Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

“Eldönteni, mi a fontos…” - Interjú Dr. Lobsang Sangay-jal

2009. március 19./csütörtök/IR/Free Tibet Blog/TibetPress

Beszélgetés a Harvard Egyetem jogi professzorával a következő Dalai Lámáról, panda-smacizókról, és a legfontosabb kérdésről.

Bio: Lobsang Sangay pályafutása ott kezdődött, ahol a legnagyobb magyar tibetológus, Körösi Csoma Sándor pihen: Darjeelingben. Diplomáit a Delhi Egyetemen szerezte, majd Fulbright ösztöndíjjal került a Massachusetts-i Harvard jogi karára. A doktori cím után ott is ragadt, csak az iskolapadot lecserélte a katedrára. Jelenleg a Kelet-Ázsiai Jogi Tanulmányok programjának tagja. Rendszeresen publikál jó nevű magazinokba, aktív résztvevője a száműzött tibeti közösségnek, a BBC, CNN, stb. gyakran kéri ki véleményét emberi jogi problémákkal kapcsolatban.

Free Tibet Blog: Az őszi, különleges dharamszálai találkozó előtt ön írt egy érdekes cikket. Ebben azt javasolta, hogy a jelenlegi, XIV. Dalai Láma még életében válassza ki a következő, XV. Dalai Lámát. Nehéz kérdés, de mit gondol, mi a jövője a Dalai Láma intézményének?

Dr. Lobsang Sangay:
Véleményem szerint a Dalai Láma intézménye a jövőben is fennmarad, egész egyszerűen azért, mert a tibeti emberek ezt szeretnék. Hogy milyen formában fog fenn maradni, az már más kérdés. Az én szerény kívánságom az, hogy Őszentsége válassza ki, vagy jelölje ki utódját. Ha visszatekintünk történelmünkre, akkor azt láthatjuk, hogy a Dalai Lámák eltávozása utáni időszak mindig nagyon veszélyes, sok konfliktussal, és belső intrikákkal teli periódus volt. Nagyon értékes időt veszítenénk el, főleg ha napjainkra gondolok.

A tibeti mozgalmat egyértelműen vissza fogja vetni a Dalai Láma eltávozása. És amíg 20-25 évet várnánk, hogy a következő Dalai Láma a megfelelő kort elérje, rengeteg időt veszítenénk el. Ha maga jelölné ki az utódját, az segítené életben tartani a tibeti emberek mozgalmát.

FTB: Nagyon sokan beszélnek a 17. karmapáról, mint a Dalai Lámát követő időszak legbefolyásosabb tibeti vezetőjéről. Ő megfelelő utód lenne?

DRLS:
Kissé problematikus lenne. A 17. karmapa is egy nagyon fontos láma, aki a Karma Kagyü vonal feje. És ha ő lenne a következő Dalai Láma, megszakadna egy fontos történelmi hagyomány, és ez nem állna a tibeti emberek és a vallás érdekében.


A novemberi különleges találkozón Dr. Sangay is felszólalt, noha véleményét, mely szerint nem feltétlenül a függetlenség és a középutas politika közötti választás a legfontosabb, sokan nemtetszéssel fogadták. Ennek ellenére továbbra is a száműzetésben lévő tibeti kormány egyik legfontosabb független tanácsadójának számít.

FTB: Tényleg a „függetlenség vagy autonómia” kérdése a legfontosabb, ha napjaink tibeti problémáiról beszélünk?

DRLS: Ez fontos kérdés szerintem, de még fontosabb hogy mit teszünk Tibetért? Ha leegyszerűsítjük a tibeti mozgalmat, akkor fel lehet osztani függetlenséget és autonómiát követelők irányzatára. De van rengeteg más nézőpontja is ennek a kérdésnek. Ott van például a kínai propaganda, az, ahogyan a tibeti kérdést a világ elé tárják. És a nagy kérdés az, hogy mi miképpen lépjünk fel ellene? A tibeti emberek végső célja, a függetlenség miatt aggódik a KKP, vagy amiatt aggódna inkább, hogy szervezetten, több szinten reagálunk a propagandájukra? Például a kínai kormány külföldi iskolákon, egyetemeken, a világbankon, az EU-n keresztül próbálja befolyásolni a világot. És persze Tibeten és Kínán belül is. Szóval mit tegyünk ez ellen? Ott vannak például az USA-ban nyomtatott könyvek Tibetről. Rengeteg tanár érkezik ide Kínából. Meg itt vannak az egyetemi tanárok is, akik Kínát favorizálják, őket nevezik úgy errefelé, hogy a „panda-smacizók”. Ezek a tanárok Kína történelmét csak általánosságban tanítják, de Tibetét részletesen. Őket elég erősen befolyásolja a kínai kormány. És Kína az USA-ra is igyekszik nyomást gyakorolni. Szóval mit kezdjünk mi ezzel? Nemzetközi szinten rengeteg Kínával kapcsolatos konferencia zajlik, amin tudósok, professzorok, értelmiségiek százai vesznek részt, hogy megvitassák a jövő Kínával kapcsolatos politikáját. Hogy reagáljunk erre mi, tibetiek?
Egyértelmű, hogy humán erőforrásra, és anyagi bázisra van szükségünk. Mit tegyünk ez ügyben? Lesz-e több olyan tibeti, aki sikeres üzletemberként be tud fektetni a tibetiek mozgalmába? Hogyan szólítsuk meg a Kínában élő kínaiakat? Hogyan érjük el a Tibetben élő tibetieket? Rengeteg feladat áll előttünk. Ott van az ENSZ, a Világbank, az IMF, ezek Kínára, így a tibeti helyzetre is befolyással lehetnek. Aztán ott vannak az emberi jogi szervezetek, Amnesty International, Human Rights Watch, stb. Hogyan vegyünk részt ezekben a dolgokban? Ha leegyszerűsítjük a dolgot, akkor a végső cél csak 10%-a az egész kérdésnek. Az utcai megmozdulások, tüntetések megint 10%. A maradék 80% pedig a többi: elérni a tibetiekhez, elérni a kínaiakhoz, a kormányodhoz, az ENSZ-hez. Megteremteni az anyagi alapját a jövőbeni mozgalmaknak. Megszólítani a tudósokat, az értelmiségieket. Megszólítani a saját főiskoládat, vagy egyetemedet, ahol kínaiak tanítanak, és olyan módon mutatják be a tibeti helyzetet, ami kedvezőtlen a számunkra. Valamit ugyanis tennünk kell.

