntetések átlagos hossza hét év két hónap. Ebből a 140 személyből 65 szerzetes, szerzetesnő vagy tibeti buddhista tanító.

 

Április 6-án Khenpo Gyevalát, a Gyegyel Dzogcsen Monastery apátját (Zaduo (Zatoe) megye, Yushu (Yushul) TAP, Csinghaj tartomány) és a helyi általános iskola alapítóját két év börtönre ítélték meg nem nevezett vádakkal, jelentette a Dharamszalában működő Tibetan Center for Human Rights and Democracy (TCHRD). Az apát március 8-án tűnt el, majd 20 napig magánzárkában tartották fogva, azt követően, hogy az általa alapított iskola diákjai és tanárai tiltakozó akcióba kezdtek egy vallási ünnep megtartásának hivatalos betiltása ellen.

 

A TCHRD szerint április 29-én tizenhat Luhuo (Draggo) megyébe valósi (Ganze (Kardze) TAP, Szecsuán tartomány) szerzetest és civil személyt ítéltek három évtől életfogytiglanig terjedő börtönbüntetésre. Mindannyiójukat azzal vádolták, hogy részt vettek a január 23-i tüntetésen Luhuóban, melynek során a tüntetők Tibet szabadságát és a Dalai Láma visszatérését követelték.

 

A TCHRD szerint június 18-án Yunten Gyacót, a Khashi Gejphel Szamtenling kolostor szerzetesét (Aba (Ngaba) T&QAP, Szecsuán tartomány), hét év börtönre ítélték, amiért fényképeket és információkat terjesztett Tenzin Wangmo szerzetesnő 2011. októberi önégetéséről. Yunten Gyacót, akit 2011. októberében tartóztattak le, a jelentések szerint súlyosan bántalmazták és megkínozták a fogdában elítélését megelőzően.

 

Augusztus 6-án a 17 éves Dzsigme Dolmát, akit súlyosan bántalmaztak június 24-én Ganzi megyében (Ganzi TAP, Szecsuán tartomány) miután tiltakozó akcióba kezdett, szórólapokat osztott, melyekben a politikai foglyok szabadon bocsátását, a Dalai Láma visszatérését és Tibet szabadságát követelte, három év szabadságvesztésre ítélték „szeparatista” cselekmény elkövetéséért az RFA jelentése szerint.

 

 

A szólásszabadság és a sajtószabadság helyzete

 

Szólásszabadság: Azok a tibetiek, akik külföldi riporterekkel beszéltek, megpróbáltak információkat nyújtani külföldön élő személyeknek, vagy információkat közöltek tüntetésekről vagy az elégedetlenség kinyilvánításának más formáiról mobil telefonon, e-mailen vagy az Interneten keresztül, zaklatásnak voltak kitéve vagy őrizetbe vették őket. 59 személy holléte, akiket azzal vádoltak meg 2009-ben, hogy a 2008-as megmozdulások után „rémhíreket terjesztettek”, továbbra is ismeretlen. Lhászai lakosok beszámolói szerint kerülik az érzékeny témákat, még a saját otthonukban folytatott privát beszélgetések során is.

Sajtószabadság: A kormány súlyosan korlátozza a külföldi újságírók beutazását a tibeti területekre. A TAR egésze és Szecsuán, Csinghaj és Kanszu tartomány több tibeti megyéje le volt zárva a külföldiek előtt az év nagy részében. Néhány külföldi újságíró beszámolt arról, hogy módjuk eljutni a TAR-ba a kormány által szervezett, előre megtervezett látogatás keretében, melynek során a kormányt képviselő felvigyázók állandó jelenléte megnehezítette a független riportkészítést. A TAR-on kívül a külföldi újságírókat gyakran megakadályozzák abban, hogy a tibeti területeket megközelítsék, vagy eltávolítják őket a tibeti területekről a 2008-ban elfogadott kormányhatározat ellenére, amely leszögezi, hogy a külföldi újságíróknak nincs szükségük a helyi hatóságok engedélyére a riportkészítéshez.

 

Az RFA július 16-i beszámolója szerint július 14-én biztonsági emberek őrizetbe vették Tashi Dondrubot és Kelszang Gyacót (becenevükön Mewod és Gomkul) a Palyul kolostornál (Ganzi (Kardze) TAP, Szecsuán tartomány). A két szerzetes könyveket írt, amelyekben kritizálták Kína Tibet-politikáját. Hollétük ismeretlen.

A kormány továbbra is zavarja a Voice of America (VOA) és az RFA tibeti- és kínai nyelvű rádióadásait egyes tibeti területeken, valamint a Voice of Tibet adását is. Kanszu tartomány déli részének tibeti területein és Ganzi (Kardze) TAP-ban, Szecsuán tartományban a rendőrség lefoglalt vagy megsemmisített parabola antennákat, amelyekről azt gyanították, hogy azok segítségével fogták a VOA tibeti nyelvű televízióadását, valamint a VOA és az RFA rádióadását. Egyes parabola antennákat a kormány által felügyelt kábeltelevíziós rendszerrel váltottak fel. Néhány tibeti beszámolt arról, hogy képesek fogni a külföldi tibeti nyelvű rádió- és televízióadásokat az Interneten keresztül.

 

A hatóságok a TAR-ban és a tibeti területeken Szecsuán, Csinghaj és Kanszu tartományban számtalanszor kezdtek megtorló kampányba az illegális parabola antennákkal és kiadványokkal, valamint Internetes és mobil telefonos kommunikációval szemben „a nemzetbiztonság és a társadalmi stabilitás biztosítása” érdekében.

A belföldi újságírók általában nem tudósítanak a tibeti területeken zajló elnyomásról. Azoknak a bloggereknek a bejegyzéseit, akik ezt megtették, azonnal cenzúrázták, és a szerzők büntetésre számíthattak. Biztonsági emberek március elején tényleges házi őrizet alá helyezték a Pekingben élő tibeti bloggert és költőt, Wöesert, a 2011. évi Prince Claus-díj egyik várományosát, hogy megakadályozzák abban, hogy megjelenjen a holland nagykövet pekingi rezidenciáján tartott privát díjátadó ünnepségen. Wöeser, aki dokumentálja a tibeti megmozdulásokat és önégetéseket, szót emel a tibeti emberek emberi jogaiért, a Tibeti-fennsík környezetének védelméért, valamint a tibeti kultúra és vallás megőrzéséért, házi őrizetben maradt március közepéig, a Nemzeti Népi Kongresszus befejeződéséig. Wöeser három hónapot töltött Lhászában miután a hatóságok kényszerítették, hogy hagyja el Pekinget, és ne tartózkodjon a városban a novemberi XVIII. Pártkongresszus előtt és alatt. Erről a helyzetről mondott véleményt férje, Wang Lixiong „Unwelcome at the Party” című cikkében, amely a New York Times november 6-i számában jelent meg.

A hivatalos média ritkán foglalkozott a tibeti területeken előforduló tiltakozásokkal, bár néhány hivatalos kiadvány, amely a külföldön élő kínai közösségnek szól, közzétett olyan cikkeket, amelyek a „Dalai-klikket” és más „külső erőket” vádolnak a tibeti önégetésekre való felbujtással. A belföldi sajtóban dolgozó újságírók szoros kontroll alatt állnak, és politikai megbízhatóságuk alapján kapják, illetve veszítik el állásukat. Például március 5-én a TAR hivatalos televízió csatornája álláshirdetést tett közzé, 19 média alkalmazottat kerestek. A pályázóknak öt követelménynek kellett megfelelniük, amelyek közül az első az volt, hogy támogatniuk kell a KKP pártvonalát, alapelveit és politikáit; védelmezniük kell a nemzet egységét; és politikailag rendíthetetlennek kell lenniük.

Erőszak és zaklatás: Jelentések szerint február 15-én Gangkye Drubpa Kyab tibeti írót és iskolai tanárt húsznál több biztonsági ember vette őrizetbe az otthonában Seda (Szerthar) megyében (Ganzi (Kardze) TAP, Szecsuán tartomány). Az őrizetbe vételének oka és a holléte ismeretlen.

 

2011. júliusában a Közbiztonsági Hivatal (PSB) emberei jelentések szerint elhurcolták Luhuo (Draggo) megyei otthonából (Ganzi (Kardze) TAP, Szecsuán tartomány) Pema Rincshen írót. Másnap a megyei kórház sürgősségi osztályára szállították a rendőrségi fogdában elszenvedett súlyos verés okozta sérülések kezelése céljából. Pema Rincshen állapota és holléte ismeretlen volt az év végéig.

Dhondup Wangcsen filmrendező, akit hat éves börtönbüntetésre ítéltek 2009-ben a Leaving Fear Behind című 25 perces dokumentumfilm elkészítéséért, amely bemutatja a tibeti területek emberi jogi problémáit, továbbra is börtönben van, és értesüléseink szerint májgyulladásban szenved.

 

Az Internet szabadsága

 

A mobiltelefon és az Internet szolgáltatást korlátozták a TAR-ban és Szecsuán, Csinghaj és Kanszu tartomány tibeti területein a tiltakozások idején és a politikailag érzékeny időszakokban, mint például a 2008-as megmozdulások és a „Jobbágyfelszabadítás Napja” márciusi évfordulója (lásd Tanszabadság és kulturális események), a Dalai Láma születésnapja júliusban és a XVIII. Pártkongresszus novemberben. Ezenfelül sok honlapot elérhetetlenné tettek és az Internet kávézókat szigorú megfigyelés alá helyezték a főbb vallási, kulturális és politikai fesztiválok idején a tibeti területeken. Például a Global Times (egy üzleti orientáltságú napilap, amely összeköttetésben áll a KKP Központi Bizottsága hivatalos lapjával) február 3-án közölt Monks Run Amok című cikke szerint az Internet és a mobiltelefon hálózat működését felfüggesztették Luhuo (Draggo) és Seda (Szerthar) megye (Ganzi (Kardze) TAP, Szecsuán tartomány) több, mint 30 mérföldes körzetében, ahol tüntetések zajlottak január 23-án és 24-én.

 

A legtöbb külföldön szerkesztett, Tibettel kapcsolatos honlapot, amely kritizálja a tibeti területeken folytatott hivatalos politikát, egész évben elérhetetlenné tették a felhasználók számára Kínában. A Tibet aktivistákat Kínában és külföldön egyaránt zaklatták Kínából kiinduló, jól szervezett hacker támadásokkal egy külföldi kutatócsoport jelentése szerint. Az Internet felügyeletéért felelős biztonsági szolgálatok kellő tibeti nyelvtudás hiányában gyakorta nem tudták hatékonyan ellenőrizni a tibeti tartalmakat. Ezért a tibeti nyelvű blogok és honlapok tartalmát válogatás nélkül cenzúrázták, egész honlapokat elérhetetlenné tettek, még akkor is, ha a tartalmuk nem érintett kényes kérdéseket. Néhány Szecsuán tartományban élő tanár és tudós beszámolt arról, hogy hivatalos figyelmeztetést kaptak miután iPhone-jukon tibeti írásjegyek használatával cseréltek információt, amelyről a hatóságok úgy vélték, hogy kényes kérdésekkel kapcsolatos.

 

2011. áprilisában a hivatalos média beszámolt arról, hogy a lhászai PSB Internetbiztonság Felülvizsgálati Egysége felszólította Lhásza 104 Internet kávézójának tulajdonosait, hogy vegyenek részt egy „Internet kávézó biztonsági menedzsment” találkozón, ahol alá kellett írniuk egy „felelősségvállalási nyilatkozatot”, amelyben vállalták, hogy garantálják az Internet biztonságos használatát. A találkozó deklarált célja „az Internet megtisztítása, a nemzetbiztonság védelme és a társadalmi stabilitás biztosítása” volt. Ugyancsak 2011. áprilisában jogszabályok betartatásáért felelős hivatalnokok razziát tartottak 15 Internet kávézóban Changdu (Csamdo) megyében (TAR), és elkobozták a berendezéseket, amelyekkel illegális „szeparatista” vagy „Tibet függetlenségével kapcsolatos” tartalmakat terjesztettek.

 

 

Tanszabadság és kulturális események

 

A hatóságok a tibeti területeken megkövetelték a felsőfokú tanintézetek tanáraitól és diákjaitól, hogy politikai felvilágosító foglalkozásokon vegyenek részt, azzal a céllal, hogy meggátolják a „szeparatista” politikai és vallási tevékenység kibontakozását a campus területén. A tibeti nemzetiségű egyetemi/főiskolai oktatókat gyakran ösztönözték arra, hogy vegyenek részt a kormány propaganda tevékenységében. Például nyilvános beszédekben dicsérjék a kormányzat politikáit, vagy éljenek a hivatalos média által felkínált interjúlehetőségekkel. Azok az oktatók, akik megtagadták az együttműködést, ezzel elvágták az előléptetési esélyeiket. Azoknak a KNK-ban élő értelmiségieknek, akik nyilvánosan kritizálják a KKP Tibettel kapcsolatos politikáját, hivatalos szankciókkal kell számolniuk. A kormány ellenőrzi a tantervet, a jegyzeteket és más oktatási anyagokat, valamint a történelmileg vagy politikailag kényes témát érintő tankönyvek kiadását. A hatóságok gyakran nem engedélyezik tibeti értelmiségieknek, hogy külföldre utazzanak konferenciákon, illetve tudományos vagy kulturális csereprogramokon való részvétel céljából.

 

Egy január 30-án Lhászában tartott megbeszélésen, amelyen Csen Csuan-kuo, a TAR párttitkára elnökölt, és melynek célja a legfontosabb propaganda célok meghatározása volt a tárgyévre vonatkozóan, a TAR párt- és kormányzati vezetőit arra ösztönözték, hogy „garantálják a tibeti ideológiai és kulturális területek biztonságát”, továbbra is kritizálják a „Dalai-klikket”, derítsék fel a „mérgező” kulturális hatásokat, és akadályozzák meg azok beszivárgását, valamint terjesszék az olyan gondolatokat, hogy „a kommunizmus, a szocializmus, és a Népi Felszabadító Hadsereg jó”, illetve „szeresd a pártot és az anyaországot”. Egy augusztusi beszédében a TAR Társadalomtudományi Akadémiájának általános párttitkára felszólította a tudósokat, hogy harcoljanak a szeparatizmus ellen, és azonosuljanak a párttal ideológiájukban és tetteikben egyaránt.

 

A hivatalos médiában 2011. januárjában közölt véleményében a TAR Állambiztonsági Hivatalának igazgatója a tibeti turizmus és kulturális ágazat fejlesztésére szólított fel, hogy ellensúlyozni lehessen a nemzeti identitás gyengülését és más „negatív” hatásait annak, hogy „túlságosan nagy hangsúly került a buddhista vallásos hit előmozdítására”. Ezzel egyidejűleg a TAR Turisztikai Hivatala folytatta azt a gyakorlatot, hogy nem alkalmaz olyan tibeti nemzetiségű idegenvezetőket, akik Indiában vagy Nepálban végezték a tanulmányaikat. Kormánytisztviselők leszögezték, hogy a TAR területén dolgozó összes idegenvezetőnek a Turisztikai Hivatalnál kell elhelyezkednie, ahol először képesítő vizsgát kell tenniük turizmusból és politikai ideológiából. A kormány szándéka ezzel annak biztosítása volt, hogy az összes idegenvezető a kormányzatnak Tibet függetlenségét és a Dalai Láma tevékenységét ellenző álláspontját közvetítse a látogatók felé. Néhány tibeti nemzetiségű idegenvezető a TAR-ban tiltakozott a tisztességtelen versenyhelyzet ellen, amit a kormány által szponzorált „Segítsd Tibetet” idegenvezetők jelentenek, akiket Kína belsejéből hoznak, nyilvánvalóan nagyobb politikai megbízhatóságuk okán, és egy gyorstalpaló Tibet-tanfolyam elvégzése után állítják munkába őket.

 

A tervezett városi gazdasági növekedést, a gyors infrastrukturális fejlődést elősegítő politikák, a nem tibetiek bevándorlása a hagyományosan tibeti területekre, a turisztikai ágazat bővülése, a nomádok és a földművesek erőltetett áttelepítése, valamint a tibeti nyelvű oktatás gyengülése a középiskolákban és a felsőoktatásban továbbra is zavarja a hagyományos életvitelt és szokásokat.

 

Májustól augusztusig a lhászai hatóságok egy újabb „kemény kéz” akcióba kezdtek. A hivatalos jelentések szerint az akció kezdetén a rendőrség 160.000 lakásban és 13.800 hotelben tartott házkutatást. Bár ez látszólag egy bűnmegelőzési akció, a rendőrség magánlakásokat, panziókat, szállodákat, bárokat és Internet kávézókat kutatott át a Dalai Láma fényképeit és más politikailag tiltott tárgyakat keresve. A rendőrség lhászai lakosok mobiltelefonjait is átvizsgálta, hogy Indiából származó „reakciós zeneszámokat” és a Dalai Lámát ábrázoló fényképeket találjanak. Beszámolók szerint még bizonyos csengőhangok használata is felforgató tevékenységnek minősült, ami használójuk őrizetbe vételét eredményezhette.

 

Március 28-án a TAR-ban negyedszer ünnepelték meg a „Jobbágyfelszabadítás Napját”, megemlékezve arról a napról, amikor 1959-ben Kína vezetői formálisan feloszlatták a Kashagot, a tibeti kormányt. A hivatalos ünnepségen kormánytisztviselőknek, valamint vidéki falvak és kolostorok képviselőinek kellett megtagadniuk a Dalai Lámát.

 

Folyamatosan érkeztek jelentések magánkézben lévő tibeti iskolák kormányzati bezáratásáról. Egy iskolát Zaduo (Dzatoe) megyében (Yushu (Yushul) TAP, Csinghaj tartomány) februárban zártak be. A Voice of Tibet számolt be arról, hogy április 2-án a hatóságok erőszakkal bezártak egy magánkézben lévő tibeti iskolát Laima faluban (Ganzi megye, Ganzi (Kardze) TAP, Szecsuán tartomány), és letartóztatták az iskola igazgatóját, Yama Cirent és egy tibeti-nyelv tanárt. Az RFA tudósítása szerint májusban a kínai hatóságok bezáratták egy árvaház iskoláját Luqu (Luchu) megyében (Gannan (Kanlho) TAP, Kanszu tartomány), és őrizetbe vették az iskolát irányító két tanárt, Szangye Dondrubot és Dzsamyangot. Az iskola korábbi igazgatója, Akun Condru Gyaco jelentések szerint 2011. januárjában eltűnt.

 

A Voice of Tibet augusztus 9-i beszámolója szerint a helyi hatóságok beszüntették egy szervezet működését, amelyet 2011-ben hoztak létre tibeti lakosok és a Baishiya kolostor szerzetesei Ganjia faluban (Gannan (Kanhlo) TAP, Kanszu tartomány) a tibeti nyelv használatának előmozdítására.

 

Megfigyelők továbbra is aggodalmuknak adnak hangot amiatt, hogy a fejlesztési beruházások és az egyéb központi kormányzati politikák aránytalanul nagy előnyökhöz juttatták a nem tibeti lakosságot, és a han és hui nemzetiségű lakosok jelentős mértékű bevándorlását eredményezték a TAR-ba. Az infrastruktúra fejlesztése, így az úthálózat javítása, a sűrűbb repülőjáratok és a TAR-Csinghaj vasútvonal megépítése, amely az utazást könnyebbé tette, megnövelte a gyakoriságát annak, hogy a KNK más részeiről nem tibetiek a TAR-ba látogattak. A hivatalos Xinhua Hírügynökség szerint 2006-ban 180 ezer han nemzetiségű személy rendelkezett állandó lakcímmel a TAR-ban. Egy hivatalos jelentés szerint ez a szám 2011-re 245 ezerre emelkedett. Sokan vannak azonban olyanok, akik a TAR-on kívülről származnak, de már évek óta a TAR-ban élnek, viszont hivatalosan egy másik tartományban vannak bejelentve, ezért nem számítanak a TAR lakosának. A kormányzat továbbra is arra törekedett, hogy jelentősen javítsa a bevándorolt lakosságnak nyújtott közszolgáltatások színvonalát a TAR-ban, különösképpen az oktatás és az egészségügyi ellátás terén, és pénzügyi támogatást nyújtott a bevándorlók által alapított új üzleti vállalkozásoknak. Augusztus 18-án egy közbiztonsági ellenőrzés alkalmával Csen Csuan-kuo, a TAR párttitkára han nemzetiségű vállalkozókat keresett fel, és biztosította őket arról, hogy a közbiztonság javításán munkálkodik azzal a céllal, hogy a vállalkozásaik nagyobb biztonságban legyenek.

 

Általánosságban elmondható, hogy a tibetieknek még a hivatalosan „autonómnak” nyilvánított területeken sem volt joguk ahhoz, hogy ténylegesen szerepet játszhassanak kulturális örökségük és egyedi természeti környezetük megőrzésében. Letartóztatás és megfélemlítés várt rájuk, ha tiltakoztak bányászati vagy más ipari tevékenységek ellen, amelyekről úgy vélték, hogy ártalmasak a környezet vagy szent helyek szempontjából. 2010-ben összesen 15 tibetit vettek őrizetbe, köztük öt szerzetest a közeli Lingka kolostorból, és sokan mások megsérültek, amikor fegyveres rohamrendőrök és a PSB embereit vezényelték ki, hogy megállítsanak több száz tibetit, akik megkísérelték megzavarni az ellentmondásos Xietongmen (Shethongmon) rézbányászati projekt műveleteit Rikaze (Shigace) közelében (TAR). Jelentések szerint az őrizetbe vett szerzeteseket, Khenpo Kelszangot, Dzsamjang Ceringet, Cevang Dordzsét, Rigzin Pemát és Dzsamjang Rigszangot, a Xietongmenben (Shethongmon) és Rikazéban (Shigatse) lévő fogházakba szállították. A hogylétük ismeretlen volt az év végén.

 

Augusztus 15-én mintegy 1.000 tibeti vonult egy bányához Mangkang (Markham) megyében (Changdu (Csamdo) prefektúra, TAR), hogy tiltakozzon a nagyszabású beavatkozás ellen, amelyet veszélyesnek tartottak a környezetre. A biztonsági emberek könnygázt vetettek be ellenük, és éles lőszereket használtak, ami egy tibeti, Nyima, halálát eredményezte. Hat másik személyt letartóztattak, akik közül ötöt az alábbi neveken azonosítottak: Dava, Atong, Phuncog Nyima, Dzsamjang Wangmo és Kelssang Yudron. Azóta hollétük és hogylétük ismeretlen.

 

Mind a tibeti, mind a mandarin kínai a TAR hivatalos nyelve, a közérdekű és az üzleti feliratok általában mindkét nyelven kiírásra kerülnek, de nem minden esetben. A hivatali és üzleti épületekben, így a bankokban, postákon és a kórházakban a tibeti nyelvű feliratok gyakran hiányoznak, és sok esetben az űrlapok és a dokumentumok csak mandarin kínai nyelven voltak elérhetőek.

A mandarint széles körben beszélik, és többnyire ezen a nyelven folyik a hivatalos kommunikáció. Sok vidéki és nomád területen a gyerekek csak egy és három év közötti időtartamban tanulják a tibeti nyelvet, mielőtt tanulmányaikat mandarin nyelvű iskolában folytatnák. A ChinaTibetNews.com honlapon február 20-án közzétett cikk szerint a TAR Oktatási Minisztériumának illetékese bejelentette egy konferencián, hogy az írástudatlanok aránya 1%-ra csökkent a TAR-ban 2011 végére. A Csinghaj Tartomány Statisztikai Hivatala által júniusban közzétett hivatalos adatok szerint az írástudatlanok aránya a tartomány tibeti területein 13,69%-ra csökkent 2010-ben, a 2000-ben megállapított 25,12%-ról. Sok megfigyelő megkérdőjelezi ezeket az adatokat, és néhányan kiállnak amellett, hogy az írástudatlanok tényleges aránya mintegy 40% a TAR-ban, és eléri az 50%-ot Kanszu és Szecsuán tartomány tibeti területein.

 

A tibeti területek általános- és a középiskoláinak tibeti nyelvű tanterve többnyire a standard nemzeti mandarin nyelvű tanterv direkt fordítása, amely kevés lehetőséget ad a tibeti diákoknak a saját kultúrájuk és történelmük megismerésére. Kevés általános iskola használta a tibeti területeken a tibeti nyelvet az oktatás elsődleges nyelveként. Kangdingban (Dartsedo) (Ganzi (Kardze) TAP, Szecsuán tartomány) az általános iskolákban nem folyt oktatás tibeti nyelven. A kulturális és a nyelvhasználati jogok garantálása ellenére a közép- és a felsőfokú képzésben – még a hivatalosan tibeti nyelvű iskolának kijelölt intézményekben is – csak a tibeti nyelv, irodalom és kultúra órákat tartották tibeti nyelven, a többi tárgyból a képzés mandarin nyelven folyt. Aba (Ngaba) T&QAP (Szecsuán tartomány) 15 közép- és felsőfokú iskolája közül csak háromban tanítottak elsődlegesen tibetiül. 2011 elején a TAR kormánya 217 kétnyelvű óvodát hozott létre, hogy megerősítse az ingyenes kötelező kétnyelvű iskola előtti oktatást a vidéki területeken. Csinghaj tartomány, valamint Ganzi (Kardze) TAP és Aba (Ngaba) TAP (Szecsuán tartomány) hasonló programokba kezdett 2011-ben.

 

Március 14-én mintegy 4.000 diák tüntetett Gangca (Kangca) megyében (Habei TAP, Csinghaj tartomány) a mandarin kínai nyelvnek az oktatásban betöltött megnövekedett szerepe ellen. Ez volt a legnagyobb ilyen célú tüntetés 2010. óta, amikor több ezer közép- és általános iskolás, Csinghaj tartomány négy tibeti prefektúrájából érkezett tibeti diák napokon át tiltakozott hasonló okból. Augusztusban a hatóságok három éves börtönbüntetésre ítélték Tashi Ceringet és Csöjang Gonpót a márciusi tüntetés megszervezéséért.

Különböző jelentések szerint november 26-án orvosi egyetemisták, számuk 500 és „több ezer” közötti volt, demonstrációt tartottak Gonghe (Csabcsa) megyében (Hainan TAP, Csinghaj tartomány). Jelentések szerint egy röpirat és az ahhoz tartozó kérdőív kitöltése ellen tiltakoztak, amely felháborító állításokat tartalmazott az önégetéssel, a Dalai Lámával és a kétnyelvű oktatással kapcsolatban. A helyi PAP erők jelentések szerint erőszakosan léptek fel, mintegy 20 diák megsérült. December 12-én a Phayul külföldi forrásokra hivatkozva közölte, hogy 8 diák öt éves büntetést kapott a november 26-i tiltakozásban való részvétele miatt, az intézmény pedig szoros megfigyelés alatt maradt.

 

A mandarin nyelv elsajátítása elengedhetetlen a felsőfokú képzésben való részvételhez, és a kormányzati munkakör betöltéséhez a KNK-ban. Kína legtekintélyesebb egyetemein nincsenek kurzusok tibeti nyelven vagy más nemzeti kisebbségek nyelvén. A „nemzetiségi” egyetemek, amelyek arra jöttek létre, hogy kielégítsék a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos tárgyak iránt érdeklődő nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok és han nemzetiségű diákok igényeit, tibeti nyelven csak olyan kurzusokat tartottak, amelyek tibeti nyelv és kultúra elsajátítására irányultak. Mivel tibeti nyelven nem oktatnak más tárgyakat a felsőoktatásban, hiány alakult ki megfelelő szaktudással és végzettséggel rendelkező tibeti nemzetiségű szakemberekből. Ezért a szaktudáshoz és megfelelő végzettséghez kötött munkaköröket a tibeti területeken általában a Kína más részeiről érkezett bevándorlók töltik be. A tibeti buddhista szerzetesek, akik esetenként a tibeti tanulmányok kiemelkedő tudósai, nem oktathatnak az egyetemeken, mivel vallási szerepet töltenek be, és nem rendelkeznek az Oktatási Minisztérium által megkövetelt bizonyítványokkal.

A Phayul által idézett külföldi tibeti források szerint három népszerű tibeti énekest, előadóművészt tartóztattak le, jelentések szerint a dalszövegeik politikai tartalma miatt. Urgyen Tenzint februárban tartóztatták le Ganzi (Kardze) TAP-ban (Szecsuán tartomány), Lo Lo letartóztatására április 19-én került sor Yushu (Yushul) TAP-ban (Csinghaj tartomány). A harmadik előadót, Csogselt jelentések szerint július 29-én vették őrizetbe egy Internet kávézóban Xiningben (Csinghaj tartomány). Azzal vádolták, hogy zenéjével „egymás ellen uszítja a nemzetiségeket”.

Az RFA által idézett források szerint a népszerű énekest, Amcsok Phuljungot augusztus 3-án őrizetbe vették Ma’erkang (Barkham) megyében (Aba (Ngaba) TAP, Szecsuán tartomány), jelentések szerint a májusban megjelent új albumával összefüggésben, amelyen a Dalai Lámát dicsőítő dalok szerepeltek. Az év végén holléte ismeretlen volt, bár egy helyi forrás azt állította, hogy a Ma’erkangi fogházban tartják fogva.

 

 

Vallásszabadság

 

Lásd a Külügyminisztérium jelentését a vallásszabadság nemzetközi helyzetéről a www.state.gov/j/drl/irf/rpt címen.

 

 

Mozgásszabadság

 

A törvény rendelkezik a belföldi utazás, a külföldre utazás, az emigráció és a hazatelepülés szabadságáról, a gyakorlatban azonban a kormány súlyosan korlátozza a tibeti nemzetiségűek utazását és mozgásszabadságát, különösen a buddhista szerzetesek és szerzetesnők esetében.

Belföldi utazás: A tibetiek mozgásszabadsága általában, és különösen a szerzeteseké és szerzetesnőké, jelentősen csökkent a TAR egészében, valamint Csinghaj, Kanszu és Szecsuán tartomány tibeti területein is. Elbeszélések alapján úgy tűnik, hogy ez kisebb problémát jelent Yunnan tartomány egyetlen TAP-jában (Diqing (Deqen) TAP), ahol a tibetiek a lakosság 40%-át teszik  ki, és ritkán tiltakoznak a kormányzati politikák ellen. A PAP és a helyi PSB egységei útakadályokat és ellenőrző pontokat állítottak fel a főutakon, a városokban, valamint a városok és a kolostorok szélén, különösen a kritikus naptári dátumok körül. A szerzetesruhában utazó tibetieket fokozottan ellenőrzi a rendőrség az út menti ellenőrzőpontoknál.

 

A március 27-i lhászai önégetéseket követően (Lhászában az utóbbi néhány évben ekkor fordult elő először önégetés), melyek során két tibeti fiatal gyújtotta fel magát, akik Szecsuán, illetve Kanszu tartomány tibeti területeiről származtak, a TAR-on kívüli tibetieket, különösen a szerzeteseket és a szerzetesnőket, többnyire csak akkor engedték be a TAR-ba, ha először speciális hivatalos útiokmányokat szereztek be. Sok tibeti számolt be arról, hogy nehézségekbe ütközött a szükséges útiokmányok beszerzése során. Ez egyrészt lehetetlenné teszi a tibetiek számára, hogy a TAR területén található vallási szent helyekre zarándokoljanak, másrészt akadályozza, hogy szárazföldön Indiába utazzanak Nepálon keresztül. Ezenfelül sok olyan szerzetest, szerzetesnőt és civilt, akik a TAR-on kívülről származtak, de már 15 éve a TAR-ban éltek, kiutasítottak a hatóságok. Például decemberben egy fiatal tibeti művész Csengtuban számolt be arról, hogy kormánytisztviselők a közelmúltban utasították ki a TAR-ból, miután rájöttek, hogy eredetileg Szecsuán tartomány Ganzi (Kardze) TAP-jába valósi. A művész két éven át a TAR egyik híres kolostorában festett és restaurált szent tekercsképeket. A TAR-on kívülről is arról számoltak be szerzetesek és szerzetesnők, hogy továbbra is nehezen tudnak a kolostorukon kívülre utazni, és az illetékesek gyakran nem adják meg az engedélyt a látogatóba érkező szerzeteseknek, hogy átmenetileg a kolostorban tartózkodjanak vallási tanulmányok folytatása céljából.

 

A nem tibeti nemzetiségűek, különösen a han nemzetiségű tibeti buddhisták, csak átmeneti látogatásokat tehettek a tibeti buddhista kolostorokban. Ezt a megszorítást különösen szigorúan alkalmazták a TAR-ban és Szecsuán tartomány Ganzi TAP-jában. A helyi vallási ügyekben illetékes hivatalnokok gyakran megtiltották a han nemzetiségű vagy külföldi tibeti buddhistáknak, hogy hosszú távú tanulmányok folytatása céljából kolostorokban tartózkodjanak.

Külföldre utazás: Sok tibeti, különösen az ismert vallási és kulturális személyiségek, tudósok és aktivisták, valamint a vidéki lakosság, továbbra is arról számol be, hogy egyre nagyobb nehézségekbe ütközik az új útlevél igénylése, illetve a meglévő útlevél megújítása. Néhány tibeti arról számolt be, hogy csak úgy jutott útlevélhez, hogy jelentős összegű kenőpénzt fizetett, illetve ígéretet tett, hogy nem utazik Indiába. Más esetekben tibeti diákok, akik ösztöndíjat nyertek külföldi egyetemekre, azért nem tudtak külföldre menni tanulni, mert a hatóságok nem állítottak ki számukra útlevelet. Néhány tibeti, aki a megfelelő dokumentumok nélkül utazott a KNK-ból Indiába arról számolt be, hogy korlátozott módon lehetősége volt visszatérni, majd később ismét Indiába utazhatott Nepálon keresztül.

 

Jelentések szerint a kínai hatóságok több száz olyan tibetit vettek őrizetbe, akik részt vettek a Dalai Láma által tartott „Kálacsakra” buddhista tanításon Indiában 2011. december 31. és 2012. január 10. között. Az őrizetbe vettek, akik közül sokan legálisan, érvényes útiokmányokkal utaztak Indiába, őrizetbe vételére jelentések szerint akkor került sor, amikor visszaérkeztek Kínába, vagy a visszatérésük utáni hónapokban. A fogva tartás során arra kényszerítették őket, hogy „politikai felvilágosító” foglalkozásokon vegyenek részt. Az RFA által idézett források szerint május 26-án a kínai határőrök erőszakkal visszaküldtek Nepálba kilenc tibeti zarándokot, akik részt vettek a Kálacsakrán, és igyekeztek visszatérni Kínába. A kínai hatóságok jelentések szerint súlyosan bántalmazták és egy hétig fogva tartották a zarándokokat, mielőtt átadták volna őket a nepáli illetékeseknek.

 

A tibetieknek továbbra is jelentős nehézségekkel és akadályokkal kellett szembenézniük, ha Indiába kívántak utazni vallási, oktatási vagy egyéb céllal. Beszámolók szerint a tibeti nemzetiségű kormányzati és KKP kádereknek a TAR-ban és Szecsuán tartomány Ganzi (Kardze) TAP-jában nem engedélyezték, hogy gyermekeiket külföldre küldjék tanulni. A szigorú határellenőrzés jelentősen korlátozta azok számát, akik átléphették a határt Nepál és India irányába. Az év során 241 tibeti menekült érkezett ideiglenesen Kathmanduba, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által fenntartott Tibeti Befogadó Állomásra, úton végleges indiai letelepedési helyükre. Számuk csökkent: 2011-ben 739, 2010-ben 874 volt.

 

A kormány korlátozta a tibetiek mozgását a kritikus évfordulók és események előtt és alatt, és fokozta az ellenőrzést a határ menti területeken ezen időszakokban. Érkeztek jelentések önkényes őrizetbe vételekről olyan személyek, különösen szerzetesek és szerzetesnők, esetében, akik Indiából és Nepálból tértek vissza kínai nagykövetségek vagy konzulátusok által kiállított útiokmányok nélkül. A fogva tartásuk általában több hónapig tartott, bár a legtöbb esetben a hatóságok formálisan nem emeltek vádat az őrizetesekkel szemben. Az utazás egyre nehezebbé vált, a kommunikációs csatornákat pedig időnként elvágták, különösen Szecsuán Aba (Ngaba) TAP-jában, mivel az önégetések sorozata, amely a Kirti kolostornál kezdődött 2011. márciusában, tovább folytatódott.

 

Beszámolók szerint a kínai hatóságok kiutasítottak tibetieket, akik megkíséreltek visszatérni Nepálból Kínába kínai „útiokmányok” nélkül. Márciusban a közbiztonsági rendőrség és a határrendészet letartóztatott öt tibetit, akiket a Rikaze (Shigace) prefektúra (TAR) fogházában tartottak fogva mintegy négy hónapig a Voice of Tibet szerint. Augusztus 23-án a PAP emberei átadták az öt tibetit a nepáli hatóságoknak a Zhangmu (Dram) határátkelőnél a nepáli-kínai határon. Az öt embert a kathmandui bevándorlási hivatalba szállították, ahol büntetést kellett fizetniük, majd szabadon engedték őket.

 

A kormányzat szabályozta a külföldiek beutazását a TAR-ba. Egy 1989-es rendelettel összhangban a külföldi látogatóknak be kell szerezniük a kormány által kiállított megerősítő levelet mielőtt a TAR területére lépnének. A legtöbb turista úgy szerzi be ezt az okmányt, hogy befizet egy hivatalosan regisztrált utazási iroda által szervezett utazásra. A Nepálból belépő turistákat leszámítva, a külföldi turisták belépését a TAR-ba csak légi úton és vasúton engedélyezték, és általában csak négyfős vagy annál nagyobb csoportokban, és egy adott csoport tagjainak azonos állampolgárságúnak kellett lenniük. Ritkán fordult elő, hogy külföldiek engedélyt kaptak arra, hogy közúton lépjenek be a TAR-ba.

 

Ahogy az minden évben bevett gyakorlat, a külföldi turistáknak megtiltották a TAR-ba történő belépést az 1959-es tibeti felkelés márciusi évfordulója, valamint a júliusi kettős évforduló (a KKP megalakulása és Tibet „békés felszabadítása”) előtt és alatt. Azonban a korábbi évektől eltérően a tiltás az év nagy részében érvényben maradt, néhány kivételtől eltekintve, amikor a beutazási engedély megadására nagyon szigorú feltételek mellett került sor. Azokban az időszakokban, amikor a külföldi turistáknak engedélyezték a TAR-ba való belépést, szigorúbban követelték meg tőlük, hogy a szervezett turistacsoporttal maradjanak, mint a korábbi években. A külföldi turistáknak a TAR-on kívüli tibeti területekre való beutazását is korlátozták, különösen Aba (Ngaba) TAP és Ganzi (Kardze) TAP esetében Szecsuán tartományban, bár a kormány nem hozott nyilvánosan hozzáférhető, formális tiltórendelkezést az e területekre történő beutazás vonatkozásában. Elbeszélések szerint a TAR-ba látogató külföldi turisták számának csökkenését ellensúlyozta, és meg is haladta, a belföldi látogatók számának növekedése. A külföldi turistáktól eltérően a han nemzetiségű látogatóknak nincs szükségük speciális engedélyre ahhoz, hogy a TAR-ba beutazzanak, és számukra nincs szabályozva, hogy hány fős csoportokban vagy milyen közlekedési eszközzel érkezhetnek.

 

A hatóságok továbbra is súlyosan korlátozzák a diplomaták és az újságírók bejutását Tibetbe. Külföldi hivatalnokok csak a TAR Külügyi Irodájának engedélyével utazhattak a térségbe, és csak olyan szigorúan felügyelt utakra, amelyeket az említett iroda szervezett. Az ilyen engedélyt nehéz volt beszerezni. Az USA kormánytisztviselői több mint 10 diplomaták TAR-ba való beutazására vonatkozó kérelmet nyújtottak be 2011. májusa és 2012. decembere között, de egyszer sem kapták meg az engedélyt, így az USA diplomatái 2011 tavasza óta nem kaptak engedélyt arra, hogy a TAR-ba látogassanak. A külföldi diplomatákat, akik legálisan utaztak a TAR-on kívüli egyes tibeti területekre, így Szecsuán tartomány Ganzi (Kardze) TAP-jába és Aba (Ngaba) TAP-jába, többször feltartóztatta a helyi rendőrség, és néha visszafordították őket mindenféle elfogadható magyarázat nélkül. Néhány szigorúan felügyelt utazást leszámítva, a hatóságok ismételten megtagadták, hogy engedélyezzék nemzetközi újságíróknak és megfigyelőknek a TAR-ba és más tibeti területekre történő beutazást.

 

 

Diszkrimináció és társadalmi visszaélések

 

Nők

Nemi erőszak és családon belüli erőszak: Nem áll rendelkezésre megbízható információ a nemi erőszak és a családon belüli előfordulásáról a tibeti területeken, bár egy Szecsuán tartomány tibeti területén élő tibeti lakos elmondása szerint a nemi alapú erőszak, beleértve a nemi erőszakot, általánosan elterjedt a tibeti pásztorok körében, és gyakran titokban marad.

Szaporodási jogok: A családtervezési politika több gyermeket engedélyez a tibeti nemzetiségűeknek és bizonyos más nemzeti kisebbségekhez tartozóknak, mint a han nemzetiségűeknek. Azok a tibeti nemzetiségűek, akiknek állandó munkája volt valamelyik városban, vagy a KKP tagjai, vagy kormánytisztviselők, csak két gyermeket nevelhetnek, csakúgy, mint a tibeti területeken élő han nemzetiségűek. A megyétől függően a TAR vidéki tibeti lakosait néha arra ösztönözték, hogy csak három gyermeket szüljenek. A KNK más területeitől eltérően, ahol a nemek arányát nemek szerinti abortusszal és a leánycsecsemők elégtelen egészségügyi ellátása révén módosítják, a TAR-ban nem befolyásolják a nemek arányát.

 

A prostitúció elterjedt a tibeti területeken, és a HIV-fertőzéssel kapcsolatos ismeretek hiánya, valamint a gazdasági kényszer következtében sok női szexmunkás vállalja, hogy védekezés nélkül létesít szexuális kapcsolatot. Más női szexmunkások tudatában vannak a védekezés nélküli szexben rejlő veszélyeknek, de gyakran lemondanak a védekezésről a magasabb fizetség érdekében.

Diszkrimináció: A nők részvétele a politikai életben formálisan nincs korlátozva, és sok alacsonyabb szintű kormányzati pozíciót nők töltenek be. Viszont a tartományi és a prefektúra szintű kormányzatban a nők alulreprezentáltak. Egy hivatalos honlap szerint a TAR-ban a nők a káderek 30%-át teszik ki. Úgy véljük, hogy az eltérő nemű alkalmazottak fizetése közötti különbség kis mértékű volt a tibeti tulajdonos által tibeti alkalmazottakat foglalkoztató cégeknél. Azonban a han nemzetiségű tulajdonossal bíró cégeknél dolgozó tibeti nők kevesebbet kerestek, mint az ugyanabban a munkakörben dolgozó férfi vagy női han nemzetiségű alkalmazottak.

 

Gyermekek

 

A hivatalos politikának megfelelően az alapfokú oktatás kötelező, ingyenes és egyetemleges. A TAR hivatalos statisztikái szerint a hat és 13 év közötti gyermekek 99.2%-a járt iskolába, és a TAR általános iskolai tanulóinak 90%-a folytatta tanulmányait a középiskola alsóbb osztályaiban, hogy összesen 9 osztályt végezzen el. 2003-ban az ENSZ oktatáshoz való jogokért felelős speciális jelentéstevője azt jelentette, hogy a KNK hivatalos oktatási statisztikái nem tükrözték pontosan az iskolába járók számát, és azokat független forrásból nem hitelesítették.

 

 

Társadalmi erőszak

 

A tibeti pásztorok közötti viszálykodás és az abból fakadó erőszak, bizonyos esetekben a gyilkosságot is beleértve, komoly problémát jelent. Szecsuán tartomány Ganzi (Kardze) TAP-jában élő tibetiek hozzáfűzték ehhez, hogy a rendőri védelem hiánya a tibetiek közötti erőszakos cselekmények esetén ugyancsak komoly kérdés.

 

Az RFA beszámolója szerint október 5-én tibeti buddhista szerzetesek mintegy 200 tibeti falusi élén támadtak rá hui nemzetiségű muszlimokra egy épülő új mecsetnél Langmusi városban (Luqu megye, Gannan TAP, Kanszu tartomány). A Molihua.org honlapon idézett helyi források szerint több mint 12 hui muszlim sérült meg a csetepatéban, hatan közülük súlyosan.

 

2011. decemberében verekedés robbant ki han és tibeti nemzetiségű diákok között a Csengtui Vasúti Szakképzési Intézetben, Csengtuban, Szecsuán tartományban. Jelentések szerint a feszültség kiéleződését, a nemzetiségi alapú erőszakoskodás és düh kirobbanását a kisebbségi diákoknak biztosított kedvezményes bánásmód váltotta ki. A verekedés sérültjeinek száma nem ismert.

 

Nemzeti kisebbségek

 

Bár a TAR népszámlálási adatai szerint 2011. novemberében a tibetiek 90.5%-át tették ki a TAR-ban állandó lakcímmel rendelkező lakosságnak, a hivatalos adatok nem vették figyelembe a nagyszámú han nemzetiségű lakost, akik hosszú-, közép- vagy rövidtávon a TAR-ban élnek, így a kádereket (kormányzati és párt hivatalnokokat), szakmunkásokat, segédmunkásokat, katonákat, félkatonai alakulatok tagjait, és az eltartottjaikat. Egy lhászai illetékes szerint Lhásza belvárosának 450.000 lakosa közül az év folyamán 260.000 tartozott ehhez a „lebegő” népességhez.

 

A TAR-ba érkező bevándorlók nagyrészt a városokban koncentrálódnak. A gazdasági fejlődést támogató kormányzati politikák gyakran jobban kedveztek a han nemzetiségűeknek, mint a tibetieknek, ami elkeseredettséget váltott ki a tibetiek körében. A Tibeti-fennsík sok, túlnyomóan tibetiek lakta városában a kisvállalkozások, éttermek és üzletek 60-80%-a han vagy hui nemzetiségű bevándorlók tulajdonában van. A tibeti nemzetiségűek aránya közel 98% a vidéki területeken állandó lakcímmel rendelkezők között a hivatalos népszámlálási adatok szerint.

 

A kormányzat folytatta a tibeti nomádok városi környezetben történő letelepítésére irányuló erőfeszítéseit a TAR egészében és a tibeti területeken. A hatóságos anyagi ösztönzést is nyújtottak a nomádoknak, hogy levágják, vagy eladják az állataikat, és a számukra újonnan épített településekre költözzenek. Érkeztek jelentések kötelező letelepítésről, amikor a beígért kompenzáció összege nem volt megfelelő, vagy azt nem fizették ki. A Xinhua december 29-i tudósítása szerint több mint 408.000 háztartást érintett a TAR-ban, beleértve 2.1 millió földművest és állattartót, a letelepítési projekt, amely finanszírozta az állandó lakóházak megépítését. A hivatalos sajtó azt állította, hogy az ilyen letelepítési programok képezik „az alapját a Dalai-klikk elleni harcnak”, és a letelepített nomádok „kevesebbet fognak Buddhához imádkozni, és többet fognak tanulni a kultúráról és a technológiáról”.

 

A lakhatási körülmények, az egészségügyi ellátás és az oktatás javítása a legszegényebb tibetiek körében szerepelt a letelepítés célkitűzései között, bár a nomádokat a városokhoz és utakhoz közelre telepítik, viszont távolra a kolostoroktól, amelyek hagyományosan biztosították a közösségi és szociális ellátást számukra. Az a követelmény, hogy a falusiak a hivatalos paramétereknek megfelelő házat építsenek két vagy három éven belül, gyakran taszította adósságba a letelepített családokat, mert az építési költségeket csak kölcsönfelvétellel tudták fedezni.

 

Bár az állami média egyik tudósítása 2010-ben arról szólt, hogy a tibeti nemzetiségűek és a más nemzeti kisebbségekhez tartozók 70%-át tették ki a kormányzati alkalmazottaknak tartományi szinten a TAR-ban, a KKP legfelsőbb tisztségét, a TAR párttitkárának posztját továbbra is han nemzetiségű személy tölti be, és megyei szinten az ennek megfelelő pozíciót 90%-ban szintén han nemzetiségűek töltik be a TAR-ban. Ugyancsak a TAR-ban a han nemzetiségűek aránytalanul sok vezető biztonsági, katonai, pénzügyi, gazdasági, jogi, bírósági és oktatási tisztséget töltöttek be. A kormányzati vagy párt pozíciót betöltő tibetieknek gyakran megtiltották, hogy nyilvánosan imádkozzanak kolostorokban, vagy másmódon gyakorolják a vallásukat. Csinghaj tartomány hat TAP-jából ötnek az élén han nemzetiségű párttitkár állt, egyet pedig tibeti nemzetiségű párttitkár vezetett. Kanszu tartomány egyetlen TAP-ját, Szecsuán tartomány két TAP-ját és Yunnan tartomány egyetlen TAP-ját han nemzetiségű párttitkár vezette. Sok tibeti nemzetiségű párttitkár volt megyei szinten a tibeti területeken Csinghaj, Szecsuán, Kanszu és Yunnan tartományban.

 

A gazdasági és a társadalmi kirekesztés az elégedetlenség egyik fő forrása volt a tibeti nemzetiségűek széles körében, beleértve a vállalkozókat, munkásokat, diákokat, értelmiségieket, földműveseket és nomádokat. Tibeti nemzetiségűek továbbra is diszkriminációról számolnak be a munkavállalás terén, és vannak olyan álláshirdetések a TAR-ban, amelyekben nyíltan kikötik, hogy tibeti nemzetiségűek ne jelentkezzenek. Néhányan azt állították, hogy a han nemzetiségűeket előnyben részesítik a munkaadók, és magasabb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért. A probléma felerősödött május után, mivel sok TAR-on kívülről érkezett tibetit kiutasítottak a TAR-ból, ami több munka- és vállalkozási lehetőséget teremtett a nem tibetiek számára a TAR-ban. Néhány tibeti arról számolt be, hogy a tibeti nemzetiségűek a han nemzetiségűeknél nehezebben kapnak engedélyt és kölcsönt ahhoz, hogy vállalkozásba kezdjenek.

A tibeti közösségeknek segítséget nyújtó nemzetközi civilszervezetekre (NGO) vonatkozó korlátozások azt eredményezték, hogy számos hasznos NGO program megszűnt, a legtöbb külföldi NGO alkalmazottat pedig kiutasították a TAR-ból és más tibeti területekről.

 

Az állítólagos „függetlenségpárti tibeti erők” elleni kormánypropaganda hozzájárult a növekvő társadalmi diszkriminációhoz a kínaiak részéről a szokványos tibeti lakosokkal szemben. Egyes források szerint a biztonsági erők feltartóztatják a szerzetesi öltözéket viselőket, és önkényesen kérdéseket intéznek hozzájuk, vagy más módon zaklatják őket Lhásza és más városok utcáin. Ezért sok tibeti szerzetes és szerzetesnő inkább normál utcai öltözéket visel, amikor elhagyja a kolostorát, illetve Kínában utazik. Tibetiek arról számoltak be, hogy Csengtuban a taxisofőrök nem vették fel őket, a szállodákban pedig nem kaptak szobát.

Hozzászólások

  • #Nataly 2013-07-04 00:20:41| Válasz erre
    Why the media trying to fool plepoe so hard at this time? Anyone think about that? Why the issue of Tibet will be put on so high profile at this time? If u r just a bit smart, u should realize what's going on, it all about jealous of the increasing power of China, if anyone want to talk about the human right, look back ur own country, do u really know ur own government well? Think about the majority Chinese, talk about the human right for them first, and see what influence u will bring to them!!!

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb