Eleink falvai

2012. január 30. /barikád.hu/TibetPress

Az elmúlt két évtized régészeti feltárásai révén több mint négyszáz Árpád-kori település maradványa került elő. A faluszerkezet, valamint a házak rekonstruálásával feltárulhat őseink különleges építészeti öröksége és megismerhetjük, hogyan teltek mindennapjaik.

Élet a szabadban

A régészek az egész ország területén tártak fel korai településeket. Ezek egy része már a templom mellé csoportosult, de voltak olyan falvak, ahol különleges módon alakították ki a házak sorrendjét. Mivel a házak elég kicsik voltak, a kutatók azt gondolják, hogy a falvak népe nem a félig földbe mélyített házakban élt, hanem a szabadban tevékenykedtek, könnyűszerkezetes szárnyékok vagy sátrak alatt, mint keleti rokonnépeink és csak éjszakára húzódtak be a meleget és menedéket adó házakba.

Ősi háztípus

Az eddig előkerült falvakban félig földbe mélyített nád- vagy földfedésű házak sorakoztak, ilyen épületeket még a 20. század első felében is láthattunk a hazai falvakban. Ezek lehettek a mai bioházak elődei. Az általában négyszer három, esetleg négyszer öt méteres alapterületű alapot hetven centiméterre, esetleg egy méterre a földbe süllyesztették és ágasfás-szelemenes szerkezetű tetőt húztak fölé. Az úgynevezett szelemengerendák kerültek a szélekre, a belső ágasfa pedig a ház közepét tartotta. Valószínűleg ehhez az oszlophoz különös hiedelmek kötődtek, mint a többi hun utódnépnél vagy a régi magyar hagyományban, ahol megmaradt az ágasfa használata, az tartotta a mestergerendát, más néven Boldogasszony fáját. Sok helyen a tűzhely vagy a kemence a ház keleti sarkába épült, azon főzték az estebédet, de az szolgált fekvőhelyül is. A veremház mellett, az udvaron egy nagy kemence állt, melyet szintén félig földbe mélyítve alakítottak ki. Ott sütöttek és főztek a had vagy a nagycsalád számára, nyár végén pedig azon szárították vagy aszalták télre a gyümölcsöket és zöldségeket, esetleg húsokat.

Karámok sövényből

Őseink nagyon ügyeltek jószágaik épségére, ezért azokat éjjelre karámokba terelték. Sok ősi faluban vesszőfonatból készültek a kerítések kör, esetleg négyszögletes alakban. Néhány régi háznál a kerítéseket is sövényből alakították ki. A falvak általában állandó vízforrás, vagyis patak vagy folyó mellé települtek, melynek tisztaságára nagyon ügyeltek, beszennyezésük tilos volt, ezért belőlük egészen az ipari forradalom megindulásáig lehetett inni. Sok faluban ásott kutakat is találtak a régészek.

Ősi templomok

A korai keresztény templomok az egész Kárpát-medencében elterjedtek, ami a kereszténység ősi jelenlétét feltételezi. Valószínűleg, már az avarok, de az Árpáddal bejött magyarok is építettek imahelyeket maguknak, még jóval a 11. századi erőszakos nyugati térítés előtt. Az ősi templomok szerkezete kaukázusi hatásra vall, nemcsak körtemplomaink, hanem félköríves egyhajós templomaink kialakítása is nagyon hasonlít a kaukázusi Albánia ősi templomaira.