A legfontosabb kérdés szerintem az, hogy el tudjuk-e dönteni, hogy jelen pillanatban mi a fontos? Hogy teljes függetlenség kell, vagy autonómia, rangzen legyen vagy középutas politika? Nos, ennek lehet némi súlya, de nem ez lesz a meghatározó tényező.

Ha tanulmányozod a történelem korábbi mozgalmait, akkor azt látod, hogy minden mozgalmon belül különböző nézetek léteztek. Egyetlen zászló alá egyesíteni mindenkit nagyon nehéz, ha nem lehetetlen. A legfontosabb kérdés tényleg nem az, hogy függetlenség, vagy autonómia, hanem az, hogy mit teszünk? Elkezdhetjük ezeket az akciókat – kínai, tibeti emberek megszólítása, stb. - anélkül is, hogy a végső célt pontosan meghatároznánk. Vitatkozhatunk erről a végtelenségig, de vannak most fontosabb kérdések is.


Dr. Sangay még a dharamszálai találkozó előtt összefoglalta gondolatait.

FTB: Egy tibeti író számolt be arról, hogy ha kínai értelmiségiekkel beszél, akkor azok általában demokráciapártiak, és nem bírják a Kommunista Pártot, de ha szóba kerül Tibet, akkor ugyanazt a régi lemezt ismétlik: Tibet Kína része. Eddig öt, korábban példátlan konferenciát szervezett kínai és tibeti tudósok, történészek, jogi szakértők között. 2003-ban pedig Őszentsége a Dalai Láma és 35 kínai tudós között a Harvardon. Nyilvánvalóan több tapasztalatot gyűjtött a kínaiakkal való párbeszédben mint bárki más ezen a bolygón. Mik a tapasztalatai?

DRLS: Igen, most már több mint tíz éve szervezem ezeket a találkozókat. Kínai tudósokat hívok meg Kínából, és száműzetésben élő tibeti tudósokat, hogy történelmi, demográfiai, gazdasági, jogi kérdéseket vitassunk meg. Igyekszünk a tibeti kérdés minden felmerülő aspektusát megvitatni.

Arra jöttem rá, miközben ezeket a találkozókat szerveztem, hogy párbeszéd nélkül képtelenség megoldani egy konfliktust.

Ha Izraelre gondolunk, akkor azt látjuk, hogy folyamatos párbeszéd nélkül nincs megoldás. Gandhi tárgyalt az angolokkal, Nelson Mandela beszélt a fehér afrikaiakkal, Martin Luther King is dialógust folytatott fehér vezetőkkel. Sok mozgalom folytatott párbeszédet a szemben álló oldallal. Nincs választási lehetőségünk: szükségünk van a párbeszédre.

FTB: Éppen nemrég beszélgettünk Robert Barnett professzorral, aki arról számolt be, hogy egyre több olyan kínai értelmiségivel találkozik, aki bagatellizálni próbálja a Tibet-ügyet. Nem érzi úgy, hogy egyre nehezebb az értelmes párbeszéd kialakítása?

DRLS: Igen, ezzel a jelenséggel én is találkoztam, mivel ebben a kérdésben a szenvedélyek igen magasra szoktak csapni. A kínai nacionalizmus egyre erősebb, ez is benne van. De másrészt kínai kollégáimban ott van a szenvedély, meg akarják vitatni ezt a kérdést!

Korábban a kínai értelmiségiek tudása és érdeklődése Tibettel kapcsolatban korlátozott volt, mivel ezt a kérdést jelentéktelennek tekintették. De ma már elismerik, hogy ez egy komoly ügy, noha a megoldást tekintve nem vagyunk egy véleményen.

De mivel belátják, hogy ez komoly dolog, érdekli őket. Vannak, akik valóban nevetségesnek próbálják beállítani az egészet, de szerencsére sok olyan tudós akad, aki szívesen konzultál a Tibet-üggyel kapcsolatban.

New York, 2008.04.14.

FTB: Min dolgozik jelenleg, és mi aggasztja leginkább mostanában?

DRLS: A Tibetből érkező hírek nagyon nyugtalanítanak. A kínai hatóságok keményvonalas politikája elfogadhatatlan, ráadásul szerencsétlen lépés is véleményem szerint. A Tibetben élő tibetiek helyzete elkeserítő. Nap, mint nap szembesülni az onnan érkező kétségbeejtő hírekkel nagyon fájdalmas dolog.
Ami a munkát illeti: Őszentsége április eleji Boston-i látogatását segítek szervezni, illetve egy újabb tibeti-kínai konferenciát próbálok összehozni.


Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